Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse, 1937

A polgári iskola és az elemi iskola kapcsolata. Amióta a műveltség csak valamennyire is általános köve­­­telmény, azóta az iskola mindig fontos tényezője volt először az egyházi, azután az állami életnek is De az is bizonyos, hogy nem volt még kor és nem volt még nemzet, amelyik annyit kívánt volna az iskolától, amennyit ma a magyar élet kiván mitőlünk. Az iskolának kell pótolni gyakran a napszámra ro­­botoló szülők családi nevelését, a meg nem született testvérkék társaságát, a fűtött szobát, a holnapi kenyér biztonságát, szó­val azt a múltba süllyedt, gondtalan, boldog gyermekséget, amiben mi, idősebbek, felnőttünk. A haza pedig azt kívánja tőlünk, hogy egy új magyar fajtát neveljünk. A jövő magyarja őrizze meg épen ősei büszke bec­sülete­ségét, bátor, erős szívét, de álmos közöny helyett nem­­zeti öntudat éljen benne, elődei tétlen álmodozását tettre váltsa és egységes magyar erővel álljon a gáton. Ezt várják tőlünk tanítóktól, tanároktól és ezért dolgozunk ma annyival többet, mint régen. Mert hiszen a nevelés végte­lenül nehéz és igen gyakran hálátlan munka- Istentől hivatott nevelő az, aki mindig eltalálja a helyes utat. Ha egy erkölcsi igazságot sikerült belevésnünk a gyermek lelkébe, ha egy ismeretet bele tudtunk gyökereztetni az emlé­kezetébe, mindig egy-egy téglát helyeztünk el a nevelés épület lében és dicséretre méltó munkát végeztünk akkor, ha ez a tégla elég szilárdan áll ahhoz, hogy erősítse, biztosítsa a mellette, fölö­te elhelyezett alkotórészek helyzetét Mert a nevelés mun­­káját úgy képzeljük el, mintha a gy­ermek lelkében közös erővel egy épületet emelnénk mindig magasabbra. A kész épület ter­mészetesen különböző. Kunyhó az egyik, felhőkarcoló a másik. Biztos alapja, szilárd fala van az egyiknek, fenyegetően bizony­talan a másiké. Az előbbi megbírja az emeleteket, de kártya­várként omlik össze a másik, ha feljebb emelik. Az alapot a szülői ház és az ezt pótló, kiegészítő kisded­­óvó-intézet rakja le. Vigyázzanak Édesanyák, mert ha a családi nevelés alapja gyönge, bizonytalan, nehéz tovább építeni. Akkor előbb az alapot kell az iskolának javítgatni, mélyíteni és az is megtörténhetik, hogy nem lehet már sohasem teljesen helyre­hozni, megerősíteni és ezáltal ingadozó bizonytalan lesz az egész ráemelt épület. Erre az alapra rakja rá a földszintet az elemi iskola Itt már nehéz a munka, mert úgy kell az építkezést irányítani, hogy az épület befejezhető, önmagában is kész egész legyen, de viszont nagyobb megrázkódtatás nélkül tovább, nagyobbra is lehessen emelni. Mert hiszen az emeleteket to­vább a középfokú, középiskolák, vagy az ezeknek megfelelő szakiskolák, végül az egyetem építik, majd maga az élet tetőzi be.

Next