Egyetemi beszédek, 1917-1920. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Mihályfi Ákos rektor leköszönő beszéde
tikával, hanem az egyetemmel is. Rektori évem végén, augusztus 18-án temettük el tragikus halállal halt kartársunkat, Lőrenthey Imrét, a bölcsészeti karon az őslénytan nyilv. rendes tanárát, akit tudományos búvárkodásai eredményeinek sajtó alá rendezése közben orvul sújtott le a kegyetlen halál. De év közben is volt két halottunk: mindkettő az egyetemnek nyugalmazott tanára, mindkettő mint egykori rektor is megérdemli, hogy hálás kegyelettel emlékezzünk meg róluk: ponori Thewrewk Emil és Ajtai K. Sándor. De míg ezen gyászesetek csak egyetemünket és a magyar tudományos világot érintették közvetlenül: jóságos patriarcha királyunk halála gyászba borította összes országait, elsősorban hű magyar népét. Felséges Urunk halálát követő napon rendkívüli tanácsülést tartottunk, hogy az országos gyászban való részvét mikéntjéről intézkedjünk. A tanács határozata alapján az egyetem gyásza 30 napig tartott, ez idő alatt az egyetem összes épületein gyászlobogók lengtek; a gyász ideje alatt az összes hivatalos levelezésekhez gyászkeretű papírt használtunk. Az egyetem külön gyászünnepélyt tartott, melyen Beöthy Zsolt prorektor úr remek beszédben méltatta elhunyt királyunknak a magyar kultúra s elsősorban egyetemünk iránt tanúsított fejedelmi jóindulatát. A gyász utolsó napján gyászisteni tiszteletet tartottunk az egyetemi templomban; a katafalk mellett egyetemi hallgatók állottak égő gyertyákkal, a a gyászmise után Wolkenberg Alajos dr. ny. r. egyetemi tanár és egyetemi hitszónok mondott gyászbeszédet, amely méltán sorakozik a francia klasszikus szónokok gyászbeszédeihez. Végül, hogy jóságos kirá