Forster Gyula: A műemlékek védelme a magyar és a külföldi törvényhozásban (Budapest, 1906)
BEVEZETÉS. Hosszú előzmények és tárgyalások után, melyeket alább fogunk ismertetni, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszernek sikerült megoldásra juttatni az ingatlan műemlékek fentartásának ügyét. Törvényjavaslatot nyújtott be a törvényhozáshoz, mely a képviselőházban elfogadtatván, 1881. évi április 30-án a főrendiházban került tárgyalásra. Ezzel az alkalommal Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök módosítást nyújtott be, hogy a törvény ne csak az ingatlanok, hanem az ingó műemlékek megőrzéséről is gondoskodjék és ebből az okból a 12. és 13. §-ba az „ingatlan“ mellett az „ingó“ is vetessék fel. Trefort minister azonban fölöslegesnek tartotta a szöveg módosítását, mert a pénzügyminiszerrel egyetértőleg úgy is törvényjavaslatot szándékozik benyújtani, mely az ingó természetű műemlékekről szól. A minister nem is késett a tárgyalásokat megindítani. Még mielőtt az ingatlan műemlékekről megalkotott törvény, mint az 1881: XXXIX. t.-cz., szentesíttetett és kihirdettetett volna, május 18-án 14756. sz. alatt kelt átiratában értesítette az igazságügyi ministert, hogy az ingó műemlékekre vonatkozó törvényjavaslatot a jövő országgyűlés képviselőházának be fogja terjeszteni, mely okból a törvényjavaslat kidolgozásánál irányadóul veendő elvek megállapítása és a javaslat megszerkesztése czéljából az illetékes ministériumok képviselőiből alakítandó bizottság kiküldését látja szükségesnek és ebbe a ministérium részéről egy tag kinevezését kéri. A pénzügyministérium a bizottsági tanácskozásokban résztvevésre Madarassy Mórt, a kincstári jogügyi igazgatóság jogügyi tanácsosát, az igazságügyi minister pedig Zádor Gyula min. tanácsost küldötte ki. Az ingó műemlékek ügye a főrendiházban. 1881. A ministeriumok képviselőiből bizottság kiküldése az ingó műemlékek ügyében. 1881.