Dunaújvárosi Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1971-02-02 / 10. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ÁRA: 1. FORINT 1971. FEBRUÁR 2., KEDD A lakáskérdés megoldása az egész társadalom ügye Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter sajtóértekezlete Pénteken délután az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban dr. Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke nyitotta meg azt a sajtótájékoztatót, amelyen Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről tájékoztatta az újságírókat. A miniszter bevezetőben arról szólt, hogy a lakásellátás rendszerének továbbfejlesztése érdekében kidolgozott új lakásügyi jogszabályok következetes és szerves folytatását képezik annak a lakáspolitikának, amelynek alapelveit a párt és a kormány már több mint tíz éve, egyrészt a munkásosztály helyzetével kapcsolatos egyes feladatokról, másrészt a 15 éves lakásfejlesztési tervről szóló határozatokban fektette le. Tíz év alatt 609 ezer 510 lakás Az elvek közül alapvető, hogy a lakáshelyzet gyorsabb ütemű javulása csak a lakásépítés növelésétől várható. A 15 éves program keretében egymillió új otthont kell átadni. Az 1960—1970 közötti időszakban 609 510 lakás készült el, az eredetileg tervezettnél több. Különösen az 1970. év eredményei biztatóak: a programban szereplő 70 ezerrel szemben 80 ezer lakást adtak át. Az árvíz rendkívüli késztette az építőipar erőfeszítésekre akik példásan helytálltak munkásait. A most induló negyedik 5 éves terv 1975-ig négyszázezer lakás megépítését írja elő. Ezzel a milliós program teljesül, s bár a lakáshiány teljes megszűnésére nem számíthatunk, fokozatosan javulnak a viszonyok. Évről-évre a családok tízezrei költöznek új, korszerű lakásba. Annak érdekében, hogy az építőipar meg tudjon felelni a megnövekedett lakásépítési feladatoknak, az elmúlt években nagyteljesítményű házgyári hálózat épült ki és jelentős építőanyagipari beruházásokra került sor. Fejlődtek a kapcsolódó iparágak is. Az állam növelte erőfeszítéseit a lakásépítés fokozására. — Lakáspolitikánk másik alapelve az, hogy a lakáskérdés megoldása az egész társadalom ügye. És ebben — hangoztatta a miniszter — számítunk a lakosság anyagi részvételére is. Indokolt, hogy minden dolgozni képes állampolgár — lakásigényének és anyagi teherbíró képességének megfelelően — vállaljon részt a lakásépítés és a fenntartás költségeiből. A miniszter a továbbiakban hangoztatta: az előbbi alapelvek megvalósulásáról beszélni mindaddig nem lehet, amíg a lakásépítés és a lakáselosztás, valamint a lakóházfenntartás rendszere a társadalmi igazságosság szempontjából vitatható aránytalanságokat tartalmaz. Egyes családok ingyen jutnak olcsó bérű állami lakáshoz, mások meg a lakásépítéssel, illetve a lakásvásárlással jelentős terheket vállalnak magukra. A lakbérbevétel nem fedezi az állami tulajdonú épületek fenntaatási költségét, a dotációt az állam különböző területekről vonja el, így a lakásépítéstől is. A mostani intézkedések ezen a helyzeten is változtatnak. A lakbérrendezés jogszabályainak szerkesztésénél messzemenően arra törekedtek, hogy ezek a párt életszínvonal-politikájával összhangban legyenek. A közeljövőben nyolc jogszabály jelenik meg, s ezeknek miniszteri végrehajtási utasításai is elkészültek a tanácsok nagyobb szerepe a lakásgazdálkodásban A lakásbérletről szóló eddig érvényes jogszabály 15 évvel ezelőtt készült. Egyes rendelkezéseit már az élet túlhaladta. Sok esetben a felmerülő kérdések újabb részletszabályok, elvi állásfoglalások kiadását igényelték. Emiatt a jogszabály érvényes rendelkezéseinek áttekintése nehézségeket okozott. Hiányzott egyes lakásügyi fogalmak pontos definíciója. A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló új jogszabály pótolja ezeket a hiányosságokat. Az új alapelveknek megfelelően szabályozza a lakáselosztás és a lakásbérlet kérdéseit, a lakásügyi hatóságok tevékenységét, a bérbeadók és a bérlők jogait és kötelezettségeit. Az új jogszabály érvényesíti azt az alapelvet, hogy a lakások elosztásában és a lakásalappal való gazdálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobb szerepet. Ennek megfelelően a központi jogszabály a lakásigény mértékére csupán határértéket állapít meg és a tanácsok mérlegelésére bízza, hogy a helyi lakáshelyzetre, az igénylők körülményeire tekintettel az alsó vagy a felső határhoz közelebb elégítik-e ki az igényeket. A jogszabály előírja, hogy a tanács kétévenként köteles lakáselosztási, s évenként konkrét lakáskiutalási tervet készíteni, és a lakosság számára hozzáférhető helyen kifüggeszteni. A lakáskiutalási tervek készítésében kötelező a társadalmi bizottságok közreműködése. Nagy jelentőségű az a szabály, hogy a jövőben lakást társbérletként kiutalni már tilos, ezzel megkezdhető a meglévő társbérletek fokozatos megszüntetése. Rendezi a jogszabály a szolgálati lakással kapcsolatos kérdéseket, új lakáskategóriát hoz létre: a vállalati bérlakásokat. Ilyen lakásokat a vállalatok és a költségvetési szervek építés és vásárlás útján szerezhetnek, és ezek bérlőit maguk jelölhetik ki. Az új jogszabály felhatalmazza a tanácsokat, hogy tanácsrendelettel maguk állapítsák meg azokat a jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeket, amelyek fennállása esetén az igénylő részére tanácsi bérlakást biztosítanak. Az új jogszabály előírja, hogy a korábban benyújtott lakásigényeket meg kell újítani. A tanácsokat vevő-, illetőleg szövetkezeti tag-kiválasztási jog illeti meg az értékesítés céljára épülő lakások egy részére; ide irányíthatják azokat a lakásigénylőket, akik számára vagyoni, jövedelmi viszonyaik alapján tanácsi bérlakás juttatása nem indokolt. — Megszűnik a tanácsok rendelkezési joga az állampolgárok tulajdonában lévő lakások felett, ez a jog a jövőben kizárólag a tulajdonost illeti meg A jogszabály könnyítéseket tartalmaz a tulajdonosok számára, hogy beköltözhessenek a saját házukba, indokolt mértékig azonban természetesen védi a benn lakó bérlőket is. Intézkedik a jogszabály a karbantartási és javítási kötelezettségekről is. Erről általánosságban annyit: a lakáson belüli karbantartás a bérlőt, a lakáson kívüli javítás pedig a bérbeadót terheli. Ha a lakásberendezést felújítani vagy cserélni kell, ennek költségei megoszlanak 50—50 százalékban a bérbeadó és a bérlő között. Lehetőség nyílik arra, hogy a bérlő — ha körülményei megváltoznak — lemondjon lakásának bérleti jogáról az állam javára, a bérleti jog értékének megtérítése ellenében. albérlet, ágybérlet, lakbér A bérlakások túlzsúfoltságának elkerülése érdekében az új jogszabály bizonyos korlátozásokat tartalmaz az albérlők és az ágybérlők befogadásával kapcsolatban. Alapelv az, hogy minden albérlő és ágybérlő személy részére legalább hat négyzetméter lakószoba terület jusson. A jogszabály tartalmazza az új lakbértarifákat. Az összkomfortos lakás lakbére a lakás alapterületének egy négyzetméterére 6 forint, a komfortos lakásoké 5 forint 40 fillér, a félkomfortosoké 3 forint 60 (Folytatás a 2. oldalon) Besnyői zárszámadás - huszadszor Huszadik zárszámadó közgyűlését tartotta szombaton az országos hírű Besnyői Sallai Termelőszövetkezet parasztsága. Az egykori bodonyi földnélküli zsellérek, akik itt telepedtek le és a maguk erejéből új virágzó falut alapítottak, húsz év alatt jó nevet, s évek során számos magas kitüntetést szereztek szövetkezetüknek. A zárszámadó közgyűlésen részt vett Herczeg Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára és Listár Sándor, a dunaújvárosi járási tanács vb elnöke, országgyűlési képviselő is. De Nagy László, a szövetkezet elnöbe számolójában részletezte a múlt évi munka eredményeit, hiányosságait. Rámutatott arra, hogy a kedvezőtlen időjárás okozta nehézségeket a növénytermesztésben nem tudták leküzdeni. Számos növényféléből kevesebbet takarítottak be a tervezettnél. Az állattenyésztés billentette helyre a mérleget. Egy hold szántóra vetítve, az előző évi 145 kgmal szemben, 1970-ben 151 kg húst értékesítettek. Most az év végi zárszámadás után a szövetkezet tagsága, a nehézségek ellenére, elégedett lehet, mert az eddig kifizetett minden 100 forintra 58 forint „nyereségrészesedést” fizet. Az egy szövetkezeti tagra jutó évi átlagkereset 35 423 forint. Tízórás munkanapot számolva, az átlagbér napi 121 forint volt. Mivel nagy beruházásba kezdtek, saját erőből szakosított sertéstelepet építenek, a nehézségek ellenére, gyarapodott a közös vagyon, a tiszta vagyon is. Az egy szövetkezeti tagra jutó tiszta vagyon értéke meghaladja a 110 000 forintot. Szólt arról is, hogy az öregekről is gondoskodnak, s többek között életjáradékszerződést kötöttek velük. A termelőszövetkezetnek átadott földjük ellenében, havonta 200—400 forintot fizetnek részükre. Herczeg Károly, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára felszólalásában nemcsak a Sallai, de a megye dolgozó parasztságára is váró feladatokat elemezte. Elsősorban javítani kell a vezetés színvonalát. Termelés helyett ma már mindenütt okosan kell gazdálkodni, s a gazdálkodás területén mindenütt ki kell használni a lehetőségeket. A vezetőknek az eddiginél szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a tagsággal. Velük közösen kell megvalósítani a feladatokat. Ezután szólt a társulásokban rejlő erőről és társulások jövőjéről. Majd hangsúlyozta, hogy keresni és szeretni kell az újat. Meg kell tanulni az új eszközökkel, az új technikával való bánásmódot, s azt bátran kell alkalmazni. Mindenütt az intenzív gazdálkodás útjára kell lépni. Mivel a megye egyes termelőszövetkezeteiben lelassult a fejlődés, máshol megtorpanás tapasztalható, s Fejér megye mezőgazdasága néhány vonatkozásban az országos sorrendben az elsők közül hátrább szorult, céltudatosan és tervszerűen előre kell lépni, s vissza kell szerezni a megyék közötti előkelő helyet. A fejlődés, az előrelépés feltételei megvannak. A gyűlést követőleg Varga András „Népek barátságának együttese” színvonalas műsorral szórakoztatta a besnyőieket. A műsorban fellépett Vera Kancurova, a moszkvai operettszínház művésznője is. Sz. P. Herczeg Károly, a Fejér megyei piribizottság első titkára szól a besnyekhez (Szilágyi felv.) Kedvezőtlen időjárás • jó munka •nagyobb részesedés Zárszámadó közgyűlés a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben A Vörös Csillag Termelőszövetkezet szombaton délelőtt tartotta a tavalyi év zárszámadó közgyűlését az óvárosi Szabadság Filmszínházban. A tagság nagy érdeklődéssel hallgatta meg a szövetkezet vezetőségének beszámolóját. Nyúli György tsz-elnök elmondta, hogy az 1970. évi tervet, amelyet az 1969-es rekorderedményekből kiindulva készítettek nem sikerült teljes egészében teljesíteni. Figyelembe véve azonban, hogy a kedvezőtlen időjárás mennyire hátráltatta a szövetkezet munkáját, az elért eredmények kifejezetten jók. Megemlítette többek között, hogy az év során bonyolultabb lett a gazdaság szervezése, értékesítő tevékenysége, a technikai színvonal magasabb lett, szigorúbb a tervfegyelem, nőtt a személyi felelősség, s hogy a vezetőség a döntésekkor fokozottan figyelembe vette a tagság véleményét. Beszélt arról, hogy a tagok egyéni és a szövetkezet közös vállalása lehetővé tette, hogy 120 ezer forintnyi segélyt nyújtsanak az árvíz sújtotta jánkmajtisi Dózsa Termelőszövetkezetnek. Különösen érdekesek a beszámolóban elhangzott, a tsz-re jellemző különféle adatok, amelyekből kiderült, hogy a 3100 holdnyi termőterületen és a 2500 holdnyi közös szántón 394 szövetkezeti tag, közülük is 283 aktív dolgozó gazdálkodik. A szövetkezet a tagok jó munkája eredményeként tavaly 6 millió 726 ezer forintos nettó eredményt ért el, s bár ez az összeg kevesebb, mint az 1969-ben elért eredmény, a tagok — átlagban — egyenként 353 forinttal több részesedést kaptak, mint tavaly, s egy szövetkezeti tag éves átlaga megközelíti a 31 ezer forintot. A szövetkezet összesen majdnem 17 millió forintot osztott fel, ebből tízmilliónál többet munkabérre és részesedésre, majdnem hatmilliót, fejlesztésre, beruházásra, a szociális alapra jutó összeg 326 ezer, a kulturális alapra jutó összeg 100 ezer forint. A tsz. ezúttal felhasználta a 4 millió 144 ezer forintnyi biztonsági tartalék egy részét, mégpedig a különböző beruházáskora és részesedéskiegészítésre. A most képzett tartalék több mint két és félmillió forint. 1970-ben a tsz. legjövedelmezőbb ágazatának a növénytermesztés bizonyult, tiszta nyeresége hatmillió hétszázezer forint volt. Kenyérgabonát 667 holdról takarítottak be, az átlagtermés a kedvezőtlen időjárás miatt alacsonyabb volt a tervezettnél, de a nyereség csak 900 ezer forinttal volt kevesebb. A betakarítási veszteséget csökkentette a két új NDK kombájn. A gabonabetakarítással a szövetkezet a megyében is az elsők között végzett. A gyengébb minőségű kukorica nem, ám a borsóból származó bevétel részben pótolta a gabonabevételi nyereség elmaradását. A borsó emellet minden bizonnyal jó elővetemény volt, s az idei búzatermés eredményében érezhető lesz a hatása. A 122 mázsás átlagtermésű burgonya vetésterületét — éppen a dunaújvárosi közvetlen értékesítésből fakadó előnyök miatt — a szövetkezet idén tovább növeli. A szarvasmarha-tenyésztés, amely ágazat tavaly még veszteséges volt, idén nyereségessé lett. Ennek oka a takarmányozási mód korszerűsítése, a takarmány minőségjavulása, s többek között az, hogy bár a növendékmarha-nevelés még mindig veszteséges, de a ráfordítási költség 120 ezer forinttal csökkent. Csökkent a sertéstenyésztésben a malacok kilónkénti költsége is, s bár ez az ágazat hozta a tervezett jövedelmet, a szövetkezet vezetősége a tenyésztői munka színvonalemelését, az egy kocára eső választott malacok számának növelését tűzte ki célul A juhászat nyereséges, de a hosszú takarmányozási időszak miatt nem hozta a várt eredményt. A baromfitartás a tervezett 120 ezer forintos nyereséggel szemben csak 64 ezer forintot jövedelmezett. Az állattenyésztési ágazat összességében fejlődött, a 335 ezer forintos veszteséget 169 ezer forintra csökkentette. A növénytermesztéssel ellentétben az állattenyésztés még mindig alacsony szintű. Mint a vezetőség beszámolójában is elhangzott, a termelőszövetkezeti eredményterv nem valósult meg, s ezért a szakvezetők (az ágazati szakvezetők kivételével) eredményességi avadalmazásban nem részesültek. A vezetőség nevében Nyúli György köszönetet mondott minden termelőszövetkezeti tagnak azért, hogy az 1970-es nehéz évben jó munkájukkal segítették a tervezett eredmény megközelítését. Több hozzászólás után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, s jóváhagyta az 1970. évi zárszámadást.