Egyetemi beszédek, 1886-1887. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Lechner Ágost rektor leköszönő beszéde
Igen tisztelt Gyülekezet! Egybegyűltünk itt, hogy az új iskolai évet megkezdjük , az egyetemi élet egy új cyclusát. És jelen gyűlésünk, melyben az új egyetemi hatóság ünnepélyesen felavattatik, és a díszjelvények felvételével jelképesen átveszi az egyetemi önkormányzatot, képezi az átmenetet a múlt és jövő tanév között. A két éve közös mesgyéjén, minekelőtte az egyetemi kormányzat jelvényeit ünnepélyesen átadnám igen tisztelt utódomnak, hagyományos szokás szerint, egy futó pillantást vetünk az elmúlt évre, leszámolván mintegy annak sikereivel és veszteségeivel, hogy így az újonan megkezdődő munkára bátorítást merítsünk annak sikereiből, veszteségei pótlására pedig kettőzött erélyre serkenjünk. Fájdalom e veszteségek a múlt évben nem voltak csekélyek. Bő aratást tartott közöttünk a halál. Az ifjúságot nem kímélte meg, és nem az egyetem törzsét és koronáját. Az ifjak közül többen szállottak kora sírba, magukkal vivén oda szüleik örömét és a hazának hozzájuk fűzött reményét. Meghaltak úgyszólván minek előtte éltek volna.