Zlinszky Imre: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire, 3. kiadás (Budapest, 1888)

ELŐSZÓ. A boldogult szerző művének czíme: «A magyar magánjog mai érvényében». Már ezen felirat tanúsítja, hogy a szerző sem a dogmati­kának önálló egyéni kifejtését, sem a tételes jognak egyéni magyará­zatát nem czélozta, hanem az élő jognak forrását kívánta nyújtani, a­mely pedig kivált jelen jogalkotó korszakunkban egyre fejlődő növe­kedésében folytonos hullámzásnak van kitéve. Önkényt következik ebből, hogy e mű, a már czimében jelzett feladatnak csak akként felel­het meg, ha kellő gond fordíttatik arra, hogy időnként kiegészíttessék s így a szükséges összhang létesíttessék egyrészt törvényhozásunk újabb alkotásaival, másrészt élő jogunk egyik leglényegesebb tényező­jeként örvendetesen fejlődő judikatúránk elvi emanatióival, habár e részben a tudomány legszigorúbb bírálatának alkalmazása mellett. Nálunk az elméleti tanok fejlődése nem ütközik tételes magán­jogi törvénykönyv korlátaiban s ép ezért úgy az elméleti tudomány haladása, a mely soha meg nem állhat, — valamint a gyakorlati tapasztalatok is sokkal szabadabban kihasználhatók e műnek nagy előnyére. E szempontok által vezéreltetve igyekeztem e munka egyes fő részeinek revíziójára s illetve kiegészítésére szakirodalmunknak né­hány oly kiváló művelőjét megnyerni, kik mint a boldogult szerzőnek a szakirodalom terén volt hű munkatársai a kitűzött feladat megoldására készséggel vállalkoztak, így nevezetesen Dr. Schwarz Gusztáv egyete­m. tanár, a munka általános részét; Dr.Imling Konrád k­ir.Ítélő táblai biró, a dologbeli részt; Dr. Apáthy István egyet. tanár, a kötelmi jogra;

Next