Egyetemi beszédek, 1906-1907. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Láng Lajos rektor leköszönő beszéde
Mai összejövetelünk czélja az egyetem újonnan megválasztott tanácsának beiktatása; ünnepélyünknek központja egyetemünknek érdemekben gazdag új rektora. Feléje néz ma minden szem és őt kívánja mindenki hallani. Tartozó figyelmem e díszes nagyközönség iránt kötelességemmé teszi, hogy rövidre foglaljam búcsúmat. Az év történetét egész terjedelmében nyomtatásban megtalálják az aziránt érdeklődők. Élőszóval csak azt adom belőle, amit elhallgatnom nem illenék. Meg kell emlékeznem azon súlyos veszteségekről, melyeket a halál kérlelhetetlen keze mért egyetemünkre. Élete világában, pályája, zenitjén költözött el körünkből hirtelen és váratlanul Szécsy Károly, a magyar nyelv és irodalom tanára, abban a pillanatban, midőn becsületes munkában töltött ernyedetlen fáradozásának legszebb gyümölcseit élvezhette volna. Alig nyílt meg előtte az egyetem, becsvágyának legnagyobb eszménye, már ravatalát állítottuk fel előcsarnokunkban és az örök nyugalomra kísértük azt, ki addig a pihenést nem ismerte. Hosszas szenvedés után, rövid enyhülés közben megváltáskép szólította magához az isteni gondviselés hunyadszántói dr. Kőrösy Józsefet, a székesfővárosi statisztikai hivatal igazgatóját, a nagyhírű tudóst.