Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
Második évfolyam. 42. szám. Pápa 1891. október 18. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egyház és iskola köréből. * hirdetések díja: * Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több- I DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖMÉ.*--------------------------& *________________| MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Révész Bálint. (Nekrolog.) Révész Kálmán. — Zsinati tárgyak. Egyházmegyei vélemények a zsinati törvényjavaslatra. — Tormássi János a dunamelléki ref. püspökökről. (Folyt.) Mohos Gyula. — Stettner Ignácz. r. R. — Könyvismertetés: Énekügyi előmunkálatok. V. (Vége köv.) — Fülöp József. — Vegyes közlemények. Ma egy hete sok ezer főből álló, az ország minden vidékéről vallás, hivatás és rangkülönbség nélkül egybegyült impozáns gyászmenet kisérte ki Debreczen főutczáin Révész Bálint tiszántúli püspök és debreczeni egyik lelkipásztor kihűlt tetemeit, hogy a czegléd-utczai temető sivár homokjába egy újabb gyémántkövet temessen el. Az ősrégi temető, melynek hantjai alatt Méliusz Péter, Hodászi Lukács századok óta porladó tetemei mellett a jelen századból Szoboszlai Pap István, Balogh Péter és Révész Imre hamvai is nyugosznak, most ismét gazdagabb lett egy kincsesei, a tiszántúli kerületnek huszonegy évig kormányzó püspökével, református egyházunk egyik legelső vezérférfiával, az imádság elragadó mesterével, kinek nyelvét a Szeraf-angyal az oltár szent tüzével illette meg; — magába zárta a sir az Isten sok szenvedésen átment agg szolgáját, ki a hivó szóra készséggel „ment az Ur szine elé.“ A fájdalomnak érzete, mely fogva tartjáé vezérférfiu halála miatt mindnyájunknak szivét, legméltóbb kifejezését találta a boldogult felett szónokló püspöktársa, Szász Károly következő szavaiban: „Ki lesz az a férfiú, aki mindazt egyesítse magában, a mit benne elvesztettünk? A tudományt, mely nemcsak a sötétben világos, de a legkisebb homályt sem tűri s nemcsak a süni felhőket, de a legfátyolosabb ködöket is eloszlatja; — a hitet, mely nem ismer ingadozást, sziklaerősen áll, nemcsak az ostromok ellen szilárd, hanem az incselkedést is visszautasitja, — tudván kinek hitt; — az ékesen szólást, mely egyszerre világosit, melegít, meggyőz és elragad; — a bölcsességet, mely mindig megtalálja a helyes és igaz utat, soha nem lő túl a czélon, soha nem vágja karddal ketté a gordiusi csomót, hanem türelemmel oldja fel; — a fáradhatatlan gondosságot, mely még aludni is éberen alszik s ezernyi gyülekezet és milliónyi lélek gondját viseli szivében s a legkisebbet sem ejti el; — és mindenek fölött a szereidet, mely nem tesz személy válogatást, mely mindig a békességet keresi, mely nem gondol gonoszt, mely mindent eltűr, mindent elfedez, mindent remél; — mely egymaga több a hitnél, a reménységnél, mely a tökéletességnek kötele, — s az ellenkező nézetek és harczban álló indulatok között egységet szerez s maga lesz mindeneknek összekötő kap-42