Egyetemi beszédek, 1931-1933. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Nékám Lajos rektor leköszönő beszéde
I. Dr. Nékám Lajos 1930—31. tanévi Rector Magnificus beszámolóbeszéde. Tekintetes Egyetemi Tanács. Tisztelt ünnepi Gyülekezet. A kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem közgyűlését megnyitom. Tisztelettel és melegen üdvözlöm a megjelent méltóságokat, a magas Kormány, az Egyházak, a Főváros, Tudományos Intézetek, Társfőiskolák és egyéb Testületek képviselőit, nagyrabecsült kartársainkat, a nagyközönséget és kedves tanuló ifjúságunkat. A tanévet megnyitó közgyűlésünket tanusfejű ünnepélynek szokták nevezni, mert két vezetője van ; az első a múltnak, a második a jövőnek áldoz. Janus temploma hajdan csak akkor nyílt meg, ha seregeket bocsátott a harcba — adja az Isten, hogy a mai ünnep csupán a tanulóink seregét és csak a munka versenyére hívja fel ! * * ^ Beszámolómat veszteségeink felsorolásával kezdem. Nagy fájdalmunkra elveszítettük Doleschall Alfréd prorectorunkat, a büntetőjog hírneves, kitűnő tanárát. Második halottunk Kmoskó Mihály volt, aki méltón fenntartotta azt a világnívót, amelyre Egyetemünket a keleti nyelvek terén Vámbéry Ármin és Goldziher Ignác emelte. Hírneves fizikus volt Fröhlich Izidor nyugalmazott tanárunk. Egyetemünk 1911 —12. évi rectora, valamint Klupathy Jenő, kit hosszas szenvedéstől váltott meg a halál. Tragikusan, orgyilkosok kezeitől halt meg Lufflay Milán, a horvát nyelv kinevezett rendes tanára, aki azonban tanszékét politikai akadályok miatt soha sem foglalhatta !*