Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-11-21 / 18. szám
60. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. fordítanunk. Hitte, hogy ez a magunk kötelessége, mert nem egyéb ez, mint Jézus követése, mit senki el nem végezhet helyettünk. Hitte azt, hogy az ön bűnein való benső herdálásokban és a testvéreiért égő szeretetben a földi életet megemésztő lélek Isten atyai irgalmasságából fölkaroltatván halhatatlanságot nyer; tehát a halál csak a testet öli meg, a lelket senki ki nem veheti az Atyának kezéből. Nem egyéb ez a hit, mint végtelen istenszeretet, nem egyéb ez, mint valósítani a szeretetet mindhalálig. Ilyen volt Tisza István. Sem az ő magyar nemzete, sem prot. népe nem hitte. Kinek a tragédiája lett ez? „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.“ Boldogtalanok, akik nem hisznek abban,hogy vannak férfiak, akik a szeretetet készek valósítani mindhalálig. Mi lettünk a tragédia sorsosai, mi, az ő magyar nemzete és protestáns népe. (Vége kör.) 1920. Belmissziói mozgalom Somogyban. A b.-somogyi egyházmegyei közgyűlés által felállított missziói bizottság november 2-án jött össze alakuló gyűlésre és formai megalakulásával kapcsolatban megbeszélés tárgyává tette a kebelbeli gyülekezetek evangelizálásának ügyét. A felmerült kérdések megvitatásából világosan bontakozott ki az a vallási tény, hogy amint a XVI. század reformációjának alapvető ereje és lelkeket átalakító sebes szelleme a Krisztus evangéliuma volt, azonképpen a jelenlegi nyomorúságokban is az egyetlen szabadító hatalom , a bibliai keresztyénség. Közel vagyunk már ahhoz, hogy sokfelől megcsalt és minden oldalról szorongatott népünk kijózanodik a bálványistenek imádásából és a politikai kereszténység antikrisztusi dogmáinak hályogát maga kaparja le a szeméről. Már jeleit látjuk az eszmélésnek, már a szellemi, lelki halál kuruzslással és hamis művészettel telt völgyeiben kezd a vágyódás felébredni a Világosság után. A félrevezetett és sokféle erkölcsi pocsolyával itatott nyáj itt is, ott is könnyező bűntudattal és bánattal seregük a magányosságba üldözött egyházi szolga köré. A kies legelők és tiszta folyóvizek visszanyerik értéküket az összeomló világ arannyal kivert fehér koporsóinak belső undokságai után. Ha Isten szolgái hivatottsággal forgatják a kétélű fegyvert, határozottan harsog ajkukon a misszió trombitája, sokan jönnek ki a koporsóból új feltámadásra. A középkoron át magas halmokon és hegysziklákon épített várfalakkal és bástyákkal védték a várbeliek életét és vagyonát. Végső veszélyben a falakra hágtak az őrizők s a felkapaszkodó ellenséges harcosokat a mélységbe taszították. Evangéliumi egyházunk, a mi magas hegyen épített városunk is végső veszedelemben van. Meg van szaggatva a Krisztus teste, eltorlaszolva az út, aláásva az ajtó és a fundamentum. Rohamra szól a Lélek trombitája: Fel a falakra őrizők / Hágjatok fel a tornyokra, próféták! Legyenek a ti derekaitok felövezve és a szövetneketek meggyújtva * (Lukács 12:35.) Tisztuljatok meg a fekélyektől és változzatok meg a ti elméteknek megújulása által és nagyobb részen a második háznak dicsősége, hogysem az első háznak dicsősége. (Agg. 1 9.) A missziói bizottság az alábbi körlevelet bocsájtotta ki a gyülekezetekhez: Nagytiszteletü Lelkész Úr, Tekintetes Tanító Úr, Tisztelt Presbyterium 1 A belsősomogyi református egyházmegye 1920 szeptember hó 7-én Kaposváron tartott közgyűlésén elfogadta a kaposvárvidéki lelkészértekezlet azon indítványát, hogy az egyházmegye területén a gyülekezeti hitélet védelme és intenzív kiépítése, illetve a lelki munkák E. T.-ben is megjelölt ágainak egységes irányítása és munkálása — belmissziói bizottság felállításával — intézményesen biztosíttassék. Hogy az egyházmegyei missziói bizottság, mint hivatalos szerv, megfelelhessen azon hivatásnak, amelyet az egyházmegyei közgyűlés a határozatban pontosan körülír — november hó 2-án tartott alakuló gyűlésen a következő —, természetesen az egyházmegyei közgyűlés szándékának és határozatilag megjelölt útmutatásának megfelelő munkatervet* foglalt össze az egyes egyházközségek számára: a) Vallásos estélyek tartása a téli hónapokban (egyházmegyénk több gyülekezete már megvalósította), esetleg egyesületek szervezése. b) Gyermekistentisztelet havonkint vagy évnegyedenkint. (Egyházunk reménysége és jövőnk alapja az ifjúság.) c) Vasárnapi iskola. (Voltaképen az ismétlő tankötelesek egyházias nevelése.) d) Vallásos iratok, ref. lapok, naptárak terjesztése (a nevelés segédeszközei). e) Végzett munkákról az egyházközség lelkésze kimerítő jelentést tesz március végéig az egyházmegye esperesi hivatalához, amely a beérkezett munkákat az egyházmegyei közgyűlés elé terjesztendő összefoglaló jelentés készítése végett leteszi a belmissziói bizottsághoz. Ha valamely gyülekezet az itt közölt munkatervre vonatkozólag bővebb tájékoztatást vagy személyes segítséget akar igénybe venni, ily esetben a missziói bizottság bármelyik tagja készséggel áll mindenkinek szolgálatára. Kelt 1920. évi november hó 10. Kiváló tisztelettel vagyunk anyaszentegyházunk szolgái: Kontskó Andor sk. Szabó Bálint sk. Dr. Matolcsy Sándor sk. bizottsági elnök. Tildy Zoltán sk. Kovács József sk. bizottsági tagok. bizottsági előadó. Az itt közölt munkaterv a falusi viszonyokhoz mért része a bizottság teljes evangelizáló programjának, amelyhez tartozik a bizottság kiegészítése, gyülekezetek meglátogatása, vallásos népies iratok kiadása, a szociális misszió munkái stb. Örömmel kell eldicsekedni, hogy a bizottság világi tagjai az apostoloskodásban egy vonalban harcolják a maguk hitének harcát és keresztyéni reménységgel futnak a cél felé az egyháziakkal. Vigyázó. L