Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Dunántúli napló XXVIII. évfolyam, 83. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. április 8., csütörtök Fock Jenő elvtárs beszéde a tatabányai választási nagygyűlésen Dolgozó népünk hatékony támogatását kérjük Növelik a pedagógusok, egészségügyi dolgozók és tisztek fizetését Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke, Komárom megye országgyűlési képviselőjelöltje szerdán Tatabányára látogatott. Délután a tatabányai nép­házban a választópolgárok nagygyűlésen találkoztak Fock Jenővel, a megye képviselő­jelöltjével. A nagygyűlés mintegy kétezer részvevője előtt a kormány elnöke választási beszédet mondott Bevezetőben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága és a Népköz­­társaság kormánya nevében üdvözölte a nagygyűlés rész­vevőit, Tatabánya választó­­polgárait, majd a harmadik ötéves terv időszakában el­ért eredményekről, s azok­ról a feladatokról szólt, ame­lyeket a következő időszak­ban kell megoldanunk. Hang­súlyozta: — Alapvető céljaink a ne­gyedik ötéves tervben is vál­tozatlanok. Egyaránt fejlesz­teni kívánjuk az ipart és a mezőgazdaságot. Elsősorban a szocialista országokkal, de a tőkés világgal is bővítjük kooperációs kapcsolatainkat. Ezenkívül még szükséges­nek tartjuk a szocialista in­tegráció magasabb fokára való eljutás módjainak ki­munkálását. A nemzeti jöve­delem felosztásában tovább­ra is fenn akarjuk tartani a felhalmozás és a fogyasztás eddigi helyes arányát, s ar­ra törekszünk, hogy ezután is biztosítsuk a gazdaság gyorsuló növekedésének és a népgazdaság tartós egyensú­lyának alapvető feltételeit. A következő öt-tíz eszten­dő várható fejlődéséről szól­va a kormány elnöke emlí­tést tett a gazdálkodásunk­ban előirányzott szerkezeti változtatásokról — mint pél­dául a kemizálás, az alumí­niumipar fejlesztése, a szá­mítástechnikai eszközök gyár­tása és alkalmazásának el­terjesztése, a járműprogram megvalósítása, a korszerű építőipari módszerek megho­nosítása, nem utolsó sorban pedig népgazdaságunk ener­­giastruktúrájának korszerű­sítése — majd a szénbányá­szat jövőjével foglalkozott. Rámutatott, hogy a hazai széntermelés a negyedik öt­éves terv során évi 27—28 millió tonna marad. Annak ellenére, hogy energiaellátá­sunkban a szén százalékos részesedési aránya csökken, a szénbányászat feladata a hazai ellátásban, a fogyasz­tói igények kielégítésében változatlanul jelentős.­­ Ezért mielőbb hozzá kell látni olyan bányanyitá­si munkálatokhoz, a terme­lékenységet növelő fejlesz­téshez és a széntermelő ka­pacitásoknak olyan pótlásá­hoz, amelyek révén biztosít­ható az igényekhez igazodó széntermelés. A bányászokat pedig ezután is megkülön­böztetett erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesí­teni.­­ Népgazdaságunk jelen­legi és távlati igényeit ala­pul véve, a kormány már korábban intézkedéseket tett a jó minőségű szenet termelő szénmedencék rekonstrukció­jának folytatására. — A kormány a bányász­létszám stabilizálására és a többlettermelés ösztönzésére jelentős — mintegy 260 mil­lió forint összegű — bérpoli­tikai intézkedéseket hagyott jóvá. Rendezték a föld alatt — A népgazdaság tartós egyensúlyának biztosítása ér­dekében a mostani tervidő­szakban a gazdasági növeke­dés ütemét az egyensúlyi kö­vetelményeknek megfelelően szabályozzuk. Elsősorban a beruházások terén mutatko­zó feszültségeket akarjuk végérvényesen megszüntetni. Szigorú beruházási fegyel­met fogunk meghonosítani.­­ Alapvető célunk a jo­gos társadalmi igények mind teljesebb kielégítése. Végső fokon mindaz, amit a gazda­ságban elérünk, ezt a célt, a szocializmust építő ember boldogulását szolgálja. Ezt olyan mértékben tudjuk megvalósítani, amilyen mér­tékben termelésünk gazda­ságossága és ennek legfonto­sabb tényezője, a termelé­kenység fejlődik. A termelékenység emelése az egyetlen lehetősége az is­mert munkaerőprobléma megoldásának is. A terme­lésbe bevonható új munka­erő létszáma korlátozott, s erősítenünk kell tehát azo­kat a közgazdasági ösztönző­ket, amelyek lendületet ad­hatnának a gépesítésnek, az automatizálásának is. dolgozók pótszabadságát, a hosszabb ideje ilyen szolgá­latot ellátók évi fizetett sza­badsága 24 napnál is több lehet. A termelő dolgozók évi összes szabadsága — az engedélyezett pótszabadsá­gokkal — elérheti a 36, a ki­szolgáló dolgozóké a 30 na­pot. Egyszóval a szénbányá­szatnak országunkban van jövője, bányászainknak van perspektívája és becsülete, amire büszkék lehetnek.­­ Arról is beszámolhatok, hogy a kormány 1971-ben, még az év első felében meg­tárgyalja a további 10—15 éves időszak energiafejlesz­tési programját és meghatá­rozza energiaszükségletünk kielégítésének legfontosabb feladatait. Jövedelempolitikánk kér­déséről szólva a kormány elnöke nyomatékosan alá­húzta, hogy a negyedik öt­éves terv időszakában a ke­resetek növekedése az eddi­ginél még következetesebben kapcsolódik majd a végzett munka tényleges eredményé­hez. A munkások és az al­kalmazottak reálbére öt év alatt várhatóan 16—18 szá­zalékkal, az egy főre számí­tott reáljövedelem 25—27 százalékkal emelkedik. Négyszázezer új lakás Arra törekszünk, hogy az elvégzett munka szerint vál­tozzanak a jövedelmek. A családi körülmények azon­ban ma még nagymértékben befolyásolják a jövedelmi különbségeket. A társada­lomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltartottak szá­mával arányosan növekvő többletkiadásokból. A sok­­gyermekes családokra a gyer­meknevelés költségei arány­talanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveink­kel összhangban rendszere­sen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyerme­kek nevelésével kapcsolatos anyagi terhek jelentős há­nyadát az állam közvetlenül vállalja magára. A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némi­leg a nagy családok gondja­in. Ezenkívül fejlesztjük böl­csődei, óvodai és kollégiumi hálózatunkat. A negyedik öt­éves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új di­ákotthoni helyet létesítünk. Ez is hatékony segítség lesz a fizikai dolgozók gyerme­keinek továbbtanulásához. Egészségügyi ellátásunk is tovább fejlődik.­­ Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a la­káshelyzet alakulása. A ne­gyedik ötéves terv során to­vábbi 400 ezer új lakást épí­tünk fel. Ennek nyomán öt esztendő alatt — egy lakásra három személyt számítva — egymillió 200 ezer ember köl­tözik majd új otthonba. Közvéleményünk időszerű­nek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálkodás problé­makörének átfogó rendezé­(Folytatás a 2. oldalon.) Megkülönböztetett megbecsülés a bányászoknak t Szovjet űrhajós-tu­dósok Debrecen díszpolgárai A hazánkban tartózkodó szovjet űrhajós- és tudós­­küldöttség három tagja: V. I. Jazdovszkij professzor, űr­biológus, B. Jegorov, a Szov­jetunió hőse és J. Rilov, a Szovjetunió tudományos aka­démiája űrkutatási intézeté­nek tudományos titkára — Hajdú-Bihar megyébe láto­gatott. Szerdán délelőtt a szovjet küldöttség részt vett a debre­ceni Városi Tanács Végre­hajtó Bizottságának a Déry Múzeumban megtartott ün­nepi ülésén, ahol Debrecen díszpolgáraivá avatták a há­rom szovjet űrhajós-tudóst. A Mohács­ Új Barázda Tsz hat holdas fóliatelepén a héten megkezdték a paradicsompalánták ki­ültetését. Az idén 160 ezer paradicsompalánta kerül a fóliasátrakba. A tsz kertészetéből kedden 16 140 fej saláta indult az NDK-ba, , Síb Jánosi felvétele ­ Három év alatt korszerű belgyógyászat épül a megyei kórházban Francia betegmegfigyelő berendezés letrésznek ugyanis az északi utcarészen van egy folyosója, amit most minden emeleten és a földszinten is az épület belsejébe helyeznek át. Ezzel sikerül kialakítani a kislét­­számú betegszobákat, továb­bá gyarapítani a kiszolgáló helyiségek számát. Az átala­kítás után 1, 2, 3, 4 és 6 ágyas szobák lesznek csak az osztályon. A munka első szakasza ja­vában tart, az osztály épület­részének felét, esetleg már ez év végén átadják rendel­tetésének, hiszen az építő­ipari munkákkal nem marad­tak el, azokat sorra időben végzik. Az átalakítás máso­dik szakasza a tervek szerint három év múlva fejeződik be. De már ebben az évben sok újdonságot kapnak, így például egy francia beteg­­megfigyelő készüléket. Ezt 6300 dollárért vásárolják és egy különleges feladatra használják: létrehozzák az úgynevezett coronária-őrző­­ részleget. Ez a megyei kór-­s ház egyik sajátos munkáj­a : A súlyos, életveszélyes szív­­­­betegeket helyezik majd el ott. A gép természetesen nem­­ pótolja az embert, tehát az­­ orvost és a nővért, de gyors­­ műszeres vizsgálatokat tesz­­ lehetővé,­ például elektromos­­ módon megindíthatja a meg­állt szívműködést. Ezen kí­­­­vül elhelyezték a laborató­riumot is, így lehetővé válik a vizsgálóhelyiségek kialakí­tása, s ezentúl nem a kór­teremben vizsgálják majd a betegeket. Hatalmas termekben fe­küdtek eddig a megyei kór­ház belgyógyászatának bete­gei. Kevés volt a néhány ágyas szoba, s a tömeghan­gulat nehezítette a gyógyí­tást. Ezért 18 millió forintos költséggel átalakítják a bel­gyógyászatot. Ennek az épül Az utols­ó munkahét Leáll a hidasi brikett gyár Az utolsó vagon tojás-bri­kettet gyártják a húsvét előtti napokban a hidasi brikettgyárban. Leáll a ter­melés, az embereket és épü­leteket átveszi a Budapesti Vegyiművek. A Mecseki Szénbányák p pedig megszaba­dul évi 10—12 millió forintos ráfizetéstől. Alig másfél évtizede épült Hidason a helyi lignit és szovjet szén alapanyagra tervezett kötőanyagos bri­kett-gyár, amely után 1960- ban telepítették a korsze­rűbb, 190 ezer tonna évi kapacitású kötőanyag nélkü­lit is. Az apró, értékesíthe­tetlen szeneket használták fel a Magyarországon is közkedvelt brikett gyártásá­hoz. Azonban rövidesen nyil­vánvalóvá vált, hogy a bri­­kettezés, és az óriási szál­lítási költségek — az alap­anyagot messziről, a kész termékeket többnyire mesz­­szire szállították — óriási ráfizetést jelentenek. 1967. július 1-én megszűnt a Bri­kett Termelő és Széndúsító Vállalat, a gyárat átvették a közelben levő szénbányá­szati vállalatok. A hidasi és­­ nagymányoki brikett-gyár így került a Mecseki Szénbányák birtokába. Amíg 1971 előtt az alapanyag 10—15, 1967 utá­n 75 százalékban a mecseki szenekből került ki. A töb­bit a balinkai és tatabányai barnaszenekből pótolták. A technológia ugyanis elenged­hetetlenül szükségessé tette, hogy az ilyen minőségű sze­neket is keverjék. A Mecseki Szénbányák je­lentősen csökkentette a bri­kett önköltségét, de még így is minden tonna brikettre 100 forint volt a ráfizetés. Ugyanakkor a pécsúj­hegyi és komlói szénosztályozókban végrehajtott rekonstrukciók következtében csökkent az értékesíthetetlen, apró sze­nek mennyisége, így nyilván­valóvá vált, hogy a hidasi brikett-gyárat előbb-utóbb meg kell szüntetni. Ezzel ellentétes volt a fo­gyasztók érdeke. Ismeretes az utóbbi évek nagymértékű szénhiánya. A tervek sze­rint az igények a jövőben kielégíthetők lesznek más területekről — Tatabánya, Dorog, Várpalota — ahol a mostani bányaművelések so­rán éppen a brikett alap­anyagaként szolgáló apró­szenek mennyisége növek­szik. A Mecseki Szénbányák pedig a nagymányoki gyárat fejleszti fel, még ebben az évben évi 500 ezer tonna ka­pacitásra. Itt fel lehet majd dolgozni azt az aprószén mennyiséget, amely a Me­csekben mindenképpen dara­­bosítást igényel. A Budapesti Vegyiművek valamennyi fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozót továbbra is alkalmazza — a mostani bérszinttel. Termé­szetesen, akik továbbra is a Mecseki Szénbányák dolgo­zói kívánnak maradni, azok a vállalat más üzemeiben elhelyezkedhetnek. Az épüle­teket a vegyiművek megvá­sárolta, a gépi berendezése­ket, préseket, szalagokat szárítókat a nagymányoki gyárfejlesztésnél jól fel le­het használni. Ara Mf Hldr Kádár elvtárs a Csillagvárosban Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Rapai Gyula, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete, az SZKP XXIV. kongresszusán résztvevő magyar pártkül­döttség tagjai szerdán láto­gatást tettek a „Csillagváros­ban”, ahol a szovjet űrhajó­sok élnek és dolgoznak. A magyar vendégek meg­tekintették a „Csillagváros” nevezetességeit, felkeresték a Jurij Gagarin múzeumot, s levetítették nekik „A mi Ga­­garinunk” című filmet, amely a világűr úttörőjéről készült. A múzeum emlékkönyvébe Kádár János a következőket jegyezte be: „Tiszta szívem­ből minden jót, újabb sikere­ket kívánok a szovjet űrha­jósoknak, oktatóiknak és pa­rancsnokaiknak tevékenysé­gükhöz, amely a szovjet nép, minden nép, az egész embe­riség javát szolgálja.” Kádár Jánost és Rapai Gyulát Georgij Beregovoj, Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics űrhajós vezette kö­rül a Csillagvárosban. A vendégeket elkísérte Vla­gyimir Kirillin, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nökhelyettese és Pavel Kuta­­hov légimarsall, a Szovjet­unió honvédelmi miniszteré­nek helyettese.

Next