Dunatükör 7., 2004. április-június (3. évfolyam, 2-3. szám)
Tartalom
Szauer Ágoston Tölgy, erdő Eres tenyérrel makkját elfedi, kérgéből lassan minden tudható, nagy görcse fejnyi, szinte emberi, egy kucsmás arc, ha ráül némi hó. Most hangya mászik. Régi illatok. Vágott ágán a mérhető idő... Vagy messze menni. Kellő távlatok. Nem látni már, a rügy ha késve nő. De ott a hegyhát, pasztell pirkadat, az évszakokkal ős tendenciák - ez hát a rendszer, már nem pillanat, így hátralépve ott a nagyvilág. Hangszer A tokját könnyű por fedi, a szekrényen felejtve él, nem hinné senki, hogy zenél. De minden lesznek tercei, oktávja, kvintje megremeg, ha rádió vagy emberek vagy kint az ajtó hangot ad -így támad folyton párhuzam, és észrevétlenülsuhan megannyi tűnő másolat. Dunatükör 3