Dunaújvárosi Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 44-52. szám)
1972-06-02 / 44. szám
Szeretettel köszöntjük megyénkben Fidel Castrot és kubai vendégeinket Kedves vendég, kiváló harcostárs, legendás forradalmár — Fidel Castro — Kuba miniszterelnöke, a Kubai KP első titkára érkezik ma megyénkbe. Castro — teljes nevén dr. Fidel Castro Ruz — alighanem a modern idők egyik legnépszerűbb, legvonzóbb arculatú forradalmárpolitikusainak egyike. Akinek volt alkalma személyesen találkozni vele, az meggyőződhetett : az atléta termetű, közvetlen modorú miniszterelnök egyénisége túlfeszít minden protokollkeretet. Kubában nem keltett feltűnést, az amerikai lapok azonban sokáig cikkeztek arról, hogy amikor tavaly októberben Koszigin Havannában járt és meglátogatta a főváros környékét — a szovjet és a kubai kormányfő egy katonai dzsippben ült — s a kocsit Fidel Castro vezette. Ez a kis mozzanat jellemző Castrora. És ez a közvetlenség is — amely természetesen szilárd elvhűséggel, forradalmi irányítókészséggel, következetességgel párosul nála — oka népszerűségének. A kubaiak rendkívül becsülik Castro személyes bátorságát, áldozatvállalását. Annak idején, 1953-ban 26 éves, jól kereső fiatal ügyvéd volt. A karrier (a polgári formátumú karrier) küszöbén állt: apósa közlekedésügyi miniszter, sógora belügyi államtitkár volt. Mégis — látva, megismerve védőügyvédi munkája során az ország valóságát, a nép nyomorát — 1953. július 26-án maroknyi csapatával megrohanta a santiagói Moncada laktanyát. Az akció nem sikerült, Castrót tizenöt évre ítélték Amnesztiával szabadul, két év múlva már ismét Kuba felé tart mexikói ideiglenes száműzetése színhelyéről. Gerillatársaival Granma nevű hajóról száll a partra. A Sierra Maestra-i hegyekben kezdték a harcot. Csapatuk egyre nagyobb lett, 1959. január 1-én győztesen bevonultak Havannába. Ez a kubai forradalom története , és Fidel Castro élettörténete is. Azóta egy nyolc és fél milliós kis ország, közvetlenül az Egyesült Államok szomszédságában, a szocializmust építi. Ez szomszédság, a kubai múlt a (a latin-amerikai országokéhoz hasonló monokulturális elmaradottság, az Egyesült Államoktól való függés), a szigorú amerikai blokád érzékelteti azokat a nehézségeket, amelyek a szocializmus építését most már tizennegyedik éve kísérik az országban. Az elért eredmények illusztrálására meg csak annyit: Kuba az egyetlen latin-amerikai állam, ahol leküzdötték az analfabétizmust (a hat éven felüli lakosság 95 százaléka tud írni—olvasni). Fidel Castro a fejlődés jelenlegi szakaszát így értékelte: a forradalom „túlélésének időszaka” befejeződött és a védelem mellett most már van elég erő a gazdasági problémák megoldásához is. A blokád leküzdésében a népi rendszer védelmében a szocialista országoknak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak kezdettől fogva nagy szerepük volt. Ennek az együttműködésnek köszönhető, hogy Kuba ipara, kereskedelme most már semmilyen vonatkozásban sem függ az Egyesült Államoktól. A forradalom győzelme óta például 162 ipari létesítmény épült szovjet segítséggel a szigetországban. Hazánk is a lehetőségeihez mérten — minden segítséget megadott és megad a kubai népnek. 1960 decemberében vettük fel a diplomáciai kapcsolatot. Az utóbbi időben erőteljesen növekedett gazdasági, műszaki és tudományos együttműködésünk. Korábban Ikarus autóbuszokat, Diesel-mozdonyokat szállítottunk. Most sok egyéb között magyar szakemberek állítják fel Kuba vágóhídjait, magyar geológusok segítenek a nyersanyagkincs feltérképezésében. A szigetország ipari és mezőgazdasági üzemeiben, laboratóriumaiban több mint száz magyar dolgozik. Nemrég magyar segítséggel üvegkombinát épült. A két ország közvetlen gazdasági kapcsolatán túl, az eszmék és érdekek azonossága alapján, a nemzetközi porondon is szoros együttműködés alakult ki. Megnyilvánul ez egyebek között az ENSZ-ben elfoglalt egységes álláspontban, nemzetközi kérdések azonos a megítélésében. Fidel Castro mostani — az európai szocialista országokat érintő — körútja is a világpolitika nagy kérdéseiben elfoglalt közös pozíciónkat és a szocialista országok egységét erősíti. Hazánk, megyénk népe szeretettel köszönti vendégét, Kuba nagy fiát, Fidel Castrot. A kétmilliomodik forma finomlemezre várva A Dunai Vasmű hideghengerműve csaknem hétéves. Az előzőleg tervezett évi negyedmillió tonnás kapacitást jóideje túlszárnyalták. Az idei cél, hogy az eredeti, a névleges kapacitást ötven százalékkal meghaladva, összesen 400 ezer tonna finomlemezt hengereljenek. A mennyiségi és minőségi fejlődést különböző műszaki fejlesztések révén érték el. Ilyen műszaki fejlesztés adott módot a nagyobb súlyú tekercsek pácolására, a kombinált savas pácolásra. A hengerállványokat félautomata rendszerűvé korszerűsítették, bővítették a hőkezelő kapacitását. A hideghengerműben az üzembe helyezés óta június 1-ig egymillió 800 ezer tonna finomlemezt hengereltek. E mennyiségnek 26 százalékát exportálták. A finomlemezek idén 28 országba jutnak el. A tervek szerint a hideghengerműben ebben az évben várhatóan kihengerelik kétmilliomodik tonna finoma lemezt is. ■ ■Öt hónap alatt 240 lakást adtak át az építők Sokféle naptár van forgalomban, mégis az egyik legizgalmasabb naptárt a 26. Építőipari Vállalat városépítőinél láttam a napokban. Csak a hónapok vannak feltüntetve rajta, és mellettük számok: íme, a naptár, amely azt jelzi, hogy az 1972. esztendőben havonta hány lakást adnak át a beruházónak. Júniusban járunk, jogos tehát a kérdés, sikerült-e a naptárban megjelölt lakásátadási ütemet tartani? * — Nem vagyok babonás — mondja Horti József főépítésvezető —, azért nem kopogom le, de eddig sikerült naptár szerint haladni. Május 31-ig 240 lakást adtunk át a beruházónak. És minden reményünk megvan arra, hogy az idei lakásépítési feladatokat maradéktalanul teljesítsük, 692 lakást adunk át, amelyhez 39-et már terven felül teszünk hozzá. Hangja magabiztossá válik. S erre jó oka van, mert a városépítők munkája az elmúlt esztendőben gyökeresen megjavult. Az idei év elején pedig olyan szervezési intézkedéseket tettek — szakosították a városi építésvezetőségeket —, amelyekkel még hatékonyabbá vált a munka. Sokkal nagyobb feladatot teljesíthetnek, és jobb minőségben, mint a korábbi években. Az év első öt hónapjában — a tavalyihoz viszonyulva — húszmillió forinttal nagyobb tervet teljesítettek. Húsz százalékkal javult a minőség, negyven százalékkal kevesebb hiányt kellett pótolni a lakásokban, és tíz százalékkal kisebb az „értékcsökkenési leírás”. — Tehát a mennyiségi növekedést a minőségi javulás kísérte. Mi a garancia arra, hogy az év további részében is tudják tartani a naptárban megjelölt ütemet? — Mindenekelőtt az, hogy a 240 átadott lakáson kívül május 31-ig 310 lakást szereltünk össze, amelyben a belső szakipari munkák vannak még hátra. De ez is gyorsabb ütemben halad, mint korábban, mert a főépítésvezetőség a legfontosabb szakipari munkák — festő, asztalos, üveges, burkoló — elvégzését főépítésvezetőségi erőkből oldja meg. Erre a célra létrehoztunk egy ütőképes gárdát. — Milyen tényezők járulnak hozzá, hogy a főépítésvezetőség sokkal jobban dolgozik most, mint a korábbi években ? — Már említettem az átszervezést. Hadd emeljem ki a munkaversenyt, amelynek olyan élenjárói vannak, mint Botocska Pál, Horváth János, Keglovics István, Vorák József, Mittelholcz Sándor, Esztergomi Sándor brigádjai, akikkel tavaly elnyertük a vállalat kiváló főépítésvezetősége címet. Sokszor hivatkoztunk már rossz eredmények esetén az időjárásra. Hadd mondjam, hogy most az is segített bennünket. És nem utolsósorban folyamatosan kapjuk a házgyárból az elemeket, jobb minőségben, mint al elmúlt években. — Az idén megpályázzák-e újra a kiváló főépítésvezetőség cím elnyerését? — Természetesen, és minden vágyunk az, hogy meg is szerezzük a kitüntető címet. — Széles szurkolótáborra számíthatnak. A lakásigénylők széles táborára, akik jól tudják, hogy az önök sikereitől is függ, mikor jutnak lakáshoz. S. Gy. December: 39 Február: 56 Március: 78 Április: 39 ! Május: 67 ! Június: 67 ? Július: 67 ! Augusztus: 78 Szeptember: 78 ! Október: 78 November: 84 T TM*Talán nem késett el késői soraival a tanítvány. Rég felnőtt már, tehát nem a nádpálcás embert tiszteli Benned, hanem a szigorú emberségedet, és azt a nyomasztó erkölcsi kényszert, amivel követelni tudtál, amivel hitet adni tudtál. Csináljunk számvetést, drága öreg barátom, mi maradt az útravalóból, amit egyszer a tanítvány kapott. Elfogadtam és hittem, hogy több jó ember jár a világban, mint rossz. Vagy ami ugyanaz: több a jó az emberekben, mint a rossz. így nézek az emberek szemébe, és szeretem őket. S tudod hányszor hátbaveregettek, mondván: „nahát, hogy milyen naív vagy!” Látod, ez a leereszkedő hátbaveregetés még ma is fájdalmasabb a pofonoknál. Elfogadom, hogy az embernek nyíltnak, becsületesnek kell lennie. Honnan van hát, hogy kegyes ravaszkodásokkal, képmutatással néha igazán naív füllentéseikkel akarnak és tudnak boldogulni az emberek? Tudod-e, mennyivel nehezebb egyenesnek lenni, tetteinkért felelősséget vállalni, tekintélyt szerezni az adott szó szentségének? Mennyivel nehezebb elvállalni, ha hibáztunk? Mennyivel nehezebb a férfiasság a kézdörzsölő alázatnál? Férfiasság... A te szótáradban — emlékszem — az egyenes gerincet jelentette. Hogyan devalválódhatott korszakáná, nyavalygó envelaéssé, a test és szellem prostitúciójává? A felelősség vállalása, a küzdés mindenért, ami szép és nemes, örök teher azoknak, akik viselni merték. Honnan vesznek erőt ehhez a tanítványok, hogy szegényebben, kopottabban vigyék ezt a terhet? Megszállottak módján őrizzük emberségünket, mert többet ér az, mint magunkat megcsalva hozzáférni az élet nyújtotta zsírosabb falatokhoz. Aki egyenes úton jár, mindig kiszolgáltatottabb, védtelenebb a sanda helyezkedőnél. Talán többet is téved, mert elvekhez, eszményekhez méri önmagát és nem a pillanat lehetőségeihez. Ha tudtad, hogy így van, miért tereltél a nehezebb, göröngyösebb útra? Azt mondtad, a tudás hatalom. Tudod-e hányat tett tanítványaid közül gyámoltalanná a felismerés, hogy pokolian keveset tudunk? A több tudással egyenes arányban nő a kétségbeejtő felismerés, hogy semmit sem tudunk. S aki sohasem vette a fáradtságot, hogy álmatlan éjszakákat töltsön számok, könyvek, rajzok felett, magabiztosan, kurtán ítélkezhet agyvelődről, megmosolyogtatja mindazt, amiért emberek felteszik életüket, kényelmüket. Példaképedről beszéltél. S mert magad is hittél szavaidban, példakép lettél Te is. Végigjártam a példaképek útját. Lőtt sebeket láttam, amelyektől félek, s láttam elfelejtett, jeltelen sírokat, múzeumokban őrzött szú rágta ereklyéket. És megöregedett embereket — köztük Téged is — akik „nem vitték semmire”. A suhancok vén krapeknak neveznek az utcán egymás között, s ha látványra éhesek, megnézik egy jólfésült szépfiú zakóját, s kocsijába szálló szűkszoknyás szeretőjét. Csalódtam volna Benned? Nem, ne hidd. Te nem mondhattál mást onnan a katedráról, őrizünk és viszünk tovább benneteket, mert élni csak úgy érdemes, ahogy azt Ti tanítottátok. Az egyszeregyen nem kell gondolkodnunk többé, az integrált meg úgy is elfelejtettük a vizsga után. Amit az emberről és emberségről mondtatok, az megmaradt a tanítványban, s talán csak tíz-húsz év múlva fejti meg szavaitok titkát. De akarja megfejteni. Köszönet az ideálokért, amik így megfakultan, szerényebben is csillognak bennünk. Köszönöm Neked, hogy azért végül is jóban vagyok magammal, nem kell pörölnöm a lelkiismeretemmel. Tudod-e, hogy akikhez szólhatok, azoknak azt mondom el, amit Te mondtál nekem? Embernek, forradalmárnak nincsen választása rms. Csak ez a nehezebb, göröngyösebb út, amelyen Te és ti valamennyien indítjátok el az életeket. Holnap egy szál virágot adunk gyermekeink kezébe. A szülők üzenete, ki nem mondott bíztatása ez. Az ember tisztelgése Tanítója előtt. Nagy Jenő TANÍTÓMHOZ Megkezdődött a borsószüret A borsójáról híres Mezőföldön már szüretelik a borsót. A legutóbbi jégverés ugyan nagy károkat okozott a borsóföldeken, de az első idei szüret a rácalmási Népfront Termelőszövetkezet borsóföldjein mégis jó termést ígér. Szerdán itt háromszázan szedték az expresszborsót, a legtöbb szüretelő a helyi általános iskola diákjai közül került ki. A szedők a leszüretelt borsó kilójáért két forintot kaptak.