Kiss Albert: Az elévülés a magyar anyagi magánjogban. Tanulmány (Budapest, 1902)
teni ama szerény nézetemben, hogy igénytelen dolgozatomnak e — sok fáradsággal készült — részével felesleges munkát nem végeztem. A mai magyar magánjog elévülési tanainak tárgyalásánál — úgy a joggyakorlat, mint az irodalom felhasználása tekintetében — teljességre törekedtem. Hogy e czél nálunk — ahol gyakran alapvető kérdésekben teljesen hiányzik, nem csak a nyílt törvényszabály, hanem az irodalom és a joggyakorlat eligazító útmutatása is, — alig megközelíthető, e helyen alig szorul bizonyításra. Figyelemmel az összehasonlító jogtudomány igényeire, hazai jogunk tételeivel párhuzamosan feltüntettem a nevezetesebb külföldi magánjogi códexeknek vonatkozó rendelkezéseit; ezenkívül kiterjeszkedtem a magyar polgári törvénykönyv tervezetei álláspontjának ismertetésére is. Ki kell emelnem, hogy legújabb tervezetünk indokolásának III. kötete, e mű befejezésekor még nem hagyta el a sajtót, s így annak — bizonynyal értékes — anyagát tanulmányaim során nem hasznosíthattam. Jelen munka kiegészítő részét fogja képezni a magyar polgári törvénykönyv tervezete (I. szöveg 1900.) elévülési fejezetének (1326—1359. §§.) bírálatát tartalmazó kisebb tanulmány, mely még ez év folyamán a „Kritikai Tanulmányok a polgári törvénykönyv tervezetéről“ czimű irodalmi vállalat füzetei sorában fog megjelenni. Kecskeméten, 1901. Szent-Mihály havában. A szerző.