Irk Albert: A magyar büntető perjog vezérfonala (Pécs, 1931)

I. Bevezető rész

1. BEVEZETŐ RÉSZ. 1. §. A büntető perjog fogalma. A büntetőjog, mint a közjognak egyik ága, azon jogsza­bályoknak összessége, melyek megállapítják a bűntettes elleni küzdelem feltételeit, eszközeit, szerveit és az eljárás módozatait. Ennek megfelelően három részre ágazódik szét: 1. anyagi-, 2. alaki- és 3. végrehajtási jogra. Az anyagi büntetőjog azon jogszabályok összessége, me­lyek a bűntettesre, a bűncselekményre s a büntetőjogi jog­következményekre vonatkoznak. A büntetésvégrehajtási jog vagy börtönügyi tudomány a bírói eljárásban kiszabott bün­tetés, illetve biztonsági rendszabály foganatosításával fog­lalkozik. Az alaki büntetőjog vagy büntető perjog pedig az absztrakt anyagi jogszabályoknak konkrét életrehívását tár­gyalja. A büntető per­jog tehát azoknak a cselekményeknek összessége, amelyeket az állami szervek és egyesek az állami büntető hatalom igényének érvényesítése érdekében kifejte­nek. Nyilvánvaló tehát a büntető perjognak, vagy alaki büntetőjognak az anyagi büntetőjoggal való szerves össze­függése. A büntető perjog anyagának megjelölésére szokásos szi­nonim kifejezések még: bűnvádi perrendtartás, büntető el­járás, bűnvádi per, illetve büntető törvénykezés vagy jog­szolgáltatás. Mégis bűnvádi perrendtartás alatt helyesen azon jogszabályok összességét értjük, melyek a büntető per vád­emelési szakától az ítélethozatalig érvényesülnek. Míg a szo­rosabb értelembe vett bűnvádi per az eljárásnak csak az a 1

Next