Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-08 / 2. szám
Harmincharmadik évfolyam, 2. szám, Pápa, 1922 január 8. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. 1~3 Megjelenik minden vasárnap. E3 A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. E3 Szeretett Szolgatársaink! Mai megromlott és széttépett világunkban reménykedő szemünk a jobb jövő felé fordul s különös melegséggel öleljük át a jobb jövendő jelképét és letétenlényesét: a gyermeket. Ami tőlünk, felnőttektől, önönhibáink miatt elvétetett, azt még mindig visszaszerezheti a jövendő nemzedék, ha képes lesz megérdemelni. Ez a jövendő nemzedék a gyermekben gondjainkra van bízva és tőlünk vétetik számon. Legbiztosabban tehát az épít, aki a gyermeket menti, védi, neveli. Erre a munkára hívunk fel titeket, szeretett Szolgatársaink! Ugyanis az Amerikai Vöröskereszt magyarországi anya- és csecsemővédő akciója (Vili., Vas utca 10.) a következő felhívással fordul általunk lelkészeinkhez és tanítóinkhoz. „Az Amerikai Vöröskereszt támogatásával nagyobb szabású akció indult meg hazánkban a csecsemőhalandóság leküzdésére. Hogy gyökerében kezdjük a munkát, a munka kiterjed az anyák és terhes nők védelmére is. E célt szolgálja az az 50 anya- és csecsemővédő intézet, melyek közül 16-ot a fővárosban, 34-et vidéki központokban állítanak fel. Ezek az intézetek jól felszerelt, orvosi vezetés mellett működő, állandó jellegű intézmények lesznek. Az egyesintézetek a rendelkezésre álló védőnők segítségével védelmük, illetve ellenőrzésük körébe vonják a terhes anyák, újszülött gyermekek nagy tömegét és sorsukat figyelemmel kísérik, fejlődésük, növekedésük későbbi korában is. Orvosi, nevelési tanácsok mellett jelentős szerepet játszik a reászorultak lehetőség szerinti természetbeni támogatása. Minden egyes intézet egy-egy propagandaközpont is, amely hivatva lesz megindítani egy nagy kultúrhadjáratot minden ellen, ami hozzájárul a csecsemőhalálozás növeléséhez. És itt főként népünk körében a csecsemő-gyermeknevelésben annyira divatos rossz szokások, babonák, az e téren való általános tudatlanság, ósdiság ellen kell teljes erővel küzdenünk. Sajnos, egyelőre a falvakat csak e munkába tudjuk és akarjuk teljes erővel bevonni, mert mindenütt, ahol kellene, az anyagiak miatt nem tudunk intézeteket felállítani. Erős a hitünk azonban, hogy e lelkiismeretes és odaadó felvilágosító munka a falvakban is éreztetni fogja áldásos hatását. Ennek támogatásában elsősorban számítunk a községek lelkészeire, tanítóira, akik legközelebb állanak a néphez és legjobban hozzá tudnak férni. Oly szent és magasztos ez az ügy, hogy ennek helye van a szószéken, iskolapadokon és kint a nagy világ zajos pódiumán is. És reméljük, hisszük az előbbi helyekről jobban megtalálja a szívekhez az utat. A rendelkezésre álló röpiratokat, vezérfonalakat elküldjük minden faluba és kérjük, hogy ezek nyomán alkalomszerűen tartsanak előadásokat, kezdeményezzenek valamilyen munkát, ami a helybeli jótékonycélú egyesületek bevonásával nem is ütközik legyőzhetetlen akadályokba. Sajnos, mi nem tudunk a falvakba előadókat küldeni, de lelkész-, tanítógyűlésekre, ha erről bennünket idejében értesítenek, készséggel küldünk valakit, ki e munka lényegét, végzésének módozatait ismerteti. Azonfelül jutalmazni is fogjuk azokat az egyéneket, akik e munka gyakorlati vonatkozásában különösen kitüntetik magukat. Füzetekből, képeskönyvekből, levelezőlapjainkból, továbbterjesztés végett, önköltségi áron adunk át nagyobb mennyiséget is azon egyesületeknek, amelyek ily módon is segítségünkre jönnek a nem kiapadhatatlan anyagi forrással rendelkező munkánkban.