Egyetemi beszédek, 1938-1939. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem

Kenéz Béla rektor leköszönő beszéde

1. s­ r. KENÉZ BÉLA 1937 38. TANÉVI RECTOR MAGNIFICUS BESZÁMOLÓBESZÉDE. Tekintetes Egyetemi Tanács! Mélyen tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Ezekben a sorsdöntő órákban, amikor lélektől­­visszafojtva lessük az események alakulását, ame­lyek a magyar föltámadás hajnalhasadásával kecseg­tetnek — úgy érzem —, nincs helye a sok beszéd­nek. Az ország nem szónoklatokat, de cselekedeteket, egyetértő, feszülő, tettrekész akaratot vár mindany­­nyiunktól. Éppen ezért rövidre fogom rectori be­számolómat. És ezt annál inkább tehetem, mert az érdeklődők a részleteket megtalálhatják Egyetemünk kiadványaiban. Ezek előrebocsátása után van sze­rencsém az Ünnepi Közgyűlést megnyitni s tisztelet­tel köszönteni Kornis Gyula őnagyméltóságát, a Képviselőház elnökét, gróf Teleki Pál vallás- és köz­oktatásügyi miniszter úr Önagyméltósága képviseleté­ben megjelent dr. Szily Kálmán államtitkár úr őnagyméltóságát, a társegyetemek, tudományos in­tézetek, magas bíróságok és a székesfőváros kép­viselőit, Közgyűlésünket jelenlétükkel megtisztelő vendégeinket, kedves tanártásaimat és a gondoskodó szeretetünk középpontjában álló egyetemi ifjúságot.

Next