Dunántúli Protestáns Lap, 1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-04 / 1. szám

Ötvenharmadik évfolyam, 1. szám, Pápa, 1942 január 4 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ____________________________MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.______________________________ ------------------------------------------ FŐSZERKESZTŐ: MED­GYASSZAY VINCE PÜSPÖK------------------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL, TANÁR PÁPA­­ FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ­S TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Az újévben új utakon.* „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam." (János 14:6.) Egyik konferenciának, amelyet a kiskoszmályi árva­házban tartottak, ez volt a jeligéje: Új utakon. Az a gondolat adta ezt a jeligét, hogy nekünk új utakat kell keresnünk, mert a régi utak nem vezettek teljes ered­ményre.­­ A konferenciai előadások idején azonban kitisztult a lelki látóhatár és nyilvánvalóvá lett, hogy nincs szükségünk új utakra, hanem csak egyetlen útra, Az Útra, Jézusra, Ő mondotta: Én vagyok az út. Ő mint út nem új. Kétezer esztendős út. A bűnbeesés óta évezredeken át készült ez az út. Tehát régi, nagyon régi. Most, amikor Isten kegyelméből új esztendő kü­szöbét léptük át ismét, talán mi is új utakat keresünk. Ók lássuk meg a régit, az egyetlen jó utat, az egyet­len célravezető utat: Jézust. Jézus az út. Amikor a XXIII-ik zsoltárban azt kérjük: Uraid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem, Te ösvényidre taníts meg Miként intézd menésem , akkor találjuk meg az Isten által mutatott egyetlen utat: Jézust. Jézus nem új út, hanem régi, nagyon régi. És mégis újjá lehet számunkra. Valahányszor megtartod csendes órádat, valahányszor felkelsz térdeidről, azt kell érezned, hogy Jézus megújult számodra, hogy új úttá lett... íme, tehát indulj el erre a régi és mégis új útra. Most az új esztendő reggelén ne keress új utakat, hanem újuljon meg számodra a régi út, az egyetlen út: Jézus. Amikor Jézus utoljára volt együtt tanítványaival, háromszor egymásután kérdezte meg Pétert: Szeretsz-e engem ? Régi és mégis egészen új kérdés volt ez. Csak az a szeretet nevezhető igazi szeretetnek, amely bár­milyen régi legyen, minden nap megújul. Boldog ember leszel, ha az esztendő minden nap­ján megújulsz a régi szeretetben. Olvasd: XXV. zsoltár. * Mutatvány dr. Ecsedy Aladár: Mindennapi kenyér című most megjelent könyvéből. Új középiskolai vallástanítási tantervet! A középiskolai vallástanítási­­tanterv kérdésének egyházmegyei lelkészértekezleten való tárgyalása ket­tős örömöt jelent számomra: 1. Azt látom belőle először is, hogy a közép­iskolai vallásoktatás mostoha ügye felé kezdünk kissé több figyelmet ajándékozni. 2. Azután az is a reménykedő öröm meleg­ érzését ébreszti bennem, hogy egyszer már itt beszélünk a vallásoktatás kérdéséről. Előbb-utóbb mégis csak meg­hallják panaszainkat! Mégis csak más az, ha egyház-s megyei lelkészértekezlet emeli fel szavát, reformot sürgető kérdését, am­intha névtelen hitoktatók firkál­­gatnak el nem olvasott cikkeket, laptöltelékként kezelt eszmefuttatásokat hivatalos és félhivatalos egyházi lapokba. * Tehát most a kérdés itt van a szőnyegen. Mond­hatnám így is: a beteg a műtőasztalon. Tulajdonké­pen sürgős operációra szorulna. De ne­m mi vagyunk­­ennek a műtétnek a végrehajtói. Minket csak egyelőre konzultálni hívtak. Szakemberek volnánk bizonyos fokig mindnyájan, végezzük hát el ezt a közös vizs­gálatot, hogy aztán az­­orvosi kés hivatott kezelői,, a mi sürgető és tanácsoló szavunkat is követve, nyugodt lélekkel foghassanak hozzá — mielőbb — a nagy mű­téthez.* * Legelőször is pillantsunk rá a betegre csak úgy általában. Nagyon sápadtka szegény. Hiába keressük rajt az élet színeit. A betegség — úgy látszik — na­gyon komoly. A műtét nagyon sürgős. Ezt az általános megállapítást csakugyan minden alaposabb vizsgálat nélkül is megtehetjük. Akinek akár mint diáknak, akár mint vallásoktatónak volt már találkozása érvényben levő középiskolai vallásoktatási­­tantervünkkel, annak észre kellett vennie,a hogsy a leg­buzgóbb vallásoktatói fáradozással is nehéz volt élet­színeket varázsolni a szervezetében és egész lényében beteg tanterv sápadt arcára. Jószándékú diákok „sok­szor nagy erőfeszítésekkel vállalják, hogy megkísérlik a lehetetlent: örömöt okoznak vallásoktatójuknak és — ha törik, ha szakad — megtanulják a kiszabott anya­­got. S ha megtudják ,is tenni, vállalkozásuk elismert tudásuk mellett is gyümölcstelen, mert egész életre szóló, elveszíthetetlen kincs helyett, élettel teli kalá­szok helyett, csak szalmát kell kérődzniök. Bocsánatot kérek a drasztikus kifejezésért, de sokszor megesik az ember szíve szegény gyerekeken, annyira hiábavaló az erőlködésük. De megesik az ember szíve saját magán is, amikor esztendőről-eszten­­dőre becsületesen igyekszik végezni munkáját és azt

Next