Dunaújvárosi Hírlap, 1972. november (17. évfolyam, 88-95. szám)

1972-11-05 / 88-89. szám

12. oldal / Szujunbáj Eralev: Még egyszer A mezőket, » hol lövészárkot ástunk, az utakat, hol vízzel telt a rög. A dünákat Kelet-, Dél-Európa s Oroszország síkjai között, a nagy és kis folyókat, a Dnyepr és a Sztri fény völgyeit, hol sík és táv a láthatárra dőlve , a horizonttól felénk közelit, barátaimat, üvegszép szemekkel az öröklét háromszögébe zárva látnom kell, látnom még az egyszer, szívemmel ismét megérinteni, emlékül újra valamit kiásni, látni, morzsolni, és megérteni! Ott mentünk egyszer feladatra — az ég ezer darabra csattant, s mert izgalmas volt az az akna, vér és sár közt én megmaradtam. Maradtam én, de e pokolban a kis noteszom elveszett, benne a versek kusza sorban, egyszóval: sorsok, emberek. Azóta rám törnek az esték, a próba kínjai testemen: sikerülne e füzetecskét meglelni ott? Igen, vagy nem? Fordította: Havas Ervin Dunaújvárosi Hírlap Mi újság a szovjet irodalomban ? Talán nem szerénytelenség, ha magyar újdonsággal kezdem ezt a krónikát. Az egyik legtekintélyesebb moszkvai folyóirat, a Novij Mir is méltatta az eseményt: Németh László regényének, a Gyásznak a kiadását. Ez az első Németh-regény, amelyet oroszul is kiadtak, és a kritikus, Andrej Turkov szerint „keserű sorsról tudósít Németh László, és olyan gyönyörűen, becsülettel és szívből tudósít erről a sorsról, hogy az orosz olvasók most már érdeklődéssel várják ennek a szerzőnek minden újabb művét ...” Jelena Malihina irodalmunk kitűnő ismerője és áldozatkész fordítója tolmácsolta a regényt, és az ő nevéhez fűződik a magyar kultúra egyik-másik kimagasló teljesítményének orosz megjelentetése is. Illyés Gyula Petőfi-könyve mostanában jelent ugyancsak meg moszkvai könyvesboltokban, a Petőfi régi ismerőse az orosz olvasóknak: a forradalmi demokraták már a múlt század ötvenes éveinek végén tolmácsolták egy-egy költeményét, az első kötetet pedig maga Anatolij Lukacsarszkij, a szovjet állam első művelődésügyi népbiztosa állította össze és fordította le. Azóta a szovjet költészet legkitűnőbbjei fogtak össze Petőfi minél méltóbb orosz megszólaltatásáért — sikerrel. Illyés könyvével viszont hiteles útikalauzt is kapnak az oroszul olvasók a nagy költő megismeréséhez. Hadd hangsúlyozzam ismételten, hogy nem szerénytelenség ezekkel a magyar érdekű hírekkel kezdeni egy szovjet irodalmi krónikát. Azjárt sem, mert bármely szocialista nemzet hasonló felsorolással kezdhetne egy ilyen beszámolót, és azért sem, mert ennek az irodalomnak lényegéhez tartozik internacionalizmusa. Már Gorkij az első írókongresszuson, 1934-ben kimondotta, hogy a szovjet irodalom — soknemzetiségű irodalom, tehát az oroszok mellett — velük egyenlő jogon — az üzbégek, az ukránok, az észtek vesznek részt ebben az alkotó folyamatban, összesen hetvenkét nemzetiség képviselői. És internacionalista ez az irodalom azért is, mert folytonosan törekszik arra, hogy a világirodalom jeles eredményeivel szinkronban legyen, mégpedig nem csupán az úgynevezett nagy népek irodalmával, hanem a kisebb lélekszámú, az elszigeteltebb nyelvű nemzetek kultúráját is közvetítik. Ezzel ez utóbbiak számára mintegy kaput is nyitva a világirodalom befogadási lehetőségei felé. Lássuk azonban, hogy a magyar újdonságok mellett miféle hazai könyvekkel ismerkedhet meg az oroszul olvasó... A hatalmas termésből roppant nehéz a válogatás, hiszen az új könyvek áradata mellett figyelemmel kell kísérni a több tucatnyi 15—20 éves irodalmi folyóirat termését is. Most ezért csupán olyan neveket említek, amelyek a magyar olvasó számára jól ismertek. Például Konsztantyin Szirnovovét, A várt team ... költője, a Nappalok és éjszakák, az Élők és holtak, a Nem születtünk katonának, az Utolsó nyár írója kisregényt tett közzé, melynek címe: Húsz nap, háború nélkül. A regény cselekménye egyszerű: Lopatin őrnagy, a hadsereg napilapjának, Krasznaja Zvezdának a hadia tudósítója, 1943 elején húsz nap szabadságot kap. Lopatin a háború kitörése óta állandóan a fronton tartózkodik, átélte a visszavonulás rettenetes napjait, hónapjait, ott volt a sztálingrádi ütközetben. Váratlan ajándék számára a húsz nap szabadság, amely egyúttal azt is jelenti: húsz nap élet — a halal mindenperces fenyegetése nélkül. Taskentbe utazik, mert egy Sztálingrádról szóló film forgatásánál kell tanácsadóként közreműködnie. Szimonov, aki eddigi regényeiben főleg a frontok életét mutatta meg, most a Hátország hősies, áldozatokkal telített hétköznapjait örökíti meg. Ismerős témát elevenít még a hetvenöt esztendős örökifjú, Valentyin Katajev is új regényében, amelynek címe: a Széttört élet, avagy Oberon varázskürtje. A regény önéletrajzi ihletésű, s voltaképpen asszociációk laza szövedéke. A gyermek és a gimnazista Katajev életéről rajzol képet. Ez az a kor, amelyet egy másik, immár klasszikus Katajev-regényfiöl, a Távolban egy fehér vitorla oldalairól is ismerünk. A század első évei az első orosz forradalon napjai elevenednek meg egy kisfiúra történő visszaemlékezés tükrében. Széles körben emlékeztek meg Szovjetunió-szerte a kitűnő kazah író, Muhtar Rutzov születésének hetvenötödik évfordulójáról. Ruszov immár tíz esztendeje halott, de műveinek olvasottsága csöppet sem csökkent, a kirgiz irodalmon belüli történeti értéke pedig vitathatatlan, s ennek kisugárzása érzékelhető a szovjet irodalmak nagyobb családjában is. A magyar olvasók — Rab Zsuzsa nagyszerű tolmácsolásában — történelmi regényét ismerik, A költő útját, mely az első kazah költő, Abaj Kunonbajev életét és harcait örökítette meg. Egy elbeszélése is megjelent: A szürke farkas, a Nagyvilág hasábjain (1961. 3. szám), ez pedig a Kazah sztyeppék vad életének romantikáját kegyetlen, nyers színekkel ábrázolta. A mostani évforduló ürügyén egyebek között a világhírű kirgiz művész, Csingiz Ajtmatov méltatta Ruezov munkásságát. Kiemelte azt a nehézséget, hogy milyen roppant erőfeszítés szükségeltetik egy írástudatlan nép írott irodalmának megteremtéséhez. Ajtmatov nyilván önnön tapasztalatairól is szól: ötven esztendő alatt a kirgiz és a kazah irodalom olyan utat járt be, melyet más, szerencsésebb népek kultúrája évszázadok alatt tehetett meg. Ennek a hirtelen növekedésnek — fejtegeti Ajtmatov — vannak nyilvánvaló hátrányai is, de az olyan művészek életműve, mint amilyen Auezov is a szocialista, a szovjet fejlődés előnyeit bizonyítják. Auezov egy nép legősibb műveltségi rétegeit azonnal a XX. század legforradalmibb eszményeihez kötötte. Életművének kivételes jelentőségét ez is megadja. És egyben a szovjet irodalom egyik jellemző tulajdonságát is példázza. Hosszan sorolhatnám még az újdonságokat... A kitűnő poéta, a nálunk is kedvelt Andrej Voznyeszenszkij új verseskönyvvel jelentkezett. Jevtusenko amerikai és vietnami élményei nyomán írott verseit közli különböző folyóiratokban. A lényeg azonban az, hogy a szovjet irodalom egészséges szellemiségében, új, kitűnő alkotásokkal köszönti ezt az ötvenötödik november hetedikét is. E. Fehér Pál 1972. november 5., vasárnap Könyvtár - Gorkij nevével A könyvtár, amelyet Gorkijról neveztek el, csaknem 200 ezer kötet könyvet, folyóiratot, kottát, lemezt, magnószalagot kínál olvasóinak. 15 nyelven gyűjtik a társadalomtudományi tárgyú műveket, szépirodalmat, nyelvés irodalomtudományi, történelmi, földrajzi, néprajzi, filozófiai könyveket, a marxizmus, leninizmus irodalmát, a művészetekkel foglalkozó alkotásokat. Budapesten, a Molnár utcában működik az ország leggazdagabb idegennyelvű könyvtára. Kezdetben csak orosz nyelven gyűjtöttek, de már 1057 óta angol, német, francia, később olasz és spanyol, majd a népi demokratikus országok irodalmát is eredeti nyelven szerezték be. Az Állami Gorkij Könyvtárban ezen kívül még harmincöt nyelven megjelenő kiadványok képviselik a nem világnyelveket — a grúz, arab, kínai, szuahéli, könyvek, újságok telítik meg a polcokat. Hétezer állandó olvasó — egyetemista, diák, szellemi és fizikai dolgozók, pedagógusok, szerkesztők, műfordítók, külkereskedők a könyvtár látogatói. Sokan, akik idegen nyelvet tanulnak, gyakorolnak, vagy eredetiben olvassák az idegen nyelvű irodalmat. Az audiovizuális stúdióban huszonegy nyelven tanulhat, hallgathat leckét irodalmi szemelvényt, verset, elbeszélést a könyvtár tagja. Elkülönített fülkében magnetofonról hallgatható le a nyelvkönyvek anyaga, vagy akár Lev Tolsztoj, Hemingway hangja. A földszinten a kölcsönzőben tízezer kötet könyvvel töltötték meg a polcokat. Nyelvek és témák szerint csoportosítva a szabad polcos rendszerű teremben válogathat, böngészhet, keresgélhet mindenki magának olvasnivalót. Persze ott a könyvtáros is, aki segít, tanácsot ad, könyvet ajánl. A katalógus és a negyedévenként kiadott gyarapodási jegyzék ad támpontot a válogatáshoz. A 10 ezer kötet könyvet időről időre cserélik, felfrissítik. — A gyarapodási jegyzéket nemcsak könyvtárunk olvasói használják — tájékoztat Sándor László, a könyvtár igazgatója —. Rendszeresen elküldjük kiadványainkat a megyei, a járási, a városi és a községi könyvtáraknak. Így a vidéki olvasókkal is közvetlen kontaktusban vagyunk. Kiválasztják az őket érdeklő művet, kívánságukat levélben közlik velünk, s mi még aznap postázzuk a kért könyvet a kölcsönzésre. Sokezer kérelemnek tettünk így már eleget. Ha pedig a kért mű nem található könyvtárunkban, akkor is gondoskodunk, hogy az olvasó kívánsága teljesüljön, más könyvtárhoz juttatjuk a kérelmet, olykor külföldről kölcsönözzük. Az olvasóteremben csak a lapok zizegése töri meg a csendet. Elmélyült fiúk, lányok, öregemberek hajolnak az asztalok fölé. Egyszerre nyolcvanan olvashatnak a kellemes, kényelmesen berendezett olvasóteremben. Ide a tájékoztató szolgálaton át lehet bejutni. Itt kap mindenféle kérdésére választ az olvasó,személyesen vagy írásban. Adatokat gyűjtenek, sokféle katalógust vezetnek. Csak mutatóba néhányat. Van cikk- és életrajz katalógusuk, gyűjtik az írók fényképeit, azt, hogy egy-egy mű hány nyelven jelent meg. Csoportosítják az írókat irodalmi díjaik szerint. Másik épületben — a Gorkij-fasorban — kapott helyett a Gorkij Könyvtár zeneműtára. Itt is, mindenféle könyvtári szolgáltatással várják a látogatókat. Kölcsönöznek 25 ezer kottát, zenei tárgyú könyvet, 20 idegen nyelven megjelenő zenei folyóiratot. Hatezer lemezből álló gyűjteményük a helyszínen lehallgatható , de magnószalagon is hazavihető, kölcsönözhető, másolható a zenemű. Zenét tanulók, kutatók, esztéták, előadóművészek, karmesterek, énekesek látogatják rendszeresen zeneműtárat. Elsősorban az a európai — ezen belül is a szovjet zenét gyűjtik, de gazdag amerikai, ázsiai, afrikai zenei anyaguk is. Figyelemreméltó az Állami Gorkij Könyvtár kiadói tevékenysége is. A már említett gyarapodási jegyzéken kívül bibliográfiákat, értékes adatokat összefoglaló köteteket jelentetnek meg, így készült a Lev Tolsztoj műveit felsoroló gyűjtés, a Gorkij bibliográfia az író születésének 100. évfordulójára, a Szovjetunió 50 éve memoárokban, vagy a Szovjetunió 50 éve kottákban című kiadvány. Beethoven születésének 200. évfordulójára három kötetben gyűjtötték egybe a zeneszerző munkásságáról szóló művek jegyzékét, a Beethoven-művek lemezeit és a megjelent kották jegyzékét — 56 hazai zenei könyvtár közreműködésével. Kádár Márta A 80 személyes olvasóterem 400 újságot, 4 ezer kötet könyvet kínál . (MTI fotó—KS) Ketten az elnökségből Egy régi közmondás úgy tartja, hogy ki-ki a saját szerencséjének kovácsa, inkább talán sorsának — ha már fiatalon komolyan veszi. Lengyel Beatrix és Csontos Katalin, a Barátság úti Általános Iskola két tanulója feltétlenül azok közé tartozik, akik komolyan veszik. Mindketten kitűnő tanulók, de mindketten tudják, érzik, hogy vannak az életben bizonyos dolgok, amiket nem lehet a könyvekből megtanulni, s ami csak gyakorlással kialakítható képesség. Például az, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy egyszer majd átvegyék a saját életük és a kisebb-nagyobb közösségek szervezésének, irányításának stafétabotját a felnőttektől — a közéleti tevékenység képessége. Ezt Beatrix, mint elnök, Katalin pedig, mint jegyzőkönyvvezető gyakorolta a kisdobosok és úttörők V. Városi Parlamentjén, a résztvevő felnőttek szerint meglepő eredménnyel. A nyolcadikos Beatrixnál okosabban, határozottabban, ugyanakkor tapintatosabban egy felnőtt sem irányíthatta volna a parlamenterek tanácskozását Pedig először vállalkozott ilyesmire. — Nem féltél? — Nem, mert az iskolában már voltam elnök, ennek alapján javasoltak. Apu is mondta, hogy mindent szabad, csak félni nem. Fő a határozottság. — Volt olyan pillanat, amikor eszedbe jutott ez a tanács? — Igen, öt óra előtt, amikor a Zsuzsa néni odasúgta nekem, hogy kicsúsztunk az időből, legfeljebb három perc van még a hozzászólásokra. Éppen akkor jelentkeztek a legtöbben. Láttam, hogy kettő közülük először nyújtja a kezét, neki még szót adtam. Utána pedig gyorsan azt mondtam: pajtások, látom, elfáradtatok hosszú vitában, ezért egy röaid szünetet rendelek el. A hetedikes Katinak sem volt egészen újszerű a megbízatása. Igaz, hogy jegyzőkönyvet még soha sem vezetet, a raj- és csapatnaplóada azonban gyakran írt. Akik jegyzőkönyvet olvastak, csodálkozva tapasztalták, hogy milyen áttekinthetően és milyen valósághűen örökítette meg Kati a tanácskozáson elhangzottakat. — Ez csak részben igaz — tiltakozik —, mert volt olyan hozzászólás, amiből a nevet és a hozzászólás tárgyát írtam le. Az első szünetig megpróbáltam szó szerint jegyezni, hogy nem de aztán rájöttem, mindenki mond lényegeset. Az első sorban ült egy szőke fiú, az még arról is beszámolt, hogy az osztályukban valaki kardigánnal verekedett. — Melyik felszólalást írtad a legszívesebben? — Általában a tömören fogalmazóiakat. Egy Sógor Zoltán nevű pajtás például három-négy mondatban elmondta, hogy milyen nehéz őrsi órát tartaniuk a takarítás miatt, és hogyan fogják ezt megoldani a jövőben. — Nem gondoltál arra, hogy te is felszólalj? — De igen. Ránéztem az egyik felszólalóra, és láttam, hogy barna ing van rajta. Gondoltam, megkérdezem, miért nem gyártanak fehér úttörőingeket a fehérneműgyárban? A mi őrsünkben is nagy gond volt a beszerzés. Az egyik fiúnak én vittem be a húgom kinőtt ingét. Most már sajnálom, hogy nem jelentkeztem. Beatrix elmeséli, hogy az egyik jó felszólalásnak azt tartotta, amikor egy fiú beszámolt a csapattanácsuk működéséről. — Klassz dolog, hogy a tanács részt vehet a magatartási jegyek kialakításában. „Klassz” bizony. Mert a közéletiség igényét segíti megteremteni. K. J.