Dunaújvárosi Hírlap, 1964. január (9. évfolyam, 1-9. szám)
1964-01-14 / 4. szám
Szomszédság Az egyik Barátság városrészben épület azonos emeletén két értelmiségi család él egymás szomszédságában. Műszaki az egyik, a másik pedagógus. Munkába menet, vagy munkából jövet olykor találkoznak, kölcsönösen elhangzanak a szervuszok. A két család kapcsolata ennyire korlátozódik. A Kennedy-ügy némiképpen összehozta őket, egy-egy találkozásnál megkérdezték egymás véleményét, csak úgy futólag, a lépcsőházban, dehát a Kennedyügy első szakasza lezárult... Érdekes ezt a „kapcsolatot” közelebbről is megnézni. Már csak azért is, mert nemcsak egy ilyen szomszédság van a városban, talán ezer is. A különböző helyekről egymás mellé került emberek különélése ez? Csak ez rá a magyarázat? Vagy a munkahelyi differenciáltság? Inkább más adja is »Innét. A szerzett műveltség differenciálódása. Az egyes tudományágan foglalkozások specializálódása több külön jellegű műveltséget hozott létre. Műszakilag művelt, természettudományos műveltséggel rendelkező, vagy humánműveltséggel rendelkező alaptípusok vannak, s az alaptípus az idők folyamán szinte teljesen meghatározó lesz, elsorvasztja azokat a csírákat, melyek talán még a középiskolában, vagy az egyetemeken fejlődésben voltak. Ez okozza, hogy szakmailag igényes, fejlett ízléses, határozóképességgel ellátott mérnök, jogász vagy orvos, amint más területre, szakmájától messzebb álló, más műveltségi körbe merészkedik, bizonytalan, olykor igénytelen lesz. Saját szakmájában vallja és teszi a korszerűt, rendszeresen olvas szakkönyveket, szakcikkeket, tud a legújabb géptípusok minden jellemzőjéről, de értelenül áll József Attila verseinél, vagy Aragon regényeinél, elmenekül a Csontvárykiállításról, vagy elzárja a rádióját, ha Bartók III. zongoraversenyét jelzi a bemondó. Csak kevesen vannak, akik észreveszik, hogy ez nemcsak sajátmaguk elszegényesítése, de munkájukban is lemaradást okoz. Kevesen vannak, akik tudják, hogy szakterületükön esetleg segíthet egy-egy irodalmi, művészeti, vagy esetleg technikai élmény. Pedig az értelmiségiek javarésze munkaterületen vezető. Lehet, hogy csak néhány embert irányít, de annak a néhánynak az irányításához is szüksége lenne más területről szerzett élményeire. Bizonyos pszichikai tényezőkkel is számolni kell. A munkapszichikai vizsgálatoknak van olyan területe, melyek a munkavégzést, a termelékenységet olyan oldalról nézik — mennyiben hatnak arra bizonyos színek vagy hangeffektusok. Ezen a nyomon továbbhaladva azt is lehet vizsgálni, vajon egy kellemes művészi élmény, mennyiben segít saját munkánk elvégzésénél? Az összefüggések vizsgálata azt bizonyítja, hogy a hasznos élményt nyújtó kikapcsolódás a másnapi munkavégzést valósággal doppingolja. Nem lenne tehát szükség az egyes értelmiségi körök barátkozására? Hiszen éppen az elszakosodás eredményezi saját munkaterületünk mind alaposabb, tudományosabb elemzését és ismeretét. Más területek hasonló eredményeire ezek a barátkozások vezethetnének el Egy könyvélmény elmondása, egy színházi beszámoló, vagy egy kibernetikus gépezet működési elvének világos elmagyarázása. Persze, hogy eddig eljuthassunk, szakítani kell foglalkozási águnk meghatározó szerepének egyedüliként vallott nézetével. E nélkül csak a lépcsőházi szervusz marad meg, ez a halott szomszédság, pedig a kornak élő és élénk emberi kapcsolatokra van szüksége. De nekünk, a korban élő embereknek is. R. A. Autós presszó épül Dunaújváros határában Többéves tervet vált valóra a dunaújvárosi Tervező Intézet és az ÉM 26-os Építőipari Vállalat. A város országúti bejáratánál benzintöltő állomást és autós presszót építenek. Elsősorban azok számára lesz ez előnyös pihenőhely, akik a Budapest— pécsi országúton közlekednek, és nem térnek be a városba. AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1964. JANUÁR 14., KEDD JOBB KILÁTÁSOKKAL KEZDI AZ IDEI ÉVET A SZALMACELLULÓZGYÁR — Lakner Kálmán igazgató nyilatkozata — Városunk második nagyüzeme, a Dunai Szalmacellulózgyár, második termelő évét kezdi. 1964 a végleges felfutás éve lesz. Jelenleg 87 százalékos kapacitással dolgozik, s az év végéig éri el teljes termelési kapacitását. Mit kell ezért tenni? Lakner Kálmán igazgató így beszél az új év gondjairól: — A tavalyi évben 13 ezer tonna cellulózt kellett volna gyártania az üzemnek. Ezzel szemben csak 8500 tonnát állítottunk elő, mintegy tízezer tonna szalma alapanyag hiányzott az éves tervünk teljesítéséhez. Ezt a mennyiséget sajnos nem tudta rendelkezésünkre bocsátani SZÖVOSZ, így a garanciális gépa cseréket és a gépállásokat is beleszámítva körülbelül másfél hónapos termeléskiesésünk volt. Az idei évet jobb kilátásokkal kezdjük, bár az első negyedévre a SZÖVOSZ csak 9 ezer tonna szalmát tud biztosítani, ami a 4800 tonnás negyedéves tervünkkel szemben csupán 3200 tonna cellulóz gyártásához elegendő. Ami bíztató, hogy az idén nagyobb területen vetettek gabonát, s reméljük, hogy a III. és IV. negyedévben zavartalan lesz a szalmaellátásunk. A gyár normális termelésének legfőbb akadálya tehát a nyersanyaghiány. Nemcsak termeléskiesést, hanem jelentős vegyszertöbblet felhasználást is okoz. A szalmahiány ellensúlyozására sikeres kísérleteket folytattak nyárfaaprítékkal. A nyárfából ugyanolyan minőségű cellulózt nyertek, mint szalmából, és a gyártás még valamivel kevesebbe is került. Jelenleg tárgyalások folynak a felsőbb szerveikkel, hogy a szalma pótlására szükség szerint nyárfaaprítékot használhassanak fel. A feladatokról szólva Lakner Kálmán igazgató a következőket mondja: “ A követelmények magasak, de teljesíthetők. A cellulóz költsége például a gyártott mennyiségtől is függ. Az induláskor 19 ezer forintba került egy tonna cellulóz előállítása, jelenleg a nyolcezer forintos költségszintnél tartunk. A cél a 4600 forintos tonnánkénti önköltség elérése. Ehhez a termelésnövekedésen kívül jelentősen hozzájárul a vegyszerfelhasználás és a gépkihasználás javítása. Folyamatos termelés esetén csak az első ötszáz tonna cellulóz gyártásához kell vásárolt vegyszer, ezt a mennyiséget aztán minden újabb ötszáz tonna után regenerálhatjuk. A termelés megakadása esetén azonban minden egyes induláshoz új vegyszeradag kell. A fajlagos kihozatal megfelelő. Az 1963-as év átlaga 42 százalék volt, tehát 2,6 tonna szalmából állítottunk elő 1 tonna cellulózt. Ezen a mutatón a technológia pontosabb betartásával még javíthatunk. A Szalmacellulózgyár dolgozóinak jelenleg negyven százaléka szakmunkás. Ez még mindig kevés. Jóval több papíripari szakmunkás és középkáder kellene, húsz százalékkal több a mostaninál. Mit tesznek a szakmunkásképzés érdekében? — A gyári szakmai tanfolyamokon és munkásakadémiákon kívül állami oktatás is folyik. Az idén 70 papíripari szakmunkás tanulója van a kihelyezett iparitanuló-intézetnek, három első és két második osztály. A papíripari technikumot főleg a művezetők, csoportvezetők végzik. 18 hallgatója van a technikumnak jelenleg. A képzés már figyelembe veszi az épülő író-nyomó papírgyár szakmunkás-szükségletét is . Ez egyben a távlatokat érzékelteti. A papírgyár felépítése után a dunaújvárosi cellulózt helyben dolgozzák fel, s ezzel gyakorlatilag megszűnik hazánk cellulóz behozatala. ___ Zs. Cs. Kétezer munkaóra megtakarítás az év első kemenceátépítésénél A Dunai Vasmű Martin acélművében 301 adag acél gyártása után, átépítésre leállították a 2. számú kemencét. A kemence hűtéséhez öt nagyteljesítményű ventillátort szereltek fel. Még így is nagy melegben került sor a bontásra, amely során száztíz köbméter salakot és törmeléket bontottak ki. A munkánál jól tudták használni azokat a forgózsámolyos, gémes emelőket, amelyeket a VKV dolgozói készítettek. Ezek segítségével emelték ki a füstcsatornákból és rácsokból a törmeléket Az átépítést végző Kemenceépítő Vállalat Vaskohászati dolgozóinak sokat segítettek az acélmű martinász brigádjai. Közös összefogással két műszakot nyertek az átépítésnél. Különösen Ács Pál, Hujbert József, Dorogi József kőműves brigádjai és Untervégner Béla vasszerelő brigádja dolgozott a nehéz körülmények között is kiválóan. Végeredményben a VKV szerelői a martinászok segítségével a tervezett 193 óra helyett 132 óra alatt építették át a 2-es martin-kemencét. Szárítás után szombaton ismét üzembe helyezték a kemencét, melynek rövidebb időtartamú átépítésével több mint kétezer munkaórát takarították meg. Újabb pőrekocsikat gyárt a Vasmű Egy évvel ezelőtt kétféle speciális kohászati vasúti kocsi gyártását kezdte meg a gépészeti gyárrészleg. Az egyik az oldal nélküli, hatvan tonnás pőrekocsi, amelyen kohászati hulladékokat, a másik a salaküstkocsi, amelyen folyékony salakkal teli salaktálakat szállítanak. A tavalyi első gyártmányok jól beváltak. Ezért az idén pőrekocsikból az elmúlt évinek ötszörösét, ötven darabot, salaküstkocsiból pedig tizenhármat gyártanak. A gépészeti gyárrészlegben még januárban elkészül az első két salaküstkocsi. Mindkét speciális kocsifajtából a Lenin Kohászati Művek számára is gyárt a Vasmű. Átalakítják a Zöldségboltot Újításokból egy év alatt negyvenmillió forint megtakarítás a Vasműben Tavaly a Vasmű minden száz dolgozója közül harminchárom újított. Huszonnyolc jelvényes kiváló újítója van már és az újítók kétharmada szocialista brigádban dolgozik. Az elmúlt év során benyújtott 940 újítás — köztük hat találmány — negyvenmillió forint megtakarítást hozott népgazdaságunknak. Az 1963. évi újítási feladatterv 116 témája közül 117-re érkezett be javaslat, ezekből ötvenhetet fogadtak el és vezettek be. A Vasmű műszaki szakemberei 1964-re is elkészítették az újítási feladattervet. A tíz gyárrészlegnél többségében műszaki fejlesztési témákat jelöltek meg, amelyek megoldásával a termelékenység emelkedését és a termelés gazdaságosságát akarják elősegíteni. Naponta 220 ezer köbméter gáz a fővárosnak Nagy nehézségeket kell leküzdeni a Vasműben a koksz- és gáztermelés egyenletességének fenntartása érdekében. A gáztartálynál például hat szivattyú dolgozik állandóan, nyomja a felmelegített tömítőolajat. Decemberben, a „csúcshideg” ellenére, közel két és félmillió köbméter gázt küldött a Vasmű terven felül a fővárosba. Januárban, a belső gyári szállítási nehézségek miatt, némileg súlyosbodott a helyzet. A kokszolói blokk váratlan leállása miatt pedig egy órás — 10 ezer köbméternyi — kiesés volt. A 150 ezer köbméteres gáztartály haszna a hullámzó gáztermelés közben mutatkozott meg igazán. A gáztermelés kihagyása, vagy nagyobb igény esetén néhány óra hosszat innen továbbíthatják a gázt Budapestre. A hónap eleji, 10 ezer köbméteres lemaradást január 9-én, csütörtökön délutánra behozták a kokszvegyészeti gyárrészleg dolgozói. Általában egy, csúcsidőben pedig két hatalmas kompresszorral nyomják a gázt a fővárosi távvezetékbe, naponta átlagosan 220 ezer köbmétert Január folyamán 6 millió 900 ezer köbméter gázt továbbítanak Budapestre. De lehetséges, hogy a növekvő igényeknek megfelelően, januárban is túlteljesítik a tervet. Tanácsülés előtt az 1964 évi várospolitikai terv A városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1964 január 16-án reggel nyolc órára hívta össze az év első tanácsülését A város parlamentje ezúttal az 1964. évi várospolitikai tervet vitatja meg. Előadó: Tapolczai Jenő, a Végrehajtó Bizottság elnöke. címír Si buliLOnk. Amíg csak felületesen ismertük egymást, zárkózott, kerüli a határozott állásfoglalást. Nem mondja, hogy nem politizál, de látod. Becsülöd, mert érti a dolgát: tetteivel bizonyítja képzettségét. Nem is akar többnek látszani, csak jó szakembernek. Aztán később, amikor a kölcsönös megbecsülés a barátság első szálaival is kiegészül, már érez annyi bátorságot, hogy kimondja a sokat hallott bűvös szót: ti Az ember először nem érti ezt a megtisztelő többes szám második személyt Végül mégiscsak rájön, hogy ez a sajátos többes nem a foglalkozásnak, nem a nemzedéknek, nem is baráti körnek, hanem a politikai állásfoglalásnak, vagy szűkebben a pártállásnak szól. S milyen különös, hogy ettől a „ti”-től sohasem a „mi” különül el, vagy áll szemben azzal, hanem az „én”. A maga helyét őszintén kereső, a maga módján társait kereső egyéniség. Először talán a „ti’“ fülsértő. Lekicsinylést érez mögötte; azt, hogy tucatembernek tartanak; azt, hogy nincs saját véleményed; azt, hogy politikai hovatartozásod eleve alacsonyabbrendűségre determinált egy egyéniséggel szemben. Aztán rá kell jönnöd, hogy az esetek többségében egészen másról van szó. Csak venni kell a bátorságot a kérdéshez: „Te hová tartozól, barátom?’ A választ néhány nappal ezelőtt így fogalmazta meg egy fiatal értelmiségi: „Egyedül vagyok, mint az ujjam. És sokan vannak így.” Csak ennyi közös hát bennük, hogy keresnek egy fix pontot a társadalomban, ahol az egyéniség megvetheti lábát. Egy fix pontot, amely kiutat mutat az egyénnek a nylmasztó magányból. Egy fix pontot, ahonnan előre is lehet tekinteni, ahol, igazságosan mérik az egyén társadalmi értékét. Maradt-e más fix pont, mint ez a „ti". Van-e olyan társadalmi erő, amely súlyában, társadalmi értékében vetekedhet a szocializmus építésének élcsapatával? A magányos „én” — ki messzebbről, ki közelebbről érkezve jutott el saját csődjének felismeréséig — tartozni akar valahová. Persze nem tagfelvételi kérelemért kopogtat a párt kapuján. De onnan várnak eszmei tisztaságot, onnan várják munkájuk erkölcsi értékelését, onnan várnak társadalmi megbízatást, és onnan várnak, néha nem is többet, mint bizalmat maguk iránt, hogy bízni tudjanak önmagukban. Volt időszak, amikor azt hangsúlyoztuk, ami tőlük elválasztott bennünket. Most mindinkább azon van a hangsúly, ami közös bennünk. S mint minden emberi tevékenység központjában, ide is a munkát, az alkotást állította pártunk. Ez a legbiztosabb, és mindenki számára hozzáférhető ajánlólevél. S ha valahol, a munkában, az alkotásban kibontakozhat, ha úgy tetszik, bizonyíthat az egyéniség. A munka ma is napról napra formálja az embert. Egykor kiemelte az állatvilágból, ma kiemeli zárkózottságából, ahova hajdani farkastörvények kényszerítették. „Ti tudjátok, merre akartok menni" — mondod. — Valóban tudjuk. De ezt az utat nem önkényesen választottuk. Az emberiség sem önkényesen választotta. A társadalom fejlődéstörvényei szabják meg ezt az utat Ezen az úton neked is helyed van. Sőt ha valamire tartod magad, csak ezen az úton van a helyed. .., Igazad van. Az élet tartogat más lehetőségeket is az egyénnek. Kerülőutakat és főként zsákutcákat. Értelmes embernek tartod magad? Nos, az értelem egyszer zsákutcába is vezethet. Ez lehet tragikus értékű tévedés is, sorozatosan zsákutcába tévedni nem vall értelemre. És mi ment meg akkor az egyénieskedők komikus sorsától? N. J. Hová tartozol?