Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

Tizedik évfolyam. if* 4 1 szám.r Pápa, 1899. január­t illető közlemények a I ,1,1* 0 , 1 „I l 1 1 J 1 .. (egész évre 4 írt, fél­—— A stenii ev. rét. miméi hivatalos közlönye, rtzsssz* Kis József ^ Faragó János felelős szerkesztő czi— * fi—* foxmunkatális czimére mére küldendők. - , ' küldendők. $------------------------------$ Megjelenik minden vasárnap. « ■— ----------------------* —--------—. ■■ , ■« Az egyház és iskola köréből. *—r—.—* -A­ lap szellemi részét 0,/ A­z előfizetési dijak Felhívás előfizetésre. Az újév kezdetén, mikor a legszívesebb jó kí­vánattal köszöntöm e lap minden egyes munka­társát és olvasóját, egyúttal kérelemmel is fordu­lok hozzájuk: legyenek kegyesek becses pártfogá­sukkal e lapot ebben az évben is legalább oly mér­tékben megajándékozni, a­milyenről a lefolyt év tanúskodik. Nem titkoltam a múlt év kezdetén se, de most is megvallom, hogy nagy aggodalmak között vet­tem az " lap* szerkesztését és kiadását. Aggodal­maim egy­részt abból eredtek, vagyon lesznek-e annyian, a­kik a lap szükséges és hasznos voltát belátják, hogy az általuk fizetendő díjak a kiadás költségeit fedezik ? Örömmel vallom meg, hogy ez az aggodalmam csakhamar eloszlott. A lap előfizetői nem csak hogy nem fogytak, de örvendetesen sza­porodtak. Ezt, a­mit most mondtam, természetesen csak az én rendkívül szerény igényeimhez méltóz­­tassanak mérni. A fáradtságnak megfelelő honorá­riumra ugyanis, elődeim szép példáját követve, én se számítottam. Elég az hozzá, hogy ha a lap múlt évi előfizetőit újra a támogatók sorában tisztelhe­tem, akkor az anyagi gondok épen nem aggasz­tanak. Másrészről meg a­miatt aggódtam, hogy ké­pes leszek-e kielégíteni olvasó­közönségem igé­nyeit ?! Féltem, hogy sok lesz a kritikus, de ke­vés lesz a munkás. Nem az én dolgom megítélni, milyen munkát végeztem; ez a kritikusok dolga. Én valósággal utánna mentem a kritikának, ha valahol elérhettem volna. Abban a meggyőződésben élek ugyanis, hogy ez a lap, nem csak az én la­pom, hanem a dunántúli ev. ref. egyházkerületé is. Azért hát a szerkesztő mellett egyházkerületünk egész intelligenciájának melegen kell érdeklődnie iránta. Figyelemmel kell kísérnie irányát, szelle­mét, s a­mi hiányok mutatkoznak benne, azoknak orvoslására fel kell emelnie szavát. Ha nem teszi, magára is vessen a fogyatkozásokért." Nem tudom közönyösségre mutat-e, vagy megelégedésre, azaz egy bizonyos, hogy a sok kritikus miatt való ag­godalmam is fölöslegesnek bizonyult. Kevés lesz a munkás, véltem. Hát a­mint vesszük. Ha arról van szó, hogy ne napi kérdést vitassunk csak­, hanem mélyre­ ttrem­tő tanulmányt adjunk, akkor még mindig kevés a munkás. De itt nem szabad felejtenünk, hogy e lap nem any­­nyira a tudomány,­ mint inkább az élet, a gyakor­lat szolgálatában áll. A szorosan vett tudományt megint más orgánumok szolgálják. ... A gyakor­lati kérdések iránt pedig teljesen kielégítő érdek­lődést találtam. A szellemi támogatásról is csak elismerőleg és köszönettel szólhatok hát. A múlt itt is szép reményre ad jogot. Múlt évi programmomban kívánatosnak jelez­tem népiskoláink tanítóinak lapunk olvasói és mun­kásai közé való bevonását. Hadd lenne ez rájuk nézve is szellemi központ, a­hol nagy tapaszta­lattal és széles látókörrel bíró férfiak tollából nyer­hetnének irányítást a haza és anyaszentegyházunk boldogulását célzó nemes munkájukban. Viszont egyházi vezető férfiaink és lelkészi karunk egész zöme itt értesülne azokról a sürgető kívánalmak­ról, a­miket tapasztalt, lelkiismeretes és folyton eszmélődő tanítóink szívük mélyéről hangoztatnak. Áldás csak az egyetértő munkán van. Óhajtásom e részben is szépen teljesült. Tanítóink közül né­melyek csak anyagi támogatással, mások ezzel is, meg szellemi erdőkkel is segítségemre jöttek. Lapunk ez újévben tizedik évfolyamába lép. 1­ ­.

Next