Dunaújvárosi Hírlap, 1970. augusztus (15. évfolyam, 62-69. szám)

1970-08-04 / 62. szám

A vásárlók érdekében... Közérdekű, a vásárlók többségét érintő téma szerepelt a városi és járási Népi Ellenőrzési Bizott­ság legutóbbi ülésének napirend­jén. A megelőző vizsgálat alapján, a bizottság egyes fogyasztási cik­kek és a lakosság által gyakran vásárolt építőanyagok minőségé­ről, a fogyasztók érdekeit védő szabályok hatékonyságáról tár­gyalt. A bizottsági ülésen részt vettek a kereskedelem városi és járási képviselői is, akik észrevé­teleikkel kiegészítették a vizsgálat megállapításait. A bizottság a vizs­gálat megállapításait elfogadta. Drága lyukak a cipőn... Bizonyára olvasóink is nem egy esetben tapasztalták, amit a vizsgá­ló csoport a kereskedelemben kap­ható cipők minőségével és árával kapcsolatban megállapított. Neveze­tesen, hogy a vásárlók nagy része „ugyanabban” a gyenge minőségű, ám valamivel drágább cipőben jár, mint korábban. Tavaly a Dunaúj­városi Kiskereskedelmi Vállalat egyik boltjában (54. sz. Cipőbolt) például ezerkétszáz pár cipő minő­ségi reklamációjával foglalkoztak, idén pedig csak az első negyedévben félezer volt a jogos reklamációk szá­ma. Főként az ágyékként eléggé drá­ga női cipők rosszak: leválik a tal­puk, feslik a varrás, leszakad a pánt, a díszítőelem, beszakad a fejrész, a cipő nem tartja a formáját. A tél fo­lyamán leginkább beázás miatt kel­lett kicserélni a rendkívül drága im­port és a valamivel olcsóbb magyar női csizmákat, cipőket. A férficipők talpa már kevés kopás után kilyu­kad, ami abból ered, hogy míg talpszélnél 4—5 milliméter a talpvas­a­tagság, középen mindössze két mil­liméter. A legtöbb jogos minőségi kifogás érdekes módon éppen a bu­dapesti Minőségi Cipőgyár termékeit érintette, majd sorrendben a Szabol­csi Cipőgyár, a Fővárosi Mértékutá­ni Cipőipari Vállalat, a Tisza, a Dó­zsa, az Alföldi és a Bonyhádi Cipő­gyár termékei következnek. Egyes gyártóknál előfordul, hogy egy-egy cikk termelését megszüntetik, s he­lyette cikkszám, vagy elnevezés­változtatással, majdnem azonos árut drágábban hoznak forgalomba. Tisza Cipőgyár férfi marhaboksz ci­­­pőjének fogyasztói ára 1969 első fe­lében 147 forint volt, majd fokoza­tosan 175-re, 177-re, 185-re, végül 193 forintra emelkedett. A cipő annyiban „változott”, hogy ma két pár fűző­lyukkal több van rajta, mint tavaly. Hasonló változtatások a női cipők­nél gyakran előfordultak, de ezeket a kereskedelem nem jegyezte fel. Mosás után összemegy... A ruhaneműkkel kapcsolatban lé­nyegesen kevesebb volt a minőségi kifogás, bár ezek számát — nyilván­tartás hiányában — megközelítően sem tudta a vizsgálat megállapítani. Tény azonban, hogy a dunaújvárosi Modellházban kapható luxustermé­kek közül jónéhánynak akad hibája A Minta Kisz import műszőrméből gyártott „Corál” női bundája vi­szonylag rövid használat után hul­­la.ili a import-szőrét, az OKISZ Ru­házati Ktsz és a Kaposvári Ruha­gyár női művelet kabátjai is csak néhány hétig bolyhosodnak, hamar kopnak. A női. ..Verdun” nadrág vi­szont (szintén a Minta Ktsz terméke) bolyhosodik. A Páva Női Fehérne­­műgyár ,,Seherezádé” blúza mosás­ban összemegy. Nem jobbak a vizs­gáló csoport tapasztalatai a járási szövetkezeti boltokban sem. Anyag­hibás a „Szingapúr” és a „Pádua” férfiingek egy része, gyakoriak a szövéshibából eredő szálszakadások a Budapesti Harisnyagyár termékei­nél („Salome”­­ és „Fantázia” haris­­­nyák, illetve harisnyanadrágok), a Győri és a Pécsi Kesztyű­gyár férfi és női bőrkesztyűi­nek varrása , rövid idő alatt kiszakad, feslik. szövés-, szabás- ás varráshibás a budapesti Férfi Fehér­neműgyár jónéhány terméke. Nem mérettartó a Habselyem Kötöttáru­­gyár egy-két terméke, a szatén mell­tartók mosás után összementnek és kicserélésükre ekkor már nincs mód. Általános hiányosság, hogy a ke­reskedelem szabvány hiányában nem tudja ellenőrizni átvételkor a ruha­neműk minőségét, erre az átvételi idő is kevés, a férőhely is kicsi és nincs elegendő képzett, minőségi át­vételre alkalmas szakember sem. Egyes áruk különleges kezeléséhez a szükséges felvilágosítást a bolti el­adók nem tudják megadni, mert előfordul, hogy az áruról hiányzik a tájékoztatás. Sok a hibás bútor ••• A Dunaújvárosi Kiskereskedelmi Vállalat igényelte az általa forgal­mazott bútorok minőségi vizsgálatát, éppen a gyakori reklamációk miatt. A vizsgálat megállapította, hogy a mi­nőségi hibák megszaporodtak, amió­ta a Bútorértékesítő Vállalat minő­ségi átvételét a gyártó üzemek saját MEO-ja helyettesíti. A Nagykanizsa Bútorgyár, mely korábban elismerten jó minőségű ter­mékeket adott át a kereskedelem­nek, az utóbbi időben olyan bútoro­kat szállított, amelyeknek rejtett alapanyaghibái 2—3 hónapos hasz­nálat után ütköznek ki. Jelenleg há­rom „Nagykanizsa IV” garnitúrát javasoltak cserére, mert a szekrény­ajtók meggörbültek, a furnér kiszür­kült. Nem megfelelőek a csapolások, a ragasztások, a bútor szétesik, ha a vásárló meg nem ragasztja. A facsavarral felerősített fémlábak rö­vid időn belül leválnak a fekvőhe­lyekről. A Keszthelyi Asztalos Ktsz által szállított húsz darab kétezer forintos kétajtós szekrény már beérkezéskor foltos volt a fényezés alatt. (A mi­nőségileg lényegesen jobb és kere­settebb hasonló formájú „Varia” szekrény ára csak ezernégyszáz fo­rint volt.) A Komlói Helyiipari Vál­lalat kárpitos­ árui hullámosak, elő­szoba­ falaiból a kereskedelem nem értékesített egyet sem, mert az akasztók a legkönnyebb ruhadara­bot sem­ bírják el. A Zalaegerszegi Asztalos Ktsz új terméke a húszezer forintos „Olympia” garnitúra. A gar­nitúra egyszemélyes heverője 190 centiméter helyett 135(!) centiméter, néhány bútor pedig egyszerűen hiányzik. A vizsgálat megállapítása szerint előfordul, hogy amikor egy-egy ter­méket a minőségi hibák „lejáratnak”, a gyártó ugyanazt más elnevezéssel hozza forgalomba, esetleg kisebb változtatással, de magasabb áron. Törött cserepek... 1970 első negyedévében a TÜZÉP dunaújvárosi telepére érkezett hibás építőanyagokat a szállítók több eset­ben megkísérelték első osztályú­­ áru­ként eladni. A telepvezetőségen mú­lott, hogy a vásárlók az alábbi ese­tekben nem károsodtak. A Bicskei ÁFÉSZ cementüzemé­ből érkezett 1 vagon mozaiklapot csak leértékelve, bizományi értékesí­tésre vett át a telep. A Baranya—■ Tolna megyei Téglagyár által szállí­tott egy vagon blokktéglát is alacso­nyabb osztályba kellett sorolni, a Bu­dai Tégla- és Cserépipari Vállalat három vagonnyi 28 ezer ötszáz da­rabos első osztályúnak feltüntetett cserépszállítmányából pedig 9 ezer ötszáz darabot másod-, 19 ezer da­rabot pedig harmadosztályúnak mi­nősítettek. Ugyanez a vállalat — szintén minőségi kifogás miatt — a TÜZÉP ercsi telepére szállított ezer­ötszáz, papíron elsőosztályú cső 4e repet volt kénytelen alacsonyabb osztályba sorolni, s a törötteket le­selejtezni. Általában azonban a minőségrom­lásból eredő értékcsökkenés miatt a vásárló károsodik, mert az építő­anyag hiánycikk, s a vásárló örül, ha kap árut. A felelősöket nem vonták felelősségre... A vizsgálat megállapításai nyomán a Népi Ellenőrzési Bizottság szerint a fogyasztók érdekeit védő szabá­lyok, a „minőség­védelmi rendszer” csak részben funkcionál. Egyes áru­cikkeket — leginkább a hibás cipő­ket — a kereskedelem ugyan azon­nal kicseréli, ritkábban a pénzt ad­ja vissza a­ vásárlónak, de a tartós fogyasztási cikkek cseréje rendkívüli tortúrát jelent a panaszosnak. Emlí­tésre méltó az az eset, amikor egy vásárló rejtett hibás bútorgarnitúrá­jának kicserélését négy éven keresz­tül szorgalmazta,­ igaz, hogy érdemes volt, hiszen küzdelme gyümölcseként négy évig használt bútort cserélhe­tett vadonatújra, csakhogy a vásár­lók többsége nem ilyen kitartó. A NEB szerint mindazokat gyártókat, akik a szabványtól eltérő a (és a szabványnak megfelelő ártól el­térő) árut forgalmaznak, tisztességte­len haszonra való törekvés miatt kel­lene elmarasztalni, s nyereség-elvo­nással büntetni. A jó minőséget — a vonatkozó rendeletek és előírások alapján — az illetékes szervek nem kérték számon, a vétőket nem von­ták felelősségre, így a legtöbb eset­ben a minőségi hiányosságokból ere­dő károk a vásárlókat sújtották. A kiskereskedelem csak utolsó­sorban felelős (a felügyeleti szervek, a gyártók és a nagykereskedelem után) a minőségi hibákért. A vásár­lók felvilágosításának feladatából azonban a kiskereskedelemnek is na­gyobb részt kell vállalnia, hogy fogyasztók a saját érdekeiket védő a szabályokat és saját jogaikat jobban megismerhessék. Hiszen a vásárlók többsége azt sem tudja, hogy a kis­kereskedelem kevés kivétellel bár­milyen árut köteles kicserélni, vagy visszavásárolni, amennyiben a fo­gyasztó azt 48 órán belül visszaviszi. Nyári vásár a Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban Augusztus 3-tól 17-ig a Dunaújvá­rosi Kiskereskedelmi Vállalat nyári vásárt rendez, melynek keretében, 3 millió 800 ezer forint értékű árut vásárolhatnak meg a dunaújvárosiak ,20—30 százalékos árengedménnyel. Kiárusítanak többek között 2500 da­rab női nyári ruhát, 3000 darab le­ányka nyári ruhát,­­3000 darab nyári 1970. augusztus 4., kedd férfiinget, 3000 darab nyári gyerek­inget. Tekintélyes mennyiségű nyári kötöttáru kapható a vásár ideje alatt 30 százalékos engedménnyel férfiak, nők, fiúk és lányok részére, éppen úgy, mint a különböző fazonú fürdő­ruhák. Bizonyára keresett lesz az ugyancsak árengedményes 2500 pár lábbeli, főként szandálok, a mintegy négyszázezer forint értékben kiáru­sításra kerülő mintás selyem és kar­ton, valamint a félmillió forint ér­tékű, kínai szövetből és mester alap­anyagból készült, modern szabású férfi- és fiúöltönyök, nadrágok. A járás községeiben nőbizottságok alakultak Az elmúlt héten ülést tartottak a dunaújvárosi járás nőbizottsági tit­kárai. A járási pártbizottság nőfele­lőse Berta Lászlóné, első napi­rendi pontként ismertette a Köz­ponti Bizottság határozatát, s rámu­tatott, hogy ennek nyomán járásunk valamennyi községében létrehozták a nőbizottságokat.­­ A második napirendi pont a Haza­fias Népfront járási elnökségének el­gondolásával foglalkozott — hogyan kell kialakítani a nőbizottságok má­sodik félévi porgramját, s hogyan készülhetnek fel a járás lányai, as­­­szonyai a párt X. kongresszusa cél­kitűzéseinek megvalósítására, ezen belül elsősorban a nemzeti jövede­lem egyszázalékos túltel­jesf' Miért drágább a lakás? Vita a NEB ülésén • Végleges állásfoglalás a jövő héten Múlt lapszámunkban a „Miért drágább a lakás?” című cikkben be­számoltunk a városi és járási Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgáló cso­portjának tapasztalatairól, amelye­ket „A lakásárak alakulása, különös tekintettel a paneles lakásépítkezé­sekre” című téma vizsgálata során szereztek. A vizsgálat eredményeinek és az erre épülő javaslatoknak tár­gyalására a július 31-én, pénteken rendezett bizottsági ülésen került sor. Az ülésen a Népi Ellenőrzési Bizott­ság tagjain­­ kívül részt vettek az érintett vállalatok és intézmények vezetői: a 26. Állami Építőipari Vál­lalat, a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek Dunaújvárosi Gyára, a Beruhá­zási Bank, a Tervező Iroda és a vá­rosi tanács képviselői. Hosszú és tar­talmas vita után úgy határoztak, hogy a vizsgálat során érintett szer­vek képviselői, amennyiben van ész­revételük a vizsgálat megállapításai­val és az erre épülő javaslatokkal kapcsolatban, ezeket tizenöt napon belül írásban a bizottsághoz eljut­tatják. A Népi Ellenőrző Bizottság az ész­észrevételeknek és a vizsgálat ered­ményeinek összevetése után alakítja ki végső állásfoglalását. Ülést tart a Dunai Vasmű Szakszervezeti Tanácsa A Dunai Vasmű vállalati szakszer­vezeti tanácsa csütörtökön ülést tart. A vasmű munkaverseny-szabályzatát vitatják meg első napirendi pont­ként. Ezt követően a szakszervezeti bizottság első féléves munkájáról számol be, továbbá előterjesztik a vállalati szakszervezeti tanács­, és a szakszervezeti bizottság második fél­éves munkatervét. A pénteki szakszervezeti bizottsági ülésen napirendre kerül a Dunai Vasmű munkaerő, munkaerő-bér és prémium gazdálkodásának 1970. évi első féléves tapasztalatáról készült jelentés. A bizottsági ülés tárgyalja a munkásellátásról szóló jelentést is, mely ugyancsak az elmúlt félévi ös­­­szegezést tartalmazza. Hétfő: Szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában Osztrák javaslat az európai biztonsági konferencia napirendjére Kedd: Amerikai—spanyol támaszpont megállapodás, növekvő feszültség Madridban Szerda: Colombo kormányalakítási kísérletei Olaszországban Csütörtök: NDK nyilatkozat a potsdami szerződés évfordulóján Kairó diplomáciai offenzívája, arabközi nézeteltérések Péntek: Újabb véres összetűzések Észak-Írországban A SALT-megbeszélések 28. ülése Bécsben Szombat: Harcok az indokínai csatatereken így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Prolongált szállodafoglalás Tizenöt héttel ezelőtt, vagy nyolc­száz tudósító­ kollégámmal együtt magam­ is ott szorongtam a bécsi Hofburgban, a szovjet—amerikai atomtárgyalások sa­jtóközpont­j­ában. Az ünnepélyes megnyitó, s az első nyilatkozatok elhangzása után ha­mar szétszéledtünk: a SALT, a nuk­leáris leszerelési megbeszélések a maratoni műfajba tartoznak. A pár­beszédet ráadásul kölcsönösen elha­tározott titoktartás övezi, a buzgó bécsi rendőrök különleges brigádja még a nagykövetségi paloták alatti csatornákat is átfésülte, nem helye­zett-e valaki kíváncsi lehallgató ké­szülékeket a kanálisokba ... A jelek szerint sem a tényleges, sem a diplomáciai csatornákon át nem kerültek a nyilvánosság elé va­lóban megbízható, részletes értesülé­sek. Egy formálisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető részlet azonban kézenfekvő. A párbeszéd máris hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezték. Úgy a szovjet, mint az amerikai küldöttség először két hó­napra foglalta le bécsi szállásait, ké­sőbb azonban további két hónapra prolongálták a szobafoglalásokat. Az osztrák lapok reményt keltőnek tartják a párbeszédetek ezt az elhú­zódását. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcadszor a két delegáció s a kétórás összejövetel tekintélyes ré­szét kötetlen beszélgetésre és tájéko­zódásra használták fel. Egyes bécsi sajtóorgánumok ugyanakkor kissé el is galoppírozták magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámláto­gatást tesz Bécsben, SALT-ügyek­­ben. A látogatásra vonatkozólag hi­­telt érdemlő értesülésről nem lehet beszélni, a jelek szerint öntevékeny „szenzáció” volt. A józan kommentátorok természe­tesen mértéktartók, s megismétlik a hosszas tárgyalásokkal kapcsolatban kialakult véleményüket. Az eszme­csere folyamatossága azt mutatja, hogy van igény a szót­ értésre, de az akárcsak részlet­egyezményekben is nem kis nehézségeket kell leküzde­ni. A világ mindenképpen megelége­déssel veszi tudomásul, hogy amikor ezekben a napokban a hiroshimai atombombatámadás huszonötödik évfordulójára emlékezünk, a két szupernagyhatalom párbeszéde nem szakadt meg atom­ügyekben. Egy másik időszerű megbeszélés sorozatról sem igen szivároghatnak ki részletek: a Szovjetunió és az NSZK megegyezése szerint Moszkvá­ban bizalmas tanácskozások folynak Egyelőre nincs tehát helye a talál­gatásoknak, pontosabban a nyugat­német jobboldali lapok felelőtlen kombináció-özöne a légkör mérgezé­sét, a helyzet rontását szolgálja.­­A szovjet fővárosba rekordszámba vo­nultak fel a nyugatnémet különtu­­dósítók és szándékaik korántsem mondhatók egyformáknak . . . Már a tárgyalási start előtt tanúi lehettünk annak, hogy különböző okmányok közlésével miként próbáltak valósá­gos jobboldali rohamot intézni a Brandt-kormány ellen; fokozták a nyomást a bonni kabinetre, nehogy elismerje a realitásoknak akár ele­meit is.) A kormányhoz közelálló nyugatné­met lapok ennek kapcsán a hivata­los Bonn nem elég erős tárgyalási pozíciójáról szólnak, megfeledkezve róla, hogy abban saját felemás poli­tikájuk, tétovázásuk, az ultrákkal szembeni elnézésük is ludas. Annyit a részletek ismerete nélkül is tu­dunk, hogy a Szovjetunió elismeri az európai r­ealitásokat s következete­sen munkálkodik kontinensünk biz­tonságáért. A siker és a közeledés kulcsa olyan értelmben tehát az NSZK kezében­­ van hogy mennyire akar és tud átlépni a korábbi CDU— CSU kurzus állásfoglalásainak korlá­tain. Ez nyilván nem könnyű, és szovjet részről nem hiányzik a türe­lem. A moszkvai tényhírek bizott­ságok alakításáról, a külügyminisz­terek tervezettnél hosszabb és rend­kívüli összejöveteleiről, a rövid „gondolkodási szünetekről” jelezhe­tik: az élénk diplomáciai tevékeny­ség folytatódik. A moszkvai „szállo­da­foglalások” időtartamáról nincs hír, a világközvéleménynek — éppen az ügy érdekében — átmenetileg tu­domásul kell vennie az információk szűkét. S a moszkvai tárgyalásokra is rí­mel egy negyedszázados évforduló. Hiába, 1945. olyan történelmi jelen­tőségű esztendő volt, hogy huszonöt évvel később van miről megemlékez­nünk. Az NDK, a másik német ál­lam kormány-nyilatkozata a pots­dami szerződést idézte fel. Azóta sok minden történt, de Potsdam szelle­me változatlanul érvényben van: ma mindenekelőtt a két német állam nemzetközi jogilag rendezett békés egymás mellett élését, demokratikus rendjét jelenti. (Ez az NDK-ban meg­valósult, az NSZK belső állapotai azonban — potsdami értelemben is — sok kívánnivalót hagynak maguk után.) Egy szovjet—nyugatnémet egyez­mény s Bonn elhatárolódása az NSZK reakciós, revansista erőitől, a jelen körülmények között bizonyít­hatná a Brandt-kabinet szándékát, hogy hozzákezd a korábbi kormá­nyok mulasztásainak helyrehozásá­hoz. Az előrelépés Moszkvában, amint erre nemrég Walter Ulbricht célzott, kedvezően érintené a két német állam tanácskozásainak eset­leges folytatását, s nyilván nem len­ne hatás nélkül a lengyel—NSZK párbeszédre sem. Varsó és Bonn kö­zött eddig öt tárgyalásfordulóra került sor, s a hatodik Moszkva után következik. Szenzációk helyett kivárásra várt szükség, s ez esetben azt hiszem egyetlen felelős kommentátor sem bánja, ha érdemben csak utólag szól­hat az előttünk zajló két fontos pár­beszédhez.

Next