Dunántúli Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli XXVII. évfolyam, 227. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. szeptember 27., vasárnap Ára: 1 forint Köszöntjük a kongresszust Holnap délelőtt 9 órakor az Országház Kongresszusi termében ül össze az ötödik nevelésügyi kongresszus. Többéves előkészítő munka előzte meg ezt a tanácsko­zást. Tudósok, gyakorló pe­dagógusok, politikusok, a mű­velődés ügyét irányítók szá­zai mondták el véleményü­ket a nevelésügy jelenlegi helyzetéről és a jövő felada­tairól. Az ötödik nevelésügyi kongresszus küldöttei meg­hallgatják a szervező bizott­ság elnökének beszámolóját és szekciókban folytatják a munkát. Az egyes szekciók­ban a következő témákat vi­tatják meg: A gazdasági, társadalmi és tudományos­technikai fejlődésnek az is­kolai nevelésre és oktatásra kiható fő tényezői. Korunk nevelési feladatai és a neve­lési tényezők együttműködé­se. A pedagógus-hivatás és -továbbképzés. A neveléstu­domány helyzete, feladatai, intézményei, kapcsolata más tudományokkal és a közok­­ta­tási irányítás korszerűsíté­se. Az ismertetett témákat szakbizottságok dolgozták ki és jelentésüket előre meg­küldték a kongresszus kül­dötteinek. Szimbólum is van abban, hogy a nevelési kongresszus az Országházban tartja ta­nácskozását. Nemcsak azért, mert országosan fontos kér­déseket vitathatnak meg, ha­nem azért is, mert szinte az egész országot bevonták az előkészületekbe. Ez a kong­resszus is példázza, hogy je­lenünket és jövőnket érintő fontos kérdéseket a társada­lom nyilvánossága előtt, a demokratizmus helyes értel­mezésével és alkalmazásával lehet és szükséges előkészí­teni, megvitatni. Az országos lapok mellett a Dunántúli Napló is többször helyt adott, nyilvánosságot biztosí­tott a kongresszus egyes té­máihoz való hozzászólásra, vélemény­nyilvánításra. Ne­kem is módomban volt ta­nulmányozni a kongresszus elé kerülő jelentéseket. Meg­vallom, nagy érdeklődéssel olvastam az előterjesztést és őszintén örültem annak a felelősségérzetnek, ami ta­pasztalható jelenünk értéke­lésében és a jövő arculatá­nak felvázolásában. A nevelés és oktatás, mint a szocializmus építésének intézményesített eszköz­rend­szere, döntően befolyásolja (vagy talán meghatározza) a társadalmi, gazdasági, politi­kai céljaink megvalósítható­ságát. Ezért is jelentős már ma világosan látni, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie iskoláink­nak. Ezek egyre tisztultabb, pontosabb megfogalmazása segíti a tennivaló egyértel­mű kidolgozását. Ebben az értelemben különösen lénye­ges az iskolákkal szemben támasztott igények meghatá­rozása. A kongresszus elé ke­rülő egyik jelentésből idé­zek: ..A jövő mindenfokú is­kolájában erőteljesen kell érvényesíteni az aktív taní­tási és tanulási módszereket, a dialektikus materialista gondolkodó­képesség fejlesz­tését, valamint a céltudatos cselekvési készség kialakítá­sát. A tananyag túlzsúfolásá­­nak mellőzésére a tananyag ténybeli részeit arra a mini­mumra kell korlátozni, ami szükséges a mindennapi élethez, illetve a szakmai te­vékenység megkezdéséhez és elégséges alap a gondolkodá­si képesség kifejlesztéséhez. Meg kell viszont ismertetni ,a tanulókat az ismeretforrá­­zások felkutatásának módjai­val és az információk sze­lektálásának a lehetőségei­vel.” Minden bizonnyal több olyan nézetünket, szokásun­kat, sőt elméleti megállapí­tásunkat is felül kell vizs­gálni, ami mostani felfogá­sunkat jellemzi, s az iskolák funkcióját, az oktatás mód­szereit illeti. A kongresszus­­dokumentu­mait tanulmányozva világo­sabbá válnak a pedagógu­sokkal, mind az iskolákkal szemben meghatározott tár­sadalmi igények realizálását biztosító munkással szembe­ni követelmények is. Hadd idézzek erre vonatkozólag is: „Legyen mindig annak a ténynek a tudatában, hogy a társadalomban felelős és fontos szerepet tölt be ... Kulturáltsága mindenekelőtt a munkatársaival, s tanítvá­nyaival való érintkezés kész­séges voltában, művelt,, igé­nyes beszédében, közéleti tá­jékozottságában, az új iránti fogékonyságában, gondolko­dása és magatartása harmó­niájában nyilatkozzék meg; legyen tájékozott a politikai élet, a tudomány, a kultúra főbb kérdéseiben, tevékeny­kedjék aktívan a közéletben. Legyen mindenkor a maga természetes modorában az, amivé elkötelezte magát: ne­velő.” Az egyes témabizottságok jelentései mértéktartó elis­meréssel szólnak hazánk 25 éves fejlődéséről, országunk anyagi, kulturális és szellemi eredményeiről. Ezeket az eredményeket és a jövő vár­ható fejlődését ismerve ter­jesztették javaslataikat, el­képzeléseiket a kongresszus elé vitára azzal az igénnyel, hogy segítsék az illetékes párt- és állami szerveket döntéseik meghozatalában. Most, amikor pártunk X. kongresszusára készül, ennek a kérdésnek ilyen fórumon történő megvitatása különö­sen jelentős. A többéves gondos előké­szítés és a kongresszus tevé­kenysége hasznosságát az is segítené, ha módot találunk arra, hogy a pedagógus-tár­sadalom minden tagja meg­ismerhesse, magáévá tehesse az ötödik nevelésügyi kong­resszus dokumentumait, vég­ső ajánlásait, mert nélkülük komoly eredményt nem vár­hatunk. Most, amikor köszöntjük a kongresszust, kívánjuk, hogy eredményes munkát végezve ugyanaz a felelősség érződ­jék az elképzelések, ajánlá­sok megvalósításában, mint azok kidolgozásában érző­dött. Szeneranyi József i •• Ülésezett az országgyűlés külügyi bizottsága Az országgyűlés külügyi bizottsága szombaton Bugár Jánosnénak, a bizottság tit­kárának elnökletével ülést tartott. A bizottság megvi­tatta a népgazdaság negye­dik ötéves tervéről szóló tör­vényjavaslatot, ennek kap­csán foglalkozott időszerű nemzetközi kérdésekkel, Ma­gyarország nemzetközi kap­csolataival és a külügymi­nisztériumot érintő tervfel­adatokkal. Böjti János külügyminisz­­ter-helyettes tartott tájékoz­tatót, majd a vitában felszó­lalt Péter János külügymi­niszter, Bugár Jánosné, Ke­len Béla, Kristóf István, Nagy Miklós, Nádasdi Jó­zsef, Pethő Tibor, Szilágyi Sándor, Tausz János képvi­selők, valamint dr. Hetényi István, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese. A külügyi bizottság a tör­vényjavaslatot elfogadta. T­ímár Mátyás hazaérkezett Olaszországból Szorosabb gazdasági kapcsolatok Olaszország részt vesz a magyar szerviz- és úthálózat fejlesztésében? Tímár Mátyás, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese szom­baton hazaérkezett Olaszor­szágból, ahol Mario Zagari külkereskedelmi miniszter meghívására néhány napos hivatalos látogatást tett. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Aj­­tai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, Vályi Péter pénzügyminiszter, Marjai Jó­zsef külügyminiszter-helyet­tes; jelen volt Ludovico Ba­­rattieri di San Pietro, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete is. Tímár Mátyás hazaérkezé­se után nyilatkozott a sajtó­nak: — Közismert, hogy a két ország gazdasági kapcsolatait évek óta bizonyos hullámzás jellemezte, az utóbbi időben azonban javuló tendenciákat tapasztalhattunk. Olaszorszá­gi utam célja az volt, hogy e kedvező tendenciákat sta­bilizáljuk és erősítsük. Esz­mecserét folytattam Moro külügyminiszterrel, Zagari külkereskedelmi miniszter­rel, de Martino miniszterel­nök-helyettessel, majd Co­lombo miniszterelnökkel ar­ról, hogy milyen módon le­het szorosabbra fűzni kap­csolatainkat, fokozni a két ország közötti árucserét és az ipari együttműködést. Bár külkereskedelmi forgalmunk az utóbbi időben dinamiku­san fejlődött, Magyarország részesedése az olasz külke­reskedelemben százalékos arányban még mindig ki­sebb, mint a második világ­háború előtt. Teljes volt az egyetértés köztünk abban, hogy ez nem természetes ál­lapot. A két ország földrajzi közelsége, történelmi, gazda­sági adottságai, a jelenlegi­nél lényegesen szorosabb gazdasági kapcsolatokat tesz­nek lehetővé. Mint ismeretes, az Olasz­országba irányuló magyar export nagy része mezőgaz­dasági termék. A hosszabb távra szóló mezőgazdasági export stabilitásában bizo­nyos gondok­at okoz az Euró­pai Közös Piac ismert rend­tartása. A kérdést bonyolít­hatja Anglia és más orszá­gok­ belépési szándéka az Eu­rópai Közös Piacba. Az olasz fél utalt a közös piaci rend­tartás rájuk nézve kötelező szabályaira, de nagyobb ak­tivitást helyeztek kilátásba, hogy a közös érdekeket ér­vényre tudjuk juttatni. • Egyetértés volt abban is, hogy bővítsük az iparcikkek árucseréjét és a termelési kooperációt. Mindenekelőtt a gépipari termékekről van szó, amelyeknek a két ország közötti forgalma indokolat­lanul alacsony. Ismertettem fejlesztési elképzeléseinket a negyedik ötéves terv idősza­kára, s azt, hogy e fejlesz­téshez különféle gépek, be­rendezések szállításában, gyártásuk kooperációjának kialakításában érdekeltek le­hetnek a nyugati országok is. Több más területen is le­hetséges, sőt , kívánatos a kapcsolatok elmélyítése. Mint ismeretes, Magyarországon az automobilizmus az utóbbi időben lényeges fejlődésnek indult, s a fejlődés tovább fokozódik. A negyedik ötéves terv végére hazánkban a személygépkocsik száma túl­haladja a félmilliót, ehhez megfelelő úthálózatra, szer­vizhálózatra lesz szükség. E fejlesztésben Olaszország is érdekelt. Erről tárgyaltunk a külkereskedelmi miniszter­rel, más partnerekkel is, s illetékes szerveink e tárgya­lásokat tovább folytatják. Utalnék arra, hogy már ta­valy körülbelül 5 ezer sze­mélygépkocsit vásároltunk a FIAT cégtől, de nemcsak olasz autók beszerzéséről van szó, hanem az automobiliz­mus magyarországi fejleszté­sével kapcsolatos egyéb kap­csolatokról is. Valamennyi megbeszélés alkalmával azt tapasztaltuk, hogy a nyugat-európai or­szágokban, köztük Olaszor­szágban is erősödik a meg­győződés, hogy az európai biztonsági konferencia ko­moly lépés lenne az európai béke és biztonság érdekében. Mindent egybevetve úgy vélem hasznosak voltak olaszországi tárgyalásaim, mert elősegítették a két or­szág gazdasági együttműkö­désének továbbfejlesztését FAO-delegáció Baranyában A FAO VII. regionális eu­rópai konferenciáját Buda­pesten tartották. A tárgya­lások befejezése után a kül­döttek egy csoportja szomba­ton délután Baranyába láto­gatott. Kaasalainen finn mezőgaz­dasági miniszter és felesége, valamin­t Suomela finn me­zőgazdasági miniszteri titkár, továbbá a regionális konfe­rencián résztvevő küldöttek hat tagja a Villány—Siklósi Állami Gazdaságban megte­kintették a szőlészetet, részt vettek a szüreten. Este Pécs­re érkeztek és a Nádorban szálltak meg. A FAO delegációs tagjai ma, vasárnap a Mecsekvid­é­­ki Pincegazdaság vendégei lesznek. A házi­gazda tisztét betöltő Kurucsai József igaz­gató kíséretében megismer­kednek Pécs város történel­mi nevezetességeivel, új vá­rosrészeivel, majd ellátogat­nak a Pincegazdaság pezsgő­gyárába. Hazánkba érkezik az indiai elnök Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének meghívására V. V. Giri, az Indiai Köztár­saság elnöke és felesége ok­tóber 4—7 között hivatalos látogatást tesz Magyarorszá­gon. Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 12. paragrafusa­­ (2) bekezdése alapján az Országgyűlést 1970. szeptember 30-án — szerdán — délelőtt 11 órára összehívta. Laboratóriumok a Szovjetuniónak A magyar—szovjet műszer­ipari gyártás-szakosítási és kooperációs szerződés értel­mében Magyarország gyárt­ja a mezőgazdasági és élel­miszeripari komplett labora­tóriumokat. A berendezése­ket az esztergomi Labor MIM készíti és a következő ötéves tervben 20 millió rubel érté­kű laboratóriumot szállít a Szovjetunióba. A jegyzőköny­vet tegnap írták alá Buda­pesten. Bartók •emlékün­nepség Hidason Bensőséges ünnepéllyel mnz­r­dult meg a Bartók-évforduló­s emlékünnepség sorozata Ba­ranyában. Hidason Bartók Béla szobra előtt, a róla el­nevezett művelődési ház parkjában sorakozott fel teg­nap délután az iskola ugyan­csak Bartókról elnevezett út­törőcsapata, a nevelőtestület, ott voltak a község vezetői s az ünnepség megyei ven­dégei: Takács Gyula vb-el­nökhelyettes és Bemics Fe­renc osztályvezető. Az ünnepség Bartók-gyűj­­tésű népdalokkal és kórussal vette kezdetét az iskolai énekkar előadásában. Somlyó György Bartók búcsúestje című költeményének elhang­zása után Tímár Irma, a Me­gyei Tanács népművelési csoportvezetője lépett a mik­rofonhoz. Emlékbeszédében a 25 évvel ezelőtti fájdalmas napra utalt, amelyen New York egyik kórházában örök­re lehunyta szemét Bartók Béla­, a nagy magyar zene­szerző.­­— Ma, halálának negyed­­százados évfordulóján itt ál­lunk szobránál és emléke­zünk Bartók Bélára, a nép­zenegyűjtőre, a zeneszerzőre, a zenepedagógusra, a mű­vészre és az emberre — mondotta, majd Bartók éle­tének főbb állomásairól em­lékezett meg a szónok. — Az élő Bartók osztály­része a közöny, a nélkülözés, a fájdalmas magány volt. A halott mester megkapja mindazt az elismerést és di­csőséget, amelyet az élő és harcoló Bartóktól megvont az akkori társadalom. Tímár Irma kiemelte: Bartók Béla mégis elérte célját. Életmű­ve nemcsak a magyar nép zenéjét tárja fel a világ szá­mára, hanem a zene egyete­mes nyelvén a haladó embe­riség közös gondolatait és érzéseit fejezi ki. Ezután Bartók Levél az otthoniakhoz című kórusmű­vét hallottuk a pécsi 12. sz. AKÖV férfikarának meleg­színű előadásában, Ligeti An­dor vezénylésével. Az ihle­tett, stílusos zenemű hangjai mellett a községi tanács, az iskola és az úttörő csapat, valamint a Hazafias Nép­front képviselői megkoszo­rúzták Bartók Béla mell­szobrát. A falu székely la­kosságának képviseletében Vargyas Lajosné népi énekes Bartók-gyűjtésű székely nép­balladákat adott elő a meg­hitt hangulatú ünnepségen.

Next