Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

Második évfolyam. 42. szám. Pápa 1891. október 18. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egyház és iskola köréből. * hirdetések díja: *­ Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több- I­­ DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖMÉ.*--------------------------& *________________| MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Révész Bálint. (Nekrolog­.) Révész Kálmán. — Zsinati tárgyak. Egyházmegyei vélemények a zsinati törvényjavaslatra. — Tormássi János a dunamelléki ref. püspökökről. (Folyt.) Mohos Gyula. — Stettner Ignácz. r. R. — Könyvismertetés: Énekügyi előmunkálatok. V. (Vége köv.) — Fülöp Jó­zsef. — Vegyes közlemények. Ma egy hete sok ezer főből álló, az ország minden vidékéről vallás, hivatás és rangkü­lönbség nélkül egybegyült impozáns gyászmenet kisérte ki Debreczen f­őutczáin Révész Bálint tiszántúli püspök és debreczeni egyik lelkipásztor kihűlt tetemeit, hogy a czegléd-utczai temető sivár homokjába egy újabb gyémántkövet temessen el. Az ősrégi temető, melynek hantjai alatt Méliusz Péter, Hodászi Lukács századok óta porladó tetemei mellett a jelen századból Szoboszlai Pap István, Balogh Péter és Révész Imre hamvai is nyugosznak, most ismét gazdagabb lett egy kincsesei, a tiszántúli kerületnek huszonegy évig kormányzó püspökével, református egyházunk egyik legelső vezérférfiával, az imádság elragadó mesterével, kinek nyelvét a Szeraf-angyal az oltár szent tüzével illette meg; — magába zárta a sir az Isten sok szenvedésen átment agg szolgáját, ki a hivó szóra készséggel „ment az Ur szine elé.“ A fájdalomnak érzete, mely fogva tartjáé vezérférfiu halála miatt mindnyájunknak szi­vét, legméltóbb kifejezését találta a boldogult felett szónokló püspöktársa, Szász Károly következő szavaiban: „Ki lesz az a férfiú, a­ki mindazt egyesítse magában, a mit­­ benne elvesztettünk? A tudományt, mely nemcsak a sötétben világos, de a legkisebb homályt sem tűri s nemcsak a süni felhőket, de a legfátyolosabb ködöket is eloszlatja; — a hitet, mely nem ismer ingadozást, szikla­erősen áll, nemcsak az ostromok ellen szilárd, hanem az in­cselkedést is visszautasitja, —­ tudván kinek hitt; — az ékesen szólást, mely egyszerre világosit, melegít, meggyőz és elragad; — a bölcses­séget, mely mindig megtalálja a helyes és igaz utat, soha nem lő túl a czélon, soha nem vágja karddal ketté a gordiusi csomót, hanem türelemmel oldja fel; — a fáradhatatlan gondosságot, mely még aludni is éberen alszik s ezernyi gyülekezet és milliónyi lélek gondját viseli szivében s a leg­­kisebbet sem ejti el; — és mindenek fölött a szereidet, mely nem tesz személy válogatást, mely mindig a békességet keresi, mely nem gondol gonoszt, mely mindent eltűr, mindent elfedez, mindent remél; — mely egymaga több a hitnél, a reménységnél, mely a tökéletességnek kötele, — s az ellenkező néze­tek és harczban álló indulatok között egységet szerez s maga lesz mindeneknek összekötő kap-42

Next