Dunaújvárosi Hírlap, 1979. június (24. évfolyam, 44-52. szám)
1979-06-01 / 44. szám
HÍRLAP XXIX. évfolyam, 44. szám ~ 1979. június 1., péntek ~ Ára: 1,50 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA / Kiemelkedő esemény A magyar—szovjet kapcsolatok több mint harmincéves történetében kiemelkedő esemény Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének magyarországi látogatása. A szovjet párt- és kormányküldöttség fontos kérdések egész sorát vitatja meg magyar partnereivel, s természetesen felmérik majd azokat az eredményeket is, amelyeket a két ország együttműködésével az utóbbi években elértünk. Közismert tény, hogy a Szovjetunió és Magyarország között e kapcsolatoknak egy rendkívül szilárd és változatos rendszere alakult ki. Új típusú viszony ez egy világhatalom és egy aránylag kicsi ország között. Ahogyan azt Leonyid Brezsnyev tárgyalópartnere, Kádár János is kifejtette még az MSZMP XI. kongresszusán: „Népeinket egyesíti érdekeink, forradalmi eszméink és céljaink közössége, a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus, a szocializmus és a kommunizmus építése”. Emlékezetes számunkra Leonyid Brezsnyevnek néhány évvel ezelőtti látogatása a Magyar-Szovjet Barátság Házában, ahol kifejtette, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a szovjet és a magyar nép barátságának. E megbonthatatlan szövetség ápolása népünk alapvető érdeke, kiterjed az élet valamennyi területére. Közismert tény: legfontosabb gazdasági partnerünk, iparunk legnagyobb nyersanyag- és energiaszállítója a Szovjetunió. Korszerű iparunk, közlekedésünk és tudományos életünk ma már elképzelhetetlen a szovjet berendezések és kutatási eredmények felhasználása nélkül. A Magyar Szocialista Munkáspárt programnyilatkozata leszögezte, hogy a Szovjetunió tapasztalatai elvi jelentőségűek az új társadalom építésében, segítsége pótolhatatlan. Az országaink, pártjaink közötti együttműködés és eszmecsere hasznát nincs aki kétségbe vonhatná. Kétségtelen, hogy a mostani tárgyalások is további lehetőségeket adnak kapcsolataink építésére, az együttműködés fejlesztésére. A Leonyid Brezsnyev által vezetett párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásának azonban nemzetközi jelentősége is van: nem csupán pártjain szövetségét, népeink megbonthatatlan barátságát bizonyítja, hanem hozzájárul a szocialista közösség egységének erősítéséhez is Június 2.: A pedagógusok napja Évről évre visszatérő hagyomány, vasárnapján hogy június első országszerte megemlékeznek a nevelői hivatás fontosságáról, és köszöntik az ifjúság pallérozásán fáradozó óvónőket, tanítókat, tanárokat és szakoktatókat. Városuk oktatási intézményeiben a hagyományoknak megfelelően június 1-én, pénteken a diákok és a szülői munkaközösségek tisztségviselői házi ünnepségeken köszöntik a tanítókat és a tanárokat. Szombaton, június 2-án délelőtt 9 órakor a Munkásművelődési Központ 310-es termében tartják meg a dunaújvárosi pedagógusok központi ünnepségét, ahol a város nevében Csima Sándorné, a Hazafias Népfront városi titkára köszönti majd a pedagógusnap alkalmából kitüntetett nevelőket, oktatókat. Ugyanezen a napon délután 2 órakor a városi tanács dísztermében dr. Radnai Éva országgyűlési képviselő méltatja majd a dunaújvárosi óvodák áldozatos munkáját, és köszönti őket a nevelők napja alkalmából. Úttörőavatás Ma délután 4 órától ünnepi esemény színhelye lesz Lenin tér, ahol kilencszázötven dunaújvárosi kisdobost avatnak úttörővé. A látványos bevonulás, a jelentéstételek és a himnusz után Andrási Miklós, a városi úttörőelnökség tagja köszönti a gyerekeket, majd a fogadalomtételt követően az avatószülők kötik fel a lányok és a fiúk nyakába a vörös nyakkendőt. Az újdonsült úttörők képviselői végezetül virágokat helyeznek el a Lenin-szobor talapzatánál. Az ünnepség sok száz léggömb magasba bocsátásával fejeződik be. Új technológia az acélműben Nem is olyan régen történt: egy tengerbe telepített olajfúrótorony kártyavárként omlott össze egy erősebb vihar alkalmával. A statikai ellenőrző számítások igazolták, hogy az anyagok hossz- és keresztirányú szakítószilárdság szempontjából az előírásoknak megfeleltek, a szerelés hibátlan volt, mégis megtörtént a baleset. A kérdés megoldását egy véletlen juttatta a kutatók kezére: megmérték a hengerelt acél vastagság-szelvényében is a szakítószilárdságot és kiderült, hogy annak értéke a megengedett alatt volt. A baleset okozója az anyagban elnyúlt szulfidzárvány, azaz közvetlenül az ötvözött acélban maradó kén. A szakemberek azóta nagy jelentőséget tulajdonítanak az öntött, hengerelt acélanyagok belső szilárdságának, s persze számos kutatói irányzat foglalkozik az öntött acélok kéntelenítésének megoldásával. E területen a Dunai Vasmű szakemberei is figyelemre méltó eredményeket értek el, s bár e kísérletek többnyire csak minimális kéntartalom-csökkenést eredményeztek, felvázolták az eredményes kutatás útját. Ezek után már csak az képezte döntés tárgyát: mi az olcsóbb? Hosszadalmas, talán évekig tartó kutatómunkával, rengeteg kísérlettel, a megfelelő ötvözési, kezelési eredmények valószínűségének folytonos növelésével kidolgozni egy új technológiát, vagy átvenni egy már bevált gyakorlatot. Nos, az esetek többségében az utóbbi lehetőség a célravezetőbb, mert a gyártási biztonság, az alkalmazott módszer viszonylagos olcsósága, különösen nagy mennyiség előállítása esetén rövid idő alatt kompenzálja a bekerülési költségeket. Így döntött a Dunai Vasmű vezetősége is, amikor az előzetes tárgyalások után megvásárolta egy svéd acélipari kombinát világszabadalmát, az úgynevezett svédlándzsás acélkezelési eljárást. A technológia lényege, hogy az öntőüstbe csapolt, magas hőmérsékletű acélba különleges anyagú és hűtésű lándzsák segítségével argon gázt és speciális porkeveréket juttatnak, miáltal az acélban található kert öt ezred százalék alá esik, más szennyeződések pedig az adag felszínén, eltávolítható sűrűségben jelennek meg. Maga a technológia és az alkalmazott adalékok összetétele természetesen gyártási titok, annak alkalmazását csak a megvásárolt szabadalom bemutatása és kellő begyakoroltatása után végezheti a vasmű. Az előkészítő munkálatok megkezdődtek, s a bemutatóra valószínűleg még ez év negyedik negyedévében sor kerül. No és a gyakorlati haszon? E technológia alkalmazásával az izotróp jellegű acélfajták gyártási lehetőségét teremti meg a vasmű, amely acélok hihetetlen homogenitásuk mellett a hosszirányú és az oldalirányú, valamint a vastagságirányú szakítószilárdság szempontjából is közel azonos értéket képviselnek. Az új anyag iránt megnövekvő kereslet hosszútávú piaci lehetőségeket garantál, hiszen e nagyszilárdságú, csökkentett kén- és oxigéntartalmú anyag elsősorban az időjárás viszontagságainak kitett vasszerkezetek, hidak, úszó- és portáldaruk építésénél jelent ellenőrzött biztonságot, s ezzel együtt versenyképességet. Ez pedig — túl a vasmű eredményeiben tapasztalható növekedésen — egyszersmind népgazdasági érdek is. K. M. r Újravetés — Sok a széna és a lucerna Add mar — Korán érik a gyümölcs—Mozgékony, Uram az ,Sőt nyak a kártevők — Előbb aratunk — Termésbecslésre nem vállalkozhatunk Mi lesz a terméssel? Szűkebb környezetünkben sem mondható kedvezőnek az idei időjárás. A téli fagy vetésritkulást és hellyel-közzel teljes kifagyást okozott a nagyüzemi táblákon, és jócskán ártott a városi piacra termelő kiskert-tulajdonosok palántáinak is. Érthető tehát, hogy ezekben a napokban a szokottnál is nagyobb figyelem kíséri a növénykultúrák helyzetéről, valamint a mezőgazdasági munkák állapotáról szóló híreket. A minap a MÉM felhívással fordult a mezőgazdasági üzemekhez, hogy az idei termelési előirányzatok teljesítése érdekében tegyenek pótlólagos intézkedéseket. Új rávetéssel, hatékonyabb munkával próbálják ellensúlyozni a kedvezőtlen időjárás miatt bekövetkező terméskiesést. A széna és a lucerna első kaszálása jó eredményeket adott a járás termelőszövetkezeteiben mindenütt. A szőlőknek és a gyümölcsösöknek is jót tett a májusi meleg. Érnek a korai gyümölcsök. Ámbár a meleg előcsalta és mozgékonnyá tette a kártevőket. A növényvédelem szakmunkásainak jócskán akad dolguk, de gyakorolhatják a permetezést a kezdő kertbarátok is. Sajnos a búza április végének megfelelő fejlettséget mutat csak, és az eső nélküli májusi kánikulában meggyorsult ír gabonafélék kalászolása. Ez a folyamat várhatóan nemcsak a termésátlagokra hat majd ki, hanem előbbre hozza az aratási időt is. A szakemberek — érthető módon — nem szívesen vállalkoznak termésbecslésekre. Esőért áhítozik ezekben a napokban ember és föld. Embert formáló hivatás Pedagógusnap. Virágerdőt varázsol ilyenkor a diákok hálája és a szülők figyelme a katedrákra. A pedagógusok a szülői és a gyermeki köszönet apró figyelmességeit kapják sűrítve, együvé vonva. S ez a szerető figyelem, bármi megszokott is egy-egy dolgos nevelői élet ritmusában — az egyik legszebb jutalom évi fáradságukért, áldozatos munkájukért. A nevelők türelmes és sokat dolgozó tagjai a társadalomnak. Sokszor szinte erejüket meghaladó munkát végeznek, hiába szabályozta munkaköri kötelességüket figyelemreméltó szakszervezeti-minisztériumi ajánlás. Én nem egy hétig, egy hónapig vállalják az élet feszítettebb tempóját, hanem esztendőkön, évtizedeken át. Ezrével dolgoznak az iskolákban s más intézményekben. Legtöbbjük mentes a közönytől, vállalkozik az újra, idejét és energiáját méretlenül adja. Nincs felnőtt, aki valahol, az emlékezet mélyén ne őrizne legalább egy maradandó, kedves és kicsit nosztalgikus emlékképet tanulmányainak, iskolájának egyik vagy másik pedagógus egyéniségéről. Lehet az emlékkép az első tanítóhoz fűződő, lehet későbbi esztendők nagytudású, európai hírű professzorának szavaihoz igazodó. Egy bizonyos. A felnőtté, a tisztességes emberré válás, a nevelés útján — nevelőink egyénisége áll. Jóké és még jobbaké; másutt középszerűeké vagy éppen kicsiny képességűeké és emberségűeké — kinek mit adott a szerencséje vagy kevésbé jó sorsa. Nevelnek és alakítanak bennünket, sokszor egészen az ifjúkor múltáig. Aki avatott ismerője, felkent tudója a nevelésnek, érti legjobban: örök adósságokat, visszakaphatatlan kamatokat gyűjt ez a munka. Pedagógusnak , óvónőnek, tanítónak, tanárnak lenni ma sem tartozik a legirigyeltebb foglalkozások közé. S aki távolról pillant csupán e pályára, kevéssé tudja, még kevésbé érti, mi kölcsönzi mégis az új nemzedékek számára a toborzó varázsát katedrának, a nevelésnek. Talán az emberformálás öröme. Amit megsejt már a főiskolás, a képzős, s amit sejtjeiben hordoz élete utolsó órájáig az igazi nevelő. Tanévet zár nemsokára, alig két hét múlva valamennyi iskolánk. Nem könnyű tanévet. S ha felidézzük a korábbi esztendők köszöntőinek sorát, ez a „nem könnyű” kifejezés vissza-visszacseng mindegyikből. Az okok többrétűek. Feltétlenül közéjük sorolandó az az ismeretanyag-módosulás és mennyiségi gyarapodás, amely már esztendőkkel korábban a tantervi, és tananyag-korszerűsítés folyamatának gyorsítására késztette az oktatáspolitika irányító szakembereit. De változásokat sürgetett a módszerek korszerűbbé tételének szükségessége, az oktatás gyakorlatibbá tétele, a korhoz történő igazodás megannyi parancsa. Mindez gondokkal, újabb és újabb pedagógiai feladatok megoldásával jár és járt együtt. Részben máris alkalmazzák iskoláinkban az újabb és korszerűbb tanterveket. Ebben a tanévben kezdték meg a bevezetését, folyamatosan az általános iskolákban, szeptemberben már a gimnáziumok kerülnek sorra. Megkezdték működésüket, — ugyancsak ebben a tanévben — a szakmunkásképzési célú szakközépiskolák, mely nagy lépést jelent a középfokú oktatás korszerűsítésében. Ez a tanév volt a „vizsgája” a 11 napos munkarend bevezetésének az általános iskolákban s a további út kijelölésének. Ami korántsem az utolsó helyre kívánkoznék: a most záruló tanévben jelentkezett első, már komolyabban figyelmeztető hatásaival az alakuló demográfiai hullámhegy is — az iskolai diáklétszám gyarapodásával, a váltás, az iskolák „népességi” gondjaival. Utóbbi mindjárt jelzés arra, hogy szeptembertől sem várható könnyebbség közös iskolai dolgaink végzésében. Nem lesz kevesebb a pedagógusok tennivalója, és nem lesznek érezhetően jobbak — legalábbis a nagyobb településeken — a tanítás körülményei sem. Tanteremépítési erőfeszítéseink csak lassan enyhíthetnek a — szerencsénkre és örömünkre — növekvő gyermeklétszám teremtette gondokon. Az új tantervek életbe lépése és begyakorlása is sok-sok újabb teendő forrása. Kísérletező kedvet és feszítettebb munkatempót, több önállóságot, ugyanakkor a tananyag elvégeztetésével összefüggően még több felelősséget is igényel a pedagógusoktól. Lassan beköszönt a vakáció, megint csak többezer nevelő segíti majd a szülők munkáját. A napközis táborokban, a nyári gyermeknyaraltatásoknál, sok-sok kellemes és hasznos szünidei foglalatosság szervezésénél változatlanul nélkülözhetetlen a jelenlétük. S ők — a több, mint százezer nevelő — szívesen adják pihenőidejük egy részét is a gyermekeknek. Nemcsak kötelességből, hanem a hivatástudat nemes indításából. Hiszen az életük a diákközösségeké is. A gyermekeké, akik az igazi pedagógusnak mindig és mindenkor az élet igazi értelmét, a hivatás kiteljesedését, a pálya szüntelen örömét jelentik. Amit értük tesznek, meghálálni és megköszönni sohasem tudjuk teljesen . .. Várkonyi Margit