Dunaújvárosi Hírlap, 1978. november (23. évfolyam, 88-95. szám)

1978-11-03 / 88-89. szám

November 7. köszöntése • * Üzemavatás, koszorúzás, nagygyűlés A város üzemeiben, intéz­ményeiben, az iskolákban ün­nepélyes keretek közt emlé­keznek meg november 7-ről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kitörésének 61. évfordulójáról. Az évforduló tiszteletére rendezett ünnep­ségek sorozata már tegnap megkezdődött, amikor is kol­légiummá avatták a közgaz­dasági szakközépiskola eddi­gi diákotthonát. Holnap, szombaton kerül sor a FÉ­­KON új, impozáns üzemcsar­nokának határidő előtti át­adására. Az üzemi ünnepsé­gek során megjutalmazták a kiemelkedő munkát végző pártmunkásokat és propagan­distákat. November 5-én, délután három órakor kerül sor az óvárosi szovjet hősi emlékmű megkoszorúzására, majd este hat órakor a Bartók Béla Művelődési Központban a városi pártbizottság, a ta­nács, a Hazafias Népfront városi elnöksége és a KISZ városi bizottsága által rende­zett ünnepi nagygyűlésre, amelynek szónoka Farkas Béláné, a MOM dunaújvárosi üzemének vezetője, a városi párt-végrehajtó bizottság tag­ja lesz. A nagygyűlés után a Mün­­nich Ferenc Gimnázium iro­dalmi színpada ad ünnepi műsort. ­ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Holnap avatják a Fékon új csarnokát A Dunai Vasmű tőszom­szédságában meghúzódó egy­kori férfi fehérneműgyár éle­tében az átlagosnál is moz­galmasabban teltek a közel­múlt dolgos hétköznapjai. Az egykori férfi fehérneműgyár­­ból a Fékon Ruházati Válla­lat budapesti gyárának duna­­naújvárosi üzemévé szerve­zett munkahelyen az V. öt­éves tervi vállalati rekon­strukciós program részeként hozzáláttak egy 2000 négyzet­­méter alapterületű, három­­szintes, új üzemcsarnoknak a megépítéséhez, amelyben nemcsak kulturáltabb körül­ményeket kívántak teremteni a helyi üzem 579 dolgozójá­nak, hanem azt is meg kel­lett oldaniuk az új csarnok berendezőinek, munkába ál­lítóinak, hogy a vállalat köz­pontjában kidolgozott mun­kaszervezési metódus szerint végezhessék feladataikat az itteniek is. Az iménti munkahelyi lec­ke annyiban volt nehezebb a szokottnál, hogy az újra való áttérés közben a dunaújvárosi üzem munkásasszonyainak, szocialista brigádjainak tarta­niuk kellett a már elért ex­portminőséget, ugyanis az itt gyártott férfiingek, női blú­zok mindegyike exportra ké­szül. A helyi üzem háromne­gyedévi termelési eredményei arról­­ tanúskodtak: megala­pozott döntés volt a dunaúj­városi új üzemcsarnok meg­építése. Az új csarnok mun­kába állásával mód nyílik ar­ra, hogy annak földszintjén­­ jól áttekinthető készáru-rak­tár kapjon helyet, ahonnan közvetlenül a megrendelők­höz szállíthatják a terméke­ket. Korábban ugyanis készárut naponta kamionok­a­ban szállították Budapestre. Az új csarnok I. és II. eme­letén az eddigieknél jóval tá­gasabb, világosabb­­ munka­termeket alakítottak ki, s emellett még arra is jutott hely, hogy egy-egy szalagsor végénél asztalokkal, székek­kel felszerelt étkezőrészt ala­kítsanak ki, mivel korábban a varrógépek asztalain étkez­tek a munkásnők. Az új csarnok munkába ál­lásával mód nyílik arra hogy a dunaújvárosi üzem is, a saját nevelésű ipari tanulóit nagyobb számban és az eddi­gieknél korszerűbb körülmé­nyek között, oktathassa. A tanulóképzés körülmé­nyeinek javításával egyidő­­ben az idei oktatási évre már nem fehérneműkészítő­ket vettek fel, hanem a válla­lat új feladataihoz igazodva nőiszabó-tanulókat, akik a szakma elsajátítása komplett női felsőruhák után ké­szítésére lesznek majd képe­sek. Mindezeken túl a belső át­szervezés során felszabadult régi helyiségekből női és fér­fiöltözőt, fürdőt, továbbá meglévőnél korszerűbb üzem­ű orvosi rendelőt és büfét hoz­tak létre. A tervezés gondosságát, il­letve a dunaújvárosi sajátos­ságok figyelembevételét pél­dázza, hogy az új üzemcsar­nok kialakítói egy szalagnak helyet, adtak is, ahol az üzem GYES-en lévő, munkát csak egy műszakban vállaló anyukák dolgozhatnak. A háromszintes, fehér—kék színezésű új üzemcsarnok kész a holnapi avatáshoz. „A szerződő felek vállalják...” Aláírták a konverteres acélmű KISZ-védnökségének alapokmányát Több mint egy év telt el azóta, hogy a Minisztertanács jóváhagyta a konverteres acélmű beruházását, s tegnap délelőtt a Vasmű Klubban az acélmű építésében résztvevő vállalatok KISZ-titkárai, il­letve védnökségi szervezői gyűltek össze, hogy aláírá­sukkal erősítsék meg a kon­verteres acélműi beruházás­nak KISZ-védnökségéről szóló alapokmányt. Az alá­íráson megjelent Csépányi Sándor kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes, Kóré Sán­dor, a városi pártbizottság titkára, Balázs Miklós, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, dr. Szabó Ferenc, a vasmű vezérigazgatója, Verbó István, a vasmű pártbizottsá­gának titkára, Kiszler Albert, a megyei KISZ-bizottság titkára, Juhász Loránd, a vá­rosi KISZ-bizottság titkára és Sárközi György, a vasmű KISZ-titkára. — Örömmel jelenthetem, hogy a konverteres acélmű építése felett elvállalt KISZ- védnökségbe minden olyan vállalat KISZ-szervezete be­kapcsolódott, amely a beru­házás megvalósításában je­lentős munkát végez. Köszö­nöm, hogy a huszonegy vál­lalat képviselője a dokumen­tum aláírására megjelent — ezekkel a szavakkal köszön­tötte a megjelenteket Sárközi György, majd átadta a szót Szabó Ferencnek, aki a kon­verteres acélmű népgazdasági jelentőségéről tartott tájékoz­tatót. Elmondta, hogy a nép­gazdaság VI. ötéves tervének egyik legnagyobb beruházása lesz ez, amely nagymérték­ben enyhít a népgazdaság gondjain. A népgazdaságnak évenként 3,7 millió tonna acélra van szüksége, az elkö­vetkezendő évek alatt várha­tóan nő az acél iránti igény, az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés mennyiségileg több, minőségileg jobb le­mezt, profilt és csövet fog feldolgozni. Ezeket az igé­nyeket csak nagyarányú fej­lesztéssel elégíthetjük ki, s e fejlesztésnek egyik legfonto­sabb része a konverteres acélmű építése. Jelenleg évente 1,2 millió tonna acélt állít elő a vasmű, a konver­teres acélmű belépésével 1,8 millió tonnára nő a vasmű acéltermelése. Ez a beruhá­zás tehát nagymértékben hozzájárulhat majd az igé­nyek kielégítéséhez, és a vál­lalat több tízmillió dolláros növekvő exportjához. A kon­verteres acélmű megépítése egyben a korszerű technoló­gia megteremtését is jelenti, hiszen a jelenleg egy adag acél előállítása 4 órát vesz igénybe, az új acélműben min­dex 45 percig tart majd. Az építkezésről a vezérigaz­gató elmondta, hogy a terve­zett ütemben halad, jó együttműködés alakult ki a partner vállalatok között.­­ A cél, a feladatok is­mertek — mondta. — Ezért a beruházásért érdemes dolgoz­ni, szép feladat ebben a ha­talmas munkában részt venni. Kérem önöket, segítsék a be­ruházást, s hogy az együtt­működés ne csak a szerző­désben, hanem a mindennapi munkájukban is jelentkezzék. A vezérigazgató ismertető­je után Dobler Istvánná, a védnökség szervezője ismer­tette az alapokmány szöve­gét, amelyben a szerződő fe­lek vállalásait rögzítették. Ezután felkérte­­ Csépányi Sándor miniszterhelyettest a fővédnökségre. Csépányi Sán­dor nagy tisztelettel köszön­te meg a megbízatást. — Bármennyire lenyűgöző, csodálatos munka is az acél­gyártóké — mondta —, a ko­rom, a piszok, az olvadt fém, a salak és a füst miatt so­kan nem vállalják ezt a mun­kát. Ezért kell újat alkot­nunk, jobbat a réginél, s eh­hez a felemelő munkához ad­hatják az erejüket a mai fia­talok is, mindenki leteheti a maga tégláját, tudva azt, hogy az új acélművet már maguk­nak építik. A védnökségben résztvevőknek erőt és sok si­kert kívánok. Ezt követően Németh Mik­lós, az építők KISZ-titkára, Pák László, a KGYV KISZ- titkára és Szentpéteri Ká­roly, a Csepel Művek egyedi gépgyárának KISZ-titkára szólalt fel. a Az ünnepség befejezéseként vállalatok KISZ-titkárai aláírták a védnökségi alap­okmányt. Kézjegyével látta el a szerződést a Dunai Vas­mű, a Csepel Művek Egyedi Gépgyára, a műszaki főiskola, a Tatabányai ÁVF, az Aprí­tógépgyár, a Metripond, az OVIT., a Csőszer, a VÍV, a Ganz-MÁVAG, a GYGV, a VILATI, a Mélyépterv, az Iparterv, a Kőgépterv, a Víz­­ép, a Betonútépítő Vállalat, a Hídépítő Vállalat, a KGYV és a 26-os Állami Építőipari Vállalat KISZ-titkára. J. K. AZ ELSŐ SZÓ: BÉKE Hatvanegy év történelmi mértékkel mérve nem nagy idő, s mégis: nincs még egy korszak, amelyben ilyen rövid idő alatt ilyen sok minden változott volna az emberiség történetében, mint az elmúlt több mint hat évtizedben. Ma tisztán áll előttünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kovácsolta ma: a kommuniz­must építő Szovjetunió, a történelemformáló erővé vált szocialista világrendszer. Fennen lobog a nemzet­közi munkásosztály vörös zászlaja, amely alatt korunk legbefolyásosabb baloldali mozgalmának harci serege, hatvanmillió kommunista tömörül. Hiteles tanúi va­gyunk a korszakos változásnak: mindörökre összeom­lott az imperializmus gyarmati rendszere. S e hatvan­egy év meggyőződéssé avatta a tapasztalatot: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nemcsak Oroszország népeinek életében hozott gyökért,» válto­zást, hanem a legnagyobb jelentőségű sorsfordulónak bizonyult az egész emberiség történetében. A Nagy Október első szava a béke volt. A híres lenini Békedekrétum néhány órával a szovjet kormány megalakulása után „az emberiség elleni gonosztettnek’­ nevezte a háborút és meghirdette az igazságos, demok­ratikus és egyetemes békéért vívott harc programját. A lenini útmutatások a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mellett élésének kialakításá­ra, a béke védelmére sohasem voltak időszerűbbek és fontosabbak, mint ma, az enyhülést előmozdító és akadályozó erők kiélezett harcának időszakában. A világon mind több a reálisan gondolkodó, tisztes­séges ember, akinek szívügye a béke és érte tenni is kész. De nagy szerencséje a világnak, hogy három kontinensen vannak olyan országok, ahol a eszmék vezérlik a külpolitikát. Ezek az országok lenint az állami politika rangjára emelték a világ sorsáért ér­zett felelősséget, a békéért, a népek közötti barátsá­gért és együttműködésért, a társadalmi haladásért ví­vott harcot. Elsőrendű törekvésük a leszerelés, amely — mint Lenin mondotta — „a szocializmus eszménye”. A szocialista országok közösségéről van szó, amely elvi állásfoglalásaival, gyakorlati lépéseivel naponta bizo­nyítja: az enyhülést érlelő, fenntartó, megszilárdító politikája nem taktika, hanem tartós irányvonal és következetes cselekvés a nemzetközi helyzet javítására. A szocialista külpolitika egyértelmű, világos és pon­tosan követhető. Logikája: szilárd elv — realista ma­gatartás — előrevivő cselekvés. S mindez nagy kezde­­ményezőképességgel párosul. Nem kell messzire men­ni ennek igazolására. Emlékezetes tény, hogy a Varsói Szerződés országai indították útjára az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet összehívásának tervét, s évek hosszú során át kitartóan dolgoztak an­nak sikeréért. S ma joggal állapíthatjuk meg, hogy érdemes volt: a helsinki záróokmány, amelyben 35 or­szág vállalt erkölcsi és politikai kötelezettséget „népe­ik valódi és tartós békéjének” biztosítására, nagyban hozzájárul a jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséhez Európában, sőt annak határain túl is. De a szocialista országok őszinte tárgyalási és megegyezési szándéka domborodik ki­­ a genfi leszerelési bizottság munkájá­ban, éppúgy, mint az ENSZ legkülönbözőbb fórumain. Ez a magatartás nem korlátozódik csupán tárgyaló­­termi állásfoglalásokra. Messzemenő készséget mutat azonnali konkrét lépésekre is. Példa rá a szocialista országok legújabb kezdeményezése a bécsi csapat- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon. Hogy az mit ered­ményezne a gyakorlatban, azt egyetlen részlettel il­lusztrálhatjuk. Ha a kezdeményezés az egyenlő biz­tonság elve alapján megállapodássá érlelődik, akkor a Szovjetunió egy éven belül kész három teljes had­osztályt kivonni, a teljes harci technikával együtt, beleértve mintegy ezer harckocsit. Ilyen értékű köte­lezettséget kell vállalnia természetesen az Egyesült Államoknak is. S ebben nincs helye semmiféle takti­kázásnak. „Szilárd meggyőződésünk — mondotta Leonyid Brezsnyev —, hogy a tárgyalások egyetlen résztvevőjének sincs joga mások háta mögé rejtőzve kitérni a csapatcsökkentés elől, még kevésbé növelni fegyverzetét a mások által végrehajtott csökkentés számlájára”. A szocializmus és a béke javára változó erőviszo­nyok azonban nem teremtenek automatikusan olyan helyzetet, amelyben véget ér az imperialista ellenállás. Ennek manapság tanúi is vagyunk Európában, Latin- Amerikában, vagy éppen a Közel-Keleten. Ezek az erők elsősorban a leszerelés útjába akarnak emelni. Változatlanul az erőszak alkalmazásához gátat fű­zik reményeiket, hogy úrrá lehetnek a szocialista or­szágokon, a békét és haladást akaró népeken. A lenini külpolitika távlatai mégis biztatóak. A Szovjetunió és a többi szocialista ország nemzetközi sikereinek kiapadhatatlan forrása, hogy igaz ügyért harcolnak, s elegendő erkölcsi, politikai, gazdasági és katonai erővel rendelkeznek nemes céljaik eléréséhez. Miközben a szocialista országok külpolitikája a világ minden békeszerető emberében támogatásra talál, aközben elrettentő erővel hat a háború és a reakció bajnokaira. Hogy a világ mind ez ideig el tudta kerül­ni a nukleáris katasztrófát, az annak köszönhető, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország Lenin ta­nítását követve küzd a szocializmusért és a békéért, s politikájának erejét megsokszorozza a marxista— leninista pártok elvtársi együttműködése, az összes haladó, demokratikus békeerők tömörülése. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az internacionalizmus eszméjében fogant, s ma csak az vallhatja magát Nagy október méltó örökösének, aki híve és megvalósí­­­tója a forradalmi erők marxista—leninista internacio­nalistalista összefogásának, az imperializmus ellen küz­dő népek egységes fellépésének. Hazánk területét és lélekszámát tekintve kis ország. De a szocialista államok közösségében lehetőségeink megsokszorozódnak. A szocialista világrendszer léte, lenini békepolitikája, a Varsói Szerződés és a K­G­SZ keretében megvalósuló együttműködés biztosítja szá­munkra alkotó munkánk legfőbb nemzetközi feltételét, a békét. Ugyanakkor népünk is aktívan részt vesz a haladásért, a népek közötti megértésért és a nemzet­közi biztonságért vívott harcban, erejéhez mérten tá­mogatja azokat, akik szóval és tettel egy békés világ megteremtésén munkálkodnak Hatvanegy éve a világ dolgozói a szocializmusban látják leghőbb vágyaik megvalósítását. A sz­ocializmus pedig a béke reménysugarával világítja be a Földet, így ölt testet a béke lenini eszméje — az emberért, az élet nevében! Pálos Tamás

Next