Dunaújvárosi Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1971-02-02 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ÁRA: 1.­ FORINT 1971. FEBRUÁR 2., KEDD A lakáskérdés megoldása az egész társadalom ügye Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter sajtóértekezlete Pénteken délután az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban dr. Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke nyitotta meg azt a sajtótájékoztatót, amelyen Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter a lakásépí­tés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről tájékoz­tatta az újságírókat. A miniszter bevezetőben arról szólt, hogy a lakásellátás rendszeré­nek továbbfejlesztése érdekében ki­dolgozott új lakásügyi jogszabályok következetes és szerves folytatását képezik annak a lakáspolitikának, amelynek alapelveit a párt és a kor­mány már több mint tíz éve, egy­részt a munkásosztály helyzetével kapcsolatos egyes feladatokról, más­részt a 15 éves lakásfejlesztési terv­ről szóló határozatokban fektette le. Tíz év alatt 609 ezer 510 lakás Az elvek közül alapvető, hogy a lakáshelyzet gyorsabb ütemű javu­lása csak a lakásépítés növelésétől várható. A 15 éves program kereté­ben egymillió új otthont kell átadni. Az 1960—1970 közötti időszakban 609 510 lakás készült el, az eredeti­leg tervezettnél több. Különösen az 1970. év eredményei biztatóak: a programban szereplő 70 ezerrel szemben 80 ezer lakást adtak át. Az árvíz rendkívüli késztette az építőipar erőfeszítésekre akik példásan helytálltak­ munkásait. A most induló negyedik 5 éves terv 1975-ig négyszázezer lakás megépítését írja elő. Ezzel a milliós program teljesül, s bár a lakáshiány teljes megszűné­sére nem számíthatunk, fokozatosan javulnak a viszonyok. Évről-évre a családok tízezrei költöznek új, kor­szerű lakásba.­­ Annak érdekében, hogy az épí­tőipar meg tudjon felelni a megnö­vekedett lakásépítési feladatoknak, az elmúlt években nagyteljesítmé­nyű házgyári hálózat épült ki és je­lentős építőanyagipari beruházásokra került sor. Fejlődtek a kapcsolódó iparágak is. Az állam növelte erőfe­szítéseit a lakásépítés fokozására. — Lakáspolitikánk másik alapelve az, hogy a lakáskérdés megoldása az egész társadalom ügye. És ebben — hangoztatta a miniszter — számí­tunk a lakosság anyagi részvételére is. Indokolt, hogy minden dolgozni képes állampolgár — lakásigényének és anyagi teherbíró képességének megfelelően — vállaljon részt a la­kásépítés és a fenntartás költségei­ből. A miniszter a továbbiakban han­goztatta: az előbbi alapelvek megva­lósulásáról beszélni mindaddig nem­ lehet, amíg a lakásépítés és a lakás­elosztás, valamint a lakóházfenntar­tás rendszere a társadalmi igazsá­gosság szempontjából vitatható aránytalanságokat tartalmaz. Egyes családok ingyen jutnak olcsó bérű állami lakáshoz, mások meg a la­kásépítéssel, illetve a lakásvásárlás­sal jelentős terheket vállalnak ma­gukra. A lakbér­bevétel nem fedezi az állami tulajdonú épületek fennta­a­­tási költségét, a dotációt az állam különböző területekről vonja el, így a lakásépítéstől is. A mostani intéz­kedések ezen a helyzeten is változ­tatnak. A lakbérrendezés jogszabá­lyainak szerkesztésénél messzeme­nően arra törekedtek, hogy ezek a párt életszínvonal-politikájával össz­hangban legyenek. A közeljövőben nyolc jogszabály jelenik meg, s ezeknek miniszteri végrehajtási utasításai is elkészültek a tanácsok nagyobb szerepe a lakásgazdálkodásban A lakásbérletről szóló eddig ér­vényes jogszabály 15 évvel ezelőtt készült. Egyes rendelkezéseit már az élet túlhaladta. Sok esetben a fel­merülő kérdések újabb részletszabá­lyok, elvi állásfoglalások kiadását igényelték. Emiatt a jogszabály ér­vényes rendelkezéseinek áttekintése nehézségeket okozott. Hiányzott egyes lakásügyi fogalmak pontos definíciója. A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló új jogszabály pótolja ezeket a hiányosságokat. Az új alapelveknek megfelelően szabá­lyozza a lakáselosztás és a lakás­bérlet kérdéseit, a lakásügyi ható­ságok tevékenységét, a bérbeadók és a bérlők jogait és kötelezettségeit. Az új jogszabály érvényesíti azt az alapelvet, hogy a lakások elosztá­sában és a lakásalappal való gaz­dálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobb szerepet. Ennek megfele­lően a központi jogszabály a lakás­igény mértékére csupán határérté­ket állapít meg és a tanácsok mér­legelésére bízza, hogy a helyi lakás­­helyzetre, az igénylők körülményeire tekintettel az alsó vagy a felső ha­tárhoz közelebb elégítik-e ki az igé­nyeket. A jogszabály előírja, hogy a ta­nács kétévenként köteles lakáselosz­tási, s évenként konkrét lakáskiuta­lási tervet készíteni, és a lakosság számára hozzáférhető helyen kifüg­geszteni. A lakáskiutalási tervek készítésében kötelező a társadalmi bizottságok közreműködése. Nagy jelentőségű az a szabály, hogy a jövőben lakást társbérletként kiutalni már tilos, ezzel megkezd­hető a meglévő társbérletek fokoza­tos megszüntetése. Rendezi a jog­szabály a szolgálati lakással kap­csolatos kérdéseket, új lakáskategó­riát hoz létre: a vállalati bérlakáso­kat. Ilyen lakásokat a vállalatok és a költségvetési szervek építés és vásárlás útján szerezhetnek, és ezek bérlőit maguk jelölhetik ki. Az új jogszabály felhatalmazza a tanácsokat, hogy tanácsrendelettel maguk állapítsák meg azokat a jöve­delmi, vagyoni és szociális körülmé­nyeket, amelyek fennállása esetén az igénylő részére tanácsi bérlakást biztosítanak. Az új jogszabály elő­írja, hogy a korábban benyújtott lakásigényeket meg kell újítani. A tanácsokat vevő-, illetőleg szövet­kezeti tag-kiválasztási jog illeti meg az értékesítés céljára épülő la­kások egy részére; ide irányíthatják azokat a lakásigénylőket, akik szá­mára vagyoni, jövedelmi viszonyaik alapján tanácsi bérlakás juttatása nem indokolt. — Megszűnik a tanácsok rendel­kezési joga az állampolgárok tulaj­donában lévő lakások felett, ez a jog a jövőben kizárólag a tulajdonost il­­leti meg A jogszabály könnyítéseket tartalmaz a tulajdonosok számára, hogy beköltözhessenek a saját há­zukba, indokolt mértékig azonban természetesen védi a benn lakó bér­lőket is. Intézkedik a jogszabály a karban­tartási és javítási kötelezettségekről is. Erről általánosságban annyit: a lakáson belüli karbantartás a bérlőt, a lakáson kívüli javítás pedig a bér­beadót terheli. Ha a lakásberende­zést felújítani vagy cserélni kell, ennek költségei megoszlanak 50—50 százalékban a bérbeadó és a bérlő között. Lehetőség nyílik arra, hogy a bérlő — ha körülményei megváltoz­nak — lemondjon lakásának bérleti jogáról az állam javára, a bérleti jog értékének megtérítése ellenében. albérlet, ágybérlet, lakbér A bérlakások túlzsúfoltságának elkerülése érdekében az új jogsza­bály bizonyos korlátozásokat tartal­maz az albérlők és az ágybérlők be­fogadásával kapcsolatban. Alapelv az, hogy minden albérlő és ágybérlő személy részére legalább hat négy­zetméter lakószoba terület jusson. A jogszabály tartalmazza az új lakbértarifákat. Az összkomfortos lakás lakbére a lakás alapterületé­nek egy négyzetméterére 6 forint, a komfortos lakásoké 5 forint 40 fil­lér, a félkomfortosoké 3 forint 60 (Folytatás a 2. oldalon) Besnyői zárszámadás - huszadszor Huszadik zárszámadó közgyűlését tartotta szombaton az országos hírű Besnyői Sallai Termelőszövetkezet parasztsága. Az egykori bodonyi földnélküli zsellérek, akik itt tele­pedtek le és a maguk erejéből új vi­rágzó falut alapítottak, húsz év alatt jó nevet, s évek során számos magas­­ kitüntetést szereztek szövetkezetük­nek. A zárszámadó közgyűlésen részt vett H­e­r­c­z­e­g Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Fe­jér megyei Pártbizottság első titkára és L­i­s­t­á­r Sándor, a dunaújvárosi járási tanács vb elnöke, országgyűlési képviselő is. De Nagy László, a szövetkezet elnö­be számolójában részletezte a múlt évi munka eredményeit, hiá­nyosságait. Rámutatott arra, hogy a kedvezőtlen időjárás okozta nehéz­ségeket a növénytermesztésben nem tudták leküzdeni. Számos növényfé­léből kevesebbet takarítottak be a tervezettnél. Az állattenyésztés bil­lentette helyre a mérleget. Egy hold szántóra vetítve, az előző évi 145 kg­­mal szemben, 1970-ben 151 kg húst értékesítettek. Most az év végi zár­számadás után a szövetkezet tagsá­ga, a nehézségek ellenére, elégedett lehet, mert az eddig kifizetett min­den 100 forintra 58 forint „nyereség­­részesedést” fizet. Az egy szövetke­zeti tagra jutó évi átlagkereset 35 423 forint. Tízórás munkanapot számol­va, az átlagbér napi 121 forint volt. Mivel nagy beruházásba kezdtek, sa­ját erőből szakosított sertéstelepet építenek, a nehézségek ellenére, gyarapodott a közös vagyon, a tiszta vagyon is. Az egy szövetkezeti tagra jutó tiszta vagyon értéke meghaladja a 110 000 forintot. Szólt arról is, hogy az öregekről is gondoskodnak, s többek között életjáradékszerződést kötöttek velük. A termelőszövetke­zetnek átadott földjük ellenében, ha­vonta 200—400 forintot fizetnek ré­szükre. H­e­r­c­z­e­g Károly, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára felszólalá­sában nemcsak a Sallai, de a megye dolgozó parasztságára is váró felada­tokat elemezte. Elsősorban javítani kell a vezetés színvonalát. Termelés helyett ma már mindenütt okosan kell gazdálkodni, s a gazdálkodás területén mindenütt ki kell használni a lehetőségeket. A vezetőknek az ed­diginél szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a tagsággal. Velük közö­sen kell megvalósítani a feladatokat. Ezután szólt a társulásokban rejlő erőről és társulások jövőjéről. Majd hangsúlyozta, hogy keresni és sze­retni kell az újat. Meg kell tanulni az új eszközökkel, az új technikával való bánásmódot, s azt bátran kell alkalmazni. Mindenütt az intenzív gazdálkodás útjára kell lépni. Mivel a megye egyes termelőszövetkezetei­ben lelassult a fejlődés, máshol meg­torpanás tapasztalható, s Fejér me­gye mezőgazdasága néhány vonatko­­zásban az országos sorrendben az el­sők közül hátrább szorult, céltudato­san és tervszerűen előre kell lépni, s vissza kell szerezni a megyék kö­zötti előkelő helyet. A fejlődés, az előrelépés feltételei megvannak. A gyűlést követőleg Varga And­rás „Népek barátságának együttese” színvonalas műsorral szórakoztatta a besnyőieket. A műsorban fellépett Vera Kancurova, a moszkvai operettszínház művésznője is. Sz. P. Herczeg Károly, a Fejér megyei piribizottság első titkára szól a bes­ny­ekhez (Szilágyi felv.) Kedvezőtlen időjárás • jó munka •nagyobb részesedés Zárszámadó közgyűlés a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben A Vörös Csillag Termelőszövetke­zet szombaton délelőtt tartotta a ta­valyi év zárszámadó közgyűlését az óvárosi Szabadság Filmszínházban. A tagság nagy érdeklődéssel hall­gatta meg a szövetkezet vezetőségé­nek beszámolóját. Nyúli György tsz-elnök elmondta, hogy az 1970. évi tervet, amelyet az 1969-es re­korderedményekből kiindulva készí­tettek nem sikerült teljes egészében teljesíteni. Figyelembe véve azonban, hogy a kedvezőtlen időjárás men­­nyire hátráltatta a szövetkezet mun­káját, az elért eredmények kifejezet­ten jók. Megemlítette többek között, hogy az év során bonyolultabb lett a gazdaság szervezése, értékesítő te­vékenysége, a technikai színvonal magasabb lett, szigorúbb a tervfe­gyelem, nőtt a személyi felelősség, s hogy a vezetőség a döntésekkor fokozottan figyelembe vette a tag­ság véleményét. Beszélt arról, hogy a tagok egyéni és a szövetkezet kö­zös vállalása lehetővé tette, hogy 120 ezer forintnyi segélyt nyújtsanak az árvíz sújtotta jánkmajtisi Dózsa Termelőszövetkezetnek. Különösen érdekesek a beszámoló­ban elhangzott, a tsz-re jellemző különféle adatok, amelyekből kide­rült, hogy a 3100 holdnyi termőterü­leten és a 2500 holdnyi közös szán­tón 394 szövetkezeti tag, közülük is 283 aktív dolgozó gazdálkodik. A szövetkezet a tagok jó munkája eredményeként tavaly 6 millió 726 ezer forintos nettó eredményt ért el, s bár ez az összeg kevesebb, mint az 1969-ben elért eredmény, a tagok — átlagban — egyenként 353 forinttal több részesedést kaptak, mint ta­valy, s egy szövetkezeti tag éves át­laga megközelíti a 31 ezer forintot. A szövetkezet összesen majdnem 17 millió forintot osztott fel, ebből tíz­milliónál többet munkabérre és ré­szesedésre, majdnem hatmilliót, fej­lesztésre, beruházásra, a szociális alapra jutó összeg 326 ezer, a kultu­rális alapra jutó összeg 100 ezer fo­rint. A tsz. ezúttal felhasználta a 4 millió 144 ezer forintnyi biztonsá­gi tartalék egy részét, mégpedig a kü­lönböző beruházáskora és részesedés­kiegészítésre. A most képzett tarta­lék több mint két és félmillió fo­rint. 1970-ben a tsz. legjövedelmezőbb ágazatának a növénytermesztés bi­zonyult, tiszta nyeresége hatmillió hétszázezer forint volt. Kenyérgabo­nát 667 holdról takarítottak be, az átlagtermés a kedvezőtlen időjárás miatt alacsonyabb volt a tervezett­nél, de a nyereség csak 900 ezer fo­rinttal volt kevesebb. A betakarítási veszteséget csökkentette a két új NDK kombájn. A gabonabetakarí­tással a szövetkezet a megyében is az elsők között végzett. A gyengébb minőségű kukorica nem, ám a bor­sóból származó bevétel részben pó­tolta a gabonabevételi nyereség el­maradását. A borsó emellet minden bizonnyal jó elővetemény volt, s az idei búzatermés eredményében érez­hető lesz a hatása. A 122 mázsás átlagtermésű burgonya vetésterüle­tét — éppen a dunaújvárosi közvet­len értékesítésből fakadó előnyök miatt — a szövetkezet idén tovább növeli. A szarvasmarha-tenyésztés, amely ágazat tavaly még veszteséges volt, idén nyereségessé lett. Ennek oka a takarmányozási mód korszerűsítése, a takarmány minőségjavulása, s töb­bek között az, hogy bár a növendék­­marha-nevelés még mindig vesztesé­ges, de a ráfordítási költség 120 ezer forinttal csökkent. Csökkent a sertéstenyésztésben a malacok ki­lónkénti költsége is, s bár ez az ága­zat hozta a tervezett jövedelmet, a szövetkezet vezetősége a tenyésztői munka színvonalemelését, az egy ko­cára eső választott malacok számá­nak növelését tűzte ki célul A juhászat nyereséges, de a hosszú takarmányozási időszak miatt nem hozta a várt eredményt. A baromfi­­tartás a tervezett 120 ezer forintos nyereséggel szemben csak 64 ezer forintot jövedelmezett. Az állatte­nyésztési ágazat összességében fej­lődött, a 335 ezer forintos vesztesé­get 169 ezer forintra csökkentette. A növénytermesztéssel ellentétben az állattenyésztés még mindig alacsony szintű. Mint a vezetőség beszámolójában is elhangzott, a termelőszövetkezeti eredményterv nem valósult meg, s ezért a szakvezetők (az ágazati szak­vezetők kivételével) eredményességi a­vadalmazás­b­an nem részesültek. A vezetőség nevében Nyúli György kö­szönetet mondott minden termelő­szövetkezeti tagnak azért, hogy az 1970-es nehéz évben jó munkájuk­kal segítették a tervezett eredmény megközelítését. Több hozzászólás után a közgyű­lés egyhangúlag elfogadta, s jóvá­hagyta az 1970. évi zárszámadást.

Next