Dunaújvárosi Hírlap, 1970. december (15. évfolyam, 96-104. szám)
1970-12-01 / 96. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM ÁRA: 1. FORINT 1970. DECEMBER 1., KEDD A Tárt kapuk szocializmus építése városon és falun, gyárakban és földeken, hivatalokban és intézményekben sem , „zárt ajtók mögött” folyik. Ez ötlött fel bennem minduntalanul, amikor hat napon át tanácskozott a budapesti Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában az MSZMP X. kongresszusa. Mert bár az ülésteremben küldöttek foglaltak helyet, és vitatkoztak, mégis pontosabb, ha azt mondjuk, hogy az ország vitatta meg gondjait, határozta meg továbbhaladásának, fejlődésének útját. Minden — mai életünk egészét érintő — fontos kérdésről szó esett a kongresszuson. A terem országos tanácskozó teremmé bővült. A párt Központi Bizottságának beszámolója, a beszámoló feletti vita, s a kongresszus egész munkája a televízió, a rádió és a sajtó segítségével legteljesebb nyilvánosság előtt zajlott le. Párttagok és pártonkívüliek, az ország, a világ, barát és ellenség, a kongresszuson elhangzottakkal szinte egyidőben ismerhette meg eredményeinket, gondjainkat, célul tűzött feladatainkat — előrehaladásunk hátráltató tényezőivel együtt. Az üzemekben, vállalatoknál, a hivatalokban, vagy az utcán ugyanúgy folyt a vita az elhangzott referátumokról, hozzászólásokról, mint kongresszus szüneteiben a folyosónkon, és ugyanúgy elégedetten állapíthattuk meg önmagunkban: választ kaptunk kérdéseinkre, véleményünk eljutott a kongresszusra, érvényesült álláspontunk a vitában és a határozatokban. E nyíltság az MSZMP politikájának nagyon lényeges vonása, s a párt legfelső fóruma egyben példát adott az alsóbb párt-, állami, gazdasági és társadalmi szervezeteknek arra, hogyan lehet, és hogyan kell politizálni. A kongresszus — munkastílusával is aláhúzta , hogy a szocializmus építése az egész nép ügye. A párt arra törekszik, hogy a társadalom minden alkotó erejét bekapcsolja az építőmunkába, s ehhez nem elegendő a célok ismerete, ismerni kell a feladatokat is. A célokat, feladatokat illetően nincsenek titkaink — s szocializmushoz vezető út — mint a a kongresszusi beszámoló, a vita és a határozat is aláhúzza: igen nagy erőfeszítéseket, kemény munkát, áldozatvállalást követel. Ezt tárta pártunk az ország elé, s a program megvalósításához nem csupán „segítséget kér”, hanem szövetségi politikájával felsorakoztatja társadalmunk valamennyi rétegét a munkásosztály nagy forradalmi célja megvalósításához. E harcban pedig a párt vezető szerepe: a nép szolgálata A kongresszus nyíltsága nemcsak a nyitott ajtók nyíltsága volt, hanem ez a szellem érvényesült a kérdések nyílt felvetésében is. A Magyar Szocialista Munkáspárt következetes politikája világosan megfogalmazott határozataiban jut kifejezésre. Kongresszusainak feladata beszámolni arról, hogy mit végzett a párt az eltelt időszak alatt. És meghatározni, mit kell tenni a jövőben. Tizennégy esztendő óta rendszeresen így van ez nálunk, hogy a határozatok tartóoszlopai elvi-gyakorlati politikánknak, s minden kongresszusunkon nyíltan hangzik el a kérdés: megtartotta-e a párt szavát? S igen jó érzés, hogy e kérdésekre alapszervezeteinktől a legfelsőbb fórumig magunk válaszolhatunk, s magunk ellenőrizhetjük kül- és belpolitikánkban, gazdasági és társadalmi életünk frontján, az ideológiai munkában, a művelődésügy- és a tudománypolitikában meddig jutottunk. A kongresszus előtt kiadott irányelvekkel olyan indítást kaptak pártszervezeteink, amely alapos, elemző felmérésre, a valóságos helyzet tárgyilagos megítélésére, az önelégültség kizárására ösztönzött mindenkit. Küldötteinket olyan útravalóval — s tegyük hozzá, felelősséggel — ruháztuk fel, mely eleve kizárta a szubjektív megítéléseket, és a vélemények átfogó, probléma feltáró, lényegre törő megállapításokká váltak a kongresszuson, fundamentumai lettek annak, hogy reális határozat szülessen. A kongresszus egyben a világos és egyszerű szavak kongresszusa volt. Teátrális, hatásokra törő, szónoki fordulatokban szegény, de gondolatokban gazdag felszólalások hangzottak el — mindenki számára közérthetően. Ez az egyszerűség — mondhatni szerénység — kell, hogy jellemezze a kommunista magatartást, ügyünk szolgálatát. Erre is példát adott a kongresszus. Ahányszor csak felzúgott a taps a teremben, az mindig az igazság magvas kimondásának ügyünket előrelendítő megállapításnak szólt, és nem valamiféle „szónoki bravúrnak”. Méltán állapíthatta meg Kádár elvtárs kongresszusi zárszavában: „...aki tudja, hogy itt minden elhangzott szónak súlya van, az érzi a felelősséget”. Artunk X. kongresszusa — az előző kongresszusokhoz haonlóan — nem „lezárása” volt egy munkaszakasznak, s egy új nyitányát jelentette, hanem folyamat. Olyan egységes és határozottan körvonalazott politikai folyamat, mely a szocializmus alapjainak lerakása után a szocializmus építését, majd pedig a szocialista építőmunka magasabb szinten való folytatását tűzte ki célul. A TK. kongresszus óta kezdtük el az új gazdaságirányítás rendszerét, melynek eredményeiről már számot adhatott agresszus, de e munkát még nem fejeztük be, s a folytatásnál nagyobb figyelmet kell fordítanunk a termelékenység emelésére, a műszaki fejlesztés koncepciójának érvényesítésére a „konzerváló” tendenciákkal szemben. A harmadik 5 éves tervet követi a negyedik, s céljaink között olyan grandiózus, életkörülményeket javító tényező szerepel, mint a négyszázezer lakás felépítése. Az államélet és a szocialista demokrácia az elmúlt négy évben jelentősen fejlődött. De e téren is tovább kell lépni. A X. kongresszus határozata az államélet, szocialista demokrácia továbbfejlesztését a szocializmus teljes felépítése egyik központi feladatának tekinti. A központi hatalom erősödésével párhuzamosan növekedni kell a helyi szervek önállóságának, a tanácsok önkormányzati tevékenységének — még jobban be kell vonni a lakosságot a tanácsok és más állami szervek és testületek munkájába. Ez pedig egyet jelent demokratikus centralizmus erősödésével az állami életben. A korábban megkezdett munka folytatásának tekintjük azt a nagy körültekintést, türelmet, felkészültséget igénylő tevékenységet is, mely a kultúrában, az ideológiában a marxizmus—leninizmus hegemóniáját kívánja biztosítani. Még többet kell tennünk a jövőben a szocialista típusú emberformálásért, a közösségi gondolkodásért és harcolni a társadalmunkban meglévő, vagy újratermelődő kispolgári tendenciák, az önzés, a harácsolás, az élősködés ellen, s a tevékenység hasznosságának mércéjévé az alkotó, társadalmunk javait gazdagító munkát tenni. Pártunk kongresszusát nagy figyelemmel kísérték vendégeink, a testvérpártok képviselői is. Jóleső érzéssel töltöttek el bennünket elismerő szavaik, melyek belső fejlődésünk eredményeit húzták alá, s melyek pártunk nemzetközi tevékenységét méltatták. A békéért, a szocialista világrendszer egységének erősödéséért, a szocialista országok szorosabb gazdasági együttműködéséért, az imperializmus ellen küzdő népek támogatásáért pártunk és kormányunk mindig kész tenni — teljesíteni internacionalista kötelességét. Hadd idézzem Brezsnyev elvtárs felszólalásából ezt a mondatot: „Pártunk igen nagyra értékeli a Magyar Népköztársaság aktív külpolitikáját, és a Magyar Szocialista Munkáspárt igazi internacionalista tevékenységét.” A kongresszus véget ért. A küldöttek hazautaztak. S mi, akik a képernyőről néztük végig, a rádióból hallgattuk a felszólalásokat, még sokáig fogunk majd emlékezni egy-egy arcra, egy egy markáns vonásra, a felszólalók találó megállapításaira. Közülük néhányan ismeretlenül is a barátaink már, mint a IX. kongresszus óta Szviridov Istvánná, most Glanz Lászlóné felsőszölnöki tanítónő. Bagyinszki István csepeli, és ifj. Bakk János ózdi munkás, akik a kommunista vonásokat erősítő példaképeinkké váltak. Pártunk X. kongresszusa megerősítette eddigi politikánkat, s e politika töretlen folytatását — a szocializmus magasabb fokon történő építését határozta el. A kongresszus véget ért — a munka most kezdődik. Sasvári György P iiMtrmm * »TfTTT'l mtT»»fTT»T»TTTm Hétfon elkészült a naítalin-raktár A Hídépítő Vállalat kőművesei elvégezték az utolsó simításokat a vasmű felújított naftalin raktárán. Az épület nem csak új külsőt kapott, hanem új helyiségekkel is megtoldottak. A május óta tartó tatarozást a Hídépítő Vállalat dolgozói a pártkongresszus tiszteletére hétfőn fejezték be. pp- AAAAAAAAAAAAAAAAAA1 A szakszervezeti választások első tapasztalatai 62 melybizottságot választanak a Dunai Vasműben Alapos előkészítő munka után november közepén kezdődött a Dunai Vasmű szakszervezeti tisztségviselők és a testületek újjáválasztása. A műhelybizottságok és a vasmű stb. május óta készítette elő a káderkiválasztást: elbeszélgettek a tisztségviselőkkel tapasztalataikról, a szakszervezeti munka eredményeiről és nehézségeiről. A jelölőbizottságok szeptemberi szakszervezeti taggyűlések óta folytatják munkájukat, az első választásokat a szállító és hengermű gyárrészlegnél tartották meg, e két helyen eljutottak a műhely- és osztálybizottság-választásig. A szakszervezeti bizalmi választás az egész gyárban befejezéshez közeledik. Novemberben összesen 760 bizalmit választottak. A bizalmi választások érdekesek, aktívak voltak, a bizalmik rövid beszámolóját élénk vita követte. Elsősorban munkahelyi problémák vetődtek fel, dicsérték, és bírálták a szakszervezet tevékenységét, sok szó esett az üzemi dolgozók szociális ellátottságáról, a termelést gátló tényezőkről. Legtöbb bírálatot a munkaverseny értékelésének módja és az üdültetés kapta, sok helyen szóvá tették a Főkapu tér helytelen kiképzését és azt, hogy jelenleg nincs fedett autóbusz-váró. Az üdültetésről elmondották, hogy bár tervezett balatonszéplaki, alsóörsi és a gyopárosi vasmű üdülők nem készültek el, a fennmaradó lehetőségekkel sem gazdálkodtak megfelelően. A régi szakszervezeti bizalmik háromnegyed részét újra megválasztották, de nem csupán ez a statisztikai adat jelzi a változatlan bizalmat. A cserélődés leggyakoribb oka az volt, hogy a bizalmit magasabb szakszervezeti tisztségbe jelölték, vagy pártfeladatot kapott és munkahelyváltozás miatt is sokan kimaradtak. Természetesen a régi bizalmik lemondása, illetve megfelelőbb bizalmik választása is közrejátszott a cserélődésben. A vasmű szakszervezeti bizottság értékelése szerint: az elmúlt két évben a bizalmik jó munkát végeztek és sokat tettek az üzemi demokrácia érvényesüléséért. A szakszervezeti választás következő szakaszában, december 1—18 között a műhelybizottságokat, illetve osztálybizottságokat választják újjá. Jelzi a gyár növekedését, hogy 56 mb helyett 62 műhelybizottság alakul és kezdi meg munkáját a választás után. Küldöttértekezleteken tíz üzemi szakszervezeti tanácsot választanak január közepén, a gyárrészlegi testületek átlag 35 tagúak lesznek, végrehajtó szerük, az üzemi szakszervezeti bizottság 13 taggal működik majd. Üzemi szakszervezeti tanácsot választanak első ízben a MVM 316 számú Makarenko Iparitanuló Intézetben is. A Dunai Vasmű Vállalati szakszervezeti tanácsának újjáválasztására február 19-én kerül sor. A gyár 230 küldötte választja meg a 63 tagú vállalati testületet, a vállalati szakszervezeti bizottság pedig 15 tagú lesz. Megkezdődtek a szakszervezeti választások a város többi vállalatánál is, a Vörös Október Férfiruhagyárban például már a műhelybizottságok újjáválasztása is befejeződött, újjáválasztották a bizalmikat a papírgyárban és az építőknél is. KIRAKATNÉZŐK (Kozár Tivadar felvétele) MA: Kongresszusi küldöttünk jegyzetfüzetéből * Nem pecsétel, gyógyít... ♦ Gondolatok a munkás-művelődési otthonról Kiábrándító búcsú Honismereti megyei tanácskozás Szervezetlen formában már tizenhárom évvel ezelőtt létezett Fejér megyében honismereti mozgalom, s ezelőtt tíz esztendővel Fejér megyében is a Hazafias Népfront vette kezébe ennek a mozgalomnak irányítását. A tíz éves évforduló alkalmából holnap, szerdán délelőtt fél kilenckor, a székesfehérvári építő kultúrotthonban a Hazafias Népfront megyei elnöksége, a honismereti társadalmi bizottságok tagjai, a honismereti szakkörök, krónikaíró munkaközösségek vezetői tanácskozást tartanak. A napirendben Ormos Gerő, a népfront megyei elnökségi tagja beszámol az elmúlt tíz év honismereti tevékenységéről, s vita-jelleggel megtárgyalják a falu-krónikaírás elvi és módszertani kérdéseit. A tanácskozásra meghívták dr. Ortutay Gyula akadémikust, az Országos Honismereti Bizottság elnökét.