Kávéházi Tavasz/Nyár, 1994 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1994-04-01 / 1. szám

4. oldal IRODALOM 1994. április Polgár Andrea: A Friedmann-módszer Ott volt Friedmann úrnak az a furcsa látása. Azt gondolták, hogy életveszélyes őt egyedül leengedni az utcára Biztosak voltak benne, hogy elütné valami. A kis Friedmann Henrik ugyanis kezdettől fogva úgy látott, ahogy más a légcserét végzi. Magába szívta a képet, majd a fölöslegeset kieresztette. Ha éppen fölösleges volt egy szék, asztal vagy jármű a környezetében, mindenki biztosra vehette, hogy ha idejében el nem kapják, hasra esik benne vagy alásétál. Bármikor képes volt megtorpanni, elővenni a jegyzettömbjét, színes ceruzáit, s lerajzolni az elébe táruló képet, ha úgy ítélte, hogy az közelebb hozza őt a dolgok igazi arcának meglátásához. “Az én feladatom -hajtogatta- kiszűrni a zavaró tényezőket az alapvető igazságból. Az én módszerem: a kizárólagos lényeget láttatni.” Az volt az érdekes, hogy bárminek is fogott a lerajzolásába, az általa készített kép mindig apró, színes háromszögek szövedéke volt. Egyszer aztán kiszabadult. Kilopódzkodott a lakásból, ahol családja féltő gonddal lement az utcára. Nem törődött semmivel, csak lófrált a városban, élvezte a nyüzsgést. Át- meg átszaladt az autók között. Képeket rajzolt, és mindenkinek megmutatta őket. Aki csak meglátta a képeit, mind önmagát látta visszatetszeni a háromszögekben, furamód torz ábrázattal, fancsali, elmebeteg vigyorral, undort keltően. Az emberek egyszer csak ütni kezdték Friedmann urat. Borzadtak képeitől, amelyek valami állatit szabadítottak fel belőlük. Féltek tőle és gyűlölték. Egy hatósági közeg is ácsorgott az utcán, azonban nem mert közelebb kerülni, nehogy a végén még ő is kapjon egyet. Egy idő után azonban megemberelte magát, és reszkető hangon odakiáltott: - Mi folyik ott, emberek? - Ez a szélhámos azt akarja elhitetni velünk, hogy vadállatok vagyunk - felelte egy igen rémisztő egyén. - Hadd lássam! - A rendőr közelebb merészkedett. Friedmann úr reszketve állt a gyűrű közepén. Cingár alakja nagyon kicsi volt az ellenségeskedő tömeg központjában, feje tetején, a kopaszodó folton csillogott a verejték, tartotta fogságban.

Next