Dunaújvárosi Hírlap, 1977. július (22. évfolyam, 52-60. szám)

1977-07-01 / 52. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK akközponti karbantartás bevezetéséről­­ és a műszakpótlékok kiterjesztéséről tárgyalt a Dunai Vasmű szakszervezeti tanácsa Nagyjelentőségű kérdések megvitatása céljából ült ös­­­sze szerdán a vasmű szak­­szervezeti tanácsa. A napi­­­­rendi pontok között — ame­lyeket Raabe Imre, a testület elnöke terjesztett az ülés résztvevői elé — első helyen szerepelt a központi karban­tartási rendszer kialakításá­ról szóló jelentés megvitatá­sa, amelynek írásos anyagá­hoz dr. Répási Gellért, vasmű műszaki vezérigazga­a­tó-helyettese fűzött szóbeli kiegészítést. Senki sem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe! Répási Gellért szólt arról a munkáról, amelyet a Du­nai Vasmű gazdasági veze­tése a központi karbantar­tás 1963-ban felvetődő gon­dolata óta végzett. A kiegészítésben szó esett a tervezés időszakában je­­lenkező különféle aggá­lyokról, amelyek helyen­ként a műszaki előkészí­tést, valamint a központosí­tás bevezetését egyfajta időrend függvényévé tették, hátráltatva ezzel a már így is — a kor követelményeihez mérten — megkésett átszer­vezést. A vasmű vezetőinek ezzel kapcsolatos állásfogla­lása leszögezi: a központosí­­t luettspie A Saui rojj ÁSn­tse, hogy annak következtében az érintett dolgozók — te­kintet nélkül arra, hogy me­lyik gyárrészleg állományá­ba tartoznak — ne kerülje­nek se erkölcsi, se anya­gi szempontból kedvezőtle­nebb helyzetbe. A vezérigaz­gató-helyettes kiemelte, hogy az intézkedés legfontosabb célja gának a munka hatékonysá­növelése, s így az anyagok, szerszámok racio­nálisabb biztosítása révén a munkaidő maximális kihasz­nálása is. Maga a szervezés kétirányú tevékenység, így egyrészt a karbantartáshoz szükséges anyagok, eszközök, helyiségek, és nagyértékű — a jelenlegieknél lényegesen korszerűbb — gépek, és be­rendezések biztosításából áll, másrészt a működtetésükhöz szükséges jól képzett szak­ember-gárda kialakítását tűzi ki célul. Az egyes üzemek továbbra karbantartói tehát is a jelenlegi he­lyükön maradnak, csupán munkavégzésük irányítása, valamint a szükséges anya­gok és szerszámok biztosítá­sa kerül központi irányítás alá Répási Gellért a továb­biakban a vasmű távlati fej­lesztési tervének azon pont­jairól beszélt, amelyek az egyre növekvő termelés tervszámait figyelembe véve szinte elengedhetetlenné te­szik a karbantartási munka színvonalának, és szervezett­ségének emelését. Tájékoz­tatójában alapgondolatként azt emelte ki, hogy a vasmű termelése az­­ elkövetkező nyolc év alatt mintegy két­szeresére nő, és ehhez a fel­futáshoz olyan új berende­­sek beszerzését tervezi vállalat, amelyek rendszeres a karbantartása a jelenlegi módon már nem oldható m­­eg. A hengerművek több­lépcsős rekonstrukciója, va­lamint a konverteres acélmű megvalósítása után a jelen­leg csúcsteljesítményén üze­melő acélmű termelése mintegy öt-hatezer tonnára áll vissza, és oxigénbefúvá­sos technológia nélkül mindössze három kemence folyamatos üzemével vesz részt a termelésben. A szóbeli kiegészítést vita követte, szervezeti amelyben a szak­­tanács tagjai az átszervezéssel kapcsolatos szervezeti kérdésekre, így többek között a karbantar­tásban résztvevők bérszín­vonalának kialakítására ke­restek választ. Pálfy István szervezőtitkár összefoglalója után a testület a jelentést, valamint a szóbeli kiegészí­tést egyhangúlag elfogadta. A második napirendi pont témája az MSZMP Központi Bizottságának határozata nyomán kiadott, és a Mi­nisztertanács 15/1977. (V. 22.) Mt. számú rendeletével sza­bályozott műszakpótlékok­nak a Dunai Vasműben való alkalmazása volt, s mivel ezen intézkedés elsősorban jövedelemnövelő szerepéről közismert, az egyik hozzá­szóló találóan sűrítette a lé­nyeget Mi lesz a borítékban? A kormányrendelet orszá­gosan egységes rendelkezé­sein túlmenően a Dunai Vasmű gazdasági vezetése kiterjesztette a műszakpót­lékok alkalmazását egyes olyan több műszakos mun­kahelyekre is, ahol az ott dolgozók ugyan nem végez­nek közvetlen termelésirá­nyítást, de tevékenységük a termelés szempontjából meghatározó lehet. Ezért, valamint a műszakpótlékok alkalmazásának egységes ér­telmezése érdekében szükség volt a vállalat kollektív szerződésének módosítására. A módosítási tervezetet — amely a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés irányel­veinek figyelembevételével készült — előzetesen széles körű vitára bocsátották a vasmű dolgozói között. Az írásos anyaghoz Bakonyi György, a vasmű pénzügyi főosztályának vezetője fűzött szóbeli kiegészítést. A beér­kezett javaslatok átvezetése után vita következett. A tes­tület tagjai konkrét példá­kat említettek arra, hogy egyes munkahelyeken pótlék alkalmazása nem je­­­lent jövedelemnövekedést. Az alábbiakban a szakszer­vezeti tanács által jóváha­gyott módosított szövegből adunk közre részleteket az egységes értelmezés, a ren­delkezés alkalmazásával kapcsolatos fogalmak tisztá­zása és olvasóink tájékozta­tása érdekében. „A műszakpótlék mértéke: a) a délutáni műszakban végzett munka után járó törzsbér húsz százaléka, b) az éjszakai műszakban végzett munka után járó törzsbér negyven száza­léka, C) a­­ folytonos munkarend­ben végzett munka után járó havi törzsbér tíz százaléka az a) -b) pon­tok szerinti pótlékon fe­lül. Folytonos munkarendben végzett munka a megszakí­tás nékül (éjjel, nappal, szünnap nélkül) üzemelő munkahelyen munkában töl­tött idő, ha a dolgozó mű­szakbeosztása rendszeresen váltakozik. Több műszakos munkahe­lyen és munkakörben vég­zett munka az egynél több műszakkal, de nem folyto­nosan (hanem folyamato­san), esetleg a heti pihenő­napon nem üzemelő (szaka­szosan üzemelő) munkahe­lyen munkában töltött idő, ha a dolgozó műszakbeosz­tása rendszeresen váltako­zik.” Jó tudni, hogy a műszak­­pótlék számfejtésének alap­ját fizikai foglalkozású dol­gozóknál a személyi alapbér, és a munkahelyi pótlékok együttes összege képezi. Nem fizikai foglalkozású dolgozóknál ennek alapjául a besorolási alapbér szolgál. A rendszeresen délelőtt dol­gozókat időszakos délutáni munka esetén húsz, idősza­kos éjszakai munka esetén pedig harminc százalék pót­lék illeti meg. Az állandó délutános műszakban dol­gozók húsz, az állandó éj­­­szakás műszakban dolgozók pedig harminc százalék pót­lékra jogosultak. Ugyancsak harminc százalék pótlék illeti meg az állandó dél­előttös munkarendben dol­gozókat, ha túlmunkában történő foglalkoztatásuk az éjszakai műszak idejére esik. Délutáni műszakban végzett túlmunka esetén csak a tel­jes műszak ledolgozása ese­tén jár húsz százalék pótlék. Váltóműszakos munkarend­ben foglalkoztatott nyugdí­jas dolgozók részére délutá­nos műszakban húsz, éjsza­kás műszakban pedig har­minc százalék pótlék fizet­hető. A rendelet szellemét követő legfontosabb megál­lapítás, hogy a tíz százalék pótlék csak a folytonos munkarendben foglalkozta­tott munkavállalóknak jár. A kollektív szerződés 13. §-a a továbbiakban fel­sorolja azokat a nem fizikai munkaköröket, ahol a fen­tiekben megállapított mű­szakpótlék a fizikai állo­mányban foglalkoztatottak­hoz hasonló mértékben jár. Budai Tibor, a munkaügyi osztály vezetője — a napi­rendi pont társelőadója — kiemelte, hogy a kormány­­rendelet alapvető célja az ösztönzés, így elsősorban a folyamatosan végzett munka iránti megbecsülés kifejező­jévé kell, hogy váljon. A szakszervezeti tanács a mó­dosítás tervezetét egyhan­gúan elfogadta. Negyvenkét órás munkahét A testület megvitatta, és elfogadta a hengermű­gyár­részleg gazdasági, és társa­dalmi vezetésének előter­jesztésében kimunkált — el­sősorban a fokozott munka­helyi ártalom csökkentésével megokolt — javaslatot, amelynek témája az egyes munkakörökben bevezetésre kerülő negyvenkét órás munkahét ütemterve volt. A szakszervezeti tanács állást foglalt abban a kérdésben, hogy a hengermű térségében dolgozó, de más gyárrészleg állományában lévő dolgo­zókra vonatkozó ütemtervet is el kell készíteni, s a munkaidő-csökkentést egy később meghatározandó ha­táridőn belül ezeken a terü­leteken is be kell vezetni. K. M. \ XXVII. évf. 52. szám 1977. júl. 1., péntek 1 I FORINT AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROS! TANÁCS LAPJA MA: NAPIRENDEN A SZERVEZÉS SZERVEZÉSE ABBA KELLENE HAGYNI AZ EGÉSZ CIRKUSZT? LENGYELORSZÁGI TAPASZTALATOK, AMFITEÁTRUM­ELRENDEZÉS * CSOPORTKÉP, SZOBROKKAL IDŐHÖZ VAN KÖTVE MINDEN EREDMÉNYES HAT HÓNAP A KOHÁSZ ÉLETÉBEN Ülést tartott az országgyűlés Szerdán összeült az or­­szággyűlés nyári ülésszaka. A­­ kétnapos ülésszak megnyitá­sát követően az országgyűlés tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését a tavaszi ülésszak óta alkotott tör­vényerejű rendeletekről, majd elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. Az első napon a parlament törvénybe ik­­tatta a hazánk és az NDK között ez év tavaszán aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Ezt követően egy­hangúlag jóváhagyták a kép­viselők a Magyar Népköztár­saság 1976. évi költségvetésé­nek végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A tanácskozás második napján az Országos Vízügyi Hivatal elnöke adott számot az országgyűlésnek a vízgaz­dálkodás helyzetéről és fel­adatairól. (Az országgyűlés nyári ülésszakáról központi lapjaink és a Fejér megyei Hírlap részletesen beszámol­nak.) Az ENSZ főtitkárhelyettese a Mezőfalván Szerdán délelőtt magas rangú vendéget fogadott a Mező­falvi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, Zángó Zoltán és a pártvezetőség titkára, Mih­ók Károly. Rövid látogatásra a kombinátba érkezett a külügyminisztérium vendégeként hazánkban tartózkodó Arkagyij Nikolajevics Sevcsenko, az ENSZ főtitkárának politikai kérdésekkel foglalkozó helyet­tese, és felesége, Zángó Zoltán tájékoztatta vendégeit a kombinát életé­ről. Elmondotta, hogy jelen­leg 16 716 hektáron gazdál­kodnak. Növénytermeszté­sükben jelentős területet — a tervben pedig jelentős ár­bevételt — foglal el a vető­magtermelés. Hibridkukori­cából és búzából 7—800 va­­gonnyi az évi termelés, en­nek hatvan százalékát ex­portálják baráti és nyugati országokba. A hibridüzemet most készítik elő arra, hogy az alkalmas legyen aprómag­vak kikészítésére is. Fejlett állattenyésztésük: a sertés, a juhászat, a baromfi és a hal ágazat nyereséges volt eddig is, de a főágazaton belül a szarvasmarha-tenyésztés játssza a legnagyobb szere­pet. Nem kis büszkeséggel jelentette ki a vezérigazgató, hogy Holstein-Friz állomá­nyuk a múlt évben az or­szágos tejtermelési verseny­ben a harmadik helyet érte el. Tájékoztatójában szólt arról, hogy — noha ez nem profiljuk — nagy területen foglalkoznak a pártprogram­nak megfelelően cukorrépa, zöldség- és gyümölcsterme­léssel. A vendégek ezt követően megtekintették a korszerű technológiával felszerelt hib­ridüzemet, s a tavaly léte­sített világosi tehenészeti te­lepet. Az ENSZ főtitkár­­helyettese a látogatás végén elismeréssel szólt a hallot­takról, a látottakról. Kohóátépítés • Ami mindenkit érint A kettes kohó átépítése — ez a mintegy 160 millió fo­rintba kerülő, 86 napon át tartó, hatalmas munka — csak augusztus elején kezdő­dik el, mégis, a kíváncsis­kodó kívülállónak úgy tűnik, hogy a Dunai Vasműben már most, június utolsó napjai­ban is az átépítés köt le minden dolgozót. Mindez persze csalóka lát­szat, aminek kialakulásában alighanem döntő szerepe nem annak, hogy a kíváncsis­kodó kívülálló Orosz End­rének, az üzemfenntartási főmérnök-helyettesnek olda­lán lépdel a kettes kohó felé. Mert Orosz Endrét húsz­méterenként megállítja va­laki, s a feltartóztatás oka szinte kizárólag a kohóátépí­tés. Jön velünk szembe S­a­l­ 1­a­i József újítási előadó és meglengeti a táskáját: éppen hozzád igyekeztem, itt ho­zom a táskámban a falazat kibontásával kapcsolatos újí­tást, majd leteszem az aszta­lodra és kérlek, feltétlenül mondj róla véleményt, még az elutazásod előtt! Eközben utolér bennünket B­e­z­d­e­k Károly, az üzem­­fenntartási főmérnök: Endre, tudod te, hogy abból a száz­hatvan millióból mennyit kapnak pontosan a gyárépí­tők, mennyit a hídépítők, menyit a csőszerelők? No, meg kell tudni sürgősen, a főkönyvelő elvtárs kéri eze­ket a számokat. Ahogy közelítünk a kohó felé, úgy sűrűsödnek a meg­állások. És itt már nemcsak amit hallunk, hanem amit látunk, az is mind, mind a kohóátépítéssel kapcsolatos. Balfelől vörös szikracsóvák röppennek a lábaink elé, az új kohópáncélba vágnak lyu­kakat. Jobbfelől egy autó­daru hatalmas vasgerendát emel éppen, az új műszer­házat szerelik össze.­­ Ha mindezek mögé odaképzeljük azt a rengeteg szakembert, akik a mintegy 200 fonto­sabb munkaműveletből álló feladatot megtervezték, aztán azokat a munkahelyi vezető­ket is, akik most a túlóra­keret, a célprémiumrendszer kialakításán törik a fejüket — nos, ha mindezt elképzel­jük, akkor mégiscsak meg­erősödik bennünk az első be­nyomás, hogy tudniillik a vasműben most mindenkit a kohóátépítés köt le. Kétségtelen, hogy bizonyos alapja van ennek az érzés­nek, tavaly, az egyes kohó átépítésének hálótervét — a mostani 800-al szemben — csak 600 szakember készítette és maga az átépítés is há­rom héttel rövidebb ideig tartott. Az olvasóban, aki idáig el­jutott, most bizonyára fel­merül a kérdés: nincs itt valami ellentmondás? Ha egyszer többen vesznek részt az átépítés előkészítésében is, a végrehajtásában is, akkor nem az lenne a logikus, hogy az átépítéshez szükséges idő csökken? A kérdés jogos, ám van rá megnyugtató magyarázat. A kohó 960 köbméteres térfogata ugyan marad a ré­gi, viszont az átépítés során több technológiai újítást haj­tanak végre. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a koráb­bi vízhűtést — szovjet li­­cenc alapján — elgőzölög­­tető hűtéssel cserélik ki. Ez a módosítás várhatóan hatalmas energia-megtakarí­tást eredményez majd, meg­érdemli tehát, hogy néhány mondat erejéig részleteseb­ben is foglalkozzunk vele. A jelenleg használt vízhű­téses rendszer óránként mintegy 1000 köbméternyi vizet használ el, amely a felhasználás után, alig né­hány fokot melegedve távo­zik. Az elgőzölögtető berende­zés ezzel szemben csak 15 köbméter vizet igényel majd óránként. Igaz, nem alig tisz­tított Duna-vizet, hanem kü­lönleges minőségű, lágyított vizet, amely után azonban nincs moszat-lerakódás, nincs vízkő-képződés,­­ amit en­nek következtében nem kell olyan hatalmas sebességgel zúdítani, hanem amelyet egészen a gőzzé válásig lehet majd keringtetni a kohó páncélzata körül. A megtakarítás forrása te­hát kettős: egyrészt sokkal kevesebb vizet kell a Duná­ból felszivattyúzni, ezáltal kevesebb áram fogy, más­részt óránként 15 tonna gőz nyerhető, lakások fűtésére, s egyéb hasznos célokra. Az elgőzölögtető berende­zés azonban egy sereg kiegé­szítő berendezést igényel, eKll egy gépház, amelyben a meglágyított vizet tárolják. Bővíteni kell a műszerházat, át kell építeni a csővezeté­keket, és így tovább. Feladat tehát van bőven. S ha nem is köt le minden­kit a vasmű dolgozói közül, egy biztos: hogy így vagy úgy, mindenkit foglalkoztat. Mert — így vagy úgy — mindenkit érint... Káposztás János Készül a kohópáncél

Next