Dunaújvárosi Hírlap, 1979. június (24. évfolyam, 44-52. szám)

1979-06-01 / 44. szám

HÍRLAP XXIX. évfolyam, 44. szám ~ 1979. június 1., péntek ~ Ára: 1,50 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA / Kiemelkedő esemény A magyar—szovjet kapcso­latok több mint harmincéves történetében kiemelkedő ese­mény Leonyid Brezs­­nyevnek, az SZKP Köz­ponti Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének magyarországi látogatása. A szovjet párt- és kormány­­küldöttség fontos kérdések egész sorát vitatja meg ma­gyar partnereivel, s termé­szetesen felmérik majd azo­kat az eredményeket is, ame­lyeket a két ország együtt­működésével az utóbbi évek­ben elértünk. Közismert tény, hogy a Szovjetunió és Ma­gyarország között e­ kapcsola­toknak egy rendkívül szilárd és változatos rendszere ala­kult ki. Új típusú viszony ez egy világhatalom és egy aránylag kicsi ország között. Ahogyan azt Leonyid Brezs­­nyev tárgyalópartnere,­ Ká­dár János is kifejtette még az MSZMP XI. kongresszu­sán: „Népeinket egyesíti ér­dekeink, forradalmi eszméink és céljaink közössége, a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus, a szocializmus és a kommu­nizmus építése”. Emlékezetes számunkra Leonyid Brezs­­nyevnek néhány évvel ezelőt­ti látogatása a Magyar-Szov­jet Barátság Házában, ahol kifejtette, hogy milyen je­lentőséget tulajdonít a szov­jet és a magyar nép barát­ságának. E megbonthatatlan szövetség ápolása népünk alapvető érdeke, kiterjed az élet valamennyi területére. Közismert tény: legfontosabb gazdasági partnerünk, ipa­runk legnagyobb nyersanyag- és energiaszállítója a Szov­jetunió. Korszerű iparunk, közlekedésünk és tudomá­nyos életünk ma már elkép­zelhetetlen a szovjet beren­dezések és kutatási eredmé­nyek felhasználása nélkül. A Magyar Szocialista Munkás­párt programnyilatkozata le­szögezte, hogy a Szovjetunió tapasztalatai elvi jelentősé­­gűek az új társadalom épí­tésében, segítsége pótolhatat­lan. Az országaink, pártjaink közötti együttműködés és esz­mecsere hasznát nincs aki kétségbe vonhatná. Kétségte­len, hogy a mostani tárgya­lások is további lehetősége­ket adnak kapcsolataink épí­tésére, az együttműködés fej­lesztésére. A Leonyid Brezs­­nyev által vezetett párt­- és kormányküldöttség magyar­­országi látogatásának azon­ban nemzetközi jelentősége is van: ne­m csupán pártjain­­ szövetségét, népeink meg­bonthatatlan barátságát bi­zonyítja, hanem hozzájárul a szocialista közösség egységé­nek erősítéséhez is Június 2.: A pedagógusok napja Évről évre visszatérő ha­gyomány, vasárnapján hogy június első országszerte megemlékeznek a nevelői hi­vatás fontosságáról, és kö­szöntik az ifjúság pallérozá­sán fáradozó óvónőket, taní­tókat, tanárokat és szakokta­tókat. Városuk oktatási intézmé­nyeiben a hagyományoknak megfelelően június 1-én, pénteken a diákok és a szü­lői munkaközösségek tisztség­­viselői házi ünnepségeken köszöntik a tanítókat és a tanárokat. Szombaton, június 2-án dél­előtt 9 órakor a Munkásmű­velődési Központ 310-es ter­mében tartják meg a duna­újvárosi pedagógusok köz­ponti ünnepségét, ahol a vá­ros nevében C­s­i­m­a Sán­­dorné, a Hazafias Népfront városi titkára köszönti majd a pedagógusnap alkalmából kitüntetett nevelőket, oktató­kat. Ugyanezen a napon délután 2 órakor a városi tanács dísztermében dr. Radnai Éva országgyűlési képviselő méltatja majd a dunaújvá­rosi óvodák áldozatos mun­káját, és köszönti őket a ne­velők napja alkalmából. Úttörő­avatás Ma délután 4 órától ünnepi esemény színhelye lesz Lenin­ tér, ahol kilencszázöt­­­­ven dunaújvárosi kisdobost avatnak úttörővé. A látvá­nyos bevonulás, a jelentésté­telek és a himnusz után Andrási Miklós, a városi út­törőelnökség tagja köszönti a gyerekeket, majd a fogada­lomtételt követően az avató­szülők kötik fel a lányok és a fiúk nyakába a vörös nyak­kendőt. Az újdonsült úttörők képviselői végezetül virágo­kat helyeznek el a Lenin-szo­­bor talapzatánál. Az ünnep­ség sok száz léggömb magas­­ba bocsátásával fejeződik be. Új technológia az acélműben Nem is olyan régen tör­tént: egy tengerbe telepített olajfúrótorony kártyavárként omlott össze egy erősebb vi­har alkalmával. A statikai ellenőrző számítások igazol­ták, hogy az anyagok hossz- és keresztirányú szakítószi­lárdság szempontjából az elő­írásoknak megfeleltek, a sze­relés hibátlan volt, mégis megtörtént a baleset. A kér­dés megoldását egy véletlen juttatta a kutatók kezére: megmérték a hengerelt acél vastagság-szelvényében is a szakítószilárdságot és kide­rült, hogy annak értéke a megengedett alatt volt. A baleset okozója az anyagban elnyúlt szulfidzárvány, azaz közvetlenül az ötvözött acél­ban maradó kén. A szakemberek azóta nagy jelentőséget tulajdonítanak az öntött, hengerelt acél­anyagok belső szilárdságá­nak, s persze számos kutatói irányzat foglalkozik az öntött acélok kéntelenítésének meg­oldásával. E területen a Du­nai Vasmű szakemberei is fi­gyelemre méltó eredménye­ket értek el, s bár e kísérle­tek többnyire csak minimális kéntartalom-csökkenést ered­ményeztek, felvázolták az eredményes kutatás útját. Ezek után már csak az ké­pezte döntés tárgyát: mi az olcsóbb? Hosszadalmas, talán évekig tartó kutatómunkával, rengeteg kísérlettel, a meg­felelő ötvözési, kezelési ered­mények valószínűségének folytonos növelésével kidol­gozni egy új technológiát, vagy átvenni egy már bevált gyakorlatot. Nos, az esetek többségében az utóbbi lehetőség a célra­vezetőbb, mert a gyártási biztonság, az alkalmazott módszer viszonylagos olcsó­sága, különösen nagy men­­­nyiség előállítása esetén rö­vid idő alatt kompenzálja a bekerülési költségeket. Így döntött a Dunai Vasmű ve­zetősége is, amikor az előze­tes tárgyalások után megvá­sárolta egy svéd acélipari kombinát világszabadalmát, az úgynevezett svédlándzsás acélkezelési eljárást. A tech­nológia lényege, hogy az ön­tőüstbe csapolt, magas hő­mérsékletű acélba különleges anyagú és hűtésű lándzsák segítségével argon gázt és speciális porkeveréket juttat­nak, miáltal az acélban talál­ható kert öt ezred százalék alá esik, más szennyeződések pedig az adag felszínén, eltá­volítható sűrűségben jelennek meg. Maga a technológia és az alkalmazott adalékok össze­tétele természetesen gyártási titok, annak alkalmazását csak a megvásárolt szabada­lom bemutatása és kellő be­­gyakoroltatása után végezheti a vasmű. Az előkészítő mun­kálatok megkezdődtek, s a bemutatóra valószínűleg még ez év negyedik negyedévében sor kerül. No és a gyakorlati haszon? E technológia alkal­mazásával az izotróp jellegű acélfajták gyártási lehetősé­gét teremti meg a vasmű, amely acélok hihetetlen ho­mogenitásuk mellett a hossz­irányú és az oldalirányú, va­lamint a vastagságirányú szakítószilárdság szempontjá­ból is közel azonos értéket képviselnek. Az új anyag iránt megnövekvő kereslet hosszútávú piaci lehetősége­ket garantál, hiszen e nagy­­szilárdságú, csökkentett kén- és oxigéntartalmú anyag el­sősorban az időjárás viszon­tagságainak kitett vasszerke­zetek, hidak, úszó- és portál­daruk építésénél jelent ellen­őrzött biztonságot, s ezzel együtt versenyképességet. Ez pedig — túl a vasmű ered­ményeiben tapasztalható nö­vekedésen — egyszersmind népgazdasági érdek is. K. M. r Újravetés — Sok a széna és a lucerna Add mar — Korán érik a gyümölcs—Mozgéko­ny, Uram az ,Sőt nyak a kártevők — Előbb aratunk — Termésbecslésre nem vállalkozhatunk Mi lesz a terméssel? Szűkebb környezetünkben sem mondható kedvezőnek az idei időjárás. A téli fagy vetésritkulást és hellyel-köz­­zel teljes kifagyást okozott a nagyüzemi táblákon, és jócskán ártott a városi piac­ra termelő kiskert-tulajdo­nosok palántáinak is. Érthe­tő tehát, hogy ezekben a na­pokban a szokottnál is na­gyobb figyelem kíséri a növénykultúrák helyzetéről, valamint a mezőgazdasági munkák állapotáról szóló híreket. A minap a MÉM felhívás­sal fordult a mezőgazdasági üzemekhez, hogy az idei ter­melési előirányzatok teljesí­tése érdekében tegyenek pót­lólagos intézkedéseket. Új rá­vetéssel, hatékonyabb mun­kával próbálják ellensúlyoz­ni a kedvezőtlen időjárás miatt bekövetkező terméski­esést. A széna és a lucerna első kaszálása jó eredményeket adott a járás termelőszövet­kezeteiben mindenütt. A szőlőknek és a gyümölcsö­söknek is jót tett a májusi meleg. Érnek a korai gyü­mölcsök. Ámbár a meleg előcsalta és mozgékonnyá tette a kártevőket. A nö­vényvédelem szakmunkásai­nak jócskán akad dolguk,­ de gyakorolhatják a permete­zést a kezdő kertbarátok is. Sajnos a búza április végé­nek megfelelő fejlettséget mutat csak, és az eső nélküli májusi­­ kánikulában meg­gyorsult ír­ gabonafélék kalá­szolása. Ez a folyamat várha­tóan nemcsak a termésátla­gokra hat m­­ajd ki, hanem előbbre hozza az aratási időt is. A szakemberek — érthető módon — nem szívesen vál­lalkoznak termésbecslésekre. Esőért áhítozik ezekben a napokban ember és föld. Embert formáló hivatás Pedagógusnap. Virágerdőt varázsol ilyenkor a diákok hálája és a szülők figyelme a katedrákra. A pedagógusok­­ a szülői és a gyermeki köszönet apró figyelmességeit kapják sűrítve, együvé vonva. S ez a szerető figyelem, bármi megszokott is egy-egy dolgos nevelői élet ritmusában — az egyik legszebb jutalom évi fáradságukért, áldozatos munkájukért. A nevelők türelmes és sokat dolgozó tagjai a társada­lomnak. Sokszor szinte erejüket meghaladó munkát végez­nek, hiába szabályozta munkaköri kötelességüket figyelemre­méltó szakszervezeti-minisztériumi ajánlás. Én nem egy hé­tig, egy hónapig vállalják az élet feszítettebb tempóját, ha­nem esztendőkön, évtizedeken át. Ezrével dolgoznak az isko­lákban s más intézményekben. Legtöbbjük mentes a közöny­től, vállalkozik az újra, idejét és energiáját méretlenül adja. Nincs felnőtt, aki valahol, az emlékezet mélyén ne őrizne legalább egy maradandó, kedves és kicsit nosztalgi­kus emlékképet tanulmányainak, iskolájának egyik vagy másik pedagógus egyéniségéről. Lehet az emlékkép az első tanítóhoz fűződő, lehet későbbi esztendők nagytudású, euró­pai hírű professzorának szavaihoz igazodó. Egy bizonyos. A felnőtté, a tisztességes emberré válás, a nevelés útján — nevelőink egyénisége áll. Jóké és még jobbaké; másutt kö­­zépszerűeké vagy éppen kicsiny képességűeké és embersé­­gűeké — kinek mit adott a szerencséje vagy kevésbé jó sorsa. Nevelnek és alakítanak bennünket, sokszor egészen az ifjúkor múltáig. Aki avatott ismerője, felkent tudója a ne­velésnek, érti legjobban: örök adósságokat, visszakaphatat­­lan kamatokat gyűjt ez a munka. Pedagógusnak , óvónő­nek, tanítónak, tanárnak lenni ma sem tartozik a legirigyel­­tebb foglalkozások közé. S aki távolról pillant csupán e pá­lyára, kevéssé tudja, még kevésbé érti, mi kölcsönzi mégis az új nemzedékek számára a toborzó varázsát katedrának, a nevelésnek. Talán­­ az emberformálás öröme. Amit megsejt már a főiskolás, a képzős, s amit sejtjeiben hordoz élete utolsó órájáig az igazi nevelő. Tanévet zár nemsokára, alig két hét múlva valamennyi iskolánk. Nem könnyű tanévet. S ha felidézzük a korábbi esztendők köszöntőinek sorát, ez a „nem könnyű” kifejezés vissza-visszacseng mindegyikből. Az okok többrétűek. Fel­tétlenül közéjük sorolandó az az ismeretanyag-módosulás és mennyiségi gyarapodás, amely már esztendőkkel korábban a tantervi, és tananyag-korszerűsítés folyamatának gyorsítá­sára késztette az oktatáspolitika irányító szakembereit. De változásokat sürgetett a módszerek korszerűbbé tételének szükségessége, az oktatás gyakorlatibbá tétele, a korhoz tör­ténő igazodás megannyi parancsa. Mindez gondokkal, újabb és újabb pedagógiai feladatok megoldásával jár és járt együtt. Részben máris alkalmazzák iskoláinkban az újabb és korszerűbb tanterveket. Ebben a tanévben kezdték meg a bevezetését, folyamatosan az általános iskolákban, szeptem­berben már a gimnáziumok kerülnek sorra. Megkezdték működésüket, — ugyancsak ebben a tanévben — a szak­munkásképzési célú szakközépiskolák, mely nagy lépést je­lent a középfokú oktatás korszerűsítésében. Ez a tanév volt a „vizsgája” a 11 napos munkarend bevezetésének az álta­lános iskolákban s a további út kijelölésének. Ami koránt­sem az utolsó helyre kívánkoznék: a most záruló tanévben jelentkezett első, már komolyabban figyelmeztető hatásaival az alakuló demográfiai hullámhegy is — az iskolai diáklét­szám gyarapodásával, a váltás, az iskolák „népességi” gond­jaival. Utóbbi mindjárt jelzés arra, hogy szeptembertől sem várható könnyebbség közös iskolai dolgaink végzésében. Nem lesz kevesebb a pedagógusok tennivalója, és nem lesz­nek érezhetően jobbak — legalábbis a nagyobb településeken — a tanítás körülményei sem. Tanteremépítési erőfeszítése­ink csak lassan enyhíthetnek a — szerencsénkre és örö­münkre — növekvő gyermeklétszám teremtette gondokon. Az új tantervek életbe lépése és begyakorlása is sok-sok újabb teendő forrása. Kísérletező kedvet és feszítettebb munkatempót, több önállóságot, ugyanakkor a tananyag el­végeztetésével összefüggően még több felelősséget is igényel a pedagógusoktól. Lassan beköszönt a vakáció, megint csak többezer ne­velő segíti majd a szülők munkáját. A napközis táborokban, a nyári gyermeknyaraltatásoknál, sok-sok kellemes és hasz­nos szünidei foglalatosság szervezésénél változatlanul nél­külözhetetlen a jelenlétük. S ők — a több, mint százezer nevelő — szívesen adják pihenőidejük egy részét is a gyer­mekeknek. Nemcsak kötelességből, hanem a hivatástudat ne­mes indításából. Hiszen az életük a diákközösségeké is. A gyermekeké, akik az igazi pedagógusnak mindig és minden­kor az élet igazi értelmét, a hivatás kiteljesedését, a pálya szüntelen örömét jelentik. Amit értük tesznek, meghálálni és megköszönni sohasem tudjuk teljesen . .. Várkonyi Margit

Next