Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse, 1942
I. 1918-1943. Huszonöt esztendő távlatából jólesik visszatekinteni a múltba és mérlegre venni az eredményeket. Huszonöt esztendő pergett le azóta az örökkévaló idő óráján, mióta áll iskolánk. Nehéz évek voltak ezek. Ez a negyedszázad arra kellett csupán, hogy a jövő fejlődés feltételeit megteremtsük. Nagy alkotásokkal nem dicsekedhetünk, mert a kezdet nehézségei, az anyagiak hiánya, a közöny, a meg nem értés, mind-mind gátat emeltek a gyors haladás, a teremtő munka elé. Ha a Dunamente színmagyar népe az alapítás éveiben megértette volna a polgári iskola nagy jelentőségét, és áldozatos szeretettel karolta volna fel küzködő iskolánkat, ma már sokkal magasabb fokán állnánk a fejlődésnek. Azonban eredményeink így is vannak, amelyek azt hirdetik, hogy iskolánk megizmosodott, szilárd alapokra helyezkedett. Itt, ezen a helyen kell a jövő számára megörökítenem a következőket: 1927-ben Gróf Teleki József, egyházkerületi főgondnok nevét vette fel iskolánk. Ez a történelmi név sarkal bennünket a további, fokozott munkára, reményt kelt bennünk a biztos fejlődésre. 1929-ben új, egyemeletes épületbe költöztünk, melyet állami támogatással, 52.000 pengő költséggel építtetett fenntartó egyházunk. Az iskola elhelyezése ezzel végleges és teljes megoldást nyert. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 136.236 1943. számú rendeletével megadta iskolánk részére a végleges nyilvánossági jogot. Kifejezésre juttatta ezzel azt az örvendetes körülményt, hogy az iskola negyedszázados működése után méltóvá lett erre. Meg kell említenem azt is, hogy tanulóink száma évről-évre növekedik. A lefolyt iskolai évben beiratkozott 146 nyilvános tanulónk és vizsgálatott tett 60 magántanulónk azt bizonyítja, hogy iskolánkra szükség van, s ha nem lenne meg, fel kellene állítani. Ez a számbeli fejlődés is további reményekre jogosít fel bennünket. Örömmel jegyzem fel azt is, hogy a nagyközönség részéről, még a földmívelő nép részéről is, mind nagyobb és nagyobb megértéssel találkozunk. Ez az örvendetes tény azt is bizonyítja, hogy iskolánk áldásos munkát végez. Végül hadd tolmácsoljam annak a kiváló erdélyi magyar felsőházi tagnak iskolánkról alkotott véleményét, aki az iskola tornatermében május 27-én rendezett kultúresten jelen volt, amelyen a műsornak kb. felét az iskola tanulói szolgáltatták: „Meglepett engem az a kimagasló eredmény, amit ez az iskola a mai estén felmutatott." Jólesett ezt nekünk hallanunk, de ez a megállapítás arra is indít bennünket, hogy az eredményt méginkább fokozzuk a szebb jövő felé haladó magyar hazánk javára és boldogítására.