Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

1971. január 15. A jog lényege Dr. Szoláczky Mihály egye­temi tanár — a Pécsi Jogi Egyetem dékánja — több át­fogó jellegű tanulmány után most egyszerre két könyvvel is jelentkezik a hazai tudo­mányos életben. Egyik szer­zője az állam- és jogelmélet máris alig kapható új tan­könyvének, és ezzel majd­nem egyidőben megjelent a jog elméletének egyik alap­kérdését tárgyaló monográ­fiája: A jog lényege (Közgaz­dasági és Jogi Könyvkiadó). A közvélemény a jog el­méletét érthetően kevéssé is­meri, de be kell vallanunk, még a különféle jogi gya­korlati pályákon dolgozó jo­gászok egy része is bizonyos fajta idegenkedéssel néz erre a tudományágra. Az idegen­kedés oka nem kizárólag ab­ban kereshető, hogy minden foglalkozási réteg képviselői között fellelhető a csak prak­­ti­kummal törődő kényelmes szemléletmód. A jogi elmé­lettől való idegenkedésnek van másik fajta gyökere is, és ez hosszabb időn át az állam- és jogelmélet eléggé elvont tudományában volt kereshető. Az­ utolsó tíz, ti­zenkét évben azonban a jogi elmélet is egyre jobban ér­deklődik a gyakorlati élet törvényszerűségei iránt. A jogi elmélet számára is fon­tossá válik a joggyakorlat elemzése és a szociológiai megközelítési mód. E tudo­mányág egyik legfőbb értel­me abban rejlik, hogy a jog­alkotás és a jogi gyakorlat általánosítása útján — a bel­ső törvényszerűségek bemu­tatásával — éppen ezekhez tér vissza és ad hasznosítás­ra kerülő elméletet. Ezzel együtt a mindennapos jogi gyakorlatban megfigyelhető,­­ hogy ma már a jogi színvo­nal emelkedésével, az igények növekedésével együtt csak el­méletileg felvértezve lehet igazán jól dolgozni. A kor­szerű jogi műveltséghez jog­elméleti ismeretek is kíván­ta­tnak.* * ‘ v o v­­ ? ■ Dr. Szotáczky Mihály mo­nográfiája megfelel ezeknek a céloknak. Fejtegetései vi­lágosak, gondolatokban rend­kívül gazdagok. Számos meg­állapítása indít továbbgon­dolkodásra. Alapvetően a marxizmus klasszikusaiból indul ki, legfontosabb meg­állapításait ezekből vezeti le. Ehhez "teljes vértezetben vo­nultatja fel a mai jogelmélet minden jelentős képviselőjét, ■számos kérdésben vitázik ve­lük. Mondanivalójának­, köz­pontjában a jogi akarat osz­tálytermészetének elemzése áll. Kutatja az akarat és az érdek viszonyát, az egyéni és az osztályérdeket, annak üt­közéseivel együtt. Fejtegeté­seinek egyik legérdekesebb fejezetében foglalkozik a jog és az igazságosság összefüg­géseivel. Gazdag történeti elemzés után jut el a szo­cialista jog lényegét érintő következtetéseihez. Ennek so­rán sok kérdést vizsgál, így a jog és humanizmus viszo­nyát, vagy például az egye­temes népi jog jellemvoná­sait. A jelentős munka nem csupán az elmélet művelői­nek­ szól . Gazdagíthatja a gyakorlati jogászok látókö­rét, de általános elméleti fej­tegetései a társadalomtudo­mányok más területén dolgo­zó, kutatók számára is gyü­mölcsözőek lehetnek. Dr. Csiky Ott© Népművelők filmklubja Rövidesen felújítják a népművelők filmklubja cí­men ismert esztétikai elő­­adássorozatot. Archív filmek helyett azonban új magyar művészfilmek bemutatója áll a sorozat középpontjában. A filmklub tagjai , jobbára a város és a megye főhivatású népművelői, akik itt készül­nek fel további feladataikra, filmviták vezetésére az ifjú­­sá­gi klubokban. A sorozat első foglalkozása a Szerelem című új magyar filmhez kö­tődik I . DUN­ÁNTÚLI NAPLÓK A 24. órában kezdték a felmérést­,» M­épi építészet Baranyában/ K­i ne fogott volna a kezé­be tenyerektől simára kopta­tott botot, pásztorszerszámot? Az idő is így csiszolta a cél­szerűségnek megfelelően egy­re tökéletesebbé a népi építő­módokat, épületeket, hogy az ember minél kényelmesebben lakjék bennük. Nem véletlen aztán, hogy a hozzáértők ugyanazt a fogalmat használ­ják, a népi építészet emlé­keit látva, ami a modern épí­tészetnek is egyik kulcsprob­lémája: a funkcionalitást. Hogy milyen az épület, azt, — a tájon föllelhető építő­anyagokon kívül — az­­szabta meg, milyen célt akartak szolgálni vele, mire akarták használni. Baranya egyelőre még gaz­dag népi építészeti emlékek­ben. Egyelőre, mert két évet jósolnak a szakemberek, s jószerével egyetlen eredeti emlék sem marad ezekből az építményekből. Aknai Tamás, a Janus Pannonius Múzeum művészettörténésze 1970-ben kezdett hozzá a baranyai népi építőművészet emlékeinek rendszeres felméréséhez. „Be­lelkesített” segítőtársai van­nak, az­ Építőipari Techni­kum tanulói, ők a munka „mérnöki” részét végzik, úgy dokumentálni az épüle­teket, hogy­ elpusztulásuk után rekonstruálni lehessen őket. — Milyen módszerrel tör­ténik a felmérés? — Az országban kevesen foglalkoznak népi műemlék kutatással. A Műegyetem építészettörténeti tanszéke el­sősorban mérnöki, statikai stb. szempontból készít fel­méréseket. Mi történeti ösz­­szefüggéseket akarunk kimu­tatni, ezért az ún. „többszem­pontú topográfiai” módszert alkalmazzuk — mondja Ak­nai Tamás. — Akkor bizonyítottabb egy építészettörténeti felte­vés, ha egy területen más és más időben az egykori élet teljességére vonatkozó minél több emléket tudunk elhe­lyezni, amelyek mintegy kö­vetkezményként is hassanak egymásra. Vegyünk egy pél­dát: ha valahol van egy ma­lom, ott meg kell indulnia a földművelő élettel való sza­kításnak, ez a folyamat ké­sőbb párosulhat a vásártar­tással. Mi térképen ábrázol­juk a vásártartásokat, mal­mokat, drávai átkelőhelyeket, etnikai csoportok elhelyezke­dését, ezeket egymásra vetít­jük, s ez jobban meghatároz­za egy-egy vidék népi építő­művészetét, emlékeit. Sőt, gyakran levezethetők a köz­ben elpusztult valaha létező építmények is. Pillanatnyilag az alapfelmérésnél tartunk, megnézzük mi van a megyé­ben, a már felmért községek­be nem megyünk. Azután ha ezzel megvagyunk, a meglé­vő emlékeket összevetjük a történeti forrásokkal, az út­leírásokkal, adományleve­­lekkel. — Milyen jellegzetes ba­ranyai építési módok van­nak, miben különböznek ezek más vidékek hasonló céllal épült építményeitől, s mi a különbség oka? — Régóta ismert az or­m­ánsági talpasház. Az Or­m­ánság valamikor nagyon gazdag volt fában, divatos volt a faépítkezés, ez hatá­rozza meg azután a díszít­mény­­ milyenségét." Csod­ála­tosan szép a villánykövesdi pinceszer, a szőlőművelő élet­mód építménye. Érdekes, hogy egyazon gazdálkodási formán belül különbségek vannak: itt van ugyanis a tokaji pinceszer, amely kü­lönbözik a villányitól. Nyu­godtan állíthatjuk, hogy ha­zánkban Badacsonyban és Villányban vannak a leg­szebb pincék. Hogy a pa­rasztember „hogyan adja meg a módját”, hogyan fogadja és kínálja a vendégét már a pince kialakításával is, eb­ben benne van a gondolko­dásmódja, a „néplélek”. — Mi a végső célja a fel­m­érésnek ? — Az építészeti emlékek pusztulásának oka az, hogy megújul a falu, a­­régi épü­leteket elbontják, a meglé­vőkben többnyire öregek laknak, a szemükben nincs sok értéke ezeknek a szép épületeknek. Az elsődleges cél tehát, hogy megfelelő do­kumentáció álljon a rendel­kezésünkre, amelyek alapján rekonstruálni is lehessen az elpusztult­­ épületekét, ezzel együtt egy népi építészeti fotoarchívum is kialakul. Ér­demes lenne egy-egy népi műemléket megőrizni a köz­ségekben, esetleg itt elhe­lyezve a falumúzeumot. Egyébként a Műemléki Fel­ügyelőség vizsgálataira mi is támaszkodunk. Az orfűi skanzen kialakítása is nagyon időszerűvé teszi a munkán­kat. Ami segítséget jelent a számunkra: ne tekintsék be­tolakodásnak faluhelyen, ha megjelenünk, s a padláson pl. fényképezni szeretnénk, egy-egy gerendakötés érdekel bennünket, semmi több. M­arafkó László Dr. Szász Márton Pincegádor ­ Egymillió forint értékű nyugati műszerrel gazdago­dik az, idén a 100 ágyas kli­nika. A többi között megvá­sárolják a világ legkorsze­rűbb betegellenőrző berende­zését. A Heilige-program 19 típusú gép egyszerre öt bete­get őriz, s minden rendelle­nességet azonnal jelez. A be­rendezést az újonnan felál­lított intenzív osztály kapja. A „szokványos Az SZMT és Országos Fil­harmónia felfedezte a Me­csek Fúvósötöst és a Pécsi Balettet a népművelés leg­igazibb területeinek is — falvakon, munkásszállásokon terjeszti a zenei, vizuális, színházművészeti kultúrát. S ha az eredmény „csak” egy csendes sikerű est, s nyomában pozitív elfogult­ság egy zenei, táncművészeti televízióprogram iránt, a leg­több, amit a népművelés te­hetett. A koreográfus álma című balett-kompozícióról már korábban is hallottunk, de Pécsett még nem láthat­tuk. A fiatal Mecsek Fúvós­ötös kirobbanó sikerű hang­versennyel mutatkozott be egy éve a Doktor Sándor Művelődési Központ közön­ségének. Bizony, mindkét együttes műsorát a városi közönség is szívesen látná ... S Wallinger Endre felhí­vására idekívánkozik néhány más , hasonlóan komplex művészeti jellegű — kamara­program is. Amelyekről a következőkben lesz szó, ha­sonlóan ismertek már Pé­csett, a Mecseki Fotóklub rendezte 1. Színesdia Feszti­válon emlékezetes sikerrel és kedvező visszhanggal sze­repeltek, s eljutottak a me­gye több intézményébe, illet­ve az ország több megyéjé­be. A zenére komponált, tel­jes estét betöltő színes dia­programokról van szó. Ez a most meghonosodó, összetett műfaj egy színes fényképki­állítás zenére épített, tárlat­­vezetéssel kísért bemutatójá­hoz hasonlítható­­, ame­lyen nem maradnak maguk­ban a műalkotások és a né­zők. A fotóművészet és a közönség között maga az előadás — a diaprogram — képez hidat. — Nem a szer­zőkön, s nem a Mecseki Fo­­toklubon múlik, hogy ezek az országosan is úttörő, s könnyen bemutatható mű­vészi színvonalú programok ezeddig nem vonták maguk­ra a megyei népművelési szervek figyelmét. — Bemu­tatójukra a város és a megye vezetői, a művelődési élet reprezentánsai mind hivata­losak voltak, s a programok megjelentek a megyei nép­művelési tanácsadó ajánló­jegyzékében. Évszakok — Vivaldinak szinte slágerszerűen ismert, hangulatteremtő kis-vonós­­zenekari művéhez illeszked­nek . Tám László diapozitív­­jai — mint egy művészi fényképkiállítás ragyogó szí­nű képei. Minden egyes kép művészi fotó, komponált részlete a természetnek a képek sorozata, dinami­kája fokozza a hatást s új összefüggéseket fed f­el. A képi-zenei kompozíció har­móniája a vizuálisan fogéko­nyabbak számára a zene él­vezetéhez segít, az elsődle­gesen muzikális beállítottság­ ú esztétikuma­ gú nézőknek pedig a képi összefüggések átéléséhez nyújt fogózkodót — s teszi teljessé az élményt. K­ülföldi jazzfeszti­válokon — mint ezt nyilatkozatokból ismerjük — a hangversenye­ket szín­esd­iák szimultán többvásznas vetítése kíséri. A zenei élvezetet egy más művészet ráhangolódásával, vizuális és vibrációs, térben megjelenő optikai hatásokkal erősítik. A pécsi Pannónia bár teenager randevúján a beat-zene mellett megjelenik a kisfilm. Tehát a zenei ha­tások vizuális hatásokkal fo­kozódnak, szerencsés esetben a két művészet együttesen többet mondhat. Az ötlet nem innen szár­m­azik, de ezzel rokon: vi­déki „kultúrteremben”, ebéd­lőben vagy klubban a ter­mészet művészileg megfo­galmazott képeit vetíteni — tavasz-nyár-ősz-télben — a természetben élők, dolgozók világát. De nem, ahogy a mindennap küzdelmei között, a munka közben nyári me­legben és téli fagyban jele­nik meg, hanem esztétikai összefüggéseiben, szépségé­ben, a művész, szubjektív vi­lágán átszűrve s Vivaldi ze­nei világát megérezve. Ha­sonló hatással lehet bemu­tatni megyénk székhelyét ké­pekben s zenei hangulatok­ban — ismét nem a szok­vány­ hétköznap látásmódján, s egy szokásos idegenvezetés módszereivel. — A Mecseki Fotoklub színesdia program­jai minden bizonnyal sikeres programjai lehetnének pél­dául a Népiek Barátsága Téli Szabadegyetemnek (a pécsi diaprogram mellett a Bulgá­riáról szóló p­éldául a bol­gár barátsági nap műsor­pontjaként is), s a SZOT üdülő kéthetenként cserélő­dő vendégeinek. Az Évsza­kok és a Pécs diaprogram esztétikusan, s a legszebb év­szakokban mutatja be sző­kébb természeti környeze­tünk és városunk szépségeit. *4 Képi kultúrát is„jeheit élvezetesen, beszéd nélkül, a művészi fotók meggyőző ere­jével terjeszteni. S a fotó, a színesdia túllépte öncélú, dokumentatív vagy ismeret­terjesztő szerepkörét. Az is­meretterjesztésnél is neme­sebb dolog a művészeti ne­velés, ráeszmél­tetni a szép­re, az esztétikumra ugyan­abban a természeti részlet­ben, tárgyban, városképben, amely mindennapi munkánk környezetét, tárgyát jelenti. A „szokványos” esztétikumát megláttatni — ez az a ne­mes feladat, amelyet a mű­vészfotó segítségével a dia­program közvetíthet közön­ségéhez. — A Mecseki Fot­ó- klub eddig is „missziónak” tekintette a látáskultúra ter­jesztését. Egy misszió sikeré­hez azonban nemcsak misz­­szionáriusok kellenek! A misszionáriusok, s a missziós területek azonban adottak ... Varga Gyula A Pécsbányatelepi Általá­­nos Iskola 8 B. osztá­lyának egyik hátsó padjában szorongok. Hamisítatlan is­kolapad, lapja tele firkálá­sokkal, karcolásokkal, vésé­sekkel, betűkkel, ákom­bá­­komokkal, ősi kamasz áb­rákkal. Visszaemlékszem a régi ta­nulóévekre. A szülőket csak akkor hívták be, ha valami komoly baj mutatkozott a ta­nulás, vagy a magaviselet terén. Ma az iskola közelebb került a szülőkhöz, a család­hoz. Nemcsak kéri, de elvárja a segítséget, együttműködést, egymás támogatását. Egy hé­ten át pedig kitárja kapuját: a „nyílt tanítási héten” min­den szülő jelen lehet az ok­tatási órákon. Az iskola meg­mutatja tanítási módszerét, a követelményeket és a tel­jesítményt. A tanulókkal szemben pedig bizonyos ösz­tönzésül hat, a tapasztalat szerint felfelé javítja a je­gyeket. H­árom órán, magyar, né­m­et és földrajz tanításon vet­tem részt. Mindhárom any­­nyira különböző óra, édes­­ anyanyelvünk, idegen nyelv­ű és a nagyvilág távlataival az a föld, ahol élünk, egy elv­ben közelít a tanulóhoz, a „munkaóra” elgondolással ak­tivizálja őket. A tanítás nem magyarázatot és élesen kü­lönváló feleltetést jelent, ha­nem folyamatos megbeszélést, amelyben szinte állandóan az egész osztály­­ részt vesz. Eszembe jut a régi, rette­gett tanári notesz, a névsor­ban lapozás. A felhívott egye­dül állt hosszú percekig és vallatásnak érezhette a fe­lelést. Itt az órán repülnek a kérdések, nem notesz és név­sor szerepel, hanem kezüket élénken nyújtogató lányok, fiúk. Úgy tűnik az felel, aki akar, de a pedagógusok tud­ják, kelket kell aktivizálni. Talán többet felelnek a töb­bet jelentkezők, de úgy lát­juk ezek magukkal viszik a gyengébbeket és élénk, közös munkában együtt halad az egész osztály. A magyaróza módszere el­­j­ut a merev mondatelemzés­ ,­től. A fiatal tanárnő, aki­­ alig idősebb tanítványainál, s alacsonyabb néhány nyurga kamasznál, egyforma jelen­tésű szavakat írtak fel a já­rásról, mozgásról. Néma kör­­mölés, azután összevetik, ki hányat tudott felírni: megy, jár, fut, szalad stb. Aztán külön választják az emberi, az állati és gépi mozgást, és ezek közül a hangutánzó szavakat v­alóban a nyelv természe­tébe, törvényeibe hatol bele öntudatlanul gyakorolva a gyerek. Érdekes, játékos me­tódus, beleillik tv-vel, vetél­kedővel tarkított életünkbe. Látható örömmel csinálják. Ki tud több szót, honnan vették, beszédből, könyvek­ből, hallották, tanulták, ol­vasták? Többet szeretnének! Majd megkeresik őket köny­vekben, szép írásokban, ver­sekben. Használják, s tovább­­adják,bővül, gazdagodik szó­kincsük, választékosabb, szebb lesz beszédük, s mind több értelemmel hallgatják, olvas­sák anyanyelvünk szépségeit. A németórán az „egynyel­vű” óra elvének megfelelően csaknem kizárólag német szó hallható. Súlypont a beszéd elsajátításán van. A tanárnő szépen tagolt beszédén hall­ják a helyes kiejtést, hang­súlyt, a cél a kérdés-felelet technika, szóhasználat, szó­bőség fejlesztése. Megvan az alap a fejlődéshez, úgy lát­juk a kedv sem hiányzik, s már fiatalon megértik, hogy a kis nemzetek fiainak, lá­nyainak anyanyelvüket sze­retni és idegent tanulni kell. A szünetben a nyolcadikos leányok saját készítésű meleg töltött kiflivel kínálnak meg. A gyakorlati órák valóban az életre készítik elő őket, a főzés, varrás és egyéb házi­munka alapjait sajátítják el. Földrajzórára ülünk be utoljára. Téma: „Népgazda­ságunk átalakulása”. Az igaz­gató által vezetett órán­ a kö­zelmúlt eseményei ötvöződ­nek a jelen problémáival, feladataival. Az elv az, hogy nem szám­adatokat kell megjegyezni, hanem tudni kell,­ hogy mit hol keressenek, hogy az ügy befogadóképességének túlter­helése nélkül ki tudjanak igazodni korunk információ­­dömpingjeiben. Megragadó kép, amint a nyolcadikos kis­diákok, akiknek ez az utolsó évük az iskolában, belekóstol­nak annak az államnak gond­jaiba, amelynek már az idei tanévben önálló személyi iga­zolvánnyal rendelkező állam polgárai lesznek. Az iskola kinyitotta kapuit Aki részt vett a nyílt taní­tási napokon, gyermekei éle­tének talán nehezebbik felét láthatta, átérezhette a peda­gógusok felelősségteljes mun­káját és mint felnőtt, köze­lebb jutott a mai, talán ki­csit hangosnak, nagyhajúnak, túl élénknek tűnő ifjúsághoz, amely talán mégsem külön­bözik olyan sokban azoktól, akik sorai közt ő is haladt, abban a menetben, amelyben most gyermekei keresik a maguk életútját K­onkoly Thege Aladár NYITOTT KAPU

Next