T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl gyáriparának szerkezete és sajátosságai 1942-ben - MTA Dunántúli Tudományos Intézete Közlemények 16. (1972)
DÉL-DUNÁNTÚL GYÁRIPARÁNAK SZERKEZETE ÉS SAJÁTOSSÁGAI 1942-BEN T. Mérey Klára Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék a régi idők klasszikusan nagyirtokos megyéi a második világháború idején úgy éltek a köztudatban, mint ahonnan elsősorban mezőgazdasági termékeket várhat az ország. Vajon valóban ez volt a helyzet? Vagy csupán a magyar politikai életet eluraló földbirtokos befolyás túlsúlya miatt formálódott ki ez a kép a köztudatban? Valóban kevés még a füstölgő gyárkémény és kialakulatlan tömeg még az új "»rend", a szavát Budapesten és környékén már egyre többször és egyre hangosabban hallató munkásosztály? 1942-ben végeztek egy nagy országos felmérést hazánk iparáról. Ennek Dél-Dunántúlra vonatkozó anyagot kielemezve próbálunk meg az alábbiakban képet alkotni e táj gyáriparáról, annak szerkezetéről, szerepéről és súlyáról az ország gyáriparának egészében, hogy az így összeállítható kép alapján eldönthessük: a mai ipari társadalmunknak hol kell keresnie elődeit? Milyen termelő munka folyt ezen az országrészen több mint negyed százada, milyen adottságok voltak és e terület ipara milyen szerepet volt hivatva játszani az ország életében? Ha tanulmányunk függelékeként közölt táblázataink adataira, amíg pedig a térképekre tekintünk, azonnal meg kell állapítanunk, hogy e területen mindegyik iparágnak volt gyárüzeme, bár nem egyenletesen elosztva. A papíripar pl. mindössze egy üzemmel dicsekedhetett és ez is dobozgyár volt! Az üzemek azonban rendszerint az adott energia lehetőségeihez épp úgy alkalmazkodni voltak kénytelenek, mint a nyersanyagbázishoz, vagy a közlekedési adottságokhoz*