Dunaújvárosi Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1971-02-23 / 16. szám
Újjáválasztották a Dunai Vasmű vállalati szakszervezeti tanácsát (Folytatás az 1. oldalról) tette szóvá és javasolta, hogy télen is szervezzenek társadalmi munkát, a dolgozók szívesen teljesítenék vállalásukat, hólapátolással is. Köszönetet mondott a vállalat vezetőinek, a szkszervezeti bizottságnak a példás *»,ársasággal létesített radarj óvo izt. Czinkóczi Sándor a szakszervet és a KISZ együttműködésének [UNK] mélyítéséről beszélt, felhívta a filmet a szocialista brigádok értékének formális vonásaira. Példkai bizonyította, hogy a vezetés *r>ái, a szervezetlen munka kétszer ’ít’n visszaüt, mert a kezdeményező é ’eozók kedvét szegi. Hasonló problémákról beszélt Décsi István, aki ?z’izolálásában a vállalati döntések «’’Ugatását tette szóvá. Többen kérdezték, hogy a vállalati támogatásra épülő lakások miért drágábbak a hasonló szövetkezeti lakásoknál, a KISZ vasmű bizottságának titkáéi'. 1erdő Géza egyebek között gardaházak építését szorgalmazta a fiatal házasok lakásproblémájának gyors megoldására. Horváth István, az üzemfenntartási gyárrészleg műszaki vezetője a takarékosabb karbantartásról szólva elmondta, hogy tíz anyagfelhasználásban, a munkaintenzitásban nagy tartalékok rejtőznek. Elmondta, hogy az üzemzavarok egy része hanyag fegyelmezetlen munka miatt következett be, miért tűrik ezt a gadasági vezetők és a szocialista brigádok? Felszólalt Herczeg Károly *■ társ is, a Fejér megyei pártbizottság első titkára. Elmondotta, hogy a vállalati szakszervezeti tanácsot választó küldöttértekezlet hangulatán is érződik a X. pártkongresszus nyílt, józan légköre. — Könnyű helyzetben vannak, hiszen a vasmű párttagjainak küldöttértekezlete és általánosságban a pártkongresszus elemezte a vállalatnál folyó politikai, gazdasági munkát és kitűzte a célokat is. Ezeknek a céloknak a megvalósítása a szakszervezet feladata is — mondotta. Hercáegilvtárs a továbbiakban arról beszélt, alapvető feladat, hogy jobban érvényesüljenek a szakszervezeti jogok, másfelől pedig a szervezett dolgozók, a szakszervezeti aktivisták felelőssége is. — A Dunai Vasmű fejlődése, munkája visszahat a népgazdaság egészének fejlődésére is. Ez a körülmény növeli a vasmű vezetőinek, dolgozóinak felelősségét — melte ki a megyei pártbizottság első titkára. Ezután a szocialista demokrácia fejlődésére, az ebből eredő feladatokra hívta fel a küldöttek figyelmét. — A szocialista demokrácia munkásosztály hatalmának, előrehaaladásának alapvető politikai kérdése. Nem nyűg, hanem kötelesség, mert az emberek, a dolgozók egymáshoz való viszonyának meghatározó kérdésévé vált. A nagyobb szakszervezeti jogkör nem a szervezetnek, a funkcionáriusoknak szól, hanem a munkásoknak, akiket képviselnek. Jogos türelmetlenség éljen bennünk a szocialista demokrácia kiteljesítésére. A szakszervezeti feladatokról szólva Herczeg elvtárs elmondotta, hogy a nevelés nem merülhet ki a propagandamunkában, a tanfolyamok szervezésében — magatartás és szemlélet legyen a szervezett dolgozók között. Hiányolta, hogy a VSZT nem rendelkezett eddig önálló, hosszútávú bérpolitikai tervvel, majd szakszervezetben dolgozó kommunisaták fokozott felelősségéről beszélt. — A határozatokban, a véleményekben — most is kitűnt — egységesek vagyunk. Továbbfejlődésünknek az a záloga, hogy a tettekben, a cselekvésekben is egységesebbek legyünk — mondotta nagy tetszéssel fogadott hozzászólása végén. Szalai István, a hideghengermű küldötte egyebek között a küldöttértekezlet elé terjesztett határozati javaslatot bírálta. — Az alsóbb szintű testületek értekezletein a határozati javaslat feladatainál konkrétabb, elevenebb, jelentősebb javaslatok is születtek - mondotta és a munkafegyelem szilárdításával, a munkaerőgazdálkodással, a váltóműszakos dolgozók problémáival és a kohász-hengerés? szakmunkásképzés megoldásával kapcsolatos javaslatokat, kéréseket sorolt fel. Nagy érdeklődés kísérte Borovszky Ambrus vezérigazgató hozzászólását. A gyár vezérigazgatója bérezési problémákról szólva kifogásolta az éves bérfejlesztési keretek elosztását. Még mindig az egyenlősdi, vagy majdnem egyenlősdi a jellemző béremelésünkre. A mindenkinek 20—30 filléres órabéremelésnek nincs ösztönző hatása. Az igazságosabb elosztáshoz, a béraránytalanságok megszüntetéséhez a béremelésnél bátor differenciálás kell. • A vezérigazgató beszélt a gyár munkafegyelmi helyzetéről is. • A munkafegyelemmel, munkaintenzitással a berendezésekhez, termelőeszközökhöz kötött munkánál, munkahelyeknél nincs baj. De vasmű nagyobb részében nincs termelőeszközhöz kötve a munka. Az alapvető hiba az, hogy a vezetők nem osztják ki megfelelően a feladatokat és főként nem kérik számon a végrehajtást. Tapasztalataim szerint kevés vezető lép fel a lógás, a hanyagság, a pazarlás ellen. Ezen a káros szemléleten kell változtatnunk továbbfejlődésünk érdekében és ehhez a nem könnyű feladathoz ezúton is kérem a gyár valamennyi dolgozójának segítségét. A hozzászólások és a válaszadás után került sor a választásra. A vasmű szakszervezeti küldöttértekezlete 63 tagú vállalati szakszervezeti tanácsot, megyei és iparági kongresszusi küldötteket, valamint az kft. mellett működő számvizsgáló és társadalombiztosítási bizottságot választott. A Dunai Vasmű vállalati szakszervezeti tanácsa a küldöttértekezlet után megtartotta első ülését és tagjai közül 15 tagú vállalati szakszervezeti bizottságot választott. A vállalati szakszervezeti bizottság tagjai: Raabe Imre (elnök), Veres János (titkár), Aszalai Lászlóné, Czinkóczi Sándor, dr. Frőss László, Esztergomi Imre, Kiss Istvánná, Maráz László, Molnár István, Nagy Ferencné, Péter Mihály, Szarka Rudolf, Sztojka Lajosné, Torontáli Elemér és Tuboly János. 7,s. Cs. Pihen a komp, fatbarozzák... Pihen a komp, de már nem sokáig. A tatarozással rövidesen végeznek, s az első járat március elsején négy óra negyven perckor indul a túloldalra, hogy a Szalkszentmártonból érkező busz utasait átszállítsa a Dunán. A komp mindennap este 23 óráig közlekedik majd, menetrend szerint, tizenháromszor oda-vissza, de amennyiben túl sok az utas, az autóbuszközlekedéssel egyeztetett járatok azonnal újráznak. Ezt ígérte az üzemeltető, a Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek. A MAHART, a városi tanács és az ebben érdekelt vállalatok hétfőn tárgyaltak a kishajó közlekedéséről, és a megállapodás szerint a kishajó szintén március elsején indul majd: az első járat 3 óra ötvenkor Apostagról. Az úgynevezett tavaszi menetrendegyeztető tárgyalás nem változtatta meg a tavaly már bevált, általában a munkakezdéshez igazított menetrendet. Minikemencék a főiskolán A kohászati üzemmérnök-képzés elméleti és gyakorlati támogatására, továbbá kísérletezés céljából a Műszaki Főiskolán mini berendezéseket építenek. A terveken kívül az alkatrészeket is a főiskola szakemberei és diákjai készítik. Befejezés előtt áll egy olyan korszerű konverteres acélgyártó kemence, amellyel maximálisan fél tonna acélt lehet oxigén beavatással előállítani. A külföldi automata beérkezése után a kiskemencét azonnal üzembe helyezik. Ennél is kisebb lesz az ötvözött acél gyártására szolgáló minikemenceekben öt kilós adagokat lehet előállítani majd. Magát a kemencét és a transzformátorházat már elkészítették. A tervek szerint egy forgódobos ércdarabosítót, úgynevezett pelletáló berendezést is szerkesztenek, gyártanak és szerelnek. 1971. február 23., kedd . A szovjet hadsereg születésnapjára gy filmre emlékszem: „Támadás hat huszonötkor”. Amióta leültem az írógép mellé, egy jelenet van bennem, ebből a filmből való, egész egyszerűen nem vagyok képes másra gondolni: egy katonát látok, aki egy pillanatig meglepett rémülettel nézi, hogy közvetlenül mellette, az erődítmény egyik lőréséből géppuska ontja a tüzet, aztán valami rettenés történik: a katona ráveti magát a lőrésre, s a lövedékeket meg-megránduló fiatal teste fogja fel. És miközben erre gondolok, nagyon jól tudom, hogy ennek a filmbeli jelenetnek eredetije is volt, hogy egyszer a valóságban történt meg mindez, úgy emlékszem Matroszovnak, Alekszandr Matroszovnak hívták azt a fiatalembert, akit egy pillanat tört része alatt örök hőssé avatott önfeláldozó tette és a történelem. Most újra és újra látom, ahogy a lövedékek halálra sebzik, majd azt, hogy társai elfoglalják a magaslatot. Nem róla kellene írnom, hanem a hadseregről, amelynek ez a fiú is katonája volt. Csakhogy minden hadsereg emberekből áll, és ha egy hadsereg erejét manapság egyre inkább a fegyvereiben mérik is, ez erő lényege az emberekben van A második világháborút nem a repülőgépek, ágyúk, tankok és katyusák száma döntötte el, hanem mindenekelőtt az emberek, akik* e fegyverekkel Berlinig hatoltak, elszánt férfiak és nők, akik acélt gyártottak az Uraiban, önfeláldozó asszonyok, akik alvás nélkül dolgoztak napokon keresztül, hogy odakint a fronton legyen elég élelem, legyen elég csizma és legyen mivel lőni a fasisztákat. Egy hadsereg igazi ereje ma sem a rakétáiban van, csak abban mérik. Az igazi erő a népben rejlik, az egész népben, nemcsak azokban, akik e rakétákat előállították, vagy akik megtanulták a kezelésüket, hanem azokban is, akik munkájukkal a béke védelmének anyagi alaját megteremtették. A szovjet nép hadserege volt a világ első olyan hadserege, amelyik a béke védelmében, született, az első olyan hadsereg volt, amelyik nem háborút, hanem békét akart a Földön. „Kucsmás parasztok keltek egykoron”, Matroszov apái és nagyapái, pontosan ötvenhárom évvel ezelőtt, hogy véres polgárháborút vívjanak, hogy a fiatal szovjetországra szabadított betolakodókat elűzzék földjükről, hogy megvédjék friss békéjüket tizennégy ország imperialista intervenciósai ellen. A szovjet nép tette ezt, a munkások és parasztok államát megteremtő egyszerű emberek, akiknek akkor, azóta és még ma is sok mindenről kellett és kell lemondaniuk, hogy a világ békéje megmaradjon. Veszélyes korban élünk. Reggel felkelünk, dolgozni indulunk, és igyekszünk nem gondolni az állandó veszélyre, amely ránk leselkedik. Nézzük fiunk jóízű álmát és elhessegetjük magunktól a gondolatot, hogy ő is veszélyben van. Tudjuk, igen, valamennyien tudjuk, hogy bármikor, egyetlen gombnyomásra elszabadulhat az iszonyat, hogy az ember ma már képes önmaga végérvényes megsemmisítésére. De erre nem akarunk gondolni: az iszonyat szellemét nem engedték ki a palackból, ha kiszabadulna, minden-minden elvesztené értelmét. Nem merjük, egyszerűen nem merjük figyelembe venni ezt a lehetőséget, talán ezért jut a kelleténél ritkábban eszünkbe, hogy egy nálánál nagyobb erő nem engedi ki » palackból. Tudjuk, megtanultuk, hogy az imperializmus szükségképpen világháborúig kergetné az emberiséget, de hogy ez miért nem történt meg eddig, s hogy mién nem fog remeibe főleg má soha megtörténni, erre ritkábban gondolunk Európa és Ázsia népei*, a szovjet hadsereg egyszer már megmentette a kiirtástól a második világháborúban. Ma a világ népeit menti meg létével, nap mint nap. E békét őrző, népet szolgáló, népből való hadsereg ma ötvenhárom éves. És ezen a születésnapon nem a tévében is látott interkontinentális rakétákra gondolok, hanem szovjet emberekre, akik ezt a hatalmas védelmi erőt a semmiből teremtették meg. A szovjet emberekre gondolok, akiknek soraiban ma is ott vannak a matroszovok, a hősök, akiknek köszönhetem a reményt, hogy hősiességüket semmilyen háborúban nem kell majd bebizonyítaniuk. Aczél Gábor Hétfő: Brandt elnökletével SPD-tanácskozás Nyugat-Berlinben Jordániában kiújultak az ellenségeskedések Kedd: Scheel—Rogers találkozó Washingtonban Harcok Dél-Laoszban Szerda: Thaiföldi csapatok is részt vesznek a laoszi agresszióban Kohl—Kohr megbeszélés Berlinben Csütörtök: Négyhatalmi nagyköveti megbeszélés Nyugat-Berlinről Nixon elnök fenyegetőzése a VDK ellen Péntek: Véget ért a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek bukaresti tanácskozása Szombat: Harcok Indokínában ÍGY LÁTJA A HETET HÍRMAGYARÁZÓNK, PÁLFY JÓZSEF: Abban a történelmi folyamatban, amely Európa békéjének szavatolásához, biztonságának megszervezéséhez vezet, a Varsói Szerződés tagállamainak bukaresti külügyminiszteri értekezlete újabb szakaszt nyitott meg. A két külügyminiszter a román fővárosban rendezett kétnapos értekezletén egyhangúan jutott arra a következtetésre, "hogy az egy hónap híján éppen két esztendeje megfogalmazott javaslatnak, az összeurópai értekezlet gondolatának megvalósítása érdekében most már el kell következniök a többoldalú tanácskozásoknak. A nagykövetek teája” előbb-utóbb esedékes lesz már, hogy a diplomácia hétköznapi nyelvében használt kifejezéssel éljünk. Azt az elgondolást nevezik „a nagykövetek teájának”, hogy az európai biztonsági értekezlet megrendezésében érdekelt európai országok küldjék el valamelyik fővárosba — például Helsinkibe, amely már jelentkezett is az értekezlet házigazdájának és egy előzetes megbeszélés vendéglátójának — képviselőiket, ha mást nem, nagyköveteiket. Azok aztán akár kötetlen formában — egy csésze tea mellett! — kezdjenek megbeszélést a biztonság és az együttműködés konferenciájának előkészítésére... Nos, a Varsói Szerződés országainak külügyminiszterei Bukarestben az európai helyzet alapos elemzése után — ne feledjük, a tanácskozás két napig tartott! — arra a következtetésre jutottak, hogy az eddigi, kétoldalú megbeszélések után a sokoldalú tanácskozások következhetnek. (Persze nem a „mindent vagy semmit” elve szerint: igenis lesznek, lehetnek további, külön, kettős eszmecserék is; éppen a magyar diplomácia szolgáltat erre példát, amikor külügyminiszterünk, Péter János a dán fővárosba utazik, hogy koppenhágai kollegájával a két országot érdeklő kérdéseken túl megvitassa az európai biztonság és együttműködés kérdéseit, az összeurópai konferencia előkészítésének ügyét.) 1969 márciusában, amikor az emlékezetes „budapesti felhívás” elhangzott, tudnivaló volt, hogy hosszú és fáradságos az út, amely a felhívásban foglalt szocialista javaslatok elfogadásáig, megvalósulásáig vezet. Mindenkinek számolnia kellett azzal hogy elsősorban az Egyesült Államok fogja ellenezni a terv életre keltét. Azt is várni lehetett, hogy Washington a NATO-t fogja felhasználni a szocialista országok kezdeményezésének elutasítására, vagy legalábbis az értekezlet összeültének halogatására. Érdekes ma egybevetni, hogy Péter János, a Varsói Szerződéshez tartozó Magyar Népköztársaság külügyminisztere a NATO-tagállam Dánia kormányának képviselőivel fog tárgyalni, a most véget ért héten pedig Brosio NATO-főtitkár igyekezett újabb akadályokat gördíteni az európai konferencia létrejöttének útjába. Brosio, az Észak-Atlanti Szövetség főtitkára — olasz. Róma diplomáciai szolgálatában állott, amikor a hidegháború éveiben moszkvai nagykövetként tevékenykedett. A NATO főtitkári székében valójában „nemzetek fölötti” funkció várt rá, de észre lehet venni, hogy Brasio nem annyira a NATO-t és annak tizenöt tagállamát szolgálja, hanem inkább az Egyesült Államokat... A NATO — az amerikaiak nyomására — az európai konferencia előfeltételévé tette, hogy előrehaladás történjen a Nyugat-Berlin vitás ügyeinek rendezéséért hivatott négyhatalmi, nagyköveti szinten folyó megbeszéléseken. A héten jutott el a szovjet, az amerikai, az angol és a francia nagykövet a 15. üléshez. A kiszivárgott hírek szerint van előrehaladás ... Willy Brandt nyugatnémet kancellár úgy is nyilatkozott, hogy most már igazi tárgyalásról lehet beszélni Nyugat-Berlinben. A bonni kancellár ezt éppen Nyugat-Berlinben mondotta, egy sajtókonferencián. Egy hét alatt már kétszer fordult meg a korábban elvbarátai által is „frontvárosnak” nevezett, makacsul az NSZK részének tekintett Nyugat-Berlinben. A városban küszöbönálló választásokkal magyarázza sűrű jelenlétét: „segíteni” akar a nyugat-berlini szociáldemokratáknak ... Egy kancellári látogatás, egy Bundestag-ülés, egy politikai párt kongresszusa, konferenciája újra meg újra csak az NDK és a szocialista világ provokálásának szándékát jelzi. Ez nem könnyíti meg a bonyolult kérdés rendezését! Pedig Brandt szavakban kifejezésre juttatja, hogy a négyhatalmi megállapodás után Bonn kész lenne az NDK-val tárgyalni Nyugat-Berlinről. (Elsősorban az odavezető utak „szabadságáról”.) Míg Európában a diplomáciai küzdelem békés formái jelentkeznek, Délkelet-Ázsiában tovább dörögnek a fegyverek, a Közel-Keleten pedig eltelt a fegyvernyugvás 30 napjából az elő 15. Mindkét vonatkozásban a várakozás hangulata a jellemző. Indokínában azt figyeli a világ, miként alakul a laoszi hadi helyzet, s hogy a Nixon által májusra beígért ,,pacifikáció" mit jelent majd a gyakorlatban? Az amerikai elnök nem átallotta fenyegetéseit kiterjeszteni a Vietnami Demokratikus Köztársaságra is.