Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

2 Hippik árulták be a kalif­orniai gyilkost Az ötös gyilkossággal vádolt John Linley Fraziert pénteken rövid kihallgatásra vezették elő. Az alacsony, szőke, már börtön­ruhát viselő és bokájánál meg­bilincselt, 24 éves vádlott össze­sen egy szót mondott az ötper­ces kihallgatás alatt: igennel vá­laszolt arra a kérdésre, hogy tisztában van-e törvényadta jo­gaival. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, James Jackson, kirendelt védő mondott nemet. Ezután Fraziert visszave­zették cellájába. A fiatal hippit pénteken haj­nalban tartóztatták le, amikor aludt deszkabódéjában, alig 800 méternyire a 250 ezer dollárt érő Ohta­ villától. Fraziernél nem volt fegyver. A rendőrség feltevése az, hogy a fiatalember először a 43 éves asszonyt gyilkolhatta meg, aztán az iskolából külön-külön haza­térő kisfiúkat lőtte tarkón, a csak ezután végzett — mint a seriff irodájában állítják — Ohtá­­val és titkárnőjével. Fraziert a környékbeli hippik árulták be, akik nem szerették. Egyelőre a legfőbb bizonyíték az, hogy egyszer kijelentette: a „gazdag materialistákat ki kell nyírni”. Ohtáékat pénteken te­mették. ♦ PÁRIZS: A francia köz­véleménykutató intézet leg­utóbbi felmérése szerint Chaban-Delmas miniszterel­nökkel a franciák 58 száza­léka elégedett, 19 százaléka elégedetlen. ♦ ZÜRICH: A Swissair svájci légiforgalmi társaság közlése szerint a Nemzetközi Légiforgalmi Társulás (IATA) kötelékébe tartozó társaságok az egyre növekvő költségek fedezésére menetdíjemelést javasolnak. Az európai re­pülőjáratok menetdíjai a ter­vek szerint 1971. áprilisától 3—10 százalékkal emelkedné­nek. Erről egy valószínűleg Svájcban novemberben sor­­ra kerülő értekezlet dönt majd. + PÁRIZS: Raymond Gui­­tonneau, a párizsi repülő­terek vezérigazgatójának köz­lése szerint az Orly-i és le Bourget-i repülőteret igénybe vevő utasok száma az év vé­gére eléri a 12,5 milliót. Ez a szám 15 százalékos növe­kedésnek felel meg 1969-hez képest. Havi átlagban szep­temberben volt legnagyobb az utasforgalom: 1,4 millió. ♦ BERN: Az idei lavina első áldozata Svájcban egy 25 éves katona, akit maga­­ alá temetett a két és fél­­ezer méter magasságból alá­zúduló hó a Svájci Alpokban. ♦ WASHINGTON: A kali­forniai Santa Monica-ban + LA PAZ: Torrez tábor­nok bolíviai kormánya csü­törtökön közleményben je­lentette be, hogy biztosíta azoknak a Teoponte környéki gerilláknak az életét és sért­hetetlenségét, akik hajlan­dók beszolgáltatni fegyverei­ket. A közlemény Osvaldo ,Mato­ Peredonnak, a gerila­­szerevezet vezetőjének letar­tóztatását követte. ♦ MARRAKECH: II. Hasz­­szán marokkói király felavat­ta a Marrakechtől 70 kilo­méterre keletre lévő Alt Aadelben a Tessaout folyón épült 84 méter magas duz­zasztó gátat, amelyet marok­kói, francia, kanadai és an­gol konszernek részvételével nyugatnémet cégek konzor­ciuma épített. ♦ ANKARA: Süleyman Demirel török miniszterelnö­köt pénteken elsöprő több­séggel újra megválasztották a hatalmon lévő Igazság Párt elnöki tisztébe. A párt kong­resszusára érkezett 1505 de­legátus közül több mint 1400- an szavaztak Demirelre. ♦ BANGKOK: Legalább 26 ember meghalt és 20 súlyo­san megsebesült egy autó­busz és egy teherautó össze­ütközésekor Bangkoktól dél­­­re. Az autóbusz utasai egy vallási ünnepségre igyekez­tek. ért egymillió hallucinogén tablettát, egyebek között LSD-tablettákat gyártó ille­gális kábítószer-laboratóriu­mot fedeztek fel. A labora­tórium látta el kábítószerrel a környező amerikai államo­kat, de szállítmányai Lon­donba is eljutottak. SOUTHAMPTON: Sout­hampton közelében az angol partoknál szombatra virradó éjszaka összeütközött két hatalmas olajtankhajó, a 42 ezer tonnás Pacific Glory és a 46 ezer tonnás Allegro — mindkettő libériai társasá­gok tulajdona. A Pacific Gloryn a katasztrófa követ­keztében tűz ütött ki, s a 42 főnyi legénységből szom­bat reggelig csak 29-et tud­tak megmenteni. Tizenhárom matróz eltűnt. ♦ LONDON: Kelet-London egyik szemét- és hulladék­­telepére szombaton a brit hadsereg egységei vonultak ki buldózerekkel és teher­autókkal, hogy eltakarítsák a három és fél méter magasra nőtt rothadó szemétdombot, amely a köztisztasági dolgo­zók egy hónapta tartó bér­­sztrókja miatt keletkezett. 1955 óta most fordult elő első ízben, hogy katonákat­­ vettek igénybe hasonló célra. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Külügyminiszteri vacsora New Yorkban A Nixon-beszéd visszhangja • ENSZ-találkozók A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminisz­tere pénteken közel négy óra hosszat tanácskozott az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének székházában a közel­­keleti helyzetről. Egy ENSZ- szóvivő közlése szerint csak a közel-keleti helyzetről volt szó. Jelen volt a találkozón Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja is. A külügyminiszterek pén­teki tanácskozásairól közle­ményt adtak ki, amelyet U Thant olvasott fel: „A négy külügyminiszter hasznos eszmecserét folyta­tott a főtitkárral és Jarring nagykövettel a közel-keleti helyzetről. Megállapodtak abban, hogy maximális erőfeszítéseket fej­tenek ki annak érdekében,­­ hogy: 1. Jarring nagykövet a le­hető leggyorsabban újra hoz­záláthasson feladata teljesí­téséhez; 2. a közvetlenül érdekelt felek közötti megállapodás révén sikerüljön a tűzszüne­tet egy később meghatáro­zandó időpontig meghosszab­bítani; 3. a Biztonsági Tanács 242- es határozata (az 1967. no­vember 22-én hozott határo­zatról van szó) alapján bé­kés megoldást találjanak. A négy nagyhatalom foly­tatni fogja tanácskozásait, New York-i állandó képvi­selőik október 28-án ülnek legközelebb össze.” * Nixon amerikai elnöknek az ENSZ jubileumi közgyö­­t­lésén elhangzott beszédét a hírügynökségek­ kommentár­jai szerint bizonyos kiábrán­dultsággal fogadták politikai körökben. Az a gondolat, amely az amerikai elnök be­szédének alaphangját megad­ta, azaz, hogy a nemzetközi helyzet alakulása kizárólag és teljes egészében a két szu­perhatalom — a Szovjetunió és az Egyesült Államok ma­gatartásától és egymás kö­zötti viszonyától függ, külö­nösen francia és brit körök­ben váltott ki elégedetlensé­get. Maurice Schumann fran­cia külügyminiszter és Heath brit miniszterelnök beszédé­ből — mindkét felszólalás az ENSZ közgyűlésében hang­zott el — világosan kitűnt, hogy mind Franciaország, mind pedig Nagy-Britannia részt kér a nemzetközi po­litikai problémák alakításá­ból, különös tekintettel a kö­zel-keleti helyzetre. Az ENSZ diplomáciai kö­reiben némi lemondással ál­lapították meg, hogy az Egye­sült Államok elnöke lénye­gében másodrendű szerepet szán a világszervezetnek. Ki­zárólag olyan testületnek tartja, amelynek feladatköre: a műszaki segítségnyújtás, a légikalózkodás elleni küzde­lem, a hadifoglyok helyzeté­nek rendezése stb. Az emlí­tett körökben egyúttal azt is elismerik, hogy bármilyen sajnálatos, Nixon nem ru­gaszkodott el túlságosan a realitásoktól az ENSZ tény­leges hatáskörével kapcsolat­ban.­ Gromiko szovjet külügy­miniszter pénteken az ENSZ székhelyén megbeszélést foly­tatott Schumann francia kül­ügyminiszterrel. A baráti lég­körben lezajlott találkozó során a két külügyminiszter az európai biztonság kérdé­seiről és az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszakának munkájáról folytatott eszmecserét Az UPI jelentése szerint Henry Kissinger, Nixon ame­rikai elnök külpolitikai ta­nácsadója több mint egy órát töltött pénteken a szovjet ENSZ-küldöttségnél. Rogers amerikai külügy­miniszter egy órás megbeszé­lést folytatott Riad egyipto­mi külügyminiszterrel. Távo­zóban Riad közölte, hogy esz­mecserét folytattak, de konk­rét javaslatokat — nyilván a közel-keleti helyzet meg­oldására — egyikük sem tett. Mirja Ribicsics jugoszláv miniszterelnök Nicolae Ceau­­sescuval, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnökével tanácskozott pénteken New Yorkban a közgyűlés folyó ülésével ösz­­szefüggő kérdésekről, és a nemzetközi helyzet főbb problémáiról. Edward Heath brit minisz­terelnök pénteken sajtóérte­kezletet tartott, s ezen egye­bek között kijelentette, hogy Anglia addig nem járul hoz­zá az európai biztonsági ér­tekezlet megtartásához, amíg a nyugat-berlini kérdésben­­ nem mutatkozik megoldás. 1 A Föld felé közeledik a Szonda 8• A Szonda 8. automatikus űrállomás folytatja útját. A Földtől a Holdhoz vezető úton az irányító és mérő­­komplexum rádiólokációs eszközeivel és a Szovjetunió obszervatóriumainak optikai eszközeivel meghatározták a pálya paramétereit. A programnak megfelelően október 21-én 65 ezer kilo­méter távolságból fénykép­felvételeket készítettek a Földről. Az űrrepülés első három napján a Szonda 8. televíziós felvételeket továb­bított a Földre. A televíziós felvételek minősége jó. Október 22-én, amikor az állomás körülbelül 250 ezer kilométernyi távolságra volt a Földtől, pályakorrekciót hajtottak végre. A végrehaj­tott manőver eredményeként a Szonda 8. megváltoztatta útjának irányát és október 24-én megkerülte a Holdat. A Hold felszínétől való mi­nimális távolsága 1120 kilo­méter volt. Amikor az állomás a Hold térségében tartózkodott, tu­dományos megfigyeléseket végzett a Hold­ körüli térség fizikai sajátosságairól és szí­nes, valamint fehér-fekete felvételeket készített a Hold felszínéről. A Szonda 8. közeledik a Föld felé.­­ A földi Irá­nyító központ és a Szonda 8. között megbízható a rádió­összeköttetést. A Szonda 8. fe­délzeti rendszerei szabály­szerűen működnek. HÉTFŐ: Hírek és cáfolatok Atasszn szíriai elnök lemondásáról. Péter János találkozott U Thanttal és az amerikai külügy­miniszterrel. KEDD: Huszonhét európai ország kommunista és munkáspárt­jainak képviselői összeültek Moszkvában. Megalakult az EAK új kormánya. SZERDA: Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlésen. Külügyminiszteri szinten, zárt ajtók mögött ülésezett a Biztonsági Tanács. CSÜTÖRTÖK: Nixon—Gromiko találkozó. Merénylet Chilében a hadsereg főparancsnoka ellen. PÉNTEK: Állam- és kormányfők felszólalásai az ENSZ-ben. Brandt sajtóértekezlete egyéves kormányzásának eredmé­nyéről. SZOMBAT: Nixon tárgyalása Szato japán miniszterelnökkel. Döntés Chilében. 1970. október 25. Salvador Ailende Allende 1908-ban született egy valparaisoi polgárcsalád gyermekeként. Orvosi diplo­mát szerzett. Egyetemi évei alatt kezdte meg a politikai tevékenységét diáksztrájko­kat szervezett Ibanez tábor­nok népellenes rendszere el­len. 1937-ben a Radikális Párt jelöltjeként képviselői man­dátumot szerzett, s 1939-ben a Chilei Népfront kormá­nyában közegészségügyi mi­niszter lett. Egyik alapítója volt a Chilei Szocialista Párt­nak, amely 1943-ban főtit­kárrá választotta. 1945-től szenátor, 1966-tól elnökké választásig a szenátus alel­­nöke. 1951-ben a kommunisták­, a radikálisok és a népi szo­cialista baloldal létrehozták a népfrontot, s az 1952-es, 1958-as és 1964-es elnökvá­lasztásokon egyedüli jelölt­ként Allendet indították. Az 1970. szeptember 4-én tartott elnökválasztáson győzelmet aratott, 39 000 szavazattal előzve meg a jobboldali Ales­­sandrit. Külpolitikai terveit illető­en az új elnök kifejtette, kapcsolatokat akar létesíteni minden országgal, tekintet nélkül azok társadalmi be­rendezkedésére. Tito befejezte franciaországi látogatását Tito jugoszláv elnök pénte­ken befejezte háromnapos franciaországi hivatalos láto­gatását és az éjszakai órák­ban visszatért Belgrádba. Pompidou francia elnökkel folytatott pénteki megbeszé­lései után, amelyeken Cha­ban­ Delmas miniszterelnök és Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter is részt vett. Tito találkozott Nguyen Thi Birih asszonnyal, a párizsi tárgyalásokon résztvevő DIFEL-küldöttség vezetőjével.­­ A találkozóról nyilatkozatot tettek közzé, amely szerint Tito elnök ismét megerősí­tette, hogy Jugoszlávia támo­gatja a vietnami népnek az amerikai agresszió ellen ví­vott igazságos harcát Hazatérés után adott rövid nyilatkozatában az AFP hír­­ügynökség szerint a jugoszláv elnök párizsi hivatalos tár­gyalásairól elmondotta, hogy a két fél álláspontja „igen közel áll egymáshoz a töm­bök kérdésében, az együtt­működéssel és az európai biztonsággal kapcsolatos kér­désekben”. Nyílt és hasznos véleménycsere folyt a legidő­szerűbb nemzetközi problé­mákról, különös tekintettel a­­ Közel-Kelet és a Távol-Kelet­­ problémájáról, az európai­­ fejlődés távlatairól és a föld­közi-tengeri térség helyzeté­ről. Pénteken Tito befejezte egynapos franciaországi nem hivatalos látogatását. Amerikai űrhajózási szakértők Moszkvában Az Egyesült Államok űr­hajózási szakértőinek magas­rangú küldöttsége érkezett szombaton Moszkvába, hogy amerikai—szovjet űrhajózási együttműködésről tárgyaljon. Az öttagú csoport élén dr. Robert R. Gilruth-szal, a houstoni űrhajózási központ igazgatójával és a B. M. Pet­rov akadémikus vezette szov­jet küldöttség előzetes mű­szaki tárgyalásokat kezdtek a kezelőszemélyzettel ellátott űrhajók összekapcsoló beren­dezéseinek szabványosításá­ról. Az amerikai űrhajózás ve­zetői a mentési műveleteken túlmenően lehetőséget látnak űrhajózási kooperációra is. A műszaki tárgyalásokra hétfőn és kedden kerül sor. Jubiláris hét Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének napja zárta a hetet, az esztendőnek az a napja, amelyen a világszervezetről szokás meg­ az ENSZ-ben emlékezni, 1945. október 24-én lé­pett hatályba ugyanis az ENSZ alapokmánya, a San Francisco-i egyezmény. Mivel ennek most huszonöt esztendeje, érthető, hogy hosszú és látványos jubi­leumi ülésszakot rendeztek. Volt olyan nap, amikor tucatnyi ál­lam- és kormányfő váltotta fel egymást az ENSZ közgyűlési ter­mének szónoki emelvényén. Sok szépet és jót is elmondtak az ünnepi üléssorozaton az ENSZ- ről, elhangzottak kifogások is. Észre lehet venni, hogy a nyu­gati nagyhatalmak szívesen hoz­zányúlnának az ENSZ alapokmá­nyához, különösen a Biztonsági Tanács jogkörének módosítása végett. Volt vita a jubiláris ülés­sorozatról kiadandó, 12 pontot tartalmazó külön nyilatkozat megszövegezése körül is, főleg azért, mert abban név szerint megbélyegezték a fajgyűlölet po­litikáját alkalmazó Dél-Afrikát és az utolsó, gyarmatosító hatal­mat, Portugáliát. Fel-felmerült ez a fogalom: az ENSZ egyetemessége. Talán nem árt „lefordítani”: azt jelenti, hogy a világ minden országa képviseltesse magát az ENSZ- ben. Nem lehet „egyetemes”, „univerzális”, az egész emberiség nevében szólni jogosult vagy ké­pes szervezet az ENSZ, ha nem tagja a két Németország, hiszen az NSZK és az NDK a világ első tíz ipari hatalma között szerepel, vagy ha nincs ott a Kínai Nép­­köztársaság. A Szovjetunióé­­ és az Egyesült Államoké kétségtelenül a döntő felelősség a világ békéjének megmaradásáért, amint mondani szokás: e két ország „szuper­­nagyhatalom”. Nos, az elmúlt hét több alkalmat teremtett a­­ szovjet—amerikai viszony tisztá­­­­zásához, a két fél álláspontjának­­ kölcsönös megismertetéséhez. A múlt heti Gromikov Rogers ta­lálkozót a hét elején követte az a vacsora, amelyet a New York-i Waldorf Astoria szállóban adott az­­ amerikai külügyminiszter szovjet kollégája tiszteletére. Pusztán a jelenlevők névsorából már következtetni lehetett arra,­­ hogy ezen a „munkavacsorán”­­ milyen témák jöhettek szóba,­­ hiszen ott volt egy-egy­ amerikai­­ diplomata a közel-keleti, a nyu-­­­gat-berlini, az indokínai, a lesze­­relési-.,ügyek felelőseként... Az­tán létrejött egy Nixon-Gromiko találkozó is. Az amerikai elnök a washingtoni Fehér Házban fo­gadta a­­ szovjet külügyminisztert. A két és fél órás­­ megbeszélésen szóba került a két nagyhatalom viszonya, az európai kérdéscso­port, a fegyverzet korlátozása, a Közel-Kelet és Vietnam problé­mája. Érdekes­­volt megfigyelni, hogy­ Nixon oldalán Rogers mel­lett, ott volt Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanács­adója. Az amerikai—szovjet esz­mecsere után washingtoni diplo­máciai körökben azt mondták, hogy valamelyest javult a hely­zet a két ország­, viszonyában. Az ENSZ-közgyűléssel párhu­zamosan egész sor olyan két- és többoldalú, megbeszélésre került sor, amelyeknek, témája a közel-, keleti, válság, r­a­jfegyverszünet meghosszabbítása és a w Jarring­­féle v tárgyalások esetleges meg­indítása­ volt,­ így­­ például U Thant­ főtitkár vacsoráján tu­lajdonképpen­ szovjet—amerikai— angol-f francia ,külügyminiszteri megbeszélést’ tartottak — Gunnar Jarring, a­­svéd diplomata, a közvetítő tárgyalások leendő le­bonyolító­ja, és természetesen ma­ga a vendéglátó­ házigazda, az ENSZ főtitkár jelenlétében ... Az egyiptomi külügyminiszter, Riad, sorban tárgyalt a nagyha­talmak külügyminisztereivel, akik New Yorkban tartózkodnak. Abba­nban a hét végén indult el az ENSZ székhelyére, előrelátha­tólag négy hétig marad ott. Van tehát idő és alkalom a közel­­keleti közvetett érintkezés fel­vételre. Áttérve a Közel-Keletre: két ország belső helyzetére irányul az érdeklődés reflektorfénye, az E­UK-ra és Szíriára. Az Egyesült Arab Köztársaságban az új kor­mány megalakításával és az Arab Szocialista Unió főtitkárá­nak megválasztásával befejező­dött a­­ Nasszer elnök halálával felvetődött utódlási kérdés meg­válaszolása. Az egyiptomi kor­mányelnök dr. Mahmud Favzi, az idős, tapasztalt diplomata és meggondolt államférfi lett. Az­ új kormányban egyébként csak az volt az egyetlen — bár kétség­­te­lül jelentős — változás, hogy Heikal, az Al Ahram főszerkesz­tője átadta a tájékoztatásügyi tárcát Mohamed Falaknak. Az Arab Szocialista Unió új főtit­kára Abdel Mohszen Abul Nur, aki egy éve az ASZÚ delegáció­ja élén hazánkban is járt. Szíriában a hét elején olyan hírek terjedtek el, hogy Nured­­din Atasszi államfő lemondott , hogy ais Baath-párt soraiban vál­ságot okoztak a viták: Szíria csatlakozzék-e a közel-keleti fegyvernyugváshoz és részt ve­gyen-e a közvetett tárgyaláso­kon? A helyzet áttekintéséhez valószínűleg meg kell várni a jövő hétre beharangozott rend­kívüli pártkongresszust.

Next