Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
1970. október 18. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A gazdaságpolitikai rovat kerekasztala Napirenden: mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm a kiesések pótlása Az évtized legnehezebb esztendejének zárására készül a mezőgazdaság. A kemény és hosszú tél után a késői fagyok, majd a bélés árvizek akadályozták a munkát, illetve okoztak jelentős károkat Különösen a gabonafélék károsodása nagy. A múlt évi rekordtermés után idén legtöbb gazdaság nagyon is szerény eredményekkel zárt, ami — természetesen—, a pénzügyi egyensúly vonatkozásában is érezteti hatását. Az eredeti költségvetések felborultak. A tszek, állami gazdaságok máris óvintézkedésekre kényszerültek: hol a beruházásokat fogják vissza, hol előzetes megrendeléseket mondanak le. A kiesések a személyi jövedelmek színvonalát is veszélyeztetik, pótlásuk tehát rendkívül fontos feladat. Kerekasztal-beszélgetésünk központi kérdése: mit lehet tenni a hiányzó milliók pótlása érdekében? Beszélgetésünk résztvevői: Álló Miklós, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának közgazdasági csoportvezetője, dr. Ehmann Béla, az újpetrei Petőfi Tsz elnökhelyettese, Kuthy Ernő, az Állami Gazdaságok Országos Központja Tolna- Baranya megyei Főosztályának helyettes vezetője, Szabó József, a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa, Szántó Zoltán, a Bólyi Állami Gazdaság közgazdasági igazgatója, Vitek Pál, a Duna- és Karasica-menti Tsz-ek Területi Szövetségének főmunkatársa, valamint Rónaszéki Ferencné és Békés Sándor, lapunk munkatársai. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: Kezdjük talán a statisztikával. Most, hogy a gabonatermésről már pontos adatok állnak rendelkezésünkre, mekkorára becsülhetők megyei szinten a károk? ÁLLÓ MIKLÓS: A búza átlagtermése — a már jelzett rossz időjárási körülmények, belvizek és a mintegy 30 ezer holdat ért jégkár miatt —, holdanként 3,6 mázsával lett kevesebb a tavalyinál. Megyei szinten ez azt eredményezte, hogy a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat az idén mintegy 5 ezer vagonnal vásárolt fel kevesebb gabonát a tsz-ektől, mint tavaly. A kevesebb és gyengébb minőségű termés, valamint a kemény és puha búza árdifferenciájából a búzaföldadó kedvezmény eltörléséből eredő pénzügyi bevételkiesés meghaladja a 38 millió forintot. KUTHY ERNŐ: — A megye állami gazdaságaiban a tavalyi rekordévhez képest még nagyobb a visszaesés. Nálunk holdanként 4,8 mázsával termett kevesebb búza, mint 1969- ben, akkor megyei átlagban 22,5 mázsát takarítottak be üzemeink. Ez azt eredményezte, hogy 1035 vagonnal kevesebb búzát értékesítettek a gazdaságok. A nyári betakarítás bevételkiesése meghaladja a 38 millió forintot. SZÁNTÓ ZOLTÁN: — Gazdaságunk a megye legnagyobb búzatermelő üzeme. A 20 ezer hold szántó- , területünkből 6000 holdon termesztünk búzát, s az ágazatot ért idei veszteségek is ennek arányában jelentkeztek. Csak a gazdaságot ért belvizek 1,4 milliós kárt okoztak. Búzaföldjeinket többször is elverte a jég. Őszi gabonából a terméskiesés több, mint 12,7 millió forint bevételkiesést eredmé- | nyezett. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: A hideg tavasz és a szemszélyes nyár után az ősz vég-,re szépnek ígérkezik. A jónak látható kukorica-, burgonya- és cukorrépatermés hogy módosítja a fenti képet? VITER PÁL: — A gazdasági év még valóban nem ért véget. A termelőszövetkezetekben szerzett tapasztalatok szerint a burgonya és a cukorrépa a tavalyi, illetve azt meghala- dó termést mutat. Kifejezet-ten jó, sőt rekord termést adtak a pillangós takarmá-nyok. A kukorica a sok kései vetés — június 1-én még 14 ezer hold volt vetetlenül a megyében, — ellenére jó termést ígér, körülbelül olyat, amilyen a tavalyi volt. Ha a nyári kiesések pótlásáról beszélünk, ezek a kedvező őszi kilátások a veszteségmentes őszi betakarításra hívják fel a figyelmet. Ennek érdekében hirdette meg szövetségünk és a megyei társszövetség is a X. pártkongresszus tiszteletére az őszi munkaversenyt. KUTHY ERNŐ: — A gabonaaratás befejezése óta több növényféleség betakarítása zárult le, illetve van folyamatban. Az ezekből származó terméshozamok máris sokat módosítottak azon az aggasztó helyzeten, ami a gabonaaratás után kialakult. Takarmányborsóból például 10 vagonnal, repcéből 99 vagonnal, lucerna-, illetve pillangós szénából 789 vagonnal takarítottak be többet az állami gazdaságok a tervezettnél. Napraforgóból 7 vagonnal, kukoricából 500 vagonnal várható nagyobb termés. Jól sikerült az állami gazdaságokban a vetőmagtermesztés és a lucerna magfogás is. Vetőmagból 250 vagonnal, lucernamagból 300 mázsával értékesítettek többet a vártnál. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: A belső tartalékok feltárása, a rendelkezésre álló kapacitások maximális kihasználása és a jó ötletek milliókat hozhatnak. Milyenek e „mentőakciók” eddigi tapasztalatai? KUTHY ERNŐ: A kiesések pótlására az állami gazdaságokban is számos intézkedést tettek. Mint már említettem nagy területeken fogtak lucerna magot a gazdaságok, s ebből 1,3 millió forint terven felüli bevételük származott. Az eredetinél jóval több vetőmagot fémzároltak — Boly egy ma- íg a 150 vagonnal exportált terven felül —, az ebből származó plusz bevétel 9,5 millió forint. Az állattenyésztésben tett intézkedések is az idei bevételek növelését célozzák. A gazdaságok 1971-től előre hozták hízott sertés szállításaik egy részét, s ily módon az idén 106 vagonnal több sertéshúst értékesítenek. Marhahizlalásnál úgy érnek el 23 millióval több bevételt, hogy 100 százalékban áttértek az abrakos hizlalásra. A 38 millió forintos nyári kiesést a növénytermesztési ágazat egymaga kompenzálja. A kukorica, a napraforgó, a repce és a lucerna nagyobb hozama 28 millió forint bevétel többlethez juttatja az üzemeket. A hiányzó 10 milliót az értékesített vetőmagok ellensúlyozzák. Az állattenyésztés terven felüli bevételei már mintegy ráadásként szolgálnak. SZABÓ JÓZSEF: — A termelőszövetkezetek- ben is számos jó intézkedés született a kiesések pótlásá- ra. Terven felül 5 ezer hold másodvetést végeztek el, s ezek sikerültek. Maglucernából a tervezettnél 20 százalékkal nagyobb területen fogtak magot. Állattenyésztésben növelték a tsz-en keresztül történő háztáji értékesítéseket; az idén 60—70 százalékkal több hízott sertést értékesítenek a tsz-ek a háztájiból mint tavaly. Gyors és jó intézkedéseket tettek a tevékenységi kör bővítésé- re is. A baksai és a mohácsi Új Barázda Tsz az építőbrigádjainak kapacitását növelte. Az ibafai tsz 20 százalékkal bővítette fafeldolgozó kapacitását. EHMANN BÉLA: — A kiesés ellensúlyozása érdekében mi is több intézkedést tettünk. Másodvetésként 200 holdon termeltünk pohánkát, amiből 800 ezer forint bevételt értünk el terven felül, 200 ezer forint bevételünk lett a vöröshere magból. A hízott sertéseknél megnöveltük a ráhizlalt súlyt. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — Az elmondottakból világosan kitűnik: a rossz időjárás, illetve egyik vagy másik ágazat lemaradása, ma már nem okoz jóvátehetetlen károkat. EHMANN BÉLA: — A mi példánk, úgy érzem, ezt egyértelműen bizonyítja. A gyengébb gabonatermés miatt 1.4 millió forinttól estünk el. Ebből 0.8 milliót megtérített az Állami Biztosító, a többit pedig kigazdálkodtuk. A legfontosabbnak ezzel kapcsolatban én az előrelátást tartom. A mezőgazdaságot mindig érhetik meglepetések, a terméskieséssel állandóan számolni kell. Szövetkezetünk közgazdasági csoportja ennek megfelelő évről évre előterveket készít, melyeket akkor veszünk elő, ha valami nem úgy sikerül, ahogy a „nagytervben” meg van írva. Nagyon fontos az is, hogy a vezetőség folyamatosan ellenőrizze a tervek realizálódását. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — A betervezett bevételek egy részének elmaradása több gazdaságban kapkodást, meggondolatlan pénzügyi intézkedéseket eredményezett. — Csak egy példát: a legújabb adatok szerint már 18 millió forint értékű műtrágyát mondtak le a gazdaságok ... SZABÓ JÓZSEF: — Az ezzel kapcsolatos jelzések minket is megdöbbentettek. — A műtrágyamegrendelések visszamondása egyet jelent a jövő évi gondok megalapozásával. VITER PÁL: — A műtrágya lemondása valóban azt jelenti, hogy a holnapot áldozzák fel a máért. Az igazság kedvéért azonban megjegyzem: foszfor-műtrágyából előreláthatólag még a csökkentett igényeket sem tudja kielégíteni a kereskedelem. Ez a gond egyébként már régi, tavaly is csak 60—70 százalékos volt az ellátás. A Dráva ma Európa legromantikusabb, legkihasználatlanabb folyója. A 695 kilométer hosszúságú folyam mindkét oldalán vad erdőségek, bozótosok húzódnak, a víztükröt amőbaszerűen változó szigetek tarkítják. Közös érdek A kellemetlenségek sokasodásával párhuzamosan a folyó megzabolázása érdekében kifejtett erőfeszítések is növekedtek. 1957-ben a Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság szerveként megalakult a Drávai Albizottság, s ez új szakasz kezdetét jelentette. Már 1959- ben — összehangolt tervek alapján —, rendezési munkák kezdődtek a 65—75. folyamkilométerek közötti szakaszon (Matty—Drávaszabolcs térségében), melyek egészen 1965-ig tartottak. Ekkor indult a szabályozás második szakasza. A cél a folyó mindkét oldalán azonos: a partok védelme, a vízszint szabályozása, illetve a biztonság fokozása. Állami szempontból is sürgetően fontos volt a Dráva vándorlásának megakadályozása: a folyó több mint 77 kilométeres szakaszán államhatár. A közös érdekek jól olajozott gépezet kialakulásához vezettek: rendszeressé vált az információcsere, a tervek egyeztetése és a folyamatban lévő munkák öszszehangolása. Az élet azonban nap mint nap új kérdé-seket vet fel, melyek a taktikai jellegű összhang után most már a közös stratégia kialakítását sürgetik. Mit akarunk a Drávával? Milyen funkciót szánunk neki az érintett államok, illetve Európa ezen térségének fejlődését figyelembe véve? A gazdasági szakemberek tucatnyi hasznosítási lehetőséggel álltak elő, ekkor azonban kiderült: tulajdonképpen nem is ismerjük még a folyót. A jövő szempontjából tehát ma a Dráva-kutatás a legfontosabb feladat. Alpesi jelleg A Dráva vízgyűjtője kereken 40 490 négyzetkilométer. Domborzati szempontból két élesen elkülönülő részre oszlik ez a terület: alpesire és a dunántúli, illetve a horvát dombvidékre. A forrásvidék 1228 méter magasan van és a vízgyűjtő összterületének kétharmada is az Alpok szerves része. A meder esése a Mura torkolatáig 1,3 méter kilométerenként. Ezt követően — Vízvárig — 0,4 méter kilométerenként, majd Vízvár után 15 ezrelékre mérséklődik. Az eséscsökkenés után hordalékos szakaszok következnek. Varasd és Vízvár között „vándormederben” halad a folyó — az elhagyott medrek nem egyszer 1,5—2 kilométer szélesek. A vízjárást az alpesi szakasz irányítja, a kisvízi időszak általában januárban, februárban van. Áradások a hóolvadás, illetve az őszi esők időszakában gyakoriak. A legnagyobb vizet 1876-ban mérték, május elejétől, június végéig, tehát több mint két hónapon át ötszáz centis feletti volt a vízállás. A vízszintsüllyedés azóta átlagosan 2 méter (a szabályozási munkák eredményeképpen), ennél többet azonban már csak kevesen tudnak mondani a folyóról. Ami kész Az 1958-ban megkezdett munkák szisztematikusan, jó ütemben folynak. A kérdésre: mi készült el eddig? — Tóth László, a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság csoportvezető főmérnöke, a következő tájékoztatást adta: — 1960—62-ben a 65—75. folyamkilométerek között szabályozási munkákat végeztünk. A szabályozó műveket mindkét fél saját területén építette. Magyar oldalon 7,2 millió forint került ekkor beépítésre. 1963—65 között — a 75. folyamkilométerig —, további 7,2 millió forintot építettünk be. 1968-tól 1972-ig a 75—85. kilométerek között dolgozunk. A ráfordítás: 22,4 millió forint. Az építéssel párhuzamosan folytak a roncskiemelési munkák. Drávaszabolcs, Zaláta és Barcs térségében közel ezer tonna vasanyagot emeltek ki a folyó medréből. Erre 26,3 millió forintot költött államunk. Jelenleg Drávaszabolcs és Drávacsehi között folynak a szabályozási munkálatok. Hogy valamiféle képet adhassak a feladat nagyságáról, néhány számot. 1958 és 1969 között 55,3 millió forintot költöttünk a Drávára. 75 ezer köbméter követ és 65 ezer köbméter rézsét építettünk be. Jugoszláv oldalon megközelítően azonos értékű munkákat végeztek ebben az időszakban. — A partvédő művekkel egyidőben kell a gátak erősítéséről, egységesítéséről is gondoskodni. A drávai védművek zöme a XVIII. századtól épült — többnyire közmunkában. Egységes terv nem volt, s ez ma nagy gondot okoz. Külön gond a balés a jobbpart gátrendszereinek összehangolása, hisz az „egyensúly” felborulása könynyen katasztrófákat okozhat a szomszédos ország életében. Hajóút, erőművek, öntözés 1957—70 között 14 bizottsági és 75 albizottsági ülésen tárgyaltak a magyar és jugoszláv szakemberek a Dráváról. Megállapodás született: a IV. ötéves terv időszakában a 85—95. folyamkilométerek között is sor kerül a szabályozásra. Erre a magyar fél 20 milliót irányzott elő. Napirendre került a közös szabályozási koncepció és az általános szabályozási terv elkészítése is — bár e téren a kívánatosnál valamivel lassúbb a realizálás ütemei. Megállapodtak a folyóra építendő művek méretezését illetően is. Mert a holnapi Dráva egy, a maitól szinte száz százalékban különböző, új arcú folyó lesz. Tóth László: — Barcsig második, Barcs és Vízvár között első kategóriájú hajóúttá alakítjuk a folyót, ami azt jelenti, hogy 600—650 tonnás hajók, uszályok is közlekedhetnek rajta. Barcs felett vízierőművek sora épülhet. Megéri Távlati iparfejlesztési terveinkben a Dráva-mente kiemelt helyet foglal el. A nagyvízigényű vegyipar számára sehol sem kínálnak kedvezőbb lehetőségeket. A közös — magyar—jugoszláv —, Dráva-szakasz 168 kilométer. Ebből 28 szabályozott, 25 részben szabályozott, 115 pedig még mindig aggasztóan „romantikus”. A magyar fél 220 millió forintos beruházási összeget, s évi 20 milliós fenntartási költséget irányzott elő a helyzet normalizálására. A jugoszlávok szintén nagy erőkkel dolgoznak, s nem alaptalan tehát a remény, hogy a Dráva, országokat elválasztó határfolyóból, néhány évtized alatt jelentős ipart éltető, s ezáltal népeket összekötő artériává lesz Európa érrendszerében. Békés Sándor Eddig SS milliót költötünk szabályozásra Új arcú Dráva Erősödik a magyar—jugoszláv együttműködés, sok azonban még a tisztáznivaló Legfontosabb feladat: megismerni a folyót Ma még csak a vízügyi szolgálat hajói járják a folyót, hány év múlva azonban már a 650 tonnás uszályok is mindennaposak lesznek. Fotó: Vizig. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — Visszatérve az idei kiesésekre. Előreláthatólag hány mérleghiányos szövetkezete lesz a megyének, s mit tehetnek azok a gazdaságok egyensúlyuk megteremtése érdekében, melyek nem voltak képesek kigazdálkodni a veszteségeket? ÁLLÓ MIKLÓS: — Mérleghiányos tsz a gondok ellenére sem lesz sok. Legfeljebb négy vagy öt. Állami gazdaság egy sem. SZABÓ JÓZSEF: — A nehéz helyzetbe került tsz-ek központi segítséget is kaphatnak, középlejáratú forgóalaphitel formájában. E hitel igénybevételének alapfeltétele azonban, hogy a személyi jövedelmeket az elmúlt két év átlagának nyolcvan százalékára kell redukálni. Ezt, a jelek szerint, nemigen értik meg a gazdaságok tagjai és vezetői, pedig a tétel világos: csökkent a termelés, — s ahol ezt nem pótolják—, csökkenniük kell a jövedelmeknek is. Megyei szinten eddig 6—8 százalékkal magasabbak a kifizetett jövedelmek, mint tavaly. Kaelentmondáa VNTER PÁL: — A kiesések pótlása szempontjából valóban nagy jelentőségűek a jó ötletek, ügyes kezdeményezések, befejezésül azonban még egyszer hangsúlyozni szeretném: a legfontosabb a már megtermett értékek maradéktalan és jó minőségben való betakarítása. Ahol kevés a gép, ott béreljenek, kérjenek kölcsön. Ha gép nincs, szerződtessenek embereket, akár távoli vidékekről is, sőt ha kell, hívják segítségül az iskolákat is — de mindezt most, ne decemberben...