Vajda László: Az erdélyi polgári magános törvények' historiaja (Kolozsvár, 1830)
Kegyes Olvasó
bertársának a’közmondás szerént, Farkassává lenne— a* bóldog természeti szabados állapot az embereket elrendelt végső czéljoknak elérésiben nem csak hátráltatta, hanem éppen akadályoztatta is , az honnan következett, hogy eleinten több szabados Gazdák , azután több Nemzetségek, 's végezetre egész Nemzetek egy kölcsönös védelemre intézett Társaságokban, magok természeti szabadságoknak némely részében a' közjóért önkéntesen tett lemondásával, állanának.—* De mivel az illyetén Társaságoknak így-is elintézett czélját egy haszonnal elérni nem lehetett, a’ józan okosság ebben is őket elébb segéllette, a midőn tudniillik arra ösztönözte, hogy a’ köz-czélnak elérésére vezető* és a’Társaság’ tagjainak szokásaikhoz, és indulatjaikhoz alkalmaztatott rendszabásokat szabjanak, azoknak pontos megtartásokra telyes hatalommal felruházott Felügyelőket magok közzűl válaszszanak, és hogy ezeknek is hatalmok a’ czéllal mindenkor megegyezőleg gyakoroltassák* bizonyos pontokkal azt meghatározzák* —ezen Ügyelőknek továbbá más Segédeket rendeljenek; sőt minthogy a’ természet’ állapottyában is, noha mindenik szabad maga Ura vólt; de a’ tehetség, vagy tehetetlenség, a’ Nemzés* és annak kötele ott is bizonyos lántzal kötötte egyben az embereket, úgy, hogy vagy azon állapotban alkattatott első embernek Szülöttyei