Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-06 / 1. szám

Hatodik évfolya­m. 1. 8/áii. DUNÁNTÚLI Pápa, 1895. január 6. 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­­kivül bélyegdíj 30 kr. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész­­ évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből 1 HIRDETÉSEK DIJA: IHMMSTIÍLI P.Iffl. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLŐMÉ­ N MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Év elején- s. — A keresztyén élet eszménye. Müller K. után. — I. — T­á­r­c­z a. Balatonmelléki egy­házaink szenvedései a múlt században. Földvári­ László. — Apróságok külföldről Borsos István. — Vegyes közlemények. — Hirdetés. - 9 év elején. Nem mostanában történt, hogy az új év hajnalát oly sötét sejtelmekkel kellett volna kö­szöntenie hazánk minden egyes hű fiának; rég nehezedett oly sűrű, folytó, a biztos tájékozódás­ban oly könnyen megtévesztő köd Magyarország közéletének minden terére, mint azon év else­jén, a melyben most Isten kegyelméből vagyunk. Nem czélunk, de lapunk hivatása sem en­gedi meg, hogy politikai fejtegetésekbe bocsát­kozzunk — különben is a napi­lapok az ilye­neknek oly özönével halmoznak el bennünket, hogy még a ki tán tud is valamit, ha azok után indul, hát bizonyos, hogy utoljára nem tud semmit — de az talán nem lesz egészen meddő dolog, ha napjaink eseményei fölött pár perc­ig megállva, azokat vizsgálódásunk tárgyaivá tesz­­szük, hogy belőlük esetleg tanulságot menthes­sünk. Az első, mi legelőször is szemünkbe tűnik , méltán gondolkodóba ejt, az a tény, hogy a szabad eszmék most folyó nagy küzdelmében a harcz vihara a vezérkart szorította félre, tehát az edzett, kipróbált, a szellem, az ész tárházából a­­legjobb fegyverekkel ellátott, azokat ügyesen és hasznosan forgatni tudó férfiak legtiszteletre­méltóbb csoportját, kiknek látva sorsát önkény­telenül is eszünkbe jut „Az embernek minden dicsősége, mint a fűnek virága.“ Mintha csak a Chronos-féle mythos ismétlődését látnánk! A mi egyházunk is a szabadság szülötte. A szabadság utáni vágy, az annak megvalósítására irányuló törekvés hozta létre. Mint nincs virág üditő harmat s meleg napsugár nélkül, úgy a mi egyházunk sem képzelhető a szabadság él­tető szelleme nélkül. És hát . . . .? Igaz, hogy életet a mi egyházunknak is a szabadság adott. Ámde nem az a szabadság, melyet emberi ész gondolt e világ számára ki, s emberi kitartás és akaraterő e világ számára va­lósított meg, hanem az „a szabadság, mellyel minket a Krisztus megszabadított“. Valamint azon ország, melynek eljöveteléért naponként imádkozunk, melyben őrállókul, vezérekül ren­delt minket Isten kegyelme, nem e világból való, nem földi czélok elérésének szintere, hanem égi, örök, mely ellen e világ, tán még a sikernek pil­lanatnyi látszatával is, felveheti a küzdelmet, de meg nem hódithat soha, úgy ezen ország sza­badságának napja sem fog leáldozni soha. „Mert a mi intézkedésünknek fegyverei nem testiek, hanem Isten ereje által erősek a nagy erőssé­geknek lerontásokra; mert a mi szabadságért való harczunk abban áll, hogy „az embereknek minden gondolat­okat foglyul vigyük, hogy a Krisztusnak engedjenek“. — Erre az országra nézve, ha nem közönbös is teljesen a házasság­­kötés külső formája, vagy az anyakönyvvezetés, de bizonyára a lényegét a legtávolabbról sem érinti, mert ennek azok a polgárai, kik az élet ama könyvébe vannak beírva. Ennek az ország­nak a szabadságáért való küzdelemben szenved­hetünk háborgattatást, nyomorúságot, üldözte­tést, de azért mindenestől meg nem emésztetheti REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖNYVTÁR PAPA

Next