Dunaújvárosi Hírlap, 1973. július (18. évfolyam, 53-61. szám)

1973-07-03 / 53. szám

Kialudt az olimpiai láng Kétezer kispajtás búcsúzott a IX. Nyári Úttörő Olimpia vá­rosától Pénteken még alig feje­ződtek be az olimpiai verse­nyek, még alig ült el a „csa­tazaj" a pályákon, a kispaj­tások már szállásukra igye­keztek, hogy kicsinosítva, az olimpia versenyeinek fára­dalmát levetkőzve vegyenek búcsút Dunaújvárostól. Még egy utolsó istenhozzádot mondtak a Vasmű útnak, fel­hörpintették az utolsó „italt” az Olimpiai bárban, s a fan­fárok hangja már az ünnep­ség kezdetét jelezte. A hatalmas emberkaréj mint gyermekét ölelő anya keze­ fogta közre a Lenin te­ret, a záróünnepség színhe­­­lyét. Dunaújváros szignáljá­nak befejező akkordjai még a tér felett zengtek, amikor megérkeztek a térre a kis­pajtások. Felharsant Gá­­b­orfi Lajos szemleparancs­nok vezényszava, akinek je­lentése után Nemes Péter, a Magyar Úttörők Szövetsége titkára köszöntötte a pajtá­sokat. Felcsendültek a Himnusz hangjai, majd Topán­ka György, a KISZ városi bi­zottságának titkára nyitotta meg az ünnepséget. Köszön­tötte a megjelenteket, közöt­tük Csanádi Árpádot, a NOB tagját, a MOB elnökét, az OTSH elnökhelyettesét, Nemes Pétert, a Magyar Úttörők Szövetsége titkárát, Závodi Imrét, a Fejér me­gyei Tanács elnökét, Hiller Istvánt, az MSZMP Fejér megyei Bizottsága Osztályve­zetőjét, S­á­r­o­s­i Józsefet, az MSZMP városi bizottsága el­ső titkárát, Pasztner Fri­gyest, a KISZ Fejér megyei Bizottságának titkárát, Só­­falvi Istvánt, a városi ta­nács elnökét, majd felkérte Nemes Péter elvtársat be­széde megtartására. A Magyar Úttörők Szövet­ségének titkára beszéde be­vezető részében a mesevilág csodálatos erejű hőseihez ha­sonlította az olimpikonokat, akik megvalósították a hét­köznapok csodáit, az új nagy­szerű eredményeket, bajnoki csúcsokat. Elismerően szólt a bajnokok teljesítményéről, az aranyérmeseket felkészítő ed­zők, tanárok munkájáról, majd így folytatta beszédét: „Kedves Pajtások! A ti ne­vetekben,, a Magyar Úttörő­szövetség Országos Elnöksége és a rendező szervek nevé­ben szeretném megköszönni Dunaújváros párt-, állami és gazdasági vezetőinek, kollek­tíváinak azt az áldozatos, fá­radságot nem kímélő mun­kát, amellyel lehetővé tették a IX. nyári olimpia orszá­gos döntőjének sikeres meg­rendezését. A nevetekben kö­szönjük meg azt a nagy munkát, azokat a feledhetet­­­len napokat, amelyek majd magyar úttörőmozgalom történetének legszebb esemé­­nyei között foglalnak helyet. Köszönet mindenkinek, akik­nek tudjuk a nevét és a sok­sok, számunkra névtelennek is.” A továbbiakban emlékez­tetett arra, hogy az a Duna­újváros volt a vendéglátó, amelyet az emberi küzdelem emelt szívós harcban város­sá. Kérte a fiatalokat, ne fe­lejtsék a város gondoskodá­sát, beszéljenek otthon arról, milyen városban voltak. Beszédét így fejezte be: „Kedves Pajtások! Búcsú­zunk az olimpiai lángtól, a IX. Nyári Úttörő Olimpia versenyeitől. Búcsúzunk, de vidám tettekre készen vál­junk el egymástól,, készül­jünk új feladatok megoldá­sára. A IX. Nyári Úttörő Olimpia országos döntőit ezekkel a gondolatokkal be­zárom, viszontlátásra a X. Nyári Úttörő Olimpia orszá­gos döntőjén, Kaposvárott. Beszéde után Nemes Péter elvtárs átnyújtotta a jelen­lévők nagy tapsa közepette Kóréh Sándornak, a városi pártbizottság titkárának, az olimpiai bizottság elnökének az Országos Úttörőelnökség díszoklevelét. Ezt követően különdíjak átadására került sor. Dunaújváros Tanácsa kü­­löndíját a legeredményesebb dunaújvárosi csapatnak, Ságvári iskola olimpiai baj­a­­ok négytusázóinak Sófalvi István adta át. A Dunai Vasmű különdü­vezérigazgató nyújtotta át — a legeredményesebb megyé­nek: Budapest főváros csa­patának; a legeredményesebb leánycsapatnak, a dun­aújvá­­rosi Vasvári iskola I. o. le­ány tornászcsapatának; a leg­eredményesebb fiúcsapatnak; a kőszegi MÁV Nevelőotthon olimpiai bajnok kézilabda­­csapatának; a Magyar Úttö­rők Szövetsége Elnökségének és az olimpiai bizottságnak. A különdíjak átadása után a megyék képviseletében húsz jajt Borovszky Ambrus úttörő virágcsokrokat helye­zett el a Lenin-szobor talap­zatán, majd Topánka György felkérte Sárosi József elvtár­sat búcsúbeszéde megtartá­­­sára. — Engem ért az a megtisz­teltetés — mondotta a városi pártbizottság első titkára —, hogy a város lakossága nevé­ben szóljak az úttörőolimpia záróünnepségének résztvevői­hez. Meggyőződésem, hogy a dunaújvárosiak az úttörő­­olimpiával kapcsolatos fel­adataikat tisztességgel, a kí­vánt szinten teljesítették. A kis olimpikonok mellett, akik városunk számára a korábbi években kivívták a IX. út­törő olimpia rendezésének jogát, most az olimpia alatt jól vizsgázott a város felnőtt lakossága is. Csak a legna­gyobb elismeréssel lehet nyugtázni azt a társadalmi összefogást, felelősséget, mely az előkészítés és a verseny időszakában városunk lakos­sága részéről megnyilvánult. Őszintén remélem, hogy munkánk eredménye a ven­dégek szívét közel hozta vá­rosunkhoz, és tartós érzelmi kapcsolatot hozott létre Du­naújvárossal. Majd a pajtásokhoz fordul­va így folytatta: “ Engedjétek meg, hogy Dunaújváros lakossága nevé­ben szeretettel gratuláljak sikeres szereplésetekhez, városban elért sportsikerek­­­hez. Valamennyien nagysze­rűen vizsgáztatok küzdőszel­lemből, fegyelmezettségből és egymás iránti megbecsülés­ből. Szívből kívánom, hogy e nemes emberi vonások vál­janak jellemzővé gondolko­dástokban és magatartástok­ban egész életetek folyamán. Bízom abban, hogy élmé­nyekkel és új barátokkal gazdagodva búcsúztok és őszinte szívvel emlékeztek hazánk első szocialista váro­sára, Dunaújvárosra, amely benneteket szívébe zárt és szeretettel vissza­vár. Sárosi elvtárs beszéde után az olimpiai zászlót és lángot átadó Dunaújváros, valamint az átvevő Somogy megye képviselői léptek a tribün elé. Vezényszó hangzott, m­ajd az olimpia dalának hangjaira bevonták az ötka­rikás fehér lobogót, miköz­ben Antal Rózsa meg­gyújtotta a kandelláber láng­jánál az olimpiai fáklyát. Győr Zsuzsa, a Magyar Út­törők Szövetsége Városi El­nökségének titkára Dunaúj­város nevében megőrzésre át­adta az olimpiai lángot és zászlót Somogy megye kép­viselőjének. Néhány pillanat­tal később a pajtások tekin­tetétől és a Rák­óczi-induló hangjaitól kísérve kivitték a térről az ötkarikás lobogót és az olimpiai lángot a so­mogyi pajtások. Az ünnepi pillanatok után a pajtások búcsúját szimbolizálva, két­ezer léggömb emelkedett a magasba, miközben az úttö­rők ajkán felcsendült a dal: „Pajtás, daloljunk szép ma­gyar hazánkról.. A léggömbök színpompás parádéját követően a DIVSZ- induló eléneklésével fejező­dött be a záróünnepély, ami után a csapatok tagjai úttö­rőnyakkendővel, sapkával, zsebkendővel — búcsút in­tettek a IX. Nyári Úttörő Olimpia városának, Dunaúj- SS ezer tonnás acéltöbblet Minden remény megvan az 1 millió tonnás csúcs ismételt túlszárnyalására A Dunai Vasmű acélművéi­nek 1973 első féléves SM acél termelési terve 492 ezer ton­na volt. Ezt 24 ezer 771 ton­nával túlszárnyalták. Féléves SM acélgyártási tervüket 105,03 százalékra teljesítették. Elektroacélból a tervezett 7200 tonnával szemben 7733 tonnát állítottak elő. Az 533 tonnás többlet 7,4 százalékos tervtúlteljesítésnek felel meg. Az SM és az elektroacélt együtt számítva a Dunai Vas­mű acélműve eddig 25 ezer 304 tonnával termelt többet a tervezettnél. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy az év második fele három nappal hosszabb, akkor minden való­színűsége megvan annak, hogy 1973-ban 1 millió 50 ezer tonna körüli acélmen­­­nyiséget gyártsanak. SM acélból 787,7 tonnát, termeltek, kemencenapon­ként. Ez közel 5 százalékos tervtúlteljesítésnek felel meg. A selejt mennyisége is keve­sebb lett a szokásos megtűrt értéknél: SM acélból 1,4 he­lyett 1,33 százalék volt. Az elektroselejt pedig 4,5 száza­lék lett. Többek között annak is be­tudhatók a jó termelési ered­mények, hogy március­ óta a kemencék végfalaiba egy-egy újabb oxigénégőt építettek be, és ezáltal az azonos mennyiségű oxigén hasznosu­lási foka növekedett. Sikeres félévet zárt a papírgyár Sikeres félévet zárt a pa­pírgyár : szalmacellulózból 9 százalékkal (azaz 920 tonná­val), papírból pedig 4 száza­­lékkal (azaz 1150 tonnával) gyártottak többet a tervezett­nél, 1973 első hat hónapja alatt. Kiemelkedően jól — 112,3 százalékosan — sikerült az exportterv teljesítése is. A jelentős túlteljesítésben része volt — a dolgozók igyekezete mellett —, a zökkenőmentes nyersanyagellátásnak és az eredményes nagyjavítások­nak is. A tervek szerint haladnak a hullámvertikum építésével is: június 30-ra elkészültek szociális épület, a nyers­­anyagraktár, a papírgépüzem, az anyagelőkészítő és a fél­­cellulózüzem alapjai. A gyár­­építők jelenleg az ivóvíztisz­­títómű szerelésén dolgoznak. A Fejér megyei Tanács ülése — Mór nagyközség város lesz Az­­ 1973—77. évi ciklus­programját tárgyalta meg és hagyta jóvá pénteki ülésén a Fejér megyei Tanács. A négy­éves program legfontosabb feladatai Székesfehérvár, Du­naújváros, a járási székhe­lyek, valamint a Velencei-tó környékének lakásépítése és gyorsított kommunális fej­lesztése. Az ötödik ötéves tervben előirányozták Mór nagyközség várossá fejlesz­tését. A kiemelt fejlesztési feladatokon kívül 1977-ig 14 községben új vízmű épül, to­vábbi tíz községben vízmű­társulást szerveznek. Fejér megye ipara a kö­vetkező négy évben is nagy­­beruházásokkal gazdagodik, így a kohászat, a papírgyár­tás, az alumíniumfeldolgozás és járműgyártás gyors ütem­ben fejlődik.­ Székesfehérvá­ron a tervezés, a vállalati döntések korszerűsítése érde­kében számítástechnikai köz­pont­ épül. Az élelmi­szergaz­­daság Fejér megyében össze­sen ötezer férőhelyes szarvasmarha-telepekkel, a cukorrépa, a burgonya és a zöldtermelés gépesítésével, az élelmiszerfeldolgozó üze­mek további korszerűsítésé­vel szintén előbbre lép.A művelődésügyi és egész­ségügyi beruházások közül kiemelkedik a székesfehérvári ifjúsági ház, a dunaújvárosi munkásművelődési otthon, új szakközépiskolák és kol­légiumok építése, a Dunaíj­­városi kórház bővítése, a se­regélyes­ munkaterápiás osz­tály és a székesfehérvári új csecsemőotthon létesítése. A Fejér megyei Tanács pénteki ülésén elfogadták az 1972. évi tanácsi fejlesztési alap és költségvetés zár­számadását, valamint a me­gyei tanács szervezeti és mű­ködési szabályzatát. iAAAAA^AAi^AA Qilipil m­­i az áttörő ú­lp­ia közreműködőikrz Városunk a IX. Nyári Úttörő Olimpia lebonyolításának jogával nagy feladatot és felelősséget vállalt magára. Az esemény sikeres lebonyolítása után megállapítható, hogy városunk maradéktalanul megfelelt e bizalomnak, széles körű összefogással magas nívón megteremtette az úttörőolim­pia anyagi-technikai, szervezeti feltételeit, betöltötte az udvarias, vendégszerető há­zigazda tisztét. Nincs mód arra, hogy valamennyi vál­lalat, bizottság és intézmény nevét felso­roljuk, amikor tisztelettel és köszönettel adózunk az úttörőolimpia sikeres lebonyo­lítása érdekében végzett áldozatos mun­kájukért. Lehetetlen felsorolni mindenki nevét, aki szervezett keretek között, vagy önkéntes, alkalmi idegenvezetőként becsü­letet és elismerést szerzett Dunaújváros lakói ezúttal is városunknak, mint már annyiszor, tanúságot tettek fejlett közösségi szellemükről, áldozatkészségükről, egészsé­ges lokálpatriotizmusukról. Szeretnénk tolmácsolni a város kétezer kis vendégének, kísérőiknek köszönetét és elismerését mindazoknak a dunaújváro­siaknak, akik a városi pártbizottság kéré­sét megértve emlékezetes élménnyé tették vendégeink számára az itt-tartózkodást. Ezek az elismerő szavak sok-sok ezer elv­társunkat, barátunkat illetnek. Az ő meg­értő támogatásuk, érdeklődésük, önzetlen­ségük tette tartalmassá, színessé, meghitté az úttörőolimpiát. Külön figyelmet érdemel gyermekeink kimagasló sikere az olimpiai játékokon. Szocialista városunk szülöttei voltak azok, akik a korábbi években feg­elmezett, sportszerű felkészülésükkel, és eredményes szereplésükkel kiharcolták városunknak a IX. olimpia rendezésének jogát. S az el­múlt napokban nyújtott sikereik minden elképzelést, várakozást felülmúltak. Köszö­net illeti nevelőinket, akik fegyelemre, küzdeni tudásra, áldozatkészségre, önbe­csülésre és kitartó munkára nevelik fia­taljainkat. E munkájuk eredményességét fokozták azok a feltételek, amelyeket a város biztosított a rendszeres, színvonalas sportoláshoz. A társadalmi munka, a vá­ros vállalatainak, kollektíváinak összefo­gása, amely e korszerű sportolási feltéte­leket megteremtette, ismételten bebizonyo­sodott, hogy nem volt hiába. Fiaink és leá­nyaink sikereiben része volt minden lapát földnek, minden társadalmi munkában töltött percnek, minden forintnak, amit a közös ügyért áldoztunk. Olimpikonjaink büszkék lehetnek sikereikre, nevelőikre, és arra a közösségre, amely fáradságot nem ismerve teremtette meg számukra a sportolás, az egészséges testi és szellemi fejlődés feltételeit. Egy nagyszerű siker után, a közösségi összefogás egy­­ újabb szép bizonyítéka után kíván az úttörőoolimpia minden szer­vezőjének.Résztvevőjének, minden közre­működőjének további sikereket és ered­ményeket. a Magyar Szocialista Munkáspárt Dunaúj­városi Bizottsága

Next