Dunaújvárosi Hírlap, 1977. április (22. évfolyam, 26-34. szám)

1977-04-01 / 26-27. szám

Felszabadulásunk ünnepén A kor törvénye egyszerű, tiszta, világos és egyértelmű: a fejlett szocialista társadalom építésével olyan korszakba érkezett világunk, amelyben objektív törvényszerűség, hogy egyre nagyobb az alkotó ember, a személyiség jelentősége. Egy ünnepi vezércikkben majdhogynem elég is ennyit mondani, mert igazságérvénye, valóságtartalma vitathatatlan. A formális gyakorlat azonban nem egyszer emel keresztsáncot a tiszta és világos törvény érvényesülésének útjába. Szóljunk hát inkább köznapjainkat idézve, pátosz nélkül az ünnepi témáról. Rögtön elénk szökik egy közhely, amelyet jócskán elfogad még a gondolkodás, sőt cselekvés. Ez így szól: nincs pótolhatatlan ember. Kényelmes álláspont. Sőt e közhely még tetszetősnek is tűnik. Csak éppen már nem igaz. Valószínűleg nem gondolunk származási gyökerére. Valószínűleg nem vesszük már észre, hogy egy embertelen világ tudati örökségének reflexe ez, egy letűnt kor, munkanélküli milliók által „ratifikált” farkastörvényének maradványa, rá nem is tudatosan emlékezve, mert az élményforrás csak zsigereink, szürkeállományunk mélyén kucorog. Mai világunk a munkanélküliséget rég letörölte a mindennapi gondok lajstromáról, és a fiatal nemzedék emlékezni sem tud arra, hogy a kényszerű munkátlanság nemcsak éhezésre kényszerítette az embert, hanem meg is alázta: nincs szükség rád, nincs szükség a munkádra, a személyiségedre; senki vagy, bármikor bárkivel pótolható. A szocialista építés az ember pódiumára emeli a személyiséget, nemcsak alkotmányosan garantált demokratikus jogokkal, hanem az emberhez méltó körülmények megteremtésével is. Az ember nem pótolható. Lehet, hogy időlegesen a lakatos, a mérnök egy másik lakatossal, vagy mérnökkel, bár ez is kétséges, hiszen a szakmai fortélyok tekintetében sincs két egyformán vértezett dolgozó. De valaki nemcsak szakmai felkészültségével van jelen a társadalomban, munkahelyén, családjában, a közéletben, hanem személyiségének valamennyi jellemzőjével, amelyek többsége egész világunk színét, ízét, javát gazdagítja. Utánozhatatlanul és pótolhatatlanul, így tekintünk hát az emberre, Kovács Jánosra és Nagy Istvánra. Ez a fejlett szocialista társadalom építésének parancsa, és milliók által szentesített törvénye. Az új társadalom építése — amely nem öncélúan növeli a termelési javakat, hanem kinyilvánított szándéka az emberi boldogság megteremtése is — egyre bonyolultabbá válik. Gorkij írta egy levelében a húszas években, ne gondoljuk, hogy könnyebb lesz azután, ha már kenyeret és ruhát biztosítottunk az embereknek. Eddig azt kérdezték, miből élünk. Most majd azt kérdik, miért és hogyan éljünk. Ma ezekre a kérdésekre kell válaszolni. A feladat sokkal nehezebb és szövevényesebb, mint volt a földosztás, az államosítás, a szocialista demokrácia intézményeinek létrehozása. Úgy tűnik, értelmét vesztette egy másik közhelyszerű intelem is, amikor mi, az idősebb nemzedék tagjai így próbáljuk okítani fiainkat és unokáinkat: elvégeztük a munka nehezét, számotokra könnyűvé vált az élet, csak be kell ülnötök a készbe. Csodálkozunk, ha ily szavak hallatán még nagyobb csodálkozással, értetlenül néz reánk az ifjabb korosztály, amelyik már van annyira felnőtt, hogy érezze és értse a ma gondjait, problémáit, az új feladatok súlyát. Az igaz, hogy kegyetlenül nehéz volt megverekedni a földért, a kenyérért, a gyárért, a bányáért, a szilárd néphatalomért szűkös, ínséges viszonyok között, éhezve őrizni a törhetetlen hitet. A feladatokat azonban valósággal fülbesúgta a történelem. Most a soronkövetkező tennivalókat a ma és a jövő nemzedékének magának kell kibányásznia érzékkel és értelemmel, okosan és tehetségesen a bonyolult valóság mélyéből, majd felelősséggel teljesíteni a végrehajtás parancsát. Nincs joga senkinek fitymálva legyinteni az elvégzett munkára, de veszélyes önáltatás lenne késznek nyilvánítani azt, ami csak a kezdetet jelenti. Egyszer s mindenkorra elvesztették értelmüket a közhelyek és sablonok, máról holnapra teremt új helyzetet rohamosan fejlődő szocialista világunk, amelynek nagyszerű szereppel felruházott főszereplője a gondolkodó, sokoldalúan képzett, gazdag személyiséggel felruházott ember. Ez az élő ideál. Nem ünnepi szónoklatok szoborba merevedett történelmi hősei, akiket már csak legendák lengenek körül, hanem hús-vér eleven példaadók és példakövetők. Soltész István MA: A BARÁTSÁG HÉTKÖZNAPJAI * TÁRSADALMI IGÉNY A MINŐSÉGI MUNKA * ÜT AZ ÉLETBE AZ USZODAÉPÍTÉS KRÓNIKÁJA HELYTÁLLÁS A LEGJOBB MAGYAR CSAPAT ELLEN * F*lsxabf*e*ulásunk évfordulóján Ünnepi nagygyűlés, koszorúzás, uszodaavatás Városszerte készülődnek a gyárak, üzemek, intézmények dolgozói a KISZ-fiatalok, az MSZBT-csoportok, hogy méltóképpen köszöntsék április 4-ét, hazánk felszabadulásának 32. évfordulóját. Sok helyen tartanak ünnepi megemlékezést, több pártalapszervezetnél pedig ünnepi taggyűlésen emlékeznek meg e napról, amely történelmi változást hozott hazánk életében. Az ünnepi rendezvények sorát a város új büszkesége, a jórészt társadalmi összefogással épült fedett uszoda felavatása nyitja, amelyre 2-án, szombaton délelőtt fél tízkor kerül sor. Az ünnepséget Sárosi József, a városi pártbizottság első titkára nyitja meg, majd Beckl Sándor államtitkár, az OTSH elnöke mond ünnepi beszédet. Az ünnepség után a magyar úszóválogatott tagjai tartanak — most még csak — bemutató versenyt. Az első napon, szombaton a város lakói, a társadalmi munkások ingyen látogathatják a korszerű uszodát. Délután három órakor a párt-, állami és tömegszervezetek képviselői, a város dolgozói ünnepélyesen megkoszorúzzák a szovjet hősök óvárosi emlékművét, este pedig hat órai kezdettel az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács, a Hazafias Népfront városi elnöksége és a KISZ városi bizottsága rendez ünnepi nagygyűlést a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében. Az ünnepi gyűlésen dr. Illyés József, a városi tanács vbtitkára mond ünnepi beszédet. A nagygyűlés után a 25. Színház művészei adnak ünnepi műsort, felszabadulásunk évfordulójának tiszteletére. Az első rekord Mától kezdve üzemszerűen termel a dobozüzem Ma reggel életének fontos állomásához érkezett el a Papíripari Vállalat dunaújvárosi gyára: az úgynevezett vertikum harmadik lépcsője, a dobozüzem is megkezdi az üzemszerű termelést. A 475 millió forintot „érő” papíripari komplexum már a próbaüzemelések során is szép eredményeket produkált, ezek az eredmények most, a dobozüzem munkába lépésével még szebbé, még hasznosabbá válnak. Az eddig eltert időszakban mintegy 3000 tonnányi hullámtekercs, hullámlemez és doboz készült a DH-ban, ahogy a papírgyáriak nevezik a legfiatalabb üzemrészt. Tomcsányi Elemér, a dunaújvárosi papírgyár igazgatója meggyőző érvekkel bizonyítja a dobozüzem „teljes értékűvé” válásának jelentőségét. Mindjárt az indulás évében, vagyis az idén a 16 ezer tonnát kitevő tőkés exportból 13 ezer tonnányit pótol a dunaújvárosi üzem termelése. Már ez egymagában is óriási jelentőségű, de még ide kell számítanunk az egyre növekvő hazai igények kielégítését is. Az idei legfontosabb feladatunk, a termelés fokozatos felfutását figyelembe véve, hogy az év végére elérjük a 60 százalékos kapacitáskihasználást, ami 31 000 tonna doboz és tartozék előállítását jelenti. A tervek szerint — ha teljes kapacitással dolgozik az üzem — évente 50 000 tonna terméket állít elő. — Milyen tapasztalatokat szereztek a próbaüzemelés során? ■ — Meg kellett birkóznunk az ilyenkor természetszerűleg jelentkező technikai, műszaki problémákkal, az anyagmozgatási rendszerben mutatkozó kisebb-nagyobb zökkenőkkel. Vagyis tapasztalatokat kellett szereznünk, össze kellett szokni a gépeknek és az embereknek, kisebb hibák ellenére elégedettek lehetünk, hiszen már megszülettek — éppen tegnapelőtt — az első rekordok is. A lemezgépen 106 tonna, a dobozüzemben 69,5 tonna terméket állítottak elő. Ennél szebb dicsérete nem is lehetne annak a kollektívának, amely eddig is mindent megtett annak érdekében, hogy minél előbb, minél jobb termelési eredményeket érjünk el. Ezekért az eredményekért elismerés illeti társgyárainkat, a nyíregyházi és a csepeli papírgyárat is. A próbaüzem ideje alatt is sok segítséget adtak, például dolgozóink náluk ismerkedtek a betanulási időszakban a korszerű gépek kezelésével. A dobozüzem beindulása — hadd tegyem hozzá — nemcsak gyári jelentőségű esemény. Hiszen egy rendkívül jelentős népgazdasági feladat eredményes megoldásáról van szó. — A holnapi nap jelentős dátumként szerepel majd a gyár életében. De az élet nem áll meg az ünnepi pillanatoknál sem, milyen további feladatok várnak az üzem kollektívájára? — Legfontosabb tennivalónk az eddigi eredmények további javítása a dinamikus a termelésfelfutás, vagyis, hogy tervekben meghatározott időre az üzem teljes kapacitással tudjon dolgozni. Ez igen jelentős feladat, ezt az 1977-es évre szóló cselekvési programunk is kimondja. A pártalapszervezetek, a társadalmi szervek, s természetesen a gazdasági vezetés is kiemelt feladatként kezeli ennek végrehajtását. S a gyári eredmények alakulása szempontjából is rendkívül fontos, hogy ennek a feladatnak maradéktalanul eleget tegyünk. Ma reggel tehát, megkezdték az „igazi” munkát a dobozüzemben. Működnek a gépek, halkan surrognak a szállítósorok görgői, új üzemmel gazdagodott Dunaújváros, és az egész ország. D. K. Cs. T Kedden: Ülést tart a városi tanács végrehajtó bizottsága Április 5-én, kedden délután 2 órai kezdettel ülést tart a városi tanács végrehajtó bizottsága. A testület a tervezett megtárgyalja napirend szerint a májusi tanácsülés elé kerülő anyagokat nevezetesen az 1976. évi fejlesztési és költségvetési gazdálkodásról, valamint az 1977. évi városfejlesztési és költségvetési tervről szóló jelentést és a város ellátásának biztosítására tett intézkedésekről szóló jelentést. Ezt követően a megyei tanács etikai egészségügyi osztálya akcióprogramjának helyi végrehajtásáról szóló jelentést tárgyalja meg a végrehajtó bizottság. Sikeres negyedévet zárt a ruhagyár Sikeresen teljesítette első negyedévi tervét a Vörös Október Férfiruhagyár dunaújvárosi üzeme. Az eddig összegezett adatok szerint a terv teljesítése 100,5 százalékra sikerült, ami azért érdemel figyelmet, mert a betegségek miatt a létszám mindössze 98 százalékos volt az első három hónapban. A gyár dolgozóinak teljesítménye csaknem elérte a 101 százalékot. A gyár termékeinek 85 százalékát a Szovjetunióba exportálja, ami azt is jelenti, hogy gondosan ügyelni kell a termékek minőségére. Nos, eleget tett ennek a követelménynek is az üzem kollektívája, a vártnál több lett az első osztályú termék, s így egy százalékkal túlteljesítette szovjetunióbeli exportjának időarányos részét a ruhagyár.