Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-01-01 / 1. szám
Harminckilencedik évfolyam, 1. szám. Pápa, 1928 január 1. rr . A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Az újév küszöbén. Határkőnél állunk. Visszatekintünk a letűnt esztendőre , számot vetünk magunkkal; megvizsgáljuk, miben nyertünk, miben vesztettünk. De egyúttal előre is nézünk. Beléptünk 1928-ba, Fürkészve gondolunk a titokzatos jövendőre. Igazat adunk tapasztalataink alapján a bölcsnek, aki azt mondotta: az élet telve van meglepetésekkel és várva várjuk, mik lesznek az új esztendő meglepetései. Közben megdobban erősebben a szívünk, mert eszünkbe jut Mózes halhatatlan éneke: Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Isten nem változik. Mi, emberek, eltűnhetünk, csalódásokat okozhatunk legjobb barátainknak. Isten él és uralma mindig jobban terjedőben. Benne lehet bízni, Ő atyának mutatja magát a legnehezebb helyzetekben. Nem kell tehát félnünk a jövőtől. Az Atya keze áldásokkal teljes, az Ő meglepetései az öröm, a szeretet boldogító adományai. Még a könny is megszentelt lesz, mert az Atya szívének jobban fáj a mi szenvedésünk, mint magunknak. Fel tehát új munkára! Újabb, gazdagabb áldások elvételére! Ha fárasztónak látszik az élet, terhesnek a kötelesség elvégzése, nehéznek a hit szárnyain való felfelé repülés: jusson eszünkbe, ha sok a munka, sok lesz az áldás. Istenünk gazdag király, Tőle sokat kérhetünk. Sok dolog van, amiért az elmúlt évre vonatkozólag is Istennek mély hálát adhatunk. Egyházi életünk a szakadatlan építés jegyében folyt. Külsőleg, belsőleg építettünk. Soha annyi új templomra nem gyűjtöttek hazánkban egy időben, mint az elmúlt esztendőben. És hány helyen javítottak! Ez mind az élet jele. Átadták rendeltetésének a Leánykálvineumot. Megkezdték a debreceni leányiskolák nagyszabású építkezéseit. Az ország szívének, Budapestnek református egyháza egymásután avatta fel új központjait a gyülekezeti életnek. Pápán céltudatos munkával folyik a gyülekezet püspöki székhellyé tevésével előállott helyzet nagyarányú kiaknázása. Nagyon sok áldást nyert egyházunk a lefolyt évben hazánkban tartott világgyűlések során. A CE augusztusi naggyűlése és a Református Egyházak Világszövetségének szeptemberi kontinentális konferenciája bizonyára gazdag gyümölcsözéssel fogja a fáradozó rendezők munkáját megjutalmazni. A külföld mindig jobban megismer bennünket és így mindig jobban megbecsül, megszeret. A belmisszió lassanként szerves részévé válik egyházi életünknek. Rájövünk arra, hogy ez conditio sine qua nonja az eredményes gyülekezeti munkának. A mikéntre nézve lehetnek eltérések, a célban egyek vagyunk, élő hatalommá, reális erővé tenni az evangéliumot a magyar református Sionban. Az ébredés ez évben is folytatódott. A bibliakörök csendes, emberi szemtől alig észrevett munkája mellett nagy konferenciák mutatják, hogy Isten Lelke dolgozik közöttünk. Csak legyünk kitartók a munkában és az imádkozásban, az eredmény el nem marad! Az idén először szervezett Református Nagygyűlés, a Presbiterek Országos Gyűlése, az ORLE budapesti konferenciája, a sok helyen megszervezett presbiteri értekezlet, Hit és Szolgálat gyűlés, az egyházunk három kerületében folyt püspöklátogatások mind fontos lépcsők a felfelé haladásban. Örvendünk, hogy püspökeink nem fáradnak bele a munkába, hanem mindenütt helyt állnak, ahol arra szükség van, akár a lelki építésről van szó, akár a gyülekezetek anyagi érdekeinek előmozdításáról. Mint különösen kiemelkedő eseményt rögzítjük meg, hogy a külmisszió iránt való érdeklődés nagy mértékben növekedett egyházunkban. A beállott új esztendő legfontosabb egyházi eseménye mindenesetre a májusra összehívandó zsinat lesz. Ennek munkája kell, hogy ott álljon érdeklődésünk középpontjában. Lapunkban bő teret kívánunk juttatni minden a zsinat munkáját előmozdító, megvitató témának. Egyébként pedig hisszük, hogy az építés az új évben is nagy lépésekkel fog előre menni. Hisszük, hogy vezetőinknek sikerülni fog az anyagi nehézségeken is legalább részben segíteni. Kerületünk nagy várakozással tekint a mezőföldi egyházmegyében a tavasszal történő püspöklátogatás elé. Adjon az Úr gazdag áldást minden az ő nevében kezdett, az ő dicsőségét célzó szent munkára és a munkásokat erősítse, vértezze fel, tisztítsa meg, hogy fennen lobogtathassák Krisztusunk ügyének dicsőséges zászlaját. p. j. A kálvinista öntudat felébresztése és ébrentartása (A zsinatelőkészítő-bizottság nb. figyelmébe.) Abban a nagy építő munkában, melyet a református egyház nagy küzdelemmel folytat, egyik legfontosabb a kultusz restaurációja. Mióta a káté kiszorult az iskolából és a kátémagyarázás a templomból, azóta a kálvinizmus egyre veszített formáló és éltető erejéből. A konfirmációs oktatás igyekszik e téren a mulasztást pótolni, hoszszabb vagy rövidebb időn át foglalkozván a gyermeki lélek kiformálásával. Azonban, mint a tapasztalat mutatja, ennyi nem elég, ennél sokkal többet kell tenni, hogy híveink öntudatos, vallásuk tartalmát ismerő s a mellett bátran megálló reformátusok lehessenek. Némelyek a reformáció idejének az érettebb korra való kitolásával vélnek segíteni, mások a hosszabb, éveken át tartó készítés mellett kardoskodnak. Mindegyik tábornak van valami igazsága, csakhogy amit az iskolában tanulunk, hamar el szoktuk felejteni, ha később nem gyakoroljuk.