Simor Ferenc - Kéri Menyhért: A Mecsek hegység éghajlata - MTA Dunántúli Tudományos Intézete Közlemények 18. (1974)
A MECSEK HEGYSÉG ÉGHAJLATA I. ÉGHAJLATI TÉNYEZŐK ÉS KÖLCSÖNHATÁSOK A Mecsek éghajlatával nem foglalkozhatunk elszigetelten, hanem csakis a közeli és távoli környezetébe belefoglaltan. A 400-600 m gerincmagasságú ÉK-DNy-i irányban átlag 10 km széles, K-Ny-i irányban 4-3-4-4 km kiterjedésű alacsony középhegység a Kárpát-medence DNy-i részén, pontosabban a DK-Dunántúlon helyezkedik el. DK-Dunántúlon a Dunántúli-dombságnak Belső- és Külső-Somogytól K-re, ill. DK-re eső részét értjük. A Mecsek a DK-Dunántúl középső legmagasabb részét alkotja. Rajta kívül ez a terület magában foglalja a hegységet környező lösszel fedett alacsony dombvidékeket, így Ny-on a vele domborzatilag is összefüggő erdőfedte Zselicet, É-en a Baranyaihegyhátat és Völgységet, ÉK-en a Szekszárdi-dombvidéket, D-en a Baranyai-dombságot . Utóbbi ÉK felé az alacsony Geresdi-gránitházba megy át, D felé pedig a Baranyai-szigethegységek D-i tagjához, a Villányihegységhez támaszkodik. A terület K-i és D-i részén alluviális síkságok vannak. K-en a Duna menti síkság a Sárközzel és Mohácsi síksággal, D-en a Dráva menti síkság /a Dráva völgye a Pécsi-síksággal/. Éghajlatilag ez a terület hazánk leginkább kiegyenlített, mérsékelten meleg, télen enyhe, elég csapadékos éghajlatú része [2] . E körzet éghajlati jellemvonásai a Mecsekben is jelentkeznek, de természetesen a domborzati viszonyok okozta megfelelő módosulásokkal. A Mecsek éghajlatának jellegzetességeit egyrészt sajátos földrajzi helyzetének, másrészt ugyancsak sajátos domborzati viszonyainak köszönheti. Földrajzi helyzetével kapcsolatosan először is azt kell kiemelnünk, hogy ez hazánk legdélibb fekvésű nagyobb középhegysége /4-6°o6’- 46°l6’ é.sz./. Ezért éghajlatának egyik alapvető vonását a napsugárzás aránylagos erőssége [12] valamint a vele járó magas hőmérséklet szolgáltatja [2] - természetesen a hegység magassága által is módosítva.