Egyetemi beszédek, 1926-1927. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Preisz Hugó rektor székfoglaló és tanévnyitó beszéde
4 Az Alma Mater a tudományok temploma; sajátítsanak el maguknak aránylag rövid tanulmányi idejük alatt minél több ismeretet és foglalkozzanak minél többet a tudományokkal és pedig ezekért önmagukért, minden melléktekintet nélkül, mert a tudás mindennél inkább lélekemelő és nemesítő. A tudomány magasztos valami, az emberiség büszkesége, annak gyarapításában versenyt folytatnak országok, nemzetek. A tudás fölemeli az embert a szintből, gondolat- és látókörét kiszélesíti, általa az ember önmaga és embertársai földi boldogságát előmozdíthatja. És mégis csak körül kell tekinteniök az életben, hogy fölismerjük, hogy elsősorban nem a tudás hiánya, nem az emberek tudatlansága veti a társadalomra a legsötétebb árnyfoltokat, hanem az erkölcsök lazasága, hűtlenség az elvállalt kötelességhez, az adott eskühöz és sok mindenhez, amit az ember fogalma megkövetel. Sohasem hangoztatták inkább és követelőbben — mint manapság — a jogokat, annál kevésbbé ellenben a kötelességeket, pedig a jogok gyakorlására és élvezetére csak oly mértékben érdemes valaki, amint kötelességeit teljesíti. A tudatlanság lehet bajok forrása az egyes emberre és a közre, de magában véve az valami negatívum; immoralitás ellenben fertőző és rothasztó valami, ami ragályoz, aminthogy a rothadt alma megrothasztja a vele érinkezőket. A tudomány, a szellemi fölény oly hatalom, oly energia, amely — mint minden egyéb energia — jót vagy rosszat, áldásost vagy átkosat szül, alkot vagy rombol aszerint, hogy kinek a kezében van és ezt a kezet minő erkölcsi jogok mozgatják. Épen ezért önöknek nem szabad beérniök azzal, hogy az életpályájukra szükséges tudást szerzik meg, hanem egyúttal szigorú önfegyelmezéssel most, amikor