Kávéházi Tavasz/Nyár, 1998 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1998-03-01 / 1. szám
Irodalom 4 KÁVÉHÁZI TAVASZ 1998. Kovács András: Ki szült Mikor minden gond álommá simul, és nem fütyül már forró fényt a lámpa, de másodpercenként villanva gyűl, s ostorcsapásként csattint a homályba egy vén vekker vad szivedobbanása -olyankor munkám végeztén betűk között túrom, tépem a szűk sötétet, rojtokba botlok, birkózom velük, csoszogva-csúszva míg ágyamhoz érek. E zajra gyakran szótlanul felébred, s azonnal visszaalszik ő. Dagadt dunyhája csendjét néha megtalálom, tíz ujjam akkor egymásnak tapad, légzése rendjét csendben úgy csodálom, úgy ámulok e misztériumon, Anyámon.