Egyetemi beszédek, 1886-1887. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem

Lechner Ágost rektor leköszönő beszéde

Igen tisztelt Gyülekezet! Egybegyűltünk itt, hogy az új iskolai évet meg­kezdjük , az egyetemi élet egy új cyclusát. És jelen gyűlésünk, melyben az új egyetemi hatóság ün­nepélyesen felavattatik, és a díszjelvények felvéte­lével jelképesen átveszi az egyetemi önkormány­zatot, képezi az átmenetet a múlt és jövő tanév között. A két éve közös mesgyéjén, minekelőtte az egye­temi kormányzat jelvényeit ünnepélyesen átadnám igen tisztelt utódomnak, hagyományos szokás szerint, egy futó pillantást vetünk az elmúlt évre, leszámol­ván mintegy annak sikereivel és veszteségeivel, hogy így az újonan megkezdődő munkára bátorítást merít­sünk annak sikereiből, veszteségei pótlására pedig kettőzött erélyre serkenjünk. Fájdalom e veszteségek a múlt évben nem vol­tak csekélyek. Bő aratást tartott közöttünk a halál. Az ifjúságot nem kímélte meg, és nem az egye­tem törzsét és koronáját. Az ifjak közül többen szállottak kora sírba, ma­gukkal vivén oda szüleik örömét és a hazának hozzá­juk fűzött reményét. Meghaltak úgyszólván minek előtte éltek volna.

Next