Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvII.««folyam,47.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja wav. február 25., szerda Bérek és ami mögöttük van­ ásfél millió dolgozó ré­szesül a kormány hatá­rozata alapján a közel­jövőben nyugdíj-, illetve béremelésben. Az ezzel kap­csolatos döntések ma már széles körben ismertek, s szá­mos helyen talán már a konkrét összegeket is tudják az illetékesek. A Központi Bizottság — mint arról an­nak idején mi is hírt adtunk —, novemberi ülésén elemez­te életszínvonal-politikánk alakulását, s miután a külön­böző munkás-, illetve alkal­mazotti rétegek jövedelme között a normálisnál nagyobb differenciák mutatkoztak, ha­tározatot hozott e különbsé­gek mielőbbi felszámolására, illetve csökkentésére. Meg­vizsgálta a keresetek alaku­lását, s az ezzel szorosan összefüggő létszámhelyzetet az országgyűlés is. A kapott kép meglehetősen nyugtala­nító volt. Nagyon fontos szak­mák, illetve foglalkozási ágak „néptelenedtek el” az elmúlt években — éppen a keresetek stagnálása, illetve lassú emel­kedése következtében. A leg­közismertebbek talán a vasút gondjai. A szállítási felada­tok soha nem látott mérete­ket öltöttek, s bár a legutób­bi négy-öt évben jelentős volt a műszaki fejlesztés is a MÁV-nál, a terhek túlnyomó többségét ma még mindig az emberek viselik, azok az em­berek, akiknek éjjel és nap­pal, vasár- és ünnepnap, té­len és nyáron, hóban és fagy­ban óraműpontossággal kell helytállniuk. Kétszázhuszonö­tmillió fo­rintot kaptak a vasutasok. Nem tudom, elég-e ez? Való­színű, hogy­ nem, hogy még eztán, március elseje után, is lesznek gondok, elégtelenül megfizetett emberek, de hogy ez az intézkedés kellett, jó volt —­ azt, vasutasok között járva, percek alatt megálla­píthatja az ember. A legége­tőbb gondokat orvosolhatják. A­ki odafigyel mindennap­jaink gondjaira az tudja: régi és indokolt panaszt orvosoltak a kormányzati szervek a felsőfokú taninté­zetek oktatóinak béremelésé­vel is. Mint ismeretes, az ok­tatók 17 százalékos, a techni­kai dolgozók 9 százalékos bér­emelésben részesülnek. A ren­deletek — erről mintha ke­vesebb szó esett volna — azt is előírják: ezeket az össze­geket differenciáltan, a szol­gálati időt, a tudományos fo­kozatot, a napi munka szín­vonalát figyelembe véve kell kiosztani. Száztízmillió fo­rintról van szó — s emberek ezreinek önérzetéről. A mos­tani béremelések célja ugyanis nemcsak az életszínvonaleme­lés, hanem egy olyan légkör kialakítása is, melyben a ma­gasan képzett elméleti szak­embereknek, oktatóknak és tudományos munkatársaknak tovább női a munkakedve, s ennek következtében tovább emelkedik az oktatás és a tu­dományos munka színvonala is.­­ Átlagosan 300 forinttal ke­resnek eztán többet az ápoló­nők. Jól esik leírni­­, de sokszor is sürgettük ezt az intézkedést! Szerény, névte­len, de hihetetlenül fontos tagjai ők társadalmunknak, s ha kissé megkésve is került sor erre a bérrendezésre, ta­lán még nem későn. Egyik központi lapunkban olvasom: az emberek érdeklődéssel és várakozással fogadták a bér­emelésekkel kapcsolatos beje­lentéseket. Így van, s ez ért­hető. Egy másik adat arról tájékoztat, hogy ez a részle­ges bérrendezés 1,5 millárd forintot jelent évente. Aki ismeri népgazdaságunk költ­ségvetését, az tudja, milyen jelentős összeg ez, s annak azt is látnia kell: a továbblépés már nemcsak az államon mú­lik. Optimista és várakozó han­gulat van az üzemekben, vál­lalatoknál — ezt magam is állíthatom. Sőt: kissé talán túl optimista is. A másfél mil­lió dolgozót érintő intézkedé­seket nagyon sok helyen egy intézkedéssorozat első állo­másaként értékelik, melyeket rövid időn belül, s automati­kusan követ majd a többi. Bérfejlesztés, fizetésrende­zés — ezek a fogalmak első­helyre kerülnének napjaink­ban a szavak „slágerlistáján”. Az emberek tájékozottak bér­ügyekben, nagyon jól tudják, miért mi jár, illetve, hogy mit fizetnek ugyanazért, vagy hasonló munkáért. Azt is tudják, hogy lehet egy kis ügyességgel (vagy ravaszság­gal) néhány filléres órabér­javítást elérni, a normákkal kapcsolatos manipulációkról nem is beszélve. Olyan em­bert én még nem láttam, aki azt mondta volna: ez a nor­ma laza, s olyant se, aki azt reklamálta, hogy bár ebben a hónapban nem sikerült eredményesen dolgoznia — változatlanul megkapta a bé­rét... Nincsenek ilyen emberek — s ez önmagában nem is baj. Az azonban igen, hogy — ki tudja miért? —, egy olyan közhangulat lett úrrá, mely szerint sok munkával n­emi „kunszt” sokat keresni... Jó hírrel, fizetésemelésről szóló hírekkel kezdtük, s bár első hallásra ezek az utóbb el­mondott dolgok, talán túlon­túl messze esnek ettől a té­mától, a mélyben azonban nagyon is szoros a kapcsola­tuk. A bér ugyanis munkát takar (vagy legalábbis azt kellene takarnia), s a bérfej­lesztésnek egyetlen kritériu­ma van, s ez­ a több, jobb munka. A kormány másfél millió embernek rendezte a bérét. Az elmúlt hónapok felszóla­lásaiból, cikkeiből, különböző tanulmányaiból tudjuk: ennél sokkal több embernek kelle­ne emelni, mert valóban nemcsak a vasutasok, peda­gógusok és ápolónők keres­nek érdemükhöz és mások fi­zetéséhez mérve keveset. A bányászok, az építők, a nyomdászok, a közalkal­mazottak, az alacsony be­osztású tisztviselők — , mind-mind jogosan állnak most be a „sorba”, s bár igé­nyeik jogosságát, azt hiszem, egyetlen illetékes szerv sem vitatja, a „sorbaállás” önma­gában mit sem segít. Az ál­lam — legalábbis egy időre —, megtette, amit tehetett. A központi akarat közbeszólt, s mérsékelte a különböző mun­kásrétegek között kialaku­lt egészségtelen bérfeszültsége­ket, s amennyiben erre szük­ség lesz, ezt a jövőbe­n is megteszi. De amikor mi bér­rendezésről, fizetésemelésről beszélünk csak nagyon keve­sen gondolnak ezekre a kü­lönbségekre. A béremelés — életszínvonalemelést jelent számunkra — s ha ez így van — már pedig így van —, akkor ennek a béremelésnek folyamatosnak kell lennie. De ez már nem tartozik a köz­ponti akarat „hajtáskörébe”. A kormány feladata az ega­lizálás, a népgazdasági egyen­súly feletti őrködés — azt a jogos igényt tehát, hogy ma jobban éljünk, mint tegnap, s holnap jobb legyen, mint ma — „alul” kell megalapoz­ni. Lapozgatom a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságá­nak legújabb jelentését. Az ipari termelés tavaly mind­össze 2 százalékkal nőtt, a termelékenység alakulásáról pedig jobb nem beszélni. A beruházáso­k elhúzódtak, a minőség — enyhén szólva —, kívánnivalókat hagy maga után. Egyszóval: nem lehe­tünk túl optimisták. Békés Sándor Ura: 80 ülté. Péter János Brüsszelben is kezd­enn­tek a tárgyalások Brüsszel: Péter János külügyminiszter Pierre Harmel belga külügyminiszter meghívására kedden délután ötnapos hivatalos látogatásra Brüsszelbe érkezett. A magyar kül­ügyminisztert és kíséretét a brüsszeli repülőtéren Pierre Harmel belga külügyminiszter, E. Indekeu, a Belga Ki­rályság budapesti nagykövete, valamint a belga külügy­minisztérium számos magasrangú vezetője fogadta. A BELGA SZÓVIVŐ SAJTÓÉRTEKEZLETE A belga külügyminisztérium szóvivője kedden délelőtt tar­tott szokásos heti sajtóérte­kezletén elsősorban Péter Já­nos hivatalos belgiumi láto­gatásával foglalkozott. A szó­vivő hangsúlyozta, hogy a két országot kölcsönösen érin­­­­tő problémák mellett, első­sorban az európai biztonsági értekezlet előkészítésével kapcsolatos kérdéseket tart­ják a tanácskozás fő témájá­nak. Rámutatott arra, hogy a NATO decemberi brüsszeli miniszteri tanácsülése óta Péter János az első minisz­ter, aki a Varsói Szerződés­hez tartozó országok egyiké­ből látogat el a belga fővá­rosba. Belga részről több mint szimbolikusnak tartják­ — mondotta —, hogy éppen an­nak az országnak a külügy­minisztere érkezett meg, amelynek fővárosában adták ki az össz­-európai értekezlet megtartásáról szóló felhívást. Emlékeztetett arra, hogy már jóval a budapesti felhívás előtt Harrael belga külügy­miniszter 1967. évi budapesti látogatásáról kiadott közös közlemény is felvetette egy európai biztonsági értekezlet megtartásának a gondolatát. Brüsszel: A belga parlament bel­ga—magyar csoportja kedden este a Carlton szállóban vacsorát adott Péter János külügymi­niszter és kísérete tiszte­letére. A két külügyminiszter szerda délelőtt kezdi meg­beszéléseit a külügymi­nisztérium épületében. A tartalomból: Gromiko az NDK fővárosában (2 oldal) Életre keltik a siklósi népi kerámiát (3 oldal) Baranyában (3 oldal) Április végétől új jelzőlámpák (5. oldal) A negyedszázados évforduló jegyében Szolgál­tatások• A MÁV Pécsi Igazgatósága elnyerte a Vörös Vándorzászlót Kitűnő eredmények az elmúlt évben Közel egymillió forint kerül szétosztásra Több mint hétszáz meghí­vott jelenlétében adták át tegnap délután a vasutas sportcsarnokban a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium, a Vasutasok Szakszer­vezete Központi Vezetőségé­nek vörös vándorzászlaját, amelyet a hat igazgatóság legjobbja kap minden esz­tendőben, és a vele járó 300 ezer forint külön jutalmaz. Az ünnepségen megjelent Rödönyi Károly miniszterhe­lyettes, a MÁV vezérigazga­tója, dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottsága titkára, Szabó An­tal, a Vasutasok Szakszerve­zetének főtitkára, Bogár Jó­zsef, a Szakszervezetek Ba­ranya megyei Tanácsának vezető titkára, Petőházi Szil­veszter, a­ KISZ Baranya me­gyei Bizottságának első tit­kára, dr. Nagy Gyula, a Ba­ranya megyei Tanács elnök­­helyettese, az igazgatóság ha­táskörébe tartozó öt megye párt- és állami vezetői, vala­mint a csomópontok és szol­gálati helyek képviselői. Kinczli József a zászlóát­adási ünnepség elnöke, a Vasutasok Szakszervezete Pé­csi Területi Bizottságának titkára üdvözlő szavai után dr. Szabó Tibor, a MÁV Pá­pai Igazgatóságának vezetője mondott ünnepi beszédet. Az elmúlt esztendő sikert hozó eredménye sok év alatt­­ kovácsolódott — mondotta —, a pécsi igazgatóság ugyanis már évek óta az elsők között volt.­­ Az elért eredményekkel kapcsolatban figyelemre mél­tó javulás következett, be jó­­néhány fontos mutatóban, így például a fajlagos költ­ségben, munkaerőráfordítás­ban. Jelentősen javult a sze­mélyszállító vonatok menet­rendszerűsége. Az elmúlt év­ben közlekedő 58 519 sze­mélyvonatból 57 732 menet­rend szerint közlekedett. Ugyancsak kedvezően alakult a tehervonatok közlekedése. A 21 538 szerelvényből 16 425 pontosan betartotta a menet­időt.­­ Az elmúlt évben sike­rült csökkenteni a vasúti ko­csik állásidejét, és növelni a mozdonyok gazdaságos ki­használását.­­ Nem lenne azonban tel­jes az elmúlt év értékelése, ha nem szólnánk a nehézsé­gekről is. Az első félévben szinte alig volt szállítani va­ló, a második félévben vi­szont gondként jelentkezett a szállításra váró áru óriási tö­mege. Ebben az időszakban a vasút 27 ezer kocsit nem tudott tárgynapra a szállítók rendelkezésére bocsátani. Végezetül az igazgató el­mondotta, hogy a napi fel­adatok mellett nem feledkez­tek meg a távlati elképzelé­sek megvalósításáról sem. Mintegy 300 millió forint ér­tékű építésre került sor, míg az előző évben ez a szám 230 millió volt. Nagy összegeket fordítanak hieselesítésre, a (Folytatás az 5. oldalon.) Rödönyi Károly miniszterhelyettes elvtárs ünnepi beszédét mondja. Szokolai fele . Jelentkezés: március 15-ig Munkaalkalom kétszáz nőnek Munkaruhát és ágyneműt gyártanak majd a bedolgozók — 800 — 1000 forintos kereset Ha minden a terviek sze­rint sikerül, új „üzemrésszel” bővül a Pécsi Vegyesipari Vállalat; a múlt héten ugyanis bedolgozókkal üzemelő egy­ség szervezését kezdt­ék meg Pécsszabolcson. Ebben a — túlnyomórészt bányászok ál­tal lakott — körzetben nin­csenek komolyabb üzemek, olyan asszonyok, lányok azon­ban, akik a háztartási mun­ka mellett hossz­abb-rövidebb időre termelő munkát is szí­vesen vállalnának, viszonylag nagy számmal vannak. Mint ismeretes, a Pécsi Vegyesipa­ri Vállalat —, mely a város egyik legnagyobb, szinte ki­zárólag nőket foglalkoztató, vállalata — már hosszabb idő óta munkaerőhiánnyal küzd, így aztán magától értetődő volt az ötlet, ha az asszo­nyok nem tudnak, illetve nem hajlandók bejárni a városba, de munkát szívesen vállalná­nak — hát házhoz kell vinni a gyárat. A pécsszabolcsi területi pártszervezet, a nőtanács és a hazafias népfront kezde­ményezésére megindult tár­gyalások eredményeképpen pár nappal ezelőtt döntés született: 150—200 nőnek munkát biztosít a vállalat — a kesztyű­varrón­ők jól ismert és jól bevált bedolgozói rend­szeréhez hasonló keretek kö­zött. Az új „üzemben” mun­karuhákat és ágyneműket ké­­­­szítenek majd — ezért min­denekelőtt varrni tudó lá­nyok, asszonyok jelentkezé­sét várják. A jelentkezők ös­­­szeírása megkezdődött, s március 15-ig tart. Az elkép­zelések szerint a bedolgozók kiszabott alapanyagot kap­nak majd, s csak az össze­állítás lesz a feladatuk. Elő­zetes számítások szerint 800 —1000 forintot lehet majd napi 7—8 órai munkával ke­resni havonta, melyhez — természetesen — táppénz és egyéb szociális juttatások — is járulnak. A vállalat — megfelelő érdeklődés esetén — kéthetes, díjmentes varró­­tanfolyamot is indít

Next