Dunaújvárosi Hírlap, 1972. február (17. évfolyam, 9-17. szám)
1972-02-01 / 9. szám
Azonos munkához azonos feltételeket! A Dunai Vasmű termelésének egyik központi kérdésévé vált az acéltermelés fokozása. A hengerlési kapacitás növekedésével nőttön-nő a 7. acélhiány és a jelenlegi 200 ezer tonnás hiány az ötéves terv végére várhatóan eléri az 500 ezer tonnát. Ezt a mennyiséget a Dunai Vasmű egymaga — a jelenleg rendelkezésére álló berendezésekkel — képtelen elérni. A fejlesztés olyan lehetőségeit, mint a régi rendszerű kemencék nagyobb teljesítményűre alakítása, vagy az oxigénbefúvatás alkalmazása — már kihasználtuk. Tehát mindenképpen szükséges és indokolt olyan konstruktív megoldás a vasmű kebelében , amely a hiányt hosszabb távra pótolja. Azonban addig sem lehet karba tett kezekkel várni. A decemberi gazdasági aktíva célul tűzte ki a meglévő acéltermelő berendezések maximális kihasználását, hogy a negyedik ötéves terv végére egymilliónál több tonna acélt lehessen előállítani. Most tehát az úgynevezett „aprómunka” következik, amellyel sokat lehet lendíteni is a termelésen, de rontani is, ha nem megfelelően készítik elő a munkafolyamatokat. Az egyik legfontosabb tényező ezek közül is a kemencék javítása, felújítása — annak időbeni elvégzése — illetve a megadott határidők lehetséges csökkentése. Napok, órák megnyerése vagy elvesztése sokat számít. S, ha a jelenlegi helyzetet vizsgáljuk, sajnálatosan éppen az állapítható meg, hogy a kemence javításoknál nemhogy nyerünk időt , hanem még a közbülső javításra megadott 98 órát, illetve a felújításra előírt 168 órát mint normaidőt sem tudják tartani. í kemencefelújítás 24 óra késéssel Az acélműs kemencék javítását, felújítását éves keretszerződésben a Kohászati Gyárépítő Vállalat dunaújvárosi főépítésvezetősége végzi a vasmű fennállása óta. Mint nagyon sok vállalatot , ezt a főépítésvezetőséget is meglegyintette a munkaerőhiány szele. Bár rendszeresen képezték át a segédmunkaerőt szakmunkássá, és tavaly az első félévben Ózdról és Diósgyőrből is átcsoportosítottak embereket az építkezések idejére — a második félévben eljutottak a mélypontra. A többi kohászati vállalatnál közbejött átépítési munkák miatt a KGYV központja nem tudott segítséget nyújtani a dunaújvárosi főépítésvezetőségnek. A következmény: 24 óra késés a felújítási munkálatokban. Az acélmű tavaly feszített tervvel dolgozott. S hogy adóssággal zárta az évet — abban része volt a kemence-felújítások elhúzódásának is. Nászasság — kétségekkel A Dunai Vasmű illetékesei — látván a súlyos helyzetet — javasolták a KGYV-nek, hogy lépjenek frigyre x az ugyancsak a Dunai Vasműben dolgozó, a mélykemencéket építő Hőtechnika Vál-A frigyreieként sürgette, hogy januárban a 2. és a 3. számú kemencét fel kellett újítani a Martinban. S egyedül csak a Hőtechnika rendelkezett olyan tűzálló falazó részleggel, amely a kemencék rácsfalazatait alvállalkozásban el tudta bontani, illetve az újat felépíteni. Az egyezség megtörtént. A Dunai Vasmű maximális segítséget nyújtott a munka elvégzéséhez. Rendelkezésre bocsátott egy nagyteljesítményű bontógépet. A KGYV a maga fővállalkozói munkája mellett felszereléseket, szerszámokat, TMK felügyeletet és szakmai tanácsot adott a Hőtechnika Vállalat embereinek, hogy menjen a munka. Summázva az eredményt: a KGYV még be is segített az alvállalkozói munkába a végén, — a kevésbé rutinos hőtechnikának — de az átadással, az együttes erőfeszítés ellenére is — nyolc órát késtek. A normaidőt nem tudták tehát tartani, összevetve a korábbi 24 órás késéssel — ez mégiscsak jobb eredmény, de korántsem bíztató. Mert a két vállalat között olyan feszültség keletkezett, amely a KGYV számára felért egy kegyelemdöféssel. Tárca harc miniben A Hőtechnika Vállalat ÉVM-vállalat, az őt megillető kedvezményekkel. Idénypótlékkal, számára a vidékről bejárók különélési pótlékkal, havi 32 engedélyezett és kifizethető túlórával, s az ehhez csapható százalékokkal. A Kohászati Gyárépítő Vállalat KGM-vállalat, ahol idénypótlék nincs, különélési pótlék nincs, s túlórát nem lehet kifizetni — hiszen egészségre káros munkahely — tehát csak lecsúsztani lehet. Közös vállalkozásuk a kemence átépítéseknél ennek következtében egészen különös helyzethez vezetett. Az azonos munkahelyen dolgozó, egyformán nehéz munkát végző, ugyanazért a célért hajtó kemencekőművesek közül az ÉVM tárcához tartozók 700—1400 forinttal több pénzt vittek haza a borítékban, mint a KGM tárcához tartozó KGYV-sek. Lényegét tekintve csupán azért , mert annak idején egy más tárca szolgálatába szegődtek. Az pedig tapasztalati számokból köztudott a munkaerő hullámzásnál, hogy ötszáz forint különbségért már szívesen változtat bárki munkahetet. Vádolni a Hőtechnikát ezért aligha lehet inkorrektséggel — hiszen csak a lehetőségeivel élt. Mi tegyen a megoldás ? A KGYV, mint vállalat — hangsúlyozni sem kell különösebben — az acélműs kemencék átépítésével, mint fővállalkozó igen fontos népgazdasági érdeket szolgál. Vállain nyugszik, hogy a Martin képes-e a megadott ütem szerint termelni és a tervekben meghatározott acélmennyiséget — e nagy acélínség idején — hozni. De ezek a vállak nagyon meggyengültek és tovább erőtlenednek. Januárban — egy hét leforgása alatt — huszonhárom dolgozójuk nyújtotta be felmondását. Hogy mi legyen a megoldás — azt eldönteni, megtalálni — nem az újságíró dolga. Az azonban kétségtelen, hogy azonos munka végzéséhez — bármilyen tárcához is tartozzék az a vállalat a népgazdaságban — azonos feltételeket kell teremteni. Méghozzá addig, amíg nem késő. Mert a népgazdaság számára egyformán fontos ügyet szolgálnak. Sasvári György Kilencven tonna papír • terven felül Szombaton megkezdődött a termelés a dunaújvárosi papírgyár I. számú papírgyártó gépsorán. A tmk-brigádok a tervezettnél két nappal hamarább fejezték be a gépsor karbantartását. A két nap időnyereség 90 tonna papír terven felüli legyártását eredményezte. Miért több az üzemi baleset a Dunai Vasműben? Ülést tartott a vasmű szakszervezeti bizottsága A Dunai Vasmű Szakszervezeti Bizottsága legutóbbi ülésén többek között azt vizsgálta, miért romlott a munkásvédelem a gyár üzemeiben? A bizottság ülésén részt vett és felszólalt Fejér Antal személyzeti és oktatási igazgató is. Az előterjesztett jelentés feltárta, hogy 1971-ben — bár a munkakörülmények javításával, az utak rendszeres karbantartásával, jobb világítással, fürdők, öltözők felújításával, a nehéz fizikai munka gépesítésével igyekezett a vállalat jobb körülményeket teremteni — a munkasvédelem helyzete rosszabbodott. Az év során 563 baleset fordult elő, amelyek közül négy volt halálos. Csaknem négyezer órával több, összesen 14.113 munkaóra esett ki a termelésből. A balesetek miatt a vállalat 1 millió 184.400 forintot fizetett ki a dolgozóknak, illetve az SZTK-nak és a nyugdíjalapra. Legtöbb volt a kéz- és a lábsérülés. A legtöbb balesetet a betanított munkások szenvedték. Mégis e tekintetben emelkedés az 50 éven felülieknél következett be. A balesetekért 246 esetben igen, 317 esetben nem volt megállapítható a felelősség. „felelőtlen baleseteket” a jelentés azzal magyarázta, hogy nagyon sok ember a balesetet nem munkahelyén, illetve nem a munkájával kapcsolatos tevékenység közben szenvedte el. Az 563 balesetből 103 esetben folytattak fegyelmi eljárást a balesetet előidéző dolgozó ellen. A szakszervezeti bizottság tagjai számos kérdést tettek fel. A vita során olyan kép alakult ki, hogy az óvóintézkedéseket megtették, az oktatásokat formalitásmentesen megtartották, az év során háromszor nagyobb összeget, összesen kilencven millió forintot fordított a vállalat, munkásvédelmi beruházásokra, s ezzel kapcsolatos felújításokra, munkahelyek kisgépesítésére stb. A tavalyi balesetek okait minden esetben elemezték, a munkásvédelmi őrök bejegyzéseit ellenőrizték, és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket mindenütt megtették. Az előírásoknak megfelelő védőfelszereléseket jónak tartják, de szóvá tették, hogy nem minden munkahelyen használják azokat. megelőzéssel kapcsolatban elmondották, hogy a vállalat és a szakszervezet munkásvédelmi szakemberei közös intézkedési tervet dolgoztak ki, és eszerint tevékenykednek. Kifogásolták, hogy a gyáron belül még mindig sok a közúti baleset, sok a száguldó, szabálytalanul, veszélyesen közlekedő gépkocsi. Javasolták a helyszíni bírságolás bevezetését. A balesetek megelőzése, csökkentése nem kampányfeladat. Egész éven át törekedni kell arra, hogy a gyár valamennyi dolgozója a munkásvédelmi előírásokat szigorúan betartsa. A szakszervezeti bizottság kérte a vállalatvezetőséget, hogy a jelenleginél alkalmasabb, a célnak jobban megfelelő munkásvédelmi oktatótermet létesítsen. Pontosabban, gyorsabban Négy modern svájci csapcsiszológép érkezett a MOM dunaújvári óragyárába. Az új gépek automatikus vezérlésűek. A nagy figyelmet követelő kézi adagolást és méretbeállíást megszünteti az új gépek alkalmazása és ezáltal pontosabb és gyorsabb is lesz az alkatrészek készítése Megkezdődnek a zárszámadó közgyűlések a dunaújvárosi járás termelőszövetkezeteiben A dunaújvárosi járás termelőszövetkezeteiben február hónapban sorra megrendezik az 1971-es évet záró, az év munkáját értékelő, a gazdálkodásról számot adó közgyűléseiket. A közgyűlések sorát az egyik legkisebb termelőszövetkezet, a beloianniszi Béke nyitja meg. Itt ma, február 1-én, kedden tartják a közgyűlést, amelyen azonban — előzetes információnk szerint — túl sok jóról nem tudnak számot adni. A kis tsz-t 1971-ben jégverés mellett állatkár is sújtotta, így a garantált 80 százaléknyi alapmunkadíj mellett kiegészítő részesedésként csak 15 százalékot fognak kifizetni. A kárhoz képest, amelyet a tsz évközben elszenvedett ez is tekintélyes összeg, s bizony, hogy kifizethessék, a tartalékhoz is hozzá kell nyúlni. Február 4-én, pénteken az adonyi Március 21. termelőszövetkezet tartja meg zárszámadó közgyűlését. Itt a tagok a kiegészítő részesedést teljes egészében megkapják, annak ellenére jó évet zártak, hogy a közelmúlt egyik nagy beruházása, a szakosított sertéstelep, és az iparszerű sertéstartás kezdeti zökkenői eddig több költséget jelentettek, mint hasznot. A jó év főként a növénytermesztői ágazat érdeme, volumenében is, és nyereségben is a legtöbbet hozta a termelőszövetkezetnek. Néhány éve Adonyban új szervezeti formát, illetve vezetési rendszert vezettek be, aminek lényege, hogy minden termelési ágazat, üzemág önelszámoló és önállóan gazdálkodik. Az új rendszer bevált, ennek egyik bizonyítéka például a marhatenyésztés fejlődése, az ágazat több mint négyszeresét hozta a tervezett nyereségnek. Az új rendszer érdekessége, hogy például a marhák takarmányát, az ágazatnak magának kell termesztenie. Február 5-én, szombaton a besnyői Sallai termelőszövetkezet és a kisapostagi Napsugár termelőszövetkezet tartja meg zárszámadó közgyűlését. A besnyőiek jó közepes esztendőt zártak. Információink szerint a tervezett kiegészítő részesedést megkapják a tagok. Itt idén fejezik be a szakosított sertéstelep építését, maga a telep már kész, de a kiegészítő épületek — takarmánykezelő, raktár, stb. — még hiányoznak. A Bábolnától kapott sertésalapanyag nem váltotta be a tenyészállatokhoz fűzött reményeket, pontosabban azt, amire a bábolnaiak kötelezték magukat. A besnyői és bábolnai tsz között ezért vita folyik, s ez elég hosszúnak ígérkezik. A kisapostagi Napsugár termelőszövetkezetben is a tervezett kiegészítő részesedést fizetik ki, pedig nehezebb évet tudnak maguk mögött. A napraforgó és a kukorica hozama volt kevesebb a vártnál, a szedésre kész zöldbab pedig lefagyott. A lefagyás felől érdeklődve azt is megtudtuk, hogy a téeszben új gond az alkalmi zöldbabszedők biztosítása, azért új, mert egyre kevesebb dunaújvárosi jelentkezik erre a munkára. A zárszámadó közgyűlések többségét a jövő héten tartják a járás termelőszövetkezetei. A biztosított alapmunkabér 80 százalékát mindenütt kifizették, és a tervezett 20 százaléknyi kiegészítő részesedés kifizetése — előzetes tájékozódásunk szerint mindössze négy téeszben bizonytalan. Hét év alatt ezer „Vasmű lakás” Az országos lakásépítési program egy része, dunaújvárosi megvalósításához a vállalatok közül példamutatóan elsőként csatlakozott a Dunai Vasmű, amely 1969- től kezdve anyagilag is támogatja dolgozóinak ilyen irányú törekvéseit. Ezzel az elhatározással a vasmű évről évre száz és száz dolgozóját segíti hozzá, hogy saját magának otthont építtethessen vagy építsen magának, véglegesen letelepedjék a városban és nem utolsó sorban azért, hogy a kohászati nagyüzem dolgozójaként hosszú időre számíthasson munkájára a gyár. Az első két esztendőben, 1969-ben és 1970-ben összesen 286 „Vasmű lakás” épülhetett nemcsak a társasházakban, hanem az Újtelepen, vagy a Kertvárosban — családi házak formájában is. A negyedik ötéves terv ideje alatt a vasmű továbbra is támogatja dolgozói lakásépítési törekvéseit. Erre célra nagy összeget, fejlesztési alapjából és a részesedési alapból összesen kilencven millió forintot fordít. A terv első esztendejében, 1971 - ben társasházakban 234 lakáshoz jutottak, s ezen kívül 38 családi házat építhettek vasmű dolgozók. Az ötéves tervidőszak további négy esztendejében pedig még körülbelül 500 lakás építéséhez nyújt a gyár anyagi támogatást. Összegezve, 1069-1975. években, tehát hét év alatt a vasmű több mint ezer dolgozóját segíti abban, hogy saját anyagilag otthonhoz jusson.