Egyetemi beszédek, 1915-1916. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem

Lenhossék Mihály rektor leköszönő beszéde

6 DR. LENHOSSÉK MIHÁLY mennyire más ma már a helyzet a múlt évhez ké­pest, akkor a bizonytalanság ködében állt előttünk a háború kimenetele, s csak hazafiságunk optimizmusa éltette bennünk a győzelem reményét; ma már el­oszlott a köd, megvilágosodott a helyzet: a rohanó eseményekből hatalmasan bontakozik ki nemcsak le­győzhetetlenségünknek, hanem győzelmünknek bizo­nyossága. Akkor, az első galíciai események idején, bármennyire hangoztattuk is végleges sikerünkbe vetett hitünket, valljuk be, ott lappangott, bár némán, a lelkek mélyén a kérdés, az aggodalom, mit hoz a jövő hazánknak, ma már nyugodtan nézhetünk a jö­vőbe : ellenségeinknek ádáz terve, hogy monarchiánkat s a német birodalmat szétzúzzák, semmivé lett és megsemmisült benne az a törekvésük is, hogy ezt az ezeréves Magyarországot darabokra tépjék, leszakított részeit konc gyanánt odadobják áskálódó, falánk déli és keleti szomszédjainknak s a telhetetlen moszkovita gyomornak. A háború még nem ért végéhez, s bizonyos, hogy még fájdalmas áldozatokat fog tőlünk követelni; de az az egy már nem kétséges, hogy a mi hazánk csorbítatlanul fog az erők e rettenetes mérkőzésé­ből kikerülni. A régi Magyarország fog itt fennállani a háború után is, de csak területi tekintetben a régi; egyebekben reméljük, hogy a háború megpróbáltatá­sából és győzelmes befejezéséből egy új Magyarország fog életre kelni, egy fényesebb, gazdagabb, boldogabb és tisztultabb a háború előttinél. Széchenyi látnoki szózata, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, új tartalmat, új erőt, új fényt nyert. De fordítsuk tekintetünket az odakinn viharzó nagy eseményekről egyetemünkre, hisz’ az a feladatom ma, hogy beszámoljak egyetemünknek ezen emléke­

Next