Dunántúli Napló, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

Ni­meri Pek­ingbe érkezett Peking: Nimeri, a Szudán­ Forradalmi Tanács elnöke néhány­­napos hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett. A Nimeri vezette szudáni küldöttséget Csou En-laj, a Kína Népköztár­saság miniszterelnöke és több más vezető személyiség fogadta. ♦ CARTERET: Kigyulladt és felrobbant egy tartályha­jó az egyesült államokbeli Carteret közelében. Hat ten­gerész súlyosan megsérült. ♦ RÓMA: Az elmúlt esztendő­ben Olaszországot összesen 28 milló 540 ezer külföldi turista kereste fel. A külföldiek átla­gosan 4 napot töltöttek Olasz­országban. ♦ BÉCS: Valóságos bel­politikai vihart kavart Bécs­ben a Frankfurter Allge­meine Zeitungnak Ausztria dollárkölcsön ügyéről szóló közlése. A lap szerint Auszt­ria — az óriási költségvetési hiány fedezésére — 40 millió dollár összegű kölcsönt vesz fel külföldi bankoktól 4 BONN: A bonni kormány tartós áremelkedésre szárult. Az SPD sajtószolgálat szerint idén mintegy 4 százalékkal emelked­nek a fogyasztási cikkek árai és a jövő évben további 3 százalé­kos áremelkedés várható. 4­ SANTO DOMINGO: Meggyilkolták Santo Domin­­góban Rodolfo Lorát, a Do­minikai Kommunista Párt egyik vezetőjét A gyilkos­ságot ismeretlen tettesek a fő­város egyik forgalmas utcá­ján revolverrel követték el. 4 LONDON: Az illetékes an­gol hatóságok arra számítanak, hogy az év végéig 6,5 millió tu­rista látogat az országba, 20 szá­zalékkal több, mint 1969-ben. ♦ TRON­THEM: Az öt észak-európai ország minisz­terel­nökei csütörtökön a norvégiai Trontheimben úgy döntöttek, hogy november­ben Koppenhágában újabb tanácskozást tartanak az északi országok politikai együttműködésének megvita­tására. 4 BÉCS: A szeptember 2—13 között megrendezésre kerülő idei bécsi őszi nemzetközi vásáron 34 ország 470­ kiállítója vesz részt. 4­ GUATEMALA: Fellá­­zadtak Guatemalában a sa­­lamai börtön lakói. Tűzharc­ban négy fegyenc és egy őr meghalt. Két rabnak sikerült megszöknie. 4 BRÉMA: A Brémában nyil­vánosságra hozott adatok szerint a világ kereskedelmi hajóflottá­jának űrtartalma az elmúlt 12 hónap alatt 15 044 000 bruttó­ re­­gisztertonnával, azaz 7,6 száza-­l­­ékkal növekedett. t 4- POZSONY: Szlovákia vetésterületének több mint a felén már augusztus 5-ig le­aratták a gabonát. A terme­lőszövetkezetek és állami gazdaságok mintegy 250 000 tonna gabonát szállítottak az állami magtárakba. Ez a ter­vezett felvásárlási feladat­nak 60 százalékos teljesítését jelenti. 4- WASHINGTON: Augusz­tus 9-től 14-ig a világ 50 államának több mint kétezer élelmezéstudománnyal fog­lalkozó szakembere vesz részt Washingtonban a 3. nemzetközi élelmezéstudomá­nyi kongresszuson. 4 FRANKFURT: A július 31-én végetért héten a Deutsche Bundesbank devizatartalékai 1 575 000 000 márkával növekedtek és a hét végén 38 029 000 000 már­ka értéket képviseltek. 4­ PAPETE: Újabb nuk­leáris kísérleti robbantási sorozatot hajt végre Francia­­ország 1971-ben. Május 15- től Franciaország nyolc nuk­leáris szerkezetet robbantott fel. 4 MOSZKVA: A szeptember 10 és 24 között megrendezésre kerülő moszkvai vegyipari kiál­lításon, amelyen 25 ország ezer kiállítója vesz részt, a Szovjet­unió után az NDK lesz a szo­cialista országok között a leg­jelentősebb kiállító, 4- LAGOS: A nigérai— lengyel kereskedelmi egyez­mény aláírása óta eltelt ki­lenc év alatt a két ország árucsereforgalma jelentősen megnövekedett —, írja a Daily Express című lagosi lap. Jelenleg — a lap sze­rint — a Nigériába irányuló lengyel export értéke meg­haladja a 2 millió nigériai fontot, az import értéke pe­dig egymillió. Nem mindennapi leletek Varsó: Az egykori luzsicai kultú­ra területén értékes leletek­re bukkantak a napokban a lengyel régészek. A Gliniana községben vég­zett ásatások során az egyik sírból férfialakot ábrázoló agyagszobor került elő, amely becslések szerint legalább 2800 évvel ezelőtt készülhe­tett. A tudósok szerint két­séget kizáróan ez az első lengyel „Apollo”-figura. Ugyancsak az egykori lu­zsicai kultúra területén pá­ratlanul értékes, 2500 éves borostyánkő-gyűjteményt ta­láltak. Az archeológusok fel­tételezik, hogy a korai vas­korszakban itt élt luzsicaiak közvetítő kereskedelemmel foglalkoztak, és egyebek kö­zött nagy borostyán­forgal­mat bonyolítottak le a Balti­tengeren túli területek és Közép-Európa között. ■4 VARSÓ: Sikeresen ke­reszteztek a lengyelországi Opole állatkertjében egy zeb­rát és egy szamarat. A nász eredményeként Zebroidnak nevezett csíkos és szamár­fülű állat született. 4- FLENSBURG: A legújabb statisztikai adatok szerint július 1-én 16 783 000 volt az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben nyilvántar­tott személygépkocsik száma. •4 ZÜRICH: Pokolgép rob­bant fel péntekre virradó éjjel a Spanyol Légiforgalmi Társaság zürichi irodájában Tetemes anyagi kár keletke­zett, de sebesülés nem tör­tént. 4 DETROIT: A Ford­ Művek bejelentette, hogy 1971. évi mo­delljeinek árát átlagosan 5 szá­zalékkal emeli. Autóút a Szaharán át Már megkezdődtek a világ legnagyobb sivatagin, a Sza­harán át vezető korszerű autóút építési munkálatai. A nagy afrikai közlekedési út­vonal költségeit jórészt a fej­lesztési világbank finanszíroz­za, mellyel hat teljes éven át folytak az erre vonatkozó tárgyalások. Az autóút 497 millió dol­lárba kerül, háromezer km hosszúságú lesz és Algériát, valamint Tunéziát köti össze Malival, Nigériával, Csáddal és Felső-Voltával. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Indokínai harci jelentés Heves ütközetek Kambodzsában Dél Vietnamban csendesedtek az összecsapások Phnom Penh: Kambodzsában a kormány­­csapatok és a hazafias erők több helyen vívtak heves har­cokat A fővárostól körülbe­lül 70 kilométernyire észak­nyugatra fekvő Skom­ért már egy hete tartanak a har­cok és a kormányhadsereg támadásai ellenére a népi erők még mindig ellenőrzé­sük alatt tartják a piacteret és a város nagy részét. Több mint egy hónapja tartanak a csatározások az ország középső részében fek­vő Kompong Thom körül is. A küzdelem elhúzódását egy Phnom Penh-i katonai szó­vivő azzal magyarázta, hogy a népi erők megerősítéseket kaptak. Egyre közelebb kerülnek a Szihanuk-párti fegyveres erők Phnom Penh-hez is, így — mint a szóvivő kö­zölte — két nap óta folyik a harc a fővárostól hat kilométernyire fekvő Prek Luong-nál, csütörtökön pe­dig a népi erők tüzérsége meglepetésszerű támadást intézett egy Phnom Penh­­től 13 kilométernyire észak­ra fekvő katonai üzem­­anyagraktár ellen. A kambodzsai helyzet sú­lyosbodásáról számol be az AFP Phnom Penh-i tudósí­tója is, idézve egy Kambod­zsába kiküldött dél-vietnami zászlóalj prancsnokát, Tran Ba Di tábornokot. A tábor­nok a többi között közölte, hogy a Phnom Penh-től kö­rülbelül 50 kilométernyire délnyugatra fekvő Kampat városa körül dúlnak a har­cok és a várost bekerítés fe­nyegeti. A Phnom Penh-t a dél-vietnami határral össze­kötő és Takeon áthaladó 2. országos közlekedési útvonal használhatatlan — mondotta a tábornok —, mert az ellen­fél több helyen elvágta és lerombolt öt fontos hidat. Kampotban egy katonai bí­róság árulás és az ellenséggel va­ló kapcsolat miatt halálra ítélte Tom Saravan kam­bodzsai alezredest. Az al­ezredessel együtt három katonai és 15 polgári sze­mélyt is bíróság elé állítot­tak, de az ő ügyükben még nem hoztak ítéletet. Saigon: Hírügynökségi jelentések szerint Dél-Vietnam terüle­tén elcsendesültek az össze­csapások. Csak dél-vietnami kormánykatonák és a haza­fias erők harcairól érkezett Saigonba néhány jelentés, vi­szont az amerikaiak és sza­badságharcosok között az utóbbi 24 órában nem került sor összetűzésre. Saigon­ szó­vivő közlése szerint a kor­mánycsapatok vesztesége 14 halott és 31 sebesült volt. Salamoni ítélet az ifjú Kennedy-ügyben Salamoni ítéletet hozott pénteken az amerikai Massa­­chu­sete állam egyik kerületi fiatalkorú bírósága a kábító­szer birtoklással vádolt ifj. Robert Kennedy és unoka­­testvére, ifj. R. Sargent Shri­­ver perében, amely újabb, nehezen eltávolítható foltot ejtett a hírhedt Kopeehne­­ügy óta gondosan felépített Kennedy-presztizsen. A döntés értelmében a bí­róság további egy évig — 1971 szeptemberéig fenntart­ja ellenük a vádat — anél­kül, hogy bűnösnek vagy ár­tatlannak nyilvánítaná a két fiút. Abban az esetben, ha ez idő alatt nem követnek el törvénybe ütköző cselek­ményt, a bíróság a vádat el­ejti. Az állam törvényei értel­mében kábítószerek birtoklá­sáért három és fél éves bör­tönbüntetés is kiszabható. De mint a hírügynökségi jelen­tések megjegyzik, az első al­kalommal megtévedt fiatal­korúakat általában egyéves próbaidőre bocsátják és a szülők felügyelete alá helye­zik. A Marison-per Összeroskadt a vád I. sz. tanúja Los Angeles: Linda Kasabian, aki a Po­­linski-villa gyilkosainak Los Angeles-i perében a vád I. számú tanúja, csütörtökön délután elájult a tárgyalóte­remben, amikor a védelem ügyvédje megmutatta neki Sharon Tate színésznő kés­­szúr­ásokkal borított holttes­tének fényképét. Irving Kanarek, Charles Manson egyik védőügyvédje a keresztkérdések hagyomá­nyos módszerét alkalmazva a fiatal nővel szemben, várat­lanul hatalmas színes fény­képet mutatott Linda Kasa­­biannak. A kép a meggyilkolt filmszínésznőnek egy dívány lábánál, vértócsában fekvő holttestét ábrázolta. A vád I. számú tanúja két­ségbeesetten felkiáltott, el­fordította a fejét és zokogva összeroskadt. A bíróság el­nöke azonnal elrendelte a tárgyalás felfüggesztését, hogy Linda Kasabian magához tér­hessen. De Linda, akit nyil­vánvalóan teljesen kimerített a 9 nap óta tartó kihallga­tások és ellen­kihallgatások, képtelen volt visszanyerni önuralmát. Ezért a bíróság elnöke péntekre halasztotta el a tárgyalás folytatását. Képünkön a gyilkosságok ér­telmi szerzője, Charles Man­son indul a tárgyalásra Súlyos vonatszerencsétlenség Hét halálos áldozat Ljubljana­ Egy tehervonatba rohant pénteken reggel 300 utasával a Stuttgarttól Splitig közle­kedő nemzetközi expressz a Ljubljanától néhány kilomé­terre lévő Skofja Lukában. Hírügynökségi jelentések szerint a szerencsétlenségnek hét halálos áldozata és huszonöt sebesültje van. Az áldoztok kilétét még nem hozták nyilvánosságra, de mint az AFP hírügynökség írja, hat közülük jugoszláv vasutas volt I 1970. augusztus 8. Kommentár Is realitások w­efl­e útján A fehér terítővel borított négyszögletes­­ asztalon egy vörös szattyánbőr dosszié fe­küdt. Ebben helyezték el az erőszakról való lemondást tartalmazó szovjet—nyugat­német szerződés két-két pél­dányát, orosz és német nyel­ven. Ez volt az eredménye a moszkvai Szpiridonov-pa­­lotában tizenkét napon át folyt szovjet—nyugatnémet tárgyalásoknak. Miként a nyugatnémet delegáció veze­tője, Walter Scheel bonni al­­kancellár és külügyminiszter péntek délutáni távozásakor, repülőtéri nyilatkozatában kifejezte: „tizenkét napon át szakszerű, kemény és türel­mes tárgyalások folytak”. Augusztus 7-én, péntekért tehát parafálták a Szovjet­unió és az NSZK szerződé­sét. Szövegét később hozzák majd nyilvánosságra, de annyit a szöveg pontos isme­rete nélkül is tud a világ, hogy a felek kölcsönös meg­elégedésére született meg az egyezmény, amely fontos előrelépés a nemzetközi hely­zet feszültségének feloldásá­ban, az európai béke és biz­tonság megteremtésében. Nemcsak a két ország kap­csolatainak útjából hárultak el az eddig oly nyomasztóan ható és zavaró akadályok, de egyben az igazi európai biz­tonsághoz vezető út is meg­tisztult. Willy Brandt kormánya, amidőn a múlt év őszén hi­vatalba lépett, azt ígérte, hogy ellentétben az előtte húsz éven át uralkodó bonni rezsimmel, figyelembe veszi az európai realitásokat. A Szovjetunióval most megkö­tött szerződés, az erőszak al­kalmazásáról való lemondás, amely magában foglalja a háború után kialakult új európai határokat, figyelem­re méltó elismerése a reali­tásoknak. Egyúttal jelentősen megkönnyíti Bonn további előrehaladását, a többi euró­pai szocialista országgal való kapcsolatainak megjavítását is. A békés egymás mellett élés politikája — történel­mi távlatú politika. Esemé­nyei és eredményei nem egyik napról a másikra szü­letnek. Az új szovjet—nyu­gatnémet szerződés is hosz­­szú folyamat eredménye. De feltétlenül eredménye, még­hozzá jelentős eredménye. Ezért fogadja örömmel és megelégedéssel mindenki, aki szívén viseli az emberi­ség békéjének ügyét. Hirosima szemtanúi Az atombomba gyújtópontja alatt (Itomura Eizo beszámolója IV.) Azóta már újjáépítették a Tü­zelőszállítási Vállalat központját, a Motojasu-hídtól délre. Akkor a Hirosimai Tüzelőelosztó Igaz­gatóság székelt itt. Az épület há­rom emeletes volt, a föld alatt pedig erős, vasbeton óvóhellyel rendelkezett. Mindez 100 méterre délnyugatra attól a ponttól, ahol a bomba robbant.. . Aznap, mielőtt munkához lát­tam volna, észrevettem, hogy bizonyos iratok hiányoznak a helyükről. Nyilván az osztályve­zetőm vitette le a bunkerba, és elfelejtette visszahozatni. A bunker akkora volt, mint a ház alapterületének egyharmada, mintegy 30 négyzetméter, és ál­landóan égett benne a villany. Nem találtam sehol a keresett iratokat, hát a lépcső alatti kasz­­szához mentem. Hirtelen súlyos, tompa zaj hallatszott. A vil­lany kialudt, fejemre kőtörme­lékek zúdultak. Amikor mindez történt, köz­vetlenül a lépcsőnél álltam. Léptem tehát felfelé 2—3 fokot, de aztán már nem volt lépcső, csak gerenda, cserép és kőhal­maz. Valahonnan férfihangot hallot­tam: „Mentsetek meg!»» Né­hányszor megismétlődött, majd zokogásba fulladt. Igyekeztem tovább jutni, de fejem beleütöt­tem valamibe. Ahogy megtapo­gattam, éreztem, hogy betonfal lehet. Teljes erőmből megpró­báltam áttörni, persze hasztala­nul. Mitévő legyek? A ház valószí­nűleg telitalálatot kapott, föld feletti részét a bomba lerombol­ta, csak a bunker maradt. Itt kell hát meghalnom, ha nem jutok ki? Ebben a pillanatban vízcsobogást hallottam. A bun­keren vízvezeték húzódik át, a Motojasu-híd alatti vezeték foly­tatása — amely biztosan megre­pedt — gondoltam. Akkor pedig megfulladok! Eszméletem utolsó pillanatában gyermekeimet lát­tam magam előtt , majd a ví­zió is eltűnt. Elájultam. Amikor magamhoz tértem, a földszinten voltam. Az első ami a sötétben sze­membe ötlött, egy árnyszerű emberi alak, az ablakkeretbe kapaszkodva. Inkább sejtettem, mint láttam, hogy polcok, asz­talok, székek és más bútordara­bok feküsznek körülöttem, egy­más hegyén-hátán, összetorlód­va. Kiszabadítva magam ebből a halomból, eljutottam az ablakig és az ott álló alakban Híresét véltem felismerni. — Mi van kint? — Utca — felelte. — „Ki tud ugrani?** „persze, hogy ki!” — Mindketten kiugrottunk az utcára. A füsttől olyan sötét volt, mint amikor csak a félhold vi­lágít Ahogy jobban megnéztem, észrevettem, hogy Hírose arcá­ból és kezéből ömlik a vér. A Motojasu-hídhoz siettünk. A híd közepe táján egy ifjút láttunk, hanyatt fekve, meztelenül, kar- f­jait az ég felé emelve. Reme­gett. Bal kezénél valami égett.­­ A folyón túl az utcák vöröses­­ lángban égtek, fekete füstbe göngyölten. Nem mertünk át­menni a hídon, inkább abba az irányba futottunk, ahol most a Béke-torony áll és kijutottunk arra a térre, ahol ma kertek zöldellnek. Mindketten leültünk a folyómederhez vezető lépcső egyik fokára. Csak ültünk ott és nem gon­doltunk semmire. Körülnéztem i­s a föld és az ég fekete füst­­­­felhő. A füstben alig lehetett­­ látni a szakszervezetek épületét, de a folyón túl még állt az Iparfejlesztés Háza. Balszárnyán látható volt az Ipar és Kereske­delmi Kamara épülete. A füst alatt a láng egyre nőtt. Mikor először odanéztem, ez a három épület még nem égett, de né­­hány perc múlva kigyulladtak. Emlékezetem szerint elsőnek a Postahivatal lángolt. Ezalatt hoz­zánk menekült még nyolc em­ber a szakszervezetekből, négy férfi és négy nő. Így csoporto­san ültünk a lépcsőn. Az egyik kislány elvesztette látását, egy férfi hányni kezdett, egy má­siknak szörnyű fejfájásai támad­tak, így viselte mindenki sérü­lését, ki testén, ki belül. Csodálatos volt, ahogy minden­ki némán tűrte fájdalmát. Sen­ki sem jajgatott A tűz gyorsan terjedt. Már testünkön éreztük melegét. A vízszint egyre ala­csonyabb lett az apály miatt, mind lejjebb húzódtunk egy-egy fokkal. A postahivatal, mely át­lósan szemben volt velünk, okádta a fekete sűrű füstöt, mely tölcsérként szökött az ég felé. Időnként a füsttölcsér szét­terült olyan alacsonyan, hogy bennünket is beburkolt, miköz­ben égő pléh- és fadarabokat hányt magából. Akkor hirtelen a Motojasu fo­lyó megduzzadt, közepén töl­csérként magasba szökött, majd zivatarként hullt ismét alá. A tűzvész a folyón túl még erőtel­jesebben dühöngött, a füst és a szikrák egyre jobban veszé­lyeztettek bennünket. El kellett hát menekülnünk innen, a kő­lépcső feletti kis térre, de ott még jobban rohamoztak a szik­rák. Nem volt más hátra, ösz­­szeölelkeztünk a kőlépcső szög­letében, lemezekkel védtüük ma­gunkat a hőség ellen, időnként megnedvesítve azokat. Közben közelebbről és távolabbról dur­ranások hallatszottak, mintha benzines hordók robbannának. Aztán hirtelen zuhogni kezdett az eső. Amikor elállt, remegtünk a hirtelen lehűléstől. Most már mi mentünk közelebb a tűzhöz, hogy megmelegedjünk. Sisido, szakszervezetünk pénz­ügyi osztályának tisztviselője megkért, hogy keressem meg a segélycsapatot és kérjem segít­ségüket. Elindultam hát Hacu­­kaicsimacsi város felé. Délután 3 óra 30 perckor érkeztem a városba... Aztán múltak a napok. Szep­tember 1-én éjjel hirtelen hideg­rázásra ébredtem, 40 fok Celsius­­ lázzal. Ez az állapotom 7—8 na­­­­pig tartott. Abban az időben Hi­­­­rosimában naponta haltak meg, akiknek hasonló tüneteik vol­tak. Torokfájás, vérfoltok 5—5 helyen a bőrön, fogínyrothadás, kóros hasmenés, több mint 10 napon át, a test elsorvadt és semmi gyógyszer — az orvos nem tudott mit kezdeni velem — családom már lemondott gyó­gyulásomról. De csoda történt: az idő múlá­sával testem fokozatosan erősö­dött, visszanyertem egészsége­met. Tudom azonban, hogy még mindig sokan vakulnak meg, felgyógyulásuk után is, az atom­bomba okozta légi sérülés kö­vetkeztében. 37 társam közül, akikkel azon a reggelen együtt voltam, 36-an már nincsenek! Én megmarad­tam, hogy tanúságot tegyek szen­vedésünkről. Fordította: dr. Szerdahelyi Istváa (V £ Q Eé

Next