Dunaújvárosi Hírlap, 1977. szeptember (22. évfolyam, 70-78. szám)
1977-09-02 / 70. szám
igy műszaki 250 ezer forint A Dunai Vasmű számára is fontos feladat a gazdaságos termékszerkezet kialakítása. Ennek egyik fő területe a kohászati másodtermékek, ezek között a különböző profilok gyártásának, illetve választékának növelése. Az előbbre lépés egyik módja a számának, profilgyártó gépek teljesítményének növelése. A négy meglévő gyártósor mellé ezért vásároltak egy újat. A termelésnövelésnek és a profilüzem tervteljesítésének a bővítés mellett a másik meghatározója a gépek kihasználásának javítása, vagyis a többműszakos munkarend bevezetése. Ez a régebbi profilgyártó soroknál már korábban megtörtént. Az új, korszerű gépnél azonban csak e héttől kezdődően dolgoznak három Ennek elsősorban műszakban, a gyárrészlegnél, de különösen a profilüzemben tapasztalható munkaerőhiány volt az oka. A gép egyműszakos üzemeltetéséhez szükséges létszámot még sikerült helyben „kigazdálkodni”, de a másik két műszak megindításához gyárrészlegen kívüli átcsoportosításra volt szükség. Az út soron egy műszak közel kétszázötvenezer forintot jelent. Továbblépve, jármű és a bútoriparban — a ahol az új típusú profilokat elsősorban használják — az érték még jelentősebb. De üzemen belül is van még számos lényeges összetevő: az többek között, hogy az új sor termelésbe állításával a régebbiek termelése is nőhet. Ugyanis mentesülhetnek a kevésbé termelékeny kisprofilok gyártása alól. Ezt valóban gazdaságosan elvégzi az új gép. Ennek egyébként más, a termeléshez egyelőre nem szorosan kapcsolódó haszna is jelentkezik. A profilüzemben különösen magas a nehéz fizikai munka aránya. A régi gépeknél nincs megoldva a profilkötegelés. Akik ezt végzik, naponta száz tonnákat mozgatnak meg kézzel. Emiatt egyre kevesebben vállalják ezt a munkát. Mielőbb szükség volna tehát a gépesítésére. A pénz rendelkezésre is áll, csak épp olyan lakásolat nem találtak még ami megfelelne. Az új soron jórészt kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát, s csak ennek tapasztalataira várnak, hogy mikor kezdhetik el a hasonló módszerek bevezetését a régebbi gépeknél is. E héttől kezdve úgy tűnik minden elrendeződött az új sor körül Most már három műszakban üzemel: mentesíti a nagyprofil gyártására alkalmasabb gépeket, s termékeivel kielégíti a felhasználók igényeit. Szeptemberben ezerhétszáz, októberben pedig már kétezer tonnányi profilt gyártanak vele. N. L. Bár „fotós szabály”, hogy munkagéphez ember is kell, most mégis el kellett térnünk tőle, mert az új gépsor maga végzi el a korábban oly nehéz lakásolást (Cseh Tibor felvétele) A legkorszerűbb Közép-Európában Elkészült a papírgyár szennyvíztisztítója Megkezdődött a próbaüzem a dunaújvárosi papírgyár biológiai szennyvíztisztítójában. Jelentős esemény ez, mert a Dunát legerősebben szennyező egyik üzem a jövőben már alaposan megtisztított vizet enged vissza a folyóba. A dunaújvárosi papírgyár háromszor annyi vizet használ fel naponta, mint városunk 57 ezer lakója. A cellulóz- és papírgyártás során a víz annyira elszennyeződik, hogy magas szervesanyagtartalmú szennyvízként hagyja el az üzemet. Annyi szennyező anyagot visz magával a papírgyárból eltávozó víz, mint amennyi egy kétmilliós nagyvárosban keletkezik. A most üzembe helyezett szennyvíztisztító a mechanikus tisztítás és ülepítés fázisai mellett a baktériumok „segítségét” is felhasználja a víz megtisztítására. A biológiai szennyvíztisztítón naponta 65 ezer köbméter víz halad át. A vízben oldott szerves anyagok 90 százalékát, a lebegő rostanyagoknak pedig 96 százalékát tartja vissza a tisztítómű. Hogy mennyi szennyező anyagtól szabadul meg Duna, fogalmat alkothatunk, ha tudjuk, hogy napi 100 tonna „földszáraz” iszap képződik, amit teherautók fuvaroznak a közeli völgybe, amely 20 év alatt feltöltődik, ha az idők folyamán nem hasznosítja a népgazdaság a műtrágyának is kiváló mellékterméket. Az ülepítő és keverőmedencék sorából álló víztisztító rendszer működését automatikus szabályozórendszer irányítja. A most üzembe helyezett szennyvíztisztító francia licenc alapján, francia szakemberek közreműködésével készült el, s méretét, valamint technológiáját tekintve a legnagyobb és legkorszerűbb ilyen létesítmény Közép-Európában, s mintegy 180 millió forintba került. Elutaztak Uszty-Ilimszk magyar építői Egy hónappal ezelőtt harminc napos szabadságra utazott haza az a négy építőmunkás, aki a 26-os Állami Építőipari Vállalat javaslata alapján, a KISZ KB küldötteként részt vesz az Uszty- Ilimszkben létesülő papíripari kombinát építésében. Baráth Ferenc és Nagy Pál 29-én este elbúcsúzott az itthoniaktól. Két társuk, Gölle Ferenc és Somogyi Sándor családi okokból felmentését kérte, és ehhez a KISZ KB hozzájárult. Egy éven át tartó becsületes munkájukat az ifjúsági szervezet Központi Bizottsága díszes oklevéllel ismerte el. A nagyarányú építkezésen háromszáz magyar szakember vesz részt, így az itthonmaradottak helyére új tagokat delegál a 26-os építőipari vállalat. Mint azt Németh Miklós, KISZ-bizottságának a vállalati titkára elmondotta, mintegy minc fiatal jelentkezett, hatés közülük választották ki azt a három jelöltet, akik kiküldéséről végül is a KISZ KB dönt. A szabadságos építőket az augusztus 29-én húsz órakor induló expresszvonat vitte el a Szovjetunió távoli vidékére. Műszaki konferencia a 26-os Állami Építőipari Vállalatnál Legfontosabb a lakásátadási terv teljesítése A 26-os Állami Építőipari Vállalat dolgozói nemrégiben műszaki konferenciát tartottak, amelyen értékelték az első félév eredményeit, s meghatározták a közeljövő feladatait. Elsőként Balla Mihály műszaki igazgatóhelyettes tartotta meg részletes beszámolóját. Mint mondotta, az idei év első felében csaknem hatvanmillió forint értékkel termeltek többet, mint az ezt megelőző évben. Ezt az eredményt lényegesen kisebb létszámmal teljes egészében a termelékenység emelésével érték el. Ezután a műszaki igazgatóhelyettes kritikus elemzést adott a termelőegységek tevékenységéről. Főként a hármas számú főépítésvezetőségnek van jelentős behozni valója, a panelszerelési és lakásátadási tervétől is lemaradt. A lakásátadások terén kedvezőbb a helyzet. Az éves tervben meghatározott lakások harminchét százalékát adták, azonban még ez atis huszonnégy lakással kevesebb, mint amennyit a vállalati terv előír. A szakipari részleg a második félévben jobb munkaszervezéssel, a termelékenység fokozásával behozhatja az első féléves lemaradását — hangsúlyozta Balla Mihály. Az állami nagyberuházásokon az éves feladat negyvenhat százalékát teljesítették. A hullámvertikum építése az együttműködési megállapodásoknak megfelelő ütemben haladt. A vártnál nagyobb a teljesítési arány a konverteres acélmű építésén. A paksi atomerőműnél az éves feladat negyven százalékát teljesítették. Az első félév eredményeinek áttekintése után a műszaki igazgató-helyettes röviden ismertette a második félév feladatait. — Hangsúlyozom — mondotta —, hogy az első helyen áll az éves lakásátadási terv teljesítése. A nagyberuházásoknál vállalt feladatok teljesítését eredményes szervezéssel, valamint a munkaverseny-felajánlások megfelelő előkészítésével kell megoldani Külön kiemelte a vállalat telephelyének építését, mivel rendkívül fontos, hogy a vállalat saját beruházásai a tervezett ütemben megvalósuljanak, és még ebben az ötéves tervben éreztessék kapacitásbővítő hatásukat. A továbbiakban Linka Antal gazdasági igazgatóhelyettes számolt be az első félévben elért gazdasági eredményekről. Kitért az anyagellátás és anyaggazdálkodás hiányosságaira, rámutatott a költséggazdálkodásnak azokra a területeire, ahol a gazdálkodás színvonalát javítani kell, hogy az éves tervet teljesíteni tudják. A tervezett nyereség elérése esetén is veszélybe kerülhetnek a vállalat technikai és jövedelemfejlesztési célkitűzései, ha a második félév során nem szűnnek meg a készlet- és bérgazdálkodás lazaságai. A beszámolók után az újítómozgalom első félévi eredményeit és továbbfejlesztési lehetőségeit elemezte Finta Ferenc műszaki-gazdasági osztályvezető. Legelőször egy örvendetes bejelentést tett, amely szerint a vállalat a tavalyi év újítási eredményeivel az állami építőipari vállatok között meghirdetett újítási versenyben első helyezést ért el. Megállapította azonban, hogy néhány munkaterület kivételével erősen kifogásolható a munkahelyi vezetők aktivitása az újítási mozgalom irányításában, különösen a fizikai dolgozók segítésével kapcsolatban. A beszámolók ismertetését a dolgozók hozzászólásai követték. Németh Edit KEZDENI FELELŐSSÉG „Az egyik téveszme, ami az egész világon el van terjedve és ami ellen mindig küzdöttem, az, hogy a könyv arra való, hogy a tartalmát a fejünkbe préseljük, vagyis az összes adatokat átültessük a fejünkbe. A könyvnek az én nézetem szerint pont az ellenkező a hivatása, arra való, hogy ott tartsuk az adatokat, s a fejünket használjuk valami jobbra: gondolkodásra, alkotásra, megértésre” — véli Szent-Györgyi Albert, és mi tagadás: igaza van. Csakhát más könyvet jelentenek a pöttömnyi kisiskolások ábécéskönyvei, s megint mást a műszaki főiskolások felsőfokú matematikát tárgyaló szakkönyvei. S hogy mennyire mást, azt azok a tanítók tudják csak igazán, akik azzal a tiszta hitű elkötelezettséggel léptek erre a teljes embert kívánó pályára, hogy egy f azon kerek ó betűt mondassanak ki minden tanítványukkal, legyen az akár értelmiségi szülők világot járt okos gyereke, akár pedig egy dolgozgató cigánycsalád sokadik fia. Nem is beszélve arról, mennyire fontos manapság a tiszta hitű tanítói elkötelezettség, a pedagógusoknak az ifjúság nevelésében vállalt lendkerék-szerepe, ami nélkül legszebb távlatokat ígérő terveinket képtelenség lenne valóra váltanunk. De mert vannak ilyen szép távlatokat ígérő terveink, ezért kötelességünk törődni azok megvalósításához szükséges valamennyi feltételellel. Nem többet, a jövőnket akarjuk építeni. És e tekintetben kezdők vagyunk mindnyájan. Kezdeni viszont felelősség. Felelősség, még akkor is, ha a szükséges könyvek, ajánlások, tematikák ott vannak kézközelben. S talán éppen ezért nem mindegy, hogy szájbarágunk-e minden betűt, minden fegyelmező írásjelet, avagy szellemet, szívet, lendületet adunk a könyvekbe, a tankönyvekbe zárt magasztos gondolatoknak és munkára fogjuk mindazt, ami méltó e szóra — tudás. S ha netán kérdéses lenne bárki előtt is, hogy melyik iskolai út vezet mindnyájunk közös jövője felé. A válasz: az az út, amelyen mesterségesen nem magasítják az élet fölé a tanári katedrát; az az út, amelyen óvónők, tanítók, tanárok, szakoktatók, professzorok és szülők együtt, egymást segítve képesek haladni, s az élet által felkínált tehetségek pallérozásában, kimunkálásában egyazon felelősséggel viseltetnek valamennyien. Szót érdemel az is, hogy az imént felsoroltak nevelői rangsora nem bírja el sem az általános iskolai tanítói kiskatonásságot, sem a főiskolai, egyetemi tanszéki tábornokságot. Ebben az új iskolai dokumentumokhoz igazodó, azt végrehajtani akaró tantestületi együttesben mindenkinek egyazon rangja van, s az a tanítói rang. Annál is inkább, mert az elkövetkező tíz évben fokozatosan minden iskolatípusban és minden tantárgyban ki fogják cserélni az oktató-nevelő munka tartalmát meghatározó dokumentumokat. S ezzel összefüggésben csakis közös, társadalmi összefogással érhető el az, hogy javuljon az iskolai munka minősége; hogy tartósabb — ha úgy tetszik — bevésettebb legyen a tanulóifjúság műveltsége; hogy az elsajátítandó világnézeti-politikai-erkölcsi ismeretekben mind uralkodóbbak legyenek a szocialista vonások. Új tantárgyak jelennek meg az iskolákban. S az 1977—78-as tanév kezdése még inkább felelősség. Az általános iskolák 1—4. osztályaiban a hagyományos írás-, olvasás-, nyelvtan-, helyesírás- és fogalmazástanítás helyett már az elsőtől kezdve a magyar nyelv és irodalom tantárgyat tanulják a gyerekek. Komplex tárgy lesz az 1—5. osztályban a környezetismeret, a technikai tantárgy keretében pedig a szakmai ismeretek legfontosabb közös vonásait sajátítják el a tanulók. A következő években az elsősök is megismerkednek a rajzzal, az orosz nyelv tanítása pedig a 4. osztályban kezdődik. Az új dokumentumok bevezetése a szakmunkásképző iskolákban a jövő tanévben, az általános, valamint a szakközépiskolák egy részében az 1978—79- es, a gimnáziumokban s a többi szakközépiskolákban 1979 őszétől kezdődik el. E feladatokat, e könyvekbe zárt ismereteket együtt látva nem túlzás azt állítani: a közeljövő pedagógiai tudatosságát azon mérhetjük majd le, hogy mennyiben volt képes mind az iskola, mind a családi otthon az új dokumentumokban foglalt nevelési követelményeknek eleget tenni. Azoknak a követelményeknek, amelyek eleddig soha nem tapasztalt mértékben adnak teret mind a tanítók, mind a tanulók öntevékenységének, s emellett igénylik az országosan kötelező, de mégis egyéni arculatú iskolai munkát. Azt az áldozatvállalást, azt a hivatástudatot, azt az egyenlő iskolai teherviselést, amelyet a közelmúltban hozott bérintézkedésével kormányunk a pedagógusok iránti megbecsülés egyik jelének tüntetett fel. Lánczos András