Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

Huszonhatodik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1915 január 3. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... Az előfizetési dijak (egy évre 9­­, félévre a szerkesztőséghez: Kis József felelős Megjelenik minden VäSämnäp, 4­ 50K),hirdetések,reklamációk:Faragó - szerkesztő címére küldendők. Ú­J János főmunkatárs címére küldendők. A­­h..............­­ bűnök óriási tömege, a szeretet hiánya s az emberek kétszínű álnoksága mintha felhőt vont volna az égre; sötét felhőt, mely eltakarja szemeink elől az eget, az ég ragyogó királyát, az emberiség könyörületes, szerető Atyját. Sötét vihar tombol körülöttünk, mely pehelyként ragadja magával százezrek életét és amely csava­r­­gatja, letöréssel fenyegeti halhatatlannak vélt nemzetek és népek életfáját. Még az igazságra törekvők s az igazán hívők lelkére is a bánat és félelem fekete felhője nehezedik, amely megbénítja­­az ima bátor, bizalmas szárnyalását s milliók ajkán csak töredezve kél a sóhaj: Oh Uram, ne büntess bennünket ennyire! Jóságos Istenünk, légy irgalmas, kegyes hozzánk! Az elmúlt évek hosszú sorozata alatt bár sokszor kellett harcolnunk az élettel a megélhetésért és fejlődésünkért, az ó­ év utolsó napjával lezáródó harcok után az új év küszöbén megújult bátorsággal s friss erővel tekintettünk a jövő felé s örvendező, bizalmas szívvel énekeltük: „Jó Atyánk, az elmúlt esztendő minden szakasza jóságod tanúja, szivünknek nincs rád panasza!“ Ma azonban a körülöttünk tomboló véres zivatarnak megrendítő pusztításai között elfogódik a lelkünk s az öröm hangjai elher­vadnak ajkainkon. Bizalmunk ugyan rendíthetlen a Te jóságodban, eszünk teljes meg­győződésével tudjuk és hirdetjük, hogy az igazságnak győzni kell a Te segítségeddel s emberi elménk végességéhez mérten tudjuk és meg vagyunk győződve, hogy mi az isteni igazságnak harcosai vagyunk s igy nincs mitől félnünk, de mégis, ha végig tekintünk az elmúlt hónapok eseményein , rá gondolunk arra, hogy az a szeretet, melyet a Megváltó hirdetett és példájával tanított, mily kevéssé hatotta át a nagy tömeget és éppen azok a népek gyalázzák meg legjobban, akik eddig az igaz keresz­­tyénség előharcosaiként tetszelegtek, elfogódik a szivünk s mély szomorúsággal tekin­tünk a jövendőnek fátyolba burkolt képe felé. S szomorúságunkat csak növeli, ha arra gondolunk, amit az ének e szavakkal fejez ki: „Oh, mily sokan elaluvának a múlt esztendőben, akik nálunknál jobbak valának!” Oh Urunk és Atyánk, ez új esztendőben alázatos és bizodalomteljes szívvel for­dulunk hozzád. Add, hogy győzzön az igazság! Engedd, hogy a sok alávaló kép­mutatás és hazugság felett véglegesen diadalmaskodjék a szeretet s legyen egyedüli törvénye az annyi szenvedéstől megtépett emberi társadalomnak! Engedd, hogy a képmutatók orcájáról lerántódjék az álarc s hogy pironkodjanak azok, akik hitetlenül és szeretet nélkül élnek! Oh Istenünk, ez új esztendőben: „Adj minekünk megújult szivet és uj indulatot, Te hozzád mindenekben hívet és szent akaratot. Újítsd meg rajtunk a te képed, mely áll szent életben, hogy lehessünk választott néped, élvén szeretethez. BORSOS I. F­IA A Wc □ ÚJ ESZTENDŐ.

Next