Dunaújvárosi Hírlap, 1964. január (9. évfolyam, 1-9. szám)

1964-01-14 / 4. szám

Szomszédság Az egyik Barátság városrész­ben épület azonos emeletén két értelmiségi család él egymás szom­szédságában. Műszaki az egyik, a másik pedagógus. Munkába me­net, vagy munkából jövet oly­kor találkoznak, kölcsönöse­n el­hangzanak a szervuszok. A két család kapcsolata ennyire korlá­tozódik. A Kennedy-ügy némikép­pen összehozta őket, egy-egy ta­lálkozásnál megkérdezték egymás véleményét, csak úgy futólag, a lépcsőházban, dehát a Kennedy­­ügy első szakasza lezárult... Érdekes ezt a „kapcsolatot” kö­zelebbről is megnézni. Már csak azért is, mert nemcsak egy ilyen szomszédság van a városban, ta­lán ezer is. A különböző helyek­ről egymás mellé került emberek különélése ez? Csak ez rá a ma­gyarázat? Vagy a munkahelyi dif­ferenciáltság? Inkább más adja is »Innét. A szerzett műveltség differenciáló­dása. Az egyes tudományágan f­og­­lalkozások specializálódása több külön jell­egű műveltséget hozott létre. Műszakilag művelt, termé­szettudományos műveltséggel ren­delkező, vagy humánműveltséggel rendelkező alaptípusok vannak, s az alaptípus az idők folyamán szinte teljesen meghatározó lesz, elsorvasztja azokat a csírákat, me­lyek talán még a középiskolában, vagy az egyetemeken fejlődésben voltak. Ez okozza, hogy szakmailag igé­nyes, fejlett ízlé­ses, határozóké­pességgel ellátott mérnök, jogász vagy orvos, amint más területre, szakmájától messzebb álló, más műveltségi körbe merészkedik, bi­zonytalan, olykor igénytelen lesz. Saját szakmájában vallja és teszi a korszerűt, rendszeresen olvas szakkönyveket, szakcikkeket, tud a legújabb géptípusok minden jel­lemzőjéről, de ért­el­en­ül áll József Attila verseinél, vagy Aragon re­gényeinél, elmenekül a Csontváry­­kiállításról, vagy elzárja a rádió­ját, ha Bartók III. zongoraverse­nyét jelzi a bemondó. Csak kevesen vannak, akik ész­reveszik, hogy ez nemcsak saját­­maguk elszegényesítése, de mun­kájukban is lemaradást okoz. Ke­vesen vannak, akik tudják, hogy szakterületükön esetleg segíthet egy-egy irodalmi, művészeti, vagy esetleg technikai élmény. Pedig az értelmiségiek javarésze munkate­rületen vezető. Lehet, hogy csak néhány embert irányít, de annak a néhánynak az irányításához is szüksége lenne más területről szerzett élményeire. Bizonyos pszichikai tényezőkkel is számolni kell. A munkapszichi­kai vizsgálatoknak van olyan te­rülete, melyek a munkavégzést, a termelékenységet olyan oldalról nézik — mennyiben hatnak arra bizonyos színek vagy hangeffek­tusok. Ezen a nyomon továbbha­ladva azt is lehet vizsgálni, vajon egy kellemes művészi élmény, mennyiben segít saját munkánk elvégzésénél? Az összefüggések vizsgálata azt bizonyítja, hogy a hasznos élményt nyújtó kikapcsolódás a másnapi munkavégzést valósággal doppingolja. Nem lenne tehát szükség az egyes értelmiségi körök barátko­­zására? Hiszen éppen az elszako­sodás eredményezi saját munka­területünk mind alaposabb, tudo­mányosabb elemzését és ismere­tét. Más területek hasonló ered­ményeire ezek a barátkoz­ások ve­zethetnének el Egy könyvélmény elmondása, egy színházi beszámo­ló, vagy egy kibernetikus gépezet működési elvének világos elma­­gyarázása. Persze, hogy eddig eljuthassunk, szakítani kell foglalkozási águnk meghatározó szerepének egyedüli­ként vallott nézetével. E nélkül csak a lépcsőházi szervusz marad meg, ez a halott szomszédság, pe­dig a kornak élő és élénk emberi kapcsolatokra van szüksége. De nekünk, a korban élő emberek­nek is. R. A. Autós presszó épül Dunaújváros határában Többéves tervet vált valóra a du­naújvárosi Tervező Intézet és az ÉM 26-os Építőipari Vállalat. A vá­ros országúti bejáratánál benzintöltő állomást és autós presszót építenek. Elsősorban azok számára lesz ez elő­nyös pihenőhely, akik a Budapest— pécsi országúton közlekednek, és nem térnek be a városba. AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1964. JANUÁR 14., KEDD JOBB KILÁTÁSOKKAL KEZDI AZ IDEI ÉVET A SZALMACELLULÓZGYÁR — Lakner Kálmán igazgató nyilatkozata — Városunk második nagyüzeme, a Dunai Szalmacellulózgyár, második termelő évét kezdi. 1964 a végle­ges felfutás éve lesz. Jelenleg 87 százalékos kapacitással dolgozik, s az év végéig éri el teljes termelési kapacitását. Mit kell ezért tenni? Lakner Kálmán igazgató így be­szél az új év gondjairól: — A tavalyi évben 13 ezer tonna cellulózt kellett volna gyártania az üzemnek. Ezzel szemben csak 8500 tonnát állítottunk elő, mintegy tíz­ezer tonna szalma alapanyag hiány­zott az éves tervünk teljesítéséhez. Ezt a mennyiséget sajnos nem tud­ta rendelkezésünkre bocsátani SZÖVOSZ, így a garanciális gép­a cseréket és a gépállásokat is bele­számítva körülbelül másfél hóna­pos termeléskiesésünk volt.­­ Az idei évet jobb kilátások­kal kezdjük, bár az első negyed­évre a SZÖVOSZ csak 9 ezer ton­na szalmát tud biztosítani, ami a 4800 tonnás negyedéves tervünkkel szemben csupán 3200 tonna cellulóz gyártásához elegendő. Ami bíztató, hogy az idén nagyobb területen ve­tettek gabonát, s reméljük, hogy a III. és IV. negyedévben zavartalan lesz a szalmaellátásunk. A gyár normális termelésének legfőbb akadálya tehát a nyers­anyaghiány. Nemcsak termeléski­esést, hanem jelentős vegyszertöbb­let felhasználást is okoz. A szalma­hiány ellensúlyozására sikeres kí­sérleteket folytattak nyárfaapríték­­kal. A nyárfából ugyanolyan minő­ségű cellulózt nyertek, mint szal­mából, és a gyártás még valamivel kevesebbe is került. Jelenleg tár­gyalások folynak a felsőbb szer­veikkel, hogy a szalma pótlására szükség szerint nyárfaaprítékot használhassanak fel. A feladatokról szólva Lakner Kál­mán igazgató a következőket mond­ja: “ A követelmények magasak, de teljesíthetők. A cellulóz költsége például a gyártott mennyiségtől is függ. Az induláskor 19 ezer forint­ba került egy tonna cellulóz előállí­tása, jelenleg a nyolcezer forintos költségszintnél tartunk. A cél a 4600 forintos tonnánkénti önköltség elérése. Ehhez a termelésnövekedé­sen kívül jelentősen hozzájárul a vegyszerfelhasználás és a gépkihasz­nálás javítása. Folyamatos termelés esetén csak az első ötszáz tonna cellulóz gyártásához kell vásárolt vegyszer, ezt a mennyiséget aztán minden újabb ötszáz tonna után regenerálhatjuk. A termelés meg­akadása esetén azonban minden egyes induláshoz új vegyszeradag kell.­­ A fajlagos kihozatal megfele­lő. Az 1963-as év átlaga 42 száza­lék volt, tehát 2,6 tonna szalmából állítottunk elő 1 tonna cellulózt. Ezen a mutatón a technológia pon­tosabb betartásával még javítha­tunk. A Szalmacellulózgyár dolgozóinak jelenleg negyven százaléka szak­munkás. Ez még mindig kevés. Jó­val több papíripari szakmunkás és középkáder kellene, húsz százalék­kal több a mostaninál. Mit tesznek a szakmunkásképzés érdekében? — A gyári szakmai tanfolyamo­kon és munkásakadémiákon kívül állami oktatás is folyik. Az idén 70 papíripari szakmunkás tanulója van a kihelyezett iparitanuló-inté­­zetnek, három első és két második osztály. A papíripari technikumot főleg a művezetők, csoportvezetők végzik. 18 hallgatója van a tech­nikumnak jelenleg. A képzés már figyelembe veszi az épülő író-nyomó papírgyár szakmunkás-szükségletét is .­­ Ez egyben a távlatokat érzékel­teti. A papírgyár felépítése után a dunaújvárosi cellulózt helyben dol­gozzák fel, s ezzel gyakorlatilag megszűnik hazánk cellulóz behoza­tala. ___ Zs. Cs. Kétezer munkaóra megtakarítás az év első kemenceátépítésénél A Dunai Vasmű Martin acélművé­ben 301 adag acél gyártása után, át­építésre leállították a 2. számú ke­mencét. A kemence hűtéséhez öt nagyteljesítményű ventillátort szerel­tek fel. Még így is nagy melegben került sor a bontásra, amely során száztíz köbméter salakot és törmelé­ket bontottak ki. A munkánál jól tudták használni azokat a forgózsá­­molyos, gémes emelőket, amelyeket a VKV dolgozói készítettek. Ezek se­gítségével emelték ki a füstcsator­nákból és rácsokból a törmeléket Az átépítést végző Kemenceépítő Vállalat Vaskohászati dolgozóinak sokat segítettek az acélmű martinász brigádjai. Közös összefogással két műszakot nyertek az átépítésnél. Kü­lönösen Ács Pál, H­u­j­b­e­r­t József, Dorogi József kőműves brigádjai és Untervégner Béla vasszerelő brigádja dolgozott a nehéz körülmé­nyek között is kiválóan. Végeredményben a VKV szerelői a martinászok segítségével a terve­zett 193 óra helyett 132 óra alatt építették át a 2-es martin-kemencét. Szárítás után szombaton ismét üzembe helyezték a kemencét, mely­nek rövidebb időtartamú átépítésé­vel több mint kétezer munkaórát ta­karították meg. Újabb pőrekocsikat gyárt a Vasmű Egy évvel ezelőtt kétféle speciális kohászati vasúti kocsi gyártását kezdte meg a gépészeti gyárrészleg. Az egyik az oldal nélküli, hatvan tonnás pőrekocsi, amelyen kohászati hulladékokat, a másik a salaküstko­­csi, amelyen folyékony salakkal teli salaktálakat szállítanak. A tavalyi első gyártmányok jól be­váltak. Ezért az idén pőrekocsikból az elmúlt évinek ötszörösét, ötven darabot, salaküstkocsiból pedig ti­zenhármat gyártanak. A gépészeti gyárrészlegben még januárban elké­szül az első két salaküstkocsi. Mind­két speciális kocsifajtából a Lenin Kohászati Művek számára is gyárt a Vasmű. Átalakítják a Zöldségboltot Újításokból egy év alatt negyvenmillió forint megtakarítás a Vasműben Tavaly a Vasmű minden száz dol­gozója közül harminchárom újított. Huszonnyolc jelvényes kiváló újító­ja van már és az újítók kétharmada szocialista brigádban dolgozik. Az elmúlt év során benyújtott 940 újítás — köztük hat­ találmány — negyvenmillió forint megtakarítást hozott népgazdaságunknak. Az 1963. évi újítási feladatterv 11­6 témája közül 117-re érkezett be javaslat, ezekből ötvenhetet fogadtak el és vezettek be. A Vasmű műszaki szakemberei 1964-re is elkészítették az újítási fel­adattervet. A tíz gyárrészlegnél több­ségében műszaki fejlesztési témákat jelöltek meg, amelyek megoldásával a termelékenység emelkedését és a termelés gazdaságosságát akarják elősegíteni. Naponta 220 ezer köbméter gáz a fővárosnak Nagy nehézségeket kell leküzdeni a Vasműben a koksz- és gáztermelés egyenletességének fenntartása érde­kében. A gáztartálynál például hat szivattyú dolgozik állandóan, nyomja a felmelegített tömítőolajat.­­ Decemberben, a „csúcshideg” ellené­re, közel két és félmillió köbméter gázt küldött a Vasmű terven felül a fővárosba. Januárban, a belső gyári szállítási nehézségek miatt, némileg súlyosbo­dott a helyzet. A kokszolói blokk vá­ratlan leállása miatt pedig egy órás — 10 ezer köbméternyi — kiesés volt. A 150 ezer köbméteres gáztar­tály haszna a hullámzó gáztermelés közben mutatkozott meg igazán. A gáztermelés kihagyása, vagy na­gyobb igény esetén néhány óra hos­­­szat innen továbbíthatják a gázt Bu­dapestre. A hónap eleji, 10 ezer köbméteres lemaradást január 9-én, csütörtökön délutánra behozták a kokszvegyé­szeti gyárrészleg dolgozói. Általában egy, csúcsidőben pedig két hatalmas kompresszorral nyomják a gázt a fő­városi távvezetékbe, naponta átlago­san 220 ezer köbmétert Január fo­lyamán 6 millió 900 ezer köbméter gázt továbbítanak Budapestre. De lehetséges, hogy a növekvő igények­nek megfelelően, januárban is túltel­jesítik a tervet. Tanácsülés előtt az 1964 évi várospolitikai terv A városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága 1964 január 16-án reggel nyolc órára hívta össze az év első ta­nácsülését A város parlamentje ezúttal az 1964. évi várospolitikai tervet vitat­ja meg. Előadó: Tapolczai Jenő, a Végrehajtó Bizottság elnöke. címír Si buliLOnk. Amíg csak felületesen ismertük egymást, zárkó­­zott, kerüli a határozott állásfoglalást. Nem mondja, hogy nem politizál, de látod. Becsülöd, mert érti a dolgát: tetteivel bizonyítja képzettségét. Nem is akar többnek látszani, csak jó szakembernek. Aztán később, amikor a kölcsönös megbecsülés a barátság első szálaival is kiegészül, már érez annyi bátorságot, hogy kimondja a sokat hallott bűvös szót: ti Az ember először nem érti ezt a megtisztelő töb­bes szám második személyt Végül mégiscsak rájön, hogy ez a sajátos többes nem a foglalkozásnak, nem a nemzedéknek, nem is baráti körnek, hanem a poli­tikai állásfoglalásnak, vagy szűkebben a pártállás­nak szól. S milyen különös, hogy ettől a „ti”-től so­hasem a „mi” különül el, vagy áll szemben azzal, hanem az „én”. A maga helyét őszintén kereső, a ma­ga módján társait kereső egyéniség. Először talán a „ti’“ fülsértő. Lekicsinylést érez mögötte; azt, hogy tucatembernek tartanak; azt, hogy nincs saját véleményed; azt, hogy politikai hova­tartozásod eleve alacsonyabbrendűségre determinált egy egyéniséggel szemben. Aztán rá kell jönnöd, hogy az esetek többségében egészen másról van szó. Csak venni kell a bátorságot a kérdéshez: „Te hová tar­tozól, barátom?’ A választ néhány nappal ezelőtt így fogal­mazta meg egy fiatal értelmiségi: „Egyedül vagyok, mint az ujjam. És sokan vannak így.” Csak ennyi közös hát bennük, hogy keresnek egy fix pontot a társadalomban, ahol az egyéniség megvetheti lábát. Egy fix pontot, amely kiutat mutat az egyénnek a ny­lmasztó magányból. Egy fix pontot, ahonnan előre is lehet tekinteni, ahol, igazságosan mérik az egyén társadalmi értékét. Maradt-e más fix pont, mint ez a „ti". Van-e olyan társadalmi erő, amely súlyában, társadalmi értékében vetekedhet a szocializmus épí­tésének élcsapatával? A magányos „én” — ki messzebbről, ki közelebb­ről érkezve jutott el saját csődjének felismeréséig — tartozni akar valahová. Persze nem tagfelvételi kére­lemért kopogtat a párt kapuján. De onnan várnak eszmei tisztaságot, onnan várják munkájuk erkölcsi értékelését, onnan várnak társadalmi megbízatást, és onnan várnak, néha nem is többet, mint bizalmat maguk iránt, hogy bízni tudjanak önmagukban. Volt időszak, amikor azt hangsúlyoztuk, ami tő­lük elválasztott bennünket. Most mindinkább azon van a hangsúly, ami közös bennünk. S mint minden em­beri tevékenység központjában, ide is a munkát, az alkotást állította pártunk. Ez a legbiztosabb, és min­denki számára hozzáférhető ajánlólevél. S ha vala­hol, a munkában, az alkotásban kibontakozhat, ha úgy tetszik, bizonyíthat az egyéniség. A munka ma is napról napra formálja az embert. Egykor kiemelte az állatvilágból, ma kiemeli zárkózottságából, ahova hajdani farkastörvények kényszerítették. „Ti tudjá­tok, merre akartok menni" — mondod. — Valóban tudjuk. De ezt az utat nem önkényesen választottuk. Az emberiség sem önkényesen választotta. A társa­dalom fejlődéstörvényei szabják meg ezt az utat Ezen az úton neked is helyed van. Sőt ha valamire tartod magad, csak ezen az úton van a helyed. .., Igazad van. Az élet tartogat más lehetőségeket is az egyénnek. Kerülőutakat és főként zsákutcákat. Értelmes embernek tartod magad? Nos, az értelem egyszer zsákutcába is vezethet. Ez lehet tragikus ér­tékű tévedés is, sorozatosan zsákut­cába tévedni nem vall értelemre. És mi ment meg akkor az egyénies­kedők komikus sorsától? N. J. Hová tartozol?

Next