Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

­ Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli xxvii.évf.217.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. szept. 1e., szerda Ara: 80 fillér Képzelőerő és felelősségK­ észülnek a tervek. Lassan kibontakoznak a IV. öt­éves terv végleges kon­túrjai. Lépésről lépésre konkrétabbá válik mindaz, amit a párt és a kormány a nagy, országos, általános ér­vényű ötéves tervben, irány­elvek címen megfogalmazott. Az országos egésztől fokoza­­tosan közeledünk a vállala­tokhoz, a gyáregységekhez, műhelyekhez, csoportokhoz. Ami a „nagy tervben” van — az lelkesítően szép, s ígé­retesen gazdag. De hogy mi valósul majd meg mindeb­ből — az még kérdés. Az „lent” dől el mindenekelőtt, ahol éppen ezekben a he­tekben, hónapokban készül­nek a „kis” tervek, azok az öt évre szóló termelési és fejlesztési programok, me­lyeknek összességükben visz­­sza kell adniuk mindazt, amit az Irányelvek tartal­maznak. Nem látványos munka ez, s írni se túl há­lás dolog róla, pedig az len­ne jó, ha sikerülne a közér­deklődés előterébe, a gyári, vállalati kollektívák figyel­mének középpontjába állíta­ni minden olyan kérdést, mely így vagy úgy, de kap­csolatban áll a jövővel. Ami­kor tervkészítésről van szó, sokak még ma is egyetlen dologra gondolnak, s ez a központ. Az a nagybetűvel írt valami, mely utasításokat ad, döntéseket hoz, felelős­séget vállal. A tervkészítés húszegynéhány éven át va­lóban alig volt több „lebon­tásnál”, a központi számok gyáregységekre történő osztá­sánál, vagy másolásnál, most azonban ez a módszer mit sem ér, ez az út sehova sem vezet. Mi jellemzi hát a mostani helyzetet, s mit várhatunk attól a néhány évtől, mely a IV. ötéves terv időszaka címen kerül majd be törté­nelmünkbe? A termelés min­den eddiginél élesebb szem­mel figyeli és minden eddi­ginél jobban ki is elégíti a piaci igényeket. A raktárra való termelés lassan a múlt­tá lesz, de még nagyon is élő gond a hiánygazdálkodás. A termelés, ha lassabb ütem­ben is, mint korábban, de tovább emelkedik, ugyanak­kor azonban nem javul a kívánt mértékben a terme­lékenység. Építkezünk. Méghozzá olyan méretekben amilyent csak kevés ország bír el. Fejlesz­tünk és visszafejlesztünk — de számos területen kapkod­va, az igények, a lehetőségek és a jövő tendenciái pontos ismerete nélkül. És ami ta­lán a legjellemzőbb az utób­bi néhány évre: „pocsékol­juk” az embert. Kapun be­lüli munkanélküliség, laza munkafegyelem, manipulá­ciók a létszámmal — ez van, pontosabban: ez is ott van a kétségtelenül szép eredmé­nyek mellett. A párt által nemrégiben nyilvánosságra hozott Irány­elvek kimondják: öt év alatt 30—32 százalékkal kell emel­nünk a nemzeti jövedelmet, 32—34 százalékkal­­a terme­lés mennyiségét — de mind­ezt nem a régi módszerek­kel! A termelés növekedésé­nek 75—80 százalékát a mun­ka termelékenységének növe­lésével kell biztosítani, te­hát azzal, hogy az eddiginél sokkalta jobban gazdálko­dunk a rendelkezésre álló létszámmal és technikával. Hogy kinek, melyik gyárnak, mit kell tennie, az, termé­szetesen, nincs benne ebben a programban. Azt helyileg kell eldönteni, azt mindenki­nek a saját „szakállára” kell meghatároznia. Az immár fantasztikus eredményeket elérő, páratlan felfutást produkáló japán Honda-cég elnöke mondja egy nyilatkozatában: engem csak a jövő érdekel, minden gondolatom és tettem a jö­vőt szolgálja, mert tudom, mi dől el, mit hoz majd a holnap. Szélsőséges példát mondtam, tudom, hisz a vál­lalatok túlnyomó többsége sohasem járt és sohasem fog bejárni olyan utat, mint a különleges lehetőségekkel, emberekkel és partnerekkel bíró Honda, ez a nyilatkozat mégis figyelmet érdemel, mert ettől a cégtől — min­den különbség ellenére van tanulni valónk. Terve­ket készítünk. Pontosítjuk — az országos elképzelések elvárások birtokában —, a vállalati stratégiáit és takti­kát. Vagy ha úgy tetszik, megalapozzuk a holnapot. Amit ma csinálunk, azt jól kell csinálnunk, mert min­den tévedés óriási károkat okozhat. De hát mi kell e munkához? Sok minden, na­gyon sok. A legfontosabb azonban mégis két dolog. S ez: a képzelőerő és a felelős­ség. Tervek, melyek nem szív­ből születtek, tervek, melye­ket „langyos” emberek fun­­dáltak ki, tervek, melyekben az sem hitt, aki megfogal­mazta őket — sohasem hoz­tak tiszteletet parancsoló eredményt. Képzelőerő és felelősség. A másra-várás, az önbizalom hiánya, s persze a felkészületlenség — több mint hiány. Látni, hova aka­rok eljutni, s pontosan tud­ni, mi fogad­ott, majd ha megérkeztem — ez a titka az egyes emberek sikeressé­gének, s ez a vállalatoké is. A piac nagyhatalom. Ismer­ni kell tehát a piacot, számí­tani kell szeszélyeire, de ar­ra is képesnek kell lenni, hogy befolyásoljuk ezt a pia­cot. Kielégíteni az igényeket, s új igényeket teremteni — ez a képesség és készség a harmonikus vállalati fejlődés alapja. Elhivatottság. Keveset be­szélünk manapság ilyesmi­ről, pedig fontos. Elhivatott­ság arra, hogy magasra emeljenek egy vállalatot, egy várost, egy megyét, s ar­ra, hogy mindent megtegyek ezért az országért. Kimond­hatatlanul nagy dolog veze­tőnek lenni. Hátborzongatóan izgalmas dolog. Dönteni em­berek sorsáról, alakban szá­zak, ezrek életét, s beleszól­ni abba: milyen legyen egy megye, egy város... Mi kell ehhez? Az elhivatottság mel­lett mindenekelőtt képzelő­erő és felelősség. T­ervezünk. Papírra vetjük álmainkat. Az álmok szé­pek, de persze nem sza­bad, hogy bárkit is el­ragadjanak. .-Előre kell lép­nünk. Holnap többet és job­bat kell termelnünk, mint ma. Eredményesebbnek kell lennünk — s mindezt sze­rény, sőt nem egyszer szűkös anyagi eszközökre támasz­kodva. A IV ötéves terv nem ígér látványos felfutást, de azt igenis ígéri, hogy mindenki mindent kihozhat saját ma­gából. S persze a rábízott eszközökből, emberekből is. Alkotó légkört ígér, azt, hogy mindenkit — bármely poszton álljon is —, felnőtt számba vesz, s azt, hogy ki­teljesíti ezt a szót: vezető. Tervezünk, mert holnap jobban akarunk élni, mint ma. Tervezünk, mert köze­lebb akarunk jutni ideálja­inkhoz. Tervezünk, mert op­timisták vagyunk Aki ma azt mondja: ne beszéljetek bele, illetve aki ma azt vall­ja: nem az én „reszortom” , az kárt okoz. Termékeny, eredményes évek előtt ál­lunk, s hogy ez így legyen, ahhoz két dolog kell. Jó ter­vek, s az, hogy senki se vár­jon másra, s senki se legyen „óvatos”. Békés Sándor Budapestre érkezett Jan Marko csehszlovák külügyminiszter Péter János külügyminiszter meghívására kedden délelőtt hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett Jan Marko csehszlovák külügyminiszter és felesége. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter és felesége, valamint Paja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Vince József hazánk prágai nagykövete, s ott volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykö­vete is. Megkezdődtek a tárgyalások Péter János külügyminisz­ter kedden délután hivatalá­ban fogadta Jan Marko cseh­szlovák külügyminisztert. A szívélyes hangú találkozó után a Külügyminisztérium­ban megkezdődtek a magyar —csehszlovák tárgyalások. Az elvtársi légkörben lezajlott megbeszélésen magyar rész­ről részt vett Péter János, Vincze József, hazánk prágai nagykövete, Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoport­­főnöke, dr. Bányász Rezső, Matusek Tivadar és Perczel László, a Külügyminiszté­rium főosztályvezetői, Ura­­novicz Imre és Szentesi An­tal, a Külügyminisztérium munkatársai. Csehszlovák részről Jan Marko külügyminiszter, Fran­tisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete, Mecis­­lav Jablonsky, a miniszter titkárságának vezetője, Me­nek Litavsky, a Külügymi­nisztérium titkárságának munkatársa, Peter Brudnak, a Külügyminisztérium osz­tályvezető helyettese, Oldrich Mohelsky, nagykövetségi ta­nácsos és Vladimir Trojan magyar előadó. A két külügyminiszter és a kíséretükben lévő külügyi tisztviselők kedd délutáni el­ső megbeszélése mintegy há­rom óra hosszat tartott. A két külügyminiszter az or­szágaink közti kapcsolatok áttekintése során rámutatott arra, hogy az utóbbi időben sok jelentős találkozásra ke­rült sor a Magyar Népköz­­társaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt­os állami vezetői között. Kü­lönösen fontosak voltak Ká­dár és Husák elvtárs talál­kozásai, Fock elvtárs cseh­szlovákiai látogatása. Péter János kapcsolataink fejlődésének jelentős esemé­nyeként értékelte Jan Mar­ko mostani látogatását, amely új lehetőségeket nyit együtt­működésünk további fejlesz­tésére, bővítésére. Mind a két ország arra törekszik, hogy a legszorosabban együtt­működve hozzájáruljon a szocialista országok erősödé­séhez, a nemzetközi haladás és a béke megszilárdításá­hoz. A tárgyalások folytatód­nak. Este a két külügyminiszter és a magyar és csehszlovák tárgyaló delegáció tagjai a Vörös Csillag Szállóban kö­zös vacsorán vettek részt. * Klára Markova asszony, a csehszlovák külügyminiszter felesége kedden látogatást tett Péter Jánosnénál Előkészületek a pártértekezletre Ülést tartott a Megyei Pártbizottság Tegnap a megyei pártszék­házban ülést tartott a Me­gyei Pártbizottság. Egri Gyu­la elvtársnak, a Megyei Párt­­bizottság első titkárának elő­terjesztésében megtárgyalta a Megyei Pártbizottság párt­értekezletére készült írásos beszámoló-tervezetét. Vita után a pártbizottság az elő­terjesztést elfogadta. Második napirendi pont­ként Novics János elvtárs­nak, a Megyei Pártbizottság titkárának előterjesztésében állást foglalt a soron követke­­ző pártértekezlet ügyrendi és szervezeti kérdéseiben, majd úgy határozott, hogy a megyei pártértekezletet 1970. október 30—31-re ösz­­szehívja. Megkezdték a szőlő feldolgozását az Állami Pincegazdaság mecsekvidéki pincészetének bolyi szőlőfeldolgozó üzemében. Az eddigi szerződéskötések alapján mintegy 20—22 000 mázsa szőlőt dolgoznak fel az idei őszön. A képen látható tartályokba szivattyúzzák az össze­zúzott oportóbogyókat, ahol ún. héjon erjesztik. Eddig ezerháromszáz mázsa vörösborszőlőt vettek át a boly­­feldolgozóban. Szó kólái felv. v ­ A tartalomból: Megnyílt az ENSZ jubileumi ülésszaka (2. old.) Három kormány rendkívüli ülése (2. old.) Közgyűlés az írószövetség dél-dunántúli csoportjában (3. old) Kis iskolák sorsa (3. old.) Baján, Siklóson, Villányban és a Szamosháton Jól dolgoznak a Pécsi középiskolások Megkezdődött a szüret, a szilva- és almaszedés idősza­ka s ezzel a diákok szokásos őszi munkahét-sorozata is megindult a napokban. Szép koraőszi napfény, hét első felében pedig meleg, nyári időjárás köszöntött a szüre­telésben résztvevő pécsi kö­zépiskolások első csoportjai­ra. Szüreten A munkaszerződések sze­rint az idei szüret első fecs­kéi a Komarov Gimnázium és a Radnóti Közgazdasági Szakközépiskola tanulói, akik a múlt pénteken utaztak el a Bajai Állami Gazdaság mátéházai illetve vaskúti telepére, szilva- és alma­szedésre. Pontosabban a Ko­marov Gimnázium két osz­tálya már az elmúlt hetek­ben befejezte vállalt munkáit a Villányi ÁG grécpusztai üzemegységében, ahol Medoc szőlőt szüreteltek. A két is­kola mintegy 1000 diákja e hét végén, szeptember 19-én utazik haza. Ezenkívül a Leöwey Gim­názium épülete is elcsende­sedett erre a hétre. 900 diák­juk többsége vasárnap dél­után utazott el a Siklós— Villányi Állami Gazdaságba. 250 lányt Grécpusztán, 300- at Villányban, 110 fiút pedig Siklóson helyeztek el. A töb­biek, mintegy kétszázan na­ponta busszal utaznak a szü­retelés helyszínére. Értesülé­sünk szerint négy helyen fo­lyik a munka a gazdaság szőlészetében. A gyerekek jól dolgoznak. Az idei évben mintegy 180 ezer forintos összkeresetre számítanak. A termelőüzemekkel való megállapodások szerint e hét végén a Komarov és a Rad­nóti szakközépiskolák diák­jait a Bajai ÁG vaskúti illet­ve mátéházai üzemegységé­ben, a Nagy Lajos Gimná­zium és Szakközépiskola ta­nulói­­ váltják fel, mintegy 800-an, ugyancsak egy hétre. A Leöwey gimnazistákat a Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola mintegy 660 tanulója váltja fel a Siklós— Villányi ÁG-ban, szeptember 20-tól. A további iskolai tur­nusok: A Janus Pannonius Gimnázium 720 tanulója és 9 Vegyipari Technikum 228 diákja a Bajai ÁG-ban, a technikum másik 320 tanuló­ja pedig Villányban vállalt szüretelési munkát szeptem­ber 27-től. A Gépipari Tech­nikum és az Építőipari Tech­nikum szintén a Bajai Álla­mi Gazdaságba indul szüre­telésre október első felében. Építkezésen Az Építőipari Technikum tanulóiról még annyit, hogy a Szamosháton, árvízi hely­reállításokban résztvevő 158 főnyi csoportjuk becsülettel helytáll a munkában. Fehér­­gyarmaton két 50 fős brigád dolgozik, Szamosszegen pedig Korsós Benő építészmérnök tanár irányításával csütörtö­kig végeznek a vállalt 17 egyszoba-konyhás cigányla­kás kőművesmunkáival. A 150 fiatal kísérőtanáraival pénteken délelőtt érkezik ha­za a Szamoshátról. Az egyhetes őszi mező­­gazdasági munkálatokban pécsi középiskolákból mint­egy 5200 tanuló vesz részt a két állami gazdaság üzem­egységeiben. Nixon elnök Európába utazik Kedden a Fehér Ház beje­lentette, hogy Nixon elnök hivatalos látogatásra Lon­donba, Madridba, Rómába és Belgrádba utazik. Az ameri­kai elnök európai körútja so­rán ellátogat a földközi-ten­geri kikötőkben állomásozó amerikai 6. flotta parancsno­ki hajójára is. Washingtoni megfigyelők szerint a látogatás legfonto­sabb célja az Egyesült Álla­mok politikai és katonai je­lenlétének hangsúlyozása a Földközi-tenger és a Közel- - Kelet térségében.

Next