Dunaújvárosi Hírlap, 1970. december (15. évfolyam, 96-104. szám)

1970-12-01 / 96. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM ÁRA: 1.­ FORINT 1970. DECEMBER 1., KEDD A Tárt kapuk szocializmus építése városon és falun, gyárakban és föl­deken, hivatalokban és in­tézményekben sem , „zárt aj­tók mö­gött” folyik. Ez ötlött fel bennem minduntalanul, amikor hat napon át tanácskozott a budapesti Építők Ró­zsa Ferenc Művelődési Házában az MSZMP X. kongresszusa. Mert bár az ülésteremben küldöttek foglaltak helyet, és vitatkoztak, mégis ponto­sabb, ha azt mondjuk, hogy az ország vitatta meg gondjait, határozta meg továbbhaladásának, fejlődésének út­ját. Minden — mai életünk egészét érintő — fontos kérdésről szó esett a kongresszuson. A terem országos tanácskozó teremmé bővült. A párt Központi Bizottságának beszámolója, a beszámoló feletti vita, s a kong­resszus egész munkája a televízió, a rádió és a sajtó segítségével legtelje­sebb nyilvánosság előtt zajlott le. Párttagok és pártonkívüliek, az or­szág, a világ, barát és ellenség, a kongresszuson elhangzottakkal szin­te egyidőben ismerhette meg ered­ményeinket, gondjainkat, célul tű­zött feladatainkat — előrehaladásunk hátráltató tényezőivel együtt. Az üzemekben, vállalatoknál, a hivata­lokban, vagy az utcán ugyanúgy folyt a vita az elhangzott referátu­mokról, hozzászólásokról, mint kongresszus szüneteiben a folyosó­n­kon, és ugyanúgy elégedetten állapít­hattuk meg önmagunkban: választ kaptunk kérdéseinkre, véleményünk eljutott a kongresszusra, érvényesült álláspontunk a vitában és a határo­zatokban. E nyíltság az MSZMP politikájá­nak nagyon lényeges vonása, s a párt legfelső fóruma egyben példát adott az alsóbb párt-, állami, gazdasági és társadalmi szervezeteknek arra, ho­gyan lehet, és hogyan kell politizál­ni. A kongresszus — munkastílusával is aláhúzta , hogy a szocializmus építése az egész nép ügye. A párt arra törekszik, hogy a társadalom minden alkotó erejét bekapcsolja az építőmunkába, s ehhez nem elegen­dő a célok ismerete, ismerni kell a feladatokat is. A célokat, feladatokat illetően nincsenek titkaink — s szocializmushoz vezető út — mint a a kongresszusi beszámoló, a vita és a határozat is aláhúzza: igen nagy erő­feszítéseket, kemény munkát, áldozat­vállalást követel. E­zt tárta pártunk az ország elé, s a program megvalósí­tásához nem csupán „segít­séget kér”, hanem szövetségi poli­tikájával felsorakoztatja társadal­munk valamennyi rétegét a mun­kásosztály nagy forradalmi célja megvalósításához. E harcban pedig a párt vezető szerepe: a nép szolgálata A kongresszus nyíltsága nemcsak a nyitott ajtók nyíltsága volt, hanem ez a szellem érvényesült a kérdések nyílt felvetésében is. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt következetes po­litikája világosan megfogalmazott ha­tározataiban jut kifejezésre. Kong­resszusainak feladata beszámolni ar­ról, hogy mit végzett a párt az eltelt időszak alatt. É­s meghatáro­zni, mit kell tenni a jövőben. Tizennégy esz­tendő óta rendszeresen így van ez nálunk, hogy a határozatok tartó­osz­lopai elvi-gyakorlati politikánknak, s minden kongresszusunkon nyíltan hangzik el a kérdés: megtartotta-e a párt szavát? S igen jó érzés, hogy e kérdésekre alapszervezeteinktől a legfelsőbb fórumig magunk válaszol­hatunk, s magunk ellenőrizhetjük kül- és belpolitikánkban, gazdasági és társadalmi életünk frontján, az ideo­lógiai munkában, a művelődésügy- és a tudománypolitikában meddig ju­tottunk. A kongresszus előtt kiadott irányelvekkel olyan indítást kaptak pártszervezeteink, amely alapos, elemző felmérésre, a valóságos hely­zet tárgyilagos megítélésére, az önelégültség kizárására ösztönzött mindenkit. Küldötteinket olyan útra­­valóval — s tegyük hozzá, felelősség­gel — ruháztuk fel, mely eleve ki­zárta a szubjektív megítéléseket, és a vélemények átfogó, probléma­ fel­­táró, lényegre törő megállapításokká váltak a kongresszuson, fundamentu­mai lettek annak, hogy reális hatá­rozat szülessen. A kongresszus egyben a világos és egyszerű szavak­ kongresszusa volt. Teátrális, hatásokra törő, szónoki fordulatokban szegény, de gondola­tokban gazdag felszólalások hangzot­tak el — mindenki számára közért­hetően. Ez az egyszerűség — mond­hatni szerénység — kell, hogy jelle­mezze a kommunista magatartást, ügyünk szolgálatát. Erre is példát adott a kongresszus. Ahányszor csak felzúgott a taps a teremben, az min­dig az igazság magvas kimondásának ügyünket előrelendítő megállapítás­nak szólt, és nem valamiféle „szó­noki bravúrnak”. Méltán állapíthat­ta meg Kádár elvtárs kongresszusi zárszavában: „...aki tudja, hogy itt minden elhangzott szónak súlya van, az érzi a felelősséget”. Artunk X. kongresszusa — az előző kongresszusokhoz ha­­onlóan — nem „lezárása” volt egy munka­szakasznak, s egy új nyi­tányát jelentette, hanem folyamat. Olyan egységes és határozottan kör­vonalazott politikai folyamat, mely a szocializmus alapjainak lerakása után a szocializmus építését, majd pedig a szocialista építőmunka ma­gasabb szinten való folytatását tűzte ki célul. A TK. kongresszus óta kezd­tük el az új gazdaságirányítás rend­szerét, melynek eredményeiről már számot adhatott a­­­gresszus, de e munkát még nem fejeztük be,­­ s a folytatásnál nagyobb figyelmet kell fordítanunk a termelékenység eme­lésére, a műszaki fejlesztés koncep­ciójának érvényesítésére a „konzer­váló” tendenciákkal szemben. A har­madik 5 éves tervet követi a negye­dik, s céljaink között olyan grandió­zus, életkörülményeket javító ténye­ző szerepel, mint a négyszázezer la­kás felépítése. Az államélet és a szo­cialista demokrácia az elmúlt négy évben jelentősen fejlődött. De e té­ren is tovább kell lépni. A X. kong­resszus határozata az államélet, szocialista demokrácia továbbfejlesz­­­tését a szocializmus teljes felépítése egyik központi feladatának tekinti. A központi hatalom erősödésével pár­huzamosan növekedni kell a helyi szervek önállóságának, a tanácsok ön­­kormányzati tevékenységének — még jobban be kell vonni a lakos­s­­ágot a tanácsok és más állami szer­vek és testületek munkájába. Ez pe­dig egyet jelent demokratikus centralizmus erősödésével az állami életben. A korábban megkezdett munka folytatásának tekintjük azt a nagy körültekintést, türelmet, felké­szültséget igénylő tevékenységet is, mely a kultúrában, az ideológiában a marxizmus—leninizmus hegemóniá­ját kívánja biztosítani. Még többet kell tennünk a jövőben a szocialista típusú emberformálásért, a közössé­gi gondolkodásért és harcolni a tár­sadalmunkban meglévő, vagy újra­termelődő kispolgári tendenciák, az önzés, a harácsolás, az élősködés el­len, s a tevékenység hasznosságának mércéjévé az alkotó, társadalmunk javait gazdagító munkát tenni. Pártunk kongresszusát nagy figye­lemmel kísérték v­endégeink, a test­vérpártok képviselői is. Jóleső ér­zéssel töltöttek el bennünket elisme­rő szavaik, melyek belső fejlődé­sünk eredményeit húzták alá, s me­lyek pártunk nemzetközi tevékeny­ségét méltatták. A békéért, a szocia­lista világrendszer egységének erősö­déséért, a szocialista országok szoro­sabb gazdasági együttműködéséért, az imperializmus ellen küzdő népek támogatásáért pártunk és kormá­nyunk mindig kész tenni — teljesí­teni internacionalista kötelességét. Hadd idézzem Brezsnyev elvtárs fel­szólalásából ezt a mondatot: „Pár­tunk igen nagyra értékeli a Magyar Népköztársaság aktív külpolitikáját, és a Magyar Szocialista Munkáspárt igazi internacionalista tevékenysé­gét.” A kon­gresszus véget ért. A kül­döttek hazautaztak. S mi, akik a képernyőről néztük végig, a rádióból hallgattuk a fel­szólalásokat, még sokáig fogunk majd emlékezni egy-egy arcra, egy egy markáns vonásra, a felszólalók találó megállapításaira. Közülük né­­hányan ismeretlenül is a barátaink már, mint a IX. kongresszus óta Szviridov Istvánná, most Glanz Lászlóné felsőszölnöki tanítónő. Ba­­gyinszki István csepeli, és ifj. Bakk János ózdi munkás, akik a kommu­nista vonásokat erősítő példaképeink­ké váltak. Pártunk X. kongresszusa megerő­sítette eddigi politikánkat, s e poli­tika töretlen folytatását — a szocia­lizmus magasabb fokon történő épí­tését határozta el. A kongresszus vé­get ért — a munka most kezdődik. Sasvári György P iiMtrmm * »TfTTT'l mtT»»fTT»T»TTTm Hétfon elkészült a naítalin-raktár A Hídépítő Vállalat kőművesei elvégezték­ az utolsó simításokat a vasmű felújított naftalin raktárán. Az épület nem csak új külsőt kapott, hanem új helyiségek­kel is megtoldottak. A május óta tartó tatarozást a Hídépítő Vállalat dolgozói a pártkongresszus tisztele­tére hétfőn fejezték be. pp- AAAAAAAAAAAAAAAAAA1 A szakszervezeti választások első tapasztalatai 62 m­elybizottságot választanak a Dunai Vasműben Alapos előkészítő munka után no­vember közepén kezdődött a Dunai Vasmű szakszervezeti tisztségviselők és a testületek újjáválasztása. A mű­helybizottságok és a vasmű stb. má­jus óta készítette elő a káderkivá­lasztást: elbeszélgettek a tisztségvi­selőkkel tapasztalataikról, a szakszer­vezeti munka eredményeiről és ne­hézségeiről. A jelölőbizottságok szeptemberi szakszervezeti taggyűlé­­­sek óta folytatják munkájukat, az első választásokat a szállító és hen­germű gyárrészlegnél tartották meg, e két helyen eljutottak a műhely- és osztálybizottság-választásig. A szakszervezeti bizalmi választás az egész gyárban befejezéshez köze­ledik. Novemberben összesen 760 bizalmit választottak. A bizalmi vá­lasztások érdekesek, aktívak voltak, a bizalmik rövid beszámolóját élénk vita követte. Elsősorban munkahelyi problémák vetődtek fel, dicsérték, és bírálták a szakszervezet tevékenysé­gét, sok szó esett az üzemi dolgozók szociális ellátottságáról, a termelést gátló tényezőkről. Legtöbb bírálatot a munkaverseny értékelésének módja és az üdültetés kapta, sok helyen szóvá tették a Főkapu tér helytelen kiképzését és azt, hogy jelenleg nincs fedett autóbusz-váró. Az üdül­tetésről elmondották, hogy bár tervezett balatonszéplaki, alsóörsi és a gyopárosi vasmű üdülők nem készül­tek el, a fennmaradó lehetőségekkel sem gazdálkodtak megfelelően. A régi szakszervezeti bizalmik há­romnegyed részét újra megválasztot­ták, de nem csupán ez a statisztikai adat jelzi a változatlan bizalmat. A cserélődés leggyakoribb oka az volt, hogy a bizalmit magasabb szakszer­vezeti tisztségbe jelölték, vagy párt­feladatot kapott és munkahelyválto­­zás miatt is sokan kimaradtak. Ter­mészetesen a régi bizalmik lemondá­sa, illetve megfelelőbb bizalmik vá­lasztása is közrejátszott a cserélő­désben. A vasmű szakszervezeti bi­zottság értékelése szerint: az elmúlt két évben a bizalmik jó munkát vé­geztek és sokat tettek az üzemi de­mokrácia érvényesüléséért. A szakszervezeti választás követ­kező szakaszában, december 1—18 között a műhelybizottságokat, illet­ve osztálybizottságokat választják újjá. Jelzi a gyár növekedését, hogy 56 mb helyett 62 műhely­bizottság alakul és kezdi meg munkáját a vá­lasztás után. Küldöttértekezleteken tíz üzemi szakszervezeti tanácsot vá­lasztanak január közepén, a gyár­­részlegi testületek átlag 35 tagúak lesznek, végrehajtó sze­rük, az üze­mi szakszervezeti bizottság 13 tag­gal működik majd. Üzemi szakszer­vezeti tanácsot választanak első íz­ben a MVM 316 számú Makarenko Iparitanuló Intézetben is. A Dunai Vasmű Vállalati szak­­szervezeti tanácsának újjáválasztásá­­ra február 19-én kerül sor. A gyár 230 küldötte választja meg a 63 tagú vállalati testületet, a vállalati szak­­szervezeti bizottság pedig 15 tagú lesz. Megkezdődtek a szakszervezeti vá­lasztások a város többi vállalatánál is, a Vörös Október Férfiruhagyár­­ban például már a műhelybizottságok újjáválasztása is befejeződött, újjá­választották a bizalmikat a papír­gyárban és az építőknél is. KIRAKATNÉZŐK (Kozár Tivadar felvétele) MA:­­ Kongresszusi küldöttünk jegyzetfüzetéből * Nem pecsétel, gyógyít... ♦ Gondolatok a munkás-művelődési otthonról Kiábrándító búcsú Honismereti megyei tanácskozás Szervezetlen formában már tizen­három évvel ezelőtt létezett Fejér megyében honismereti mozgalom, s ezelőtt tíz esztendővel Fejér megyé­ben is a Hazafias Népfront vette ke­zébe ennek a mozgalomnak irányí­tását. A tíz éves évforduló alkalmá­ból holnap, szerdán délelőtt fél ki­lenckor, a székesfehérvári építő kul­­túrotthonban a Hazafias Népfront megyei elnöksége, a honismereti tár­sadalmi bizottságok tagjai, a honis­mereti szakkörök, krónikaíró mun­kaközösségek vezetői­­ tanácskozást tartanak. A napirendben Ormos Ge­rő, a népfront megyei elnökségi tag­ja beszámol az elmúlt tíz év honis­mereti tevékenységéről, s vita-jelleg­gel megtárgyalják a falu-krónika­­írás elvi és módszertani kérdéseit. A tanácskozásra meghívták dr. Or­­tutay Gyula akadémikust, az Orszá­gos Honismereti Bizottság elnökét.

Next