Konek Sándor: Egyházjogtan kézikönyve. Különös tekintettel a magyar állam egyházi viszonyaira (Budapest, 1900)
IV Becses forrásul ajánlkoztak végre az időszaki folyóiratokban jelesen az ismeretes «Archiv für kath. Kirchenrecht »-féle szaklapban az utóbbi öt év folyamában megjelent tartalmas czikkek , úgy, hogy mindezen elősorolt irodalmi készlet segélyével majd egészen új szakaszokat kellett felvennem (v. ö. pl. a 40. b.; 86. a.; 222. b. §§. stb.), majd a fenlévőket, hol a szövegben, hol a jegyzetekben többet-kevesebbet kiegészíteni. Hogy daczára a nem jelentéktelen növedéknek, a jelen kiadás, az ívek számát tekintve, a megelőző mögött maradt, egyedül a még tömörebb nyomtatás felhasználásában lelt magyarázatát. Az eddig általam követett rendszeren jelenleg sem találtam szükségesnek változtatni, mivel a többszörös kiadások elég gyors elkeléséből azon meggyőződést véltem levonhatni, hogy annak tankönyvi czélokra való alkalmas volta bebizonyultnak tekinthető. A szélsőségektől ment tárgyilagos eljárást, melyet az egyházjogirodalom terén korunkban mutatkozó ellentétes áramlatok közepette az eddigi kiadásokban lehetőleg megóvni iparkodtam, a jelen kiadásnál annál könynyebb volt megtartanom, minthogy az u. n. culturharcz, habár geográfiailag véve épen az utolsó években nagyobb kiterjedést nyert, mégis sokat vesztett előbbi intensivitásából, mindinkább meggyökerezvén azon meggyőződés, hogy két hatalomkörnek kölcsönös tiszteletben tartása, az állam és az egyház érdekeinek békés kiegyengetése jóval inkább szolgál javára az egyiknek és másiknak is, mint a politikai tényezők által saját érdekükben szittatni szokott harczias szellem, mely legtöbb esetben nem egyéb, mint merő eszköz az egyes pártállások szolgálatában. Budapesten, 1880. deczember hóban. A szerző. Előszó a hatodik kiadáshoz. Midőn a boldogult szerző örökösei és a kiadó-társulat megtisztelő felhívásának engedtem, hogy ezen egyházjogi tankönyvet javítva sajtó alá rendezzem, főleg két szempont folyt be elhatározásomra ; ugyanis először, hogy a boldogult szerzőnek — mint ezen tudományág magyar nyelveni úttörőjének, a kizárólag hivatásának élő lelkiismeretes jogtanárnak — emléke művében éljen és másodszor, mert az eddig magyar nyelven megjelent egyházjogi tankönyvek közt — főleg terjedelmét tekintve — a legjobbnak ítélem. Megbízatásom körén belül eljárva, a mű rendszerén — melynek helyességéhez szó fér — mit sem változtattam ; iparkodtam a germanismust és pleonasmust lehetőleg kiküszöbölni. Kiválóan feladatomul tekintettem az egyházjogra vonatkozó újabb tudományos termékeket felemlíteni és azon számos törvényes intézkedést felvenni, melyek főleg hazánkban úgy a katholika egyházban mint a többi vallásfelekezeteknél újabban hatályba léptettek. így a jogforrásoknál megemlítettem, hogy a Friedberg-féle corpus juris canonici teljesen megjelent, hogy az evangelika egyház egyik legfőbb jogforrása a debreczeni országos,zsinat határozatai ő felsége által 1882. évi október 11-én jóváhagyattak. Az 50-dik §-nál a tetszényjogra, a 60-dik §-nál a privilegium fori